Nógrád Megyei Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 255-279. szám)
2005-11-10 / 262. szám
2005. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK SA7TÓ tS TANULÁS CK2- Sw ' ‘ Cw *sr Van idő itt szórakozni? - Szeberényi Júlia Bolyai János Gimnázium 11. D karikatúrája- Igaz, milyen jó volt ma a városban?- Igen, nagyon jól éreztem magam. Sokkal jobb volt, mintha otthon ültem volna! Gondolom sok mindenkinél lejátszódik ez a párbeszéd egy átbulizott péntek este után. Nem tagadom, nálam is. Az iskola „gondjaira” igen jó gyógyír számomra, ha hét végén bemegyek a városba és beszélgetek, táncolok barátnőimmel. Engem ez ilyenkor teljes mértékben kikapcsol, s úgy gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Ezt mutatja az is, hogy péntekenként tele van a város fiatalokkal, főleg a velem egyidősekkel. Egy-egy este megnézem ki-ki, hogy bulizik és