Nógrád Megyei Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 280-304. szám)

2005-12-16 / 293. szám

2005. DECEMBER 16., PENTEK A szövegmondás varázsa 11 $A7TÓ É-5 TAMOX-ÁS r Valamennyi hobbim közül a legkedvesebb számomra a vers­és prózamondás. Talán azért, mert ez egy különleges „sport­ág”, ami ugyanúgy az ember szenvedélyévé válhat, mint a ké­zilabda vagy a foci. Édesanyám fedezte fel még egészen kicsi koromban, hogy milyen gyorsan meg tudom ta­nulni a mondókákat, verseket és nagy örömmel adtam elő azokat családtagjaim és a magam szóra­koztatására, így ő tudatosan egy­re többet olvasott fel nekem kö­zülük. Nővérem, Eszter, akinek szintén ez a hobbija gyakran me­sélt nekem. Később az ő indítta­tásukra kezdtem el verset, pró­zát előadni, s ők szerettették meg velem az olvasást is. 7 éves koromtól rendszeresen adok elő irodalmi műveket, ekkor voltam az első szavalóversenyen is, amit volt iskolámban a Kodály Zoltán Tinédzsertöprengés némi irodalmi ízzel Szinte kivétel nélkül mindenki elmondhatja magáról, hogy van barátja, hogy létezik olyan ember a környezetében, aki meghallgat­ja, ha problémája van, akivel tar­talmasán lehet szórakozni. Ez az igazi barát, és nem az, aki magá­ra mutogatva, dicsekedve, büsz­kén hazudja, hogy ő mekkora tár­sasági ember. Híresek az életre szóló íróbarát­ságok: például Petrarca és Boccac­cio, Goethe és Schiller vagy Petőfi és Arany... Amit az irodalomban a barátságról írtak, náluk érezzük éppen ezért a leghitelesebbnek. A tizenévesek körében gyakran előfordul, hogy előtérbe helyezik a haveri társaságot a családdal szemben. A felnőtteknél ez más­képpen van. Ők már csak csendes barátságban élnek, mert a munka és a család felemészti az összes erejüket és idejüket Amikor tudatosság nélkül, fi­gyelmetlenségből megbántjuk egy kedves ismerősünket, és nem is sejtjük, mitévők legyünk, csak gondoljunk arra, amit a zseniális XVI. századi angol is megénekelt: „...Saját hibámból vész el a barát” (Shakespeare, CXXXTV. szonett). ■ Andó Katinka, Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola 10. d Általános Iskolában rendeztek. Az első jelentősebb eredménye­met 2. osztályban értem el, 2. let­tem a Móra Ferenc szavalóverse­nyen. Azóta rendszeresen részt veszek vers- és prózamondó-ve­télkedéseken, illetve rendezvé­nyeken is gyakran szavalok. A legnagyobb megmérettetésen ta­valy májusban vettem részt: a februári elődöntő során tovább­jutottam az „Anyám fekete ró­zsa” nemzetközi vers- és próza­mondó-találkozóra. Másik legalább ennyire ked­velt hobbim a színjátszás. 7 éve vagyok tagja a KIVISZI színját­szó csoportnak és lassan fél éve a Vertich Színpad Stúdiónak is. nekem a színjátszás jelenti az igazi kikapcsolódást. A versenyekre való felkészü­lésben főként anya segít. A meg­mérettetésekben talán a felké­szülést szeretem a legjobban. Jó érzés hallani, ahogyan napról napra fejlődik a szövegmondá­som, de a legjobb érezni, hogy minden alkalommal egy új rész­letét, „arcát” látom a szövegnek, mindig egy kicsit közelebb ke­rül hozzám. Véleményem sze­rint nem elég egy szöveget csu­pán elmondani, fontos, hogy ah­hoz érzések, élmények is fűződ­jenek, tudjunk hozzá képeket kötni, tudjuk elmondani, érzé­keltetni, amit számunkra az adott mű üzen. Enélkül a belső „töltet” nélkül a mű csupán szö­veg marad, olyan, mint egy szép, új ház lakók nélkül. Ami­kor versekkel foglalkozom, ki tudok szakadni a mindennap­okból, úgy érzem mindig egy ki­csit más, több gazdagabb leszek általuk. ■ Horváth Lili 8. d, a Bolyai János Gimnázium tanulója 28 Már nem félek....! Megtaláltam! Megtaláltam azo­kat, akik mindig mellettem fog­nak állni: ők az én barátaim, akik­re tudom, hogy minden helyzet­ben számíthatok. Ha ők nem len­nének, akkor olyan lennék, mint a kisgyerek kedvenc plüssmacija nélkül. Ha nincs vele, este nem tud elaludni, de ha megtalálja, nyugodtan fekszik be a puha ágyacskájába, és