Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)

2005-12-19 / 295. szám

4 2005. DECEMBER 19., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Egy kis lélekmeleg régiséggel fűszerezve (Folytatás az 1. oldalról) Sokan úgy vélték, nagy bátor­ságra vall, egy népi iparművé­szet remekeit bemutató és árusí­tó boltot nyitni az egykori bá­nyászvárosban, Salgótarjánban. Egy évvel ezelőtt azonban Boros Ilona, akit mindenki csak Pötyi­ként ismer, belevágott. $ hogy miért itt? Mert mint mondta, ő itt akart valamit adni az emberek­nek. Bár az egy év alatt megta­pasztalta, eléggé vékony az a ré­teg, a városban, amelyet a népi kultúra vonz.- Vannak visszajáró vendége­im, de nem biztos, hogy ez ele­gendő lesz ahhoz, hogy a bolt fennmaradjon - fogalmazta meg, majd elmesélte a bolt történetét. Az üzlet nyitása régóta dédelgetett álmom volt, s így hosszú idő óta készültem rá. Mindig is kézmű­vességgel foglalkoztam, üveggel, tűzzománccal, bőrrel, s mindig ar­ra törekedtem, hogy szeretnivaló tárgyak vegyenek körül. A saját környezetem kialakításánál is ezt vettem figyelembe, így ennek kö­szönhető a rusztikus jelleg. Az üzlet nyitásával az volt a cél, hogy az emberekhez köze­lebb vigyük a régi kultúrát, s éle­tükbe becsempésszünk egy kis lélekmeleget - mondja az üzlet vezetője, aki korábban a tűzhely­gyárban dolgozott. Ott dekoráci­óval foglalkozott, s így került a tűzzománc közelébe, majd egy if­júsági művészeti fesztivál leg­jobbjaként késztetést érzett arra, hogy egy kiállítást rendezzen a Nógrád Megyei Hírlap egykori nyomdaklubjában. Az öblös­üveggyárban dekorációval foglal­kozott, majd a rajzirodára került, aztán a síküveggyár dizájnstúdi- ójában dolgozott..- A táncház-találkozókon, il­letve a hollókői húsvét alkalmá­val tehetséges kézművesekkel ismerkedtem meg, akiknek el­nyerte tetszését az üzlet ötlete. Majd a palócföldi népi iparmű­vészek egyesületének köszön­hetően nemcsak üzleti, hanem remélhetőleg hosszan tartó ba­ráti kapcsolatokat is kötöttük, például a füleki Motolla kézmű­veskor teljes csapatával. A fő­ként pedagógusokból álló társa­ság tagjai gyöngyöt fűznek, ka- bakot faragnak, batikolnak, s az általuk készített dolgok is meg­találhatók a boltban. Az üzletben többek között megtalálhatóak NagyÁdám faze­kas cserepei, amelyek gömöri ha­gyományok alapján készülnek. A mátraszőlősi fiatalember egyébként néptáncoktató, s fele­sége szövéssel is foglalkozik. A Kutasón élő Ferenczi Kristóf díszkerámiákat készít, s festő­művész mamájával Miskolcról költözött a településre ló macs­kájukkal és Tücsök nevű kutyá­jukkal. A drótos butykosokat a füleken élő Gyetvai István kera­mikus készíti, de a karancsaljai Paulik Krisztina fazekasmunkái és Varga Károly pétervásárai fa­zekas remekei is a bolt polcait díszítik. A ceredi pedagógus, Farkas Lajosné nemcsak a bőrrel de az ecsettel is művészien bán. A füleki Benkó házaspár többféle alkotása is megtalálható a Míves­boltban: Benkó Pál kabakot farag, felesége Benkóné Horkay Tünde gyöngyöt fűz, csipkét neccel. Sipos László faművész és a nyug­díjas Szókéné Rózsa Ilona csuhé- alkotásai szintén az üzletet gaz­dagítják. Orosz Zoltán, aki eredetileg ka­rosszérialakatos Karancske- sziben, Marakodipusztán él és gyümölcsfából fatálakat eszter­gál. Gajdár Zoltánné Kati pedig egyebek mellett mézeskalács há­zikót és házi áldást is készít a Mí­vesboltba. S hogy a bóvlik jelentenek-e bármiféle veszélyt a Mívesbolt­ra? Pötyi csak olyasmit tesz ki az üzlet polcaira, amit ő maga is szívesen hazavinne, hiszen mint mondja, azt nem is tudja jó szívvel ajánlani, ami neki nem tetszik.