Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)
2005-12-19 / 295. szám
4 2005. DECEMBER 19., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Egy kis lélekmeleg régiséggel fűszerezve (Folytatás az 1. oldalról) Sokan úgy vélték, nagy bátorságra vall, egy népi iparművészet remekeit bemutató és árusító boltot nyitni az egykori bányászvárosban, Salgótarjánban. Egy évvel ezelőtt azonban Boros Ilona, akit mindenki csak Pötyiként ismer, belevágott. $ hogy miért itt? Mert mint mondta, ő itt akart valamit adni az embereknek. Bár az egy év alatt megtapasztalta, eléggé vékony az a réteg, a városban, amelyet a népi kultúra vonz.- Vannak visszajáró vendégeim, de nem biztos, hogy ez elegendő lesz ahhoz, hogy a bolt fennmaradjon - fogalmazta meg, majd elmesélte a bolt történetét. Az üzlet nyitása régóta dédelgetett álmom volt, s így hosszú idő óta készültem rá. Mindig is kézművességgel foglalkoztam, üveggel, tűzzománccal, bőrrel, s mindig arra törekedtem, hogy szeretnivaló tárgyak vegyenek körül. A saját környezetem kialakításánál is ezt vettem figyelembe, így ennek köszönhető a rusztikus jelleg. Az üzlet nyitásával az volt a cél, hogy az emberekhez közelebb vigyük a régi kultúrát, s életükbe becsempésszünk egy kis lélekmeleget - mondja az üzlet vezetője, aki korábban a tűzhelygyárban dolgozott. Ott dekorációval foglalkozott, s így került a tűzzománc közelébe, majd egy ifjúsági művészeti fesztivál legjobbjaként késztetést érzett arra, hogy egy kiállítást rendezzen a Nógrád Megyei Hírlap egykori nyomdaklubjában. Az öblösüveggyárban dekorációval foglalkozott, majd a rajzirodára került, aztán a síküveggyár dizájnstúdi- ójában dolgozott..- A táncház-találkozókon, illetve a hollókői húsvét alkalmával tehetséges kézművesekkel ismerkedtem meg, akiknek elnyerte tetszését az üzlet ötlete. Majd a palócföldi népi iparművészek egyesületének köszönhetően nemcsak üzleti, hanem remélhetőleg hosszan tartó baráti kapcsolatokat is kötöttük, például a füleki Motolla kézműveskor teljes csapatával. A főként pedagógusokból álló társaság tagjai gyöngyöt fűznek, ka- bakot faragnak, batikolnak, s az általuk készített dolgok is megtalálhatók a boltban. Az üzletben többek között megtalálhatóak NagyÁdám fazekas cserepei, amelyek gömöri hagyományok alapján készülnek. A mátraszőlősi fiatalember egyébként néptáncoktató, s felesége szövéssel is foglalkozik. A Kutasón élő Ferenczi Kristóf díszkerámiákat készít, s festőművész mamájával Miskolcról költözött a településre ló macskájukkal és Tücsök nevű kutyájukkal. A drótos butykosokat a füleken élő Gyetvai István keramikus készíti, de a karancsaljai Paulik Krisztina fazekasmunkái és Varga Károly pétervásárai fazekas remekei is a bolt polcait díszítik. A ceredi pedagógus, Farkas Lajosné nemcsak a bőrrel de az ecsettel is művészien bán. A füleki Benkó házaspár többféle alkotása is megtalálható a Mívesboltban: Benkó Pál kabakot farag, felesége Benkóné Horkay Tünde gyöngyöt fűz, csipkét neccel. Sipos László faművész és a nyugdíjas Szókéné Rózsa Ilona csuhé- alkotásai szintén az üzletet gazdagítják. Orosz Zoltán, aki eredetileg karosszérialakatos Karancske- sziben, Marakodipusztán él és gyümölcsfából fatálakat esztergál. Gajdár Zoltánné Kati pedig egyebek mellett mézeskalács házikót és házi áldást is készít a Mívesboltba. S hogy a bóvlik jelentenek-e bármiféle veszélyt a Mívesboltra? Pötyi csak olyasmit tesz ki az üzlet polcaira, amit ő maga is szívesen hazavinne, hiszen mint mondja, azt nem is tudja jó szívvel ajánlani, ami neki nem tetszik.