már nem fél a sötétben sem. így vagyok én is barátaimmal. Ha tudom, hogy mellettem állnak, akkor már attól sem rettegek, amibe azelőtt nem mertem volna belevágni. S ha mégse úgy jönnek össze a dol­gok, akkor sem fordulnak el, ha­nem segítenek, nem hagynak egyedül. Nem hagyják, hogy fél­jek a sötétben, hanem mellettem állnak, hogy mindig nyugodtan feküdhessek le, s másnap újra együtt „játszhassunk”. ■ Tóth Edina Bolyai János Gimnázium 11. b Vágyaim feltételes módban Az én iskolám már 40 éves. Negyven éve koptatják padjait, már sok mindent átélt és sem­mit sem feled. Több tízezer di­ák hagyott már nyomot az isko­la történetében, s most rajtunk a sor. Rajtunk a sor, hpgy'oreg- bítsük hírnevét, hogy valami maradandót hagyjunk az utó­kor számára akár valami ver­senyeredménnyel, akár az isko­lában végzett bármiféle munká­val. Az iskola diákéletébe sze­retnék még több „színt” vinni társaimmal a diákönkormány­zatban végzett tevékenységem­mel. Persze a dök-nek az iskola összes tanulója tagja, mégsem vesz benne mindenki aktívan részt. Úgy gondolom, hogy csak akkor lenne ténylegesen miénk a Bolyai, ha ötletét, képzeletét mindenki beleadná a különbö­ző programok szervezésébe, s mindenki szívesen venne részt a rendezvényeken. Ha egyszer ez megvalósulna, azaz ha min­denki próbálna azért tenni, hogy magunkénak érezzük ezt a helyet, szeressünk ide járni, az jelentene csak igazán nagy mérföldkövet az iskola történe­tében. ■ Tóth Edina, Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola 11. b Tájfutás családi vállalkozásban Az élet folyamán biztos van leg­alább egy olyan alkalom, amikor mindenkinek felteszik a kérdést: Sportolsz valamit? Mit teszel meg azért, hogy egészséges életet élj? Mi erre azt szoktuk válaszolni: táj­futók vagyunk. De rögtön fel is me­rül a kérdés bennünk, hogy vajon az illető tudja-e miről is szól ez a sportág. Valószínűleg sokan azért nem ismerik (főleg a mi korosztá­lyunkra gondolok), mert nem ma­gyar eredetű és nehezen közvetít­hető sportág, pedig nagyon izgal­mas és változatos. Mi is az a tájfu­tás? Erdei sport, egyike a termé­szetben űzhető sportágaknak. A tájfutás összetett sporttevékeny­ség, szellemi és fizikai kihívás, s a tájfutó egyidejű, kettős teljesítmé­nye adja az eredményt Á tájfutó végigfut vagy -halad egy számára ismeretien versenypályán térkép és tájoló segítségével. A tájfutópá­lyát ellenőrző pontokkal alakítják ki általában a természetben, par­kokban. A sportoló feladata az, hogy a rajtnál kapott térkép alap­ján a pontokon az előírt sorrend­ben végighaladjon és célba érjen. A versenyző maga választja meg az ellenőrzőpontok között az útvo­nalat, azaz tájékozódik. A tájfutó sportstadionja a természet, amely egyben a világ legnagyobb iskolai szertára és legegészségesebb kö­zege. Segíti az öntudatos és dönte­ni jól tudó személy kialakítását, az ismeretien terepen biztonságo­san, otthonosan mozgó embert. Olyan képességeket fejleszt - jó és gyors döntés, információfelvétel, önismeret, különféle mozgástevé­kenység - amelyek a mindennapi életben is hasznosak és fontosak. Szüléink ismertettek meg e nagy­szerű sporttal. Eleinte még csak gyerekversenyeken indultunk, és ahogy nőttünk, úgy kezdtünk ko­molyabban versenyezni. Mára már mondhatjuk, hogy komoly él­versenyzők vagyunk, míg szülé­ink kiváló hobbiként űzik a tájfu­tást. Rengeteg új élménnyel színe­síti a hétköznapjainkat, hiszen hét­ről hétre számos új csodálatos helyre jutunk el. Több országos bajnoki címmel rendelkezünk, mind egyéniben, csapatban és vál­tóban, de mindketten a legbüsz­kébbek arra lehetünk, hogy a ma­gyar serdülő-ifi válogatott keret tagjaként kiutazhattunk az Euró- pa-bajnokságra résztvevőként! A heti edzések után hét végén a tájfutóklubok versenyzői együtt vannak a versenyek helyszínein. Hosszú időket töltünk együtt, s közben megismerjük egymást, sőt életre szóló barátságok is szövőd­nek. A rendszeres