- Nyáron szeretnék egy Mí­ves-tábort szervezni gyerme­keknek, amelyben a készítőink is szerepet vállalnának. A nap­közis jellegű táborban faragás­ra, szövésre, nemezelésre, üveg­festésre és minden egyéb kéz­műves-foglalkozásra is lehető­ség nyílna, továbbá összeköt­nénk hegyi kerékpározással, túrázással is. A forgácsi üve­gesműhelyem erre alkalmas lenne, hiszen vannak kemen­cék, csiszológép, sőt szövőszék is - mesélte az üzletvezető táv­lati tervét. „Valahol benned él egy kis világ" Salgótarján, az autisták salgótarjáni csoportja javára jótékonysági karácsonyi hangversenyt rendeztek a Balassi Bálint Megyei Könyvtár­ban december 17-én, szombaton. A rendezvény fővédnöke Kovácsné Czene Csilla alpolgármester volt. A hangversenyen közreműködött a salgótarjáni Advent kamarakórus és kamaraegyüttes, zongorán kí­sért Farkas Zsolt, aki egyben mint zenei vezető is tevékenykedett dr. Bozó Zsuzsannával. A programot a Balassi Bálint Megyei Könyvtár, a pásztói állami nyomda, Salgótarján önkormányzata és a Hetednapi Adventista Egyház szervezte. (Folytatás az 1. oldalról) A jelenlegi helyzetről azt mondják a zagyvarónai iskolá­ban tanító pedagógusok: olyan, mintha egy vak embertől egyik pillanatról a másikra elvennénk a botját. Az autizmussal élőnek egész életén át szüksége lehet a külön­leges megsegítésre. A csoportban dolgozó szakem­berek azt szeretnék, ha létrejö­hetne egy olyan komplex intéz­mény, ahol az óvodai, általános iskolai és felnőttellátás is megol­dott lenne. Ennek első lépése az, hogy megfelelő épületet találja­nak. Bíznak abban, hogy a közel­múltban bezárt oktatási intézmé­nyek valamelyike a továbbiakban talán nekik adhatna otthont (sze­rintük, például a Százszorszép óvoda épülete ideális lenne). Szakmai útjaik során láttak már erre jó példát. Gyöngyösön pél­dául az önkormányzat jelképes egyforintos összegért adott az autista segítőközpont részére „farmjuk” kialakításához földet és épületet. Mint mondják, ők sem tétle­nek. Alapítványuk, a Nógrádi Autizmus Alapítvány mindent megtesz a gyermekek érdekében. Gyűjtik az egyszázalékos felaján­lásokat, pályázatokat írnak, prog­ramokat szerveznek. Igyekeznek folyamatosan felhívni gondjaikra a figyelmet. A szülők levelet ír­tak Puszta Béla polgármesternek és dr. Göncz Kinga esélyegyenlő­ség? miniszternek. Választ még nem kaptak. A probléma egyre égetőbb, a segítség egyelőre elmarad.- A diagnosztizált autisták szá­ma az utóbbi évtizedekben meg­sokszorozódott. Gomba mód sza­porodtak az autista gyermekeket fogadó csoportok, tanulócsopor­tod - fogalmazott Murányi Sán­dor; az Illyés Gyuláné általános iskola vezetője. - Mára már el­mondhatjuk, hogy hazánk szak­emberképzésben, módszerkultú­rában felkészült a kis autisták megfelelő szintű képzésére. Ugyanez a megfelelő ingatlanok és az infrastruktúra területén még nem ilyen szívderítő. Külö­nösen érzékeny a kívánalmaktól való lemaradásban a felnőtté, nagykorúvá vált autista fiatalok élethelyzete. Ahogy az átlaggyer­mek, így az autista is nagykorú­vá válik egyszer, de szemben a többséggel, ők nem válnak ettől automatikusan felnőtté, önellátó­vá. Hisz állapotuk végigkíséri őket életük egész folyamán. Nagykorúként is kiszolgáltatot­tak lesznek drámaian gyenge ér­dekérvényesítő képességeik mi­att. Amíg az autista iskolás, addig ott a szülő, a nevelő, aki kompen­zálni tudja a hiányzó képessége­ket. Ugyanakkor el kell mondani, hogy sok esetben az autista gyer­mekek apja kilép a családból, s minden kötelezettséget, terhet az anyára hagy, aki ezáltal a folya­matos stressz okán nagyon gyor­san felőrlődik mind mentálisan, mindszomatikusan. S egy esetle­ges tragédia (az anya halála) után az autista fiatal kiesik a családi keretekből, hisz - éppen állapota miatt - aligha akad rokon, aki fel­nevelné, vállalná közös háztartás­ban tartani az autista