- Nyáron szeretnék egy Míves-tábort szervezni gyermekeknek, amelyben a készítőink is szerepet vállalnának. A napközis jellegű táborban faragásra, szövésre, nemezelésre, üvegfestésre és minden egyéb kézműves-foglalkozásra is lehetőség nyílna, továbbá összekötnénk hegyi kerékpározással, túrázással is. A forgácsi üvegesműhelyem erre alkalmas lenne, hiszen vannak kemencék, csiszológép, sőt szövőszék is - mesélte az üzletvezető távlati tervét. „Valahol benned él egy kis világ" Salgótarján, az autisták salgótarjáni csoportja javára jótékonysági karácsonyi hangversenyt rendeztek a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban december 17-én, szombaton. A rendezvény fővédnöke Kovácsné Czene Csilla alpolgármester volt. A hangversenyen közreműködött a salgótarjáni Advent kamarakórus és kamaraegyüttes, zongorán kísért Farkas Zsolt, aki egyben mint zenei vezető is tevékenykedett dr. Bozó Zsuzsannával. A programot a Balassi Bálint Megyei Könyvtár, a pásztói állami nyomda, Salgótarján önkormányzata és a Hetednapi Adventista Egyház szervezte. (Folytatás az 1. oldalról) A jelenlegi helyzetről azt mondják a zagyvarónai iskolában tanító pedagógusok: olyan, mintha egy vak embertől egyik pillanatról a másikra elvennénk a botját. Az autizmussal élőnek egész életén át szüksége lehet a különleges megsegítésre. A csoportban dolgozó szakemberek azt szeretnék, ha létrejöhetne egy olyan komplex intézmény, ahol az óvodai, általános iskolai és felnőttellátás is megoldott lenne. Ennek első lépése az, hogy megfelelő épületet találjanak. Bíznak abban, hogy a közelmúltban bezárt oktatási intézmények valamelyike a továbbiakban talán nekik adhatna otthont (szerintük, például a Százszorszép óvoda épülete ideális lenne). Szakmai útjaik során láttak már erre jó példát. Gyöngyösön például az önkormányzat jelképes egyforintos összegért adott az autista segítőközpont részére „farmjuk” kialakításához földet és épületet. Mint mondják, ők sem tétlenek. Alapítványuk, a Nógrádi Autizmus Alapítvány mindent megtesz a gyermekek érdekében. Gyűjtik az egyszázalékos felajánlásokat, pályázatokat írnak, programokat szerveznek. Igyekeznek folyamatosan felhívni gondjaikra a figyelmet. A szülők levelet írtak Puszta Béla polgármesternek és dr. Göncz Kinga esélyegyenlőség? miniszternek. Választ még nem kaptak. A probléma egyre égetőbb, a segítség egyelőre elmarad.- A diagnosztizált autisták száma az utóbbi évtizedekben megsokszorozódott. Gomba mód szaporodtak az autista gyermekeket fogadó csoportok, tanulócsoportod - fogalmazott Murányi Sándor; az Illyés Gyuláné általános iskola vezetője. - Mára már elmondhatjuk, hogy hazánk szakemberképzésben, módszerkultúrában felkészült a kis autisták megfelelő szintű képzésére. Ugyanez a megfelelő ingatlanok és az infrastruktúra területén még nem ilyen szívderítő. Különösen érzékeny a kívánalmaktól való lemaradásban a felnőtté, nagykorúvá vált autista fiatalok élethelyzete. Ahogy az átlaggyermek, így az autista is nagykorúvá válik egyszer, de szemben a többséggel, ők nem válnak ettől automatikusan felnőtté, önellátóvá. Hisz állapotuk végigkíséri őket életük egész folyamán. Nagykorúként is kiszolgáltatottak lesznek drámaian gyenge érdekérvényesítő képességeik miatt. Amíg az autista iskolás, addig ott a szülő, a nevelő, aki kompenzálni tudja a hiányzó képességeket. Ugyanakkor el kell mondani, hogy sok esetben az autista gyermekek apja kilép a családból, s minden kötelezettséget, terhet az anyára hagy, aki ezáltal a folyamatos stressz okán nagyon gyorsan felőrlődik mind mentálisan, mindszomatikusan. S egy esetleges tragédia (az anya halála) után az autista fiatal kiesik a családi keretekből, hisz - éppen állapota miatt - aligha akad rokon, aki felnevelné, vállalná közös háztartásban tartani az autista fiatalt. Ma tehát legsürgetőbb dolgunk, hogy az iskolapadból kikerülő (esetleg a családból is) autista fiatalok részére megteremtsük a legoptimálisabb élet- körülményeket. Amennyiben autista fiataljaink az iskolai képzés után nem kerülhetnek a számukra megfelelő lakóotthoni körülmények közé, akkor megkérdőjeleződik évtizedes pedagógiai tevékenységünk értelme is, sőt a dekompenzáció képével kell számolnunk. Kár lenne. El kell mondani azt is, hogy az autistákkal foglalkozó szakembereink rendkívül magas színvonalon dolgoznak. Jó felmérője ennek a teljesítménynek, hogy többször is előadások megtartásával segítették a helyszínen a szlovákiai autista iskolahálózat kialakulását, illetve gyakran fogadnak hazai és külföldi vendégeket is - zárta szavait Murányi Sándor.- Ahogy repülnek fölöttünk az évek, egyre inkább sürget egy igen lényeges gondolat: a gyermekem jövője - mondta Czene Lajosné. - Szabolcs a huszonkettedik évét taposó autizmussal élő fiatalember, aki az elsők között került az autista csoportba 1991- ben. Akkoriban még rengeteg viselkedésproblémával küszködött és nagyon nehéz időszakot éltünk át. Aztán az évek múltával szép lassan kezdett megnyugodni. Az iskolában is folyamatosan javult a helyzet, hiszen egyre hosszabb időre sikerült őt bevonni pedagógusainak a feladathelyzetbe. Tizennégy évet töltött el az autista csoportban, és az alkalmazott módszerekkel jól fejleszthető volt. Megtanult írni, olvasni, számolni és bizonyos mértékben alkalmazkodni is. Szabolcs ez év augusztusától a Félsziget napközi otthonban tölti hétköznapjait. Kinőtte az „iskolapadot”, s mivel városunkban az autizmussal élő felnőttek számára még nincs semmiféle ellátó rendszer, ez volt az egyetlen lehe- tőségünk.Az ÉNO-ba tizenkilenc fiatal jár nap mint nap, akik megszerették és befogadták a fiamat az ő kis összeszokott közösségükbe. A dolgozók is megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy Szabolcs jól érezze magát, próbálják őt bevonni a foglalkozásokba is, kisebb-nagyobb sikerrel. De az elmúlt 14 év „nagy úr”, és Szabolcs az iskolában jól bevált módszerek nélkül nehezen kezelhető. Ez a probléma nem egyedi, minden autizmussal élő fiatalnak, illetve családnak gondot jelent az átállás. Éppen ezért azt szeretnénk, s azért harcolunk már évek óta, hogy gyermekeink számára is megteremtsék az alapvető, számukra létfontosságú életfeltételeket. Hisz nekik is joguk van ahhoz, hogy olyan körülmények között éljenek, ahol minden szempontból biztonságban érezhetik magukat.. Mivel mi szülők, az anyagi háttér megteremtésére képtelenek vagyaink, segítségre van szükségünk. Ezért már több ízben a helyi önkormányzathoz fordultunk támogatásukat kérve, eddig még sikertelenül! Fiataljainknak olyan lakóotthonra van szükségük, ahol foglalkoztatásban és képzésben is részesülhetnek majd, persze megfelelő, speciális módszerek és feltételek mellett. Szabolcs akkor érzi magát jól a bőrében, ha leKptik őt valami feladattal, számára érthető és elvégezhető munkával. A szabad ideje kitöltésére önállóan szinte képtelen. És az iskolában elsajátított ismereteinek, tudásának fejlesztésére, de legalább szinten tartására is lehetőség nyílna egy jól működő lakóotthonban, Ezek nagyon lényeges funkciók Szabolcs szempontjából, de számomra talán az a legfontosabb, hogy legyen a gyermekem számára egy kis zug, ami csak az ő birodalma, s élete végéig az is marad. Akkor is, ha én már nem leszek - fogalmazott Czene Lajosné. Ildikó gyermeke autista. Jelenleg magántanuló a Kodály Zoltán Általános Iskolában. A gyermek nagyon szeret iskolába járni és szinte el van keseredve, ha nem mehet.- Osztályközösségbe ő nagyon nehezen illeszkedik be, ezért magántanuló. Az első évet a többi gyermekkel együtt járta, de végig ott ültem vele a hátsó padsorban, mert ő igényli, hogy személyre szólóan kapja az utasításokat - mesélte Ildikó, aki elmondta azt is, hogy Zagyvarónára is jártak ki egy ideig a kisfiúval, hetente egy alkalommal. Viszont egy idő után már nem akart menni, nem érezte ott jól magát. - Legalább már három éve kérjük az önkormányzatot, hogy biztosítsanak számunkra egy épületet, amelyben lakóotthont szeretnénk majd berendezni. Csak egy épület kell, a többi feladatot majd mi megoldjuk. Pályázunk, rendbe tesszük. Van jó pár kihasználatlan épület Salgótarjánban, nem hiszem el, hogy nem lehetne egyet a rendelkezésünkre bocsátani. Salgótarján példát mutathatna ezzel a nemes gesztussal. Vannak autisták, akik a Félsziget otthonban vannak elhelyezve. Ez nem helyes, hiszen ők nem értelmi fogyatékosok - jelentette ki Ildikó, aki jelenleg szociálpe- dagógiát tanul és szakdolgozatának témája is az autizmus. - Mi szülők sok dologban értünk egyet. Nekem megváltoztatta a személyiségemet, hogy autista a gyermekem. Most már csodálom őt és föltettem az életemet arra, hogy segítsek neki és autista társainak, hogy jobb, szebb legyen az életük és befogadják őket. Ha ők megtanultak élni a mi világunkban, nekünk is meg kell tanulnunk beilleszkednünk az övékbe - mondta Ildikó. Erika fia 10 éves, ő is azért küzd, hogy egy lakóotthont hozzanak lére Salgótarjánban.- Állandóan csak arról hallunk, hogy ilyen meg olyan jogaik vannak a gyerekeknek. Az autistáknak is ugyanolyan jogok kellenének, mint a többi gyereknek. - Mégis, hátrányosan megkülönböztetik őket. Gyakran ízléstelen megjegyzéseket tesznek rájuk, például a buszmegállóban, mert bizarr a viselkedésük. Sok szülő nevében mondhatom, hogy inkább hallgatunk és nem magyarázkodunk, nem akarunk vitába szállni - mondta az édesanya, aki nem panaszkodik, pedig lenne rá oka, hiszen nagyon kevés pénzből kell megélniük, ugyanis, munkát sem kaphatnak az autista gyermekek szülei - fogalmazott Erika, aki habár erősnek mutatja magát, mégis látszik rajta, hogy mindez csak külsőség. Gyermeket egyedül nevelni egyébként is nagy feladat, tiszteletet érdemel, aki mindezt felvállalja. - Az autista gyermekek pedig még több törődést igényelnek, mint más, a nem autista társaik. Ők olyan emberkék, akik a saját kis világukban élnek és igénylik, hogy valaki megtervezze a napi programjukat. Nevelhetőek, sok dologra fogékonyak, taníthatóak, de sajnos ha nem foglalkoznak velük, akár magukba is fordulnak. A kérdés sürgős választ követel: lesz-e autista napközi lakóotthon Salgótarjánban, és ha igen, akkor mikor? Puszta Béla polgármester lapunkat arról tájékoztatta, hogy megkapta az autista csoport levelét és továbbította a szociális és egészségügyi irodának. Révay Ferenctől, a szociális és egészségügyi iroda vezetőjétől megtudtuk, hogy a hároméves szociális fejlesztési programban szerepel egy lakóotthon építése, amely nem csak az autistáknak lehet majd otthona. Ennek anyhgi vonzatát elsősorban pályázatokból szeretnék majd „összegyűjteni”. Készül a jövő évi költségvetés és hamarosan sor kerül egy egyeztetésre is (a lakóotthonnal kapcsolatban), szakemberek bevonásával. A témával kapcsolatban megtudtuk azt is, hogy a szociális törvény nem írja elő, hogy külön otthonban kell elhelyezni az értelmi fogyatékosokat és az autistákat. Közeledik a karácsony, ilyenkor valahogy jobban törődünk embertársainkkal. Többet adako zunk, kedvesebbek vagyunk. Aki a salgótarjáni autista csoporton szeretne segíteni, az a 10200490 37011963-00000000 számlaszá mon teheti meg.