edzések, verse­nyek következtében a tájfutás, a sportolás az élet mindennapi ré­szévé válik. Ez a fajta sporttevé­kenység sajátos életformát jelent, olyat, amelyben a tájfutás megha­tározó tényező. A tájfutás életforma!!! ■ Koós Brigitta 8. d, ■ Koós Diána 11. c, a Bolyai János Gimnázium tanulói SÁNDOR, JAKAB, VINCZE, KAKUK ...avagy egy kis vizslási történelem Vizslás története az 1242-es tatárjárás idejére vezethető vissza. A falu nem jelenlegi he­lyén feküdt, hanem a mostani Vizslás-Újlak környékén, ahol a későbbi ásatások során több leletet is találtak. Megtalálták az egykori falu alaprajzát és még több más érdekességet, mely igazolja, hogy a tatárjárás olyan mértékű emberirtással járt, melynek következtében Vizsláson csak négy család ma­radt életben: Sándor, Jakab, Vincze és Kakuk. Ezek máig is a település törzsfáját képezik. Vizslás-Újlakról menekültek a családok a falu mai helyére, amelyet minden oldalról erdő­vel borított dombok vesznek körül. A falu elnevezéséhez kapcso­lódik egy régi mítosz is, misze­rint egykor Mátyás király mát­rai vadászata során ezen a he­lyen pihent meg, és ekkor adták neki a falubeliek a vadászathoz szükséges vizsla kutyákat. In­nen kapta a falu a nevét. Mára már 1452 lelket számol a község, de nem minden lakos e négy családból származik. A salgótarjáni ipari forradalom he­terogénné tette a falut. Vallási szempontból a falut többségében katolikusok lakják, akik az 1700-as években építet­ték a falu egyetlen templomát. Más nevezetességgel nem di­csekedhetünk, de a falunk mel­lett fekszik egy mészkőszikla, amit zsidó templomnak neve­zünk a régebbi gyülekezet mi­att. Néhány éve működik a vizslási tájház, ahol a helyi nép­viselet tekinthető meg. A közel­múltban helyezték üzembe a fa­lu központi parkjában a szökő- kutat, amiből a nyárvégi faluna­pon bor folyik. Ezen a különle­ges napon, de a hétköznapokon is érdemes kilátogatni kis fa­lunkba, ahol mindenkit szeretet­tel látunk. ■ Kakuk Karolina, Madách Imre Gimnázium Magyar város Szlovákiában Tá,oH<eleti utazás 1920. június 28. Egy határvo­nal, és Rimaszombat Csehszlová­kiához tartozott. Ma már szlováki­ai város. Természetesen a Felvidéken „ragadt” magyar nép nem hagyta, hogy anyanyelve, kultúrája ki­vesszen a városból. Megemlíteném pl.: Tompa Mi­hály szülőházát, Petőfi Sándor két éve felavatott szobrát, egykori szál lóját Jókai Mórnak. A kb. 10 ezer lakossal rendelkező várost a Rima folyó szeli át. A folyó mentén lakó­telepek és gyárak kuporognak. A város modernizálódik. A múl­tat őrzi és fejleszti a jelent A kora­beli kávézók, gyorséttermek, a kü­lönböző üzletek között finom éte­lek illata csalogatják a vendége­ket. Az üzletekben nyugodtan megszólalhatnak magyarul. Biz­tos, hogy megértik. Ezt a tényt én is igazolom, hiszen ott születtem, s ma is a város környékén élek. A főtéren megpihenhetnek az arra járók. A város külső megjele­nése egyre igényesebb. Egy monda szerint a főtéren szí­nes kövekkel kirakott régi temp­lom szerzetesei mérget keverget- tek. Vajon tényleg igaz? Meglehet, hogy akkor az Akasztófa-hegyen emberi csontokat találhatunk? Ki tudja? Kedves Olvasó! Ha arra jár, aján­lom, nézzen szét nálunk, mert gyönyörű látványt nyújt a város! ■Tőzsér Enikő, Madách Imre Gimnázium 10. d osztály Pályaválasztás A pályaválasztás egy lelki teher, a külvilág által ránkkényszerített döntéshozatal. Egyik napról a másikra odaáll- nak elénk, és azt mondják: „Tanul­tál X évet, jön az érettségi. Vagy to­vábbtanulsz, vagy mehetsz dol­gozni.” Nincs más lehetőség. Az eddig kellemes, nyugodt életből küök- nek egy zord, rohanó, agresszív valóságba, ami egyáltalán nem egyezik meg azzal a jövőképpel, amit mi fiatalok elképzeltünk. Utolsó mentségként a továbbtanu­lás mellett voksolunk, azt hisszük, egyszerű lesz, mint eddig. De saj­nos ez nincs így. Hirtelen sok száz felsőfokú intézmény, sok ezer szak zúdul ránk és lehetetlen