fiatalt. Ma tehát legsürgetőbb dol­gunk, hogy az iskolapadból kike­rülő (esetleg a családból is) autista fiatalok részére megte­remtsük a legoptimálisabb élet- körülményeket. Amennyiben autista fiataljaink az iskolai kép­zés után nem kerülhetnek a szá­mukra megfelelő lakóotthoni kö­rülmények közé, akkor megkér­dőjeleződik évtizedes pedagógiai tevékenységünk értelme is, sőt a dekompenzáció képével kell szá­molnunk. Kár lenne. El kell mondani azt is, hogy az autistákkal foglalkozó szakembe­reink rendkívül magas színvona­lon dolgoznak. Jó felmérője en­nek a teljesítménynek, hogy több­ször is előadások megtartásával segítették a helyszínen a szlová­kiai autista iskolahálózat kiala­kulását, illetve gyakran fogadnak hazai és külföldi vendégeket is - zárta szavait Murányi Sándor.- Ahogy repülnek fölöttünk az évek, egyre inkább sürget egy igen lényeges gondolat: a gyer­mekem jövője - mondta Czene Lajosné. - Szabolcs a huszonket­tedik évét taposó autizmussal élő fiatalember, aki az elsők között került az autista csoportba 1991- ben. Akkoriban még rengeteg vi­selkedésproblémával küszködött és nagyon nehéz időszakot él­tünk át. Aztán az évek múltával szép lassan kezdett megnyugod­ni. Az iskolában is folyamatosan javult a helyzet, hiszen egyre hosszabb időre sikerült őt bevon­ni pedagógusainak a feladathely­zetbe. Tizennégy évet töltött el az autista csoportban, és az alkal­mazott módszerekkel jól fejleszt­hető volt. Megtanult írni, olvasni, számolni és bizonyos mértékben alkalmazkodni is. Szabolcs ez év augusztusától a Félsziget napközi otthonban tölti hétköznapjait. Kinőtte az „iskola­padot”, s mivel városunkban az autizmussal élő felnőttek számá­ra még nincs semmiféle ellátó rendszer, ez volt az egyetlen lehe- tőségünk.Az ÉNO-ba tizenkilenc fiatal jár nap mint nap, akik meg­szerették és befogadták a fiamat az ő kis összeszokott közösségük­be. A dolgozók is megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy Sza­bolcs jól érezze magát, próbálják őt bevonni a foglalkozásokba is, kisebb-nagyobb sikerrel. De az el­múlt 14 év „nagy úr”, és Szabolcs az iskolában jól bevált módsze­rek nélkül nehezen kezelhető. Ez a probléma nem egyedi, minden autizmussal élő fiatal­nak, illetve családnak gondot je­lent az átállás. Éppen ezért azt szeretnénk, s azért harcolunk már évek óta, hogy gyermeke­ink számára is megteremtsék az alapvető, számukra létfontossá­gú életfeltételeket. Hisz nekik is joguk van ahhoz, hogy olyan kö­rülmények között éljenek, ahol minden szempontból biztonság­ban érezhetik magukat.. Mivel mi szülők, az anyagi háttér meg­teremtésére képtelenek va­gyaink, segítségre van szüksé­günk. Ezért már több ízben a he­lyi önkormányzathoz fordultunk támogatásukat kérve, eddig még sikertelenül! Fiataljainknak olyan lakóott­honra van szükségük, ahol fog­lalkoztatásban és képzésben is részesülhetnek majd, persze megfelelő, speciális módszerek és feltételek mellett. Szabolcs ak­kor érzi magát jól a bőrében, ha leKptik őt valami feladattal, szá­mára érthető és elvégezhető munkával. A szabad ideje kitöl­tésére önállóan szinte képtelen. És az iskolában elsajátított isme­reteinek, tudásának fejlesztésé­re, de legalább szinten tartására is lehetőség nyílna egy jól műkö­dő lakóotthonban, Ezek nagyon lényeges funkci­ók Szabolcs szempontjából, de számomra talán az a legfonto­sabb, hogy legyen a gyermekem számára egy kis zug, ami csak az ő birodalma, s élete végéig az is marad. Akkor is, ha én már nem leszek - fogalmazott Czene Lajosné. Ildikó gyermeke autista. Jelen­leg magántanuló a Kodály Zoltán Általános Iskolában. A gyermek nagyon szeret iskolába járni és szinte el van keseredve, ha nem mehet.- Osztályközösségbe ő nagyon nehezen illeszkedik be, ezért magántanuló. Az első évet a töb­bi gyermekkel együtt járta, de végig ott ültem vele a hátsó pad­sorban, mert ő igényli, hogy sze­mélyre szólóan kapja az utasítá­sokat - mesélte Ildikó, aki el­mondta azt is, hogy Zagyvaróná­ra is jártak ki egy ideig a kisfiú­val, hetente egy alkalommal. Viszont egy idő után már nem akart menni, nem érezte ott jól magát. - Legalább már három éve kérjük az önkormányzatot, hogy biztosítsanak számunkra egy épületet, amelyben lakóott­hont szeretnénk majd berendez­ni. Csak egy épület kell, a többi feladatot majd mi megoldjuk. Pá­lyázunk, rendbe tesszük. Van jó pár kihasználatlan épület Salgó­tarjánban, nem hiszem el, hogy nem lehetne egyet a rendelkezé­sünkre bocsátani. Salgótarján példát mutathatna ezzel a ne­mes gesztussal. Vannak autisták, akik a Félszi­get otthonban vannak elhelyez­ve. Ez nem helyes, hiszen ők nem értelmi fogyatékosok - jelentette ki Ildikó, aki jelenleg szociálpe- dagógiát tanul és szakdolgozatá­nak témája is az autizmus. - Mi szülők sok dologban értünk egyet. Nekem megváltoztatta a személyiségemet, hogy autista a gyermekem. Most már csodálom őt és föltettem az életemet arra, hogy segítsek neki és autista tár­sainak, hogy jobb, szebb legyen az életük és befogadják őket. Ha ők megtanultak élni a mi vilá­gunkban, nekünk is meg kell ta­nulnunk beilleszkednünk az övékbe - mondta Ildikó. Erika fia 10 éves, ő is azért küzd, hogy egy lakóotthont hoz­zanak lére Salgótarjánban.- Állandóan csak arról hal­lunk, hogy ilyen meg olyan joga­ik vannak a gyerekeknek. Az autistáknak is ugyanolyan jo­gok kellenének, mint a többi gyereknek. - Mégis, hátrányo­san megkülönböztetik őket. Gyakran ízléstelen megjegyzé­seket tesznek rájuk, például a buszmegállóban, mert bizarr a viselkedésük. Sok szülő nevé­ben mondhatom, hogy inkább hallgatunk és nem magyarázko­dunk, nem akarunk vitába szállni - mondta az édesanya, aki nem panaszkodik, pedig len­ne rá oka, hiszen nagyon kevés pénzből kell megélniük, ugyan­is, munkát sem kaphatnak az autista gyermekek szülei - fo­galmazott Erika, aki habár erős­nek mutatja magát, mégis lát­szik rajta, hogy mindez csak külsőség. Gyermeket egyedül nevelni egyébként is nagy fel­adat, tiszteletet érdemel, aki mindezt felvállalja. - Az autista gyermekek pedig még több törő­dést igényelnek, mint más, a nem autista társaik. Ők olyan emberkék, akik a saját kis vilá­gukban élnek és igénylik, hogy valaki megtervezze a napi prog­ramjukat. Nevelhetőek, sok do­logra fogékonyak, taníthatóak, de sajnos ha nem foglalkoznak velük, akár magukba is fordul­nak. A kérdés sürgős választ köve­tel: lesz-e autista napközi lakóott­hon Salgótarjánban, és ha igen, akkor mikor? Puszta Béla polgármester la­punkat arról tájékoztatta, hogy megkapta az autista csoport leve­lét és továbbította a szociális és egészségügyi irodának. Révay Ferenctől, a szociális és egészségügyi iroda vezetőjétől megtudtuk, hogy a hároméves szociális fejlesztési program­ban szerepel egy lakóotthon építése, amely nem csak az autistáknak lehet majd otthona. Ennek anyhgi vonzatát elsősor­ban pályázatokból szeretnék majd „összegyűjteni”. Készül a jövő évi költségvetés és hamaro­san sor kerül egy egyeztetésre is (a lakóotthonnal kapcsolat­ban), szakemberek bevonásá­val. A témával kapcsolatban megtudtuk azt is, hogy a szoci­ális törvény nem írja elő, hogy külön otthonban kell elhelyezni az értelmi fogyatékosokat és az autistákat. Közeledik a karácsony, ilyen­kor valahogy jobban törődünk embertársainkkal. Többet adako zunk, kedvesebbek vagyunk. Aki a salgótarjáni autista csoporton szeretne segíteni, az a 10200490 37011963-00000000 számlaszá mon teheti meg.

Next

/
Thumbnails
Contents