a döntés. Végül rábökünk egy viszonylag szimpatikus szakra, izgulunk, hogy felvegyenek, majd ha sike­rült, összecsomagolunk, elme­gyünk és magunk mögött hagy­juk a gyermekkorunkat Pályát választunk, lehet, hogy tudatosan de lehet, hogy csak vé­letlenül. Mégis megtesszük. Bele­vágunk egy új, ismeretlen világba, azzal a céllal, hogy majd mi meg­váltjuk azt ■ Fürjesi Annamária, Madách Imre Gimnázium 12. a Több ezer éve, amikor Ma­gyarország még nem is léte­zett, amikor őseink még sem­mit sem tudtak az írás-olva­sás tudományáról, ebben a tá­voli országban már akkor is éltek bölcsek, akiknek sokat köszönhet a tudomány. Nekik köszönhetjük a pa­pírt, melyet mindennap hasz­nálunk. Az eltévedt utazók máig a bölcsek által készített iránytű segítségével próbál­ják megtalálni az utat. Lőport és selymet is itt ké­szítettek először. Igen ez az ország Kína, a sárkányok és rejtélyek országa. Különle­ges építményei, kultúrája s a több száz éves mesék, legen­dák, amelyeket máig mesél­nek a felnőttek gyermekeik­nek, elbűvölik a nyugati s eu­rópai turistákat. A 10 000 ki­lométer hosszú nagy falról vagy a kung-fu bölcsőiről, a shaolin kolostorokról szinte mindenki hallott. A kínaiak sok mindenben hittek, szá­mukra a sárkány a szelídség és a bölcsesség megtestesítő­je. Állítólag az első császárok sárkányok voltak. Egy ural­kodó, a Sárga Császár, a taoizmus mitikus megterem­tője pedig ma is nagy tiszte­letnek örvend Kínában, mint országának egyik nagy civi­lizátora. ■ Földi Alexandra, Madách Imre Gimnázium 9. b Barátság és szerelem Talán a két legfontosabb ér­zelmi viszony, ami két embert összeköthet. Az emberek elő­ször barátokat szereznek az is­kolában, óvodában, aztán aho­gyan felnövünk, mi is válto­zunk a barátainkkal együtt. Vannak, akik maradnak és egészen felnőttkorukig velünk lesznek, azután életre szóló ba­rátság is kialakulhat, s vannak akiktől már fiatalon megvá­lunk. Viszont, ha az ember sze­relmes, akkor már nem ilyen egyszerű minden. Könnyebben ismerkedünk, ha csak barát­kozni szeretnénk, de ha olyas­valakivel szeretnénk megis­merkedni, akit egy kicsit is jobban kedvelünk, mint egy egyszerű barátot, az első talál­kozásnál komoly feladat pár szó kimondása is. Nem jutnak eszünkben a szavak, a han­SÉTA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján ( www.nogradmegyeihirlap.hu ) is olvashatók. gunk elcsuklik, a fejünkben pedig teljes a kavarodás. Vi­szont ahogyan telik az idő, ki­csit idősebbek leszünk, a ta­pasztaltakkal már nem fog gondot jelenteni az első talál­kozás. Pár hét múlva már egy­más szavába vágunk, ki se fo­gyunk a közös témákból. Las­san pedig eljön az az idő, ami­kor elkezdünk érezni valamit, amit eddig talán még soha. Na­gyon hiányzik az a másik lány/fiú, mindig együtt szeret­nénk lenni, egyfolytában rá gondolunk és azt kívánjuk, hogy még nagyon sokáig le­gyünk vele. Amikor mind a két fél így érez, attól nincs jobb do­log, de sajnos nem mindig van így. Van, mikor csak az egyi­künk érez valami hasonlót, mert a másik ennek az érze­lemnek jelét sem mutatja. Ilyenkor próbálunk segíteni barátunknak, barátnőnknek, hiszen ilyen helyzetekben van a legnagyobb szükség baráta­inkra. Tanácsolva azt javasol­juk, felejtse el a lányt/fiút. De mint tudjuk, a szívnek nem le­het parancsolni. Barátságban, ha esetleg összevesztünk, né­ha egyik napról a másikra vá­lunk el egymástól, akár örök­re is. Az igaz barátoknál már más a helyzet: rájuk az ember vigyáz, hiszen haverunk sok lehet, de igaz barátunk csak kevés. A szerelemnél is van némi hasonlóság. Mert szerel­mesnek, igazán szerelmesnek lenni talán csak egyszer lehet az életben. Aki már szerelmes és megta­lálta azt a valakit, akivel akár az életét is le tudná élni, legyen még sokáig boldog. A barátok pedig tartsanak össze jóban, rosszban. ■ Pósch Marianna, Madách Imre Gimnázium 12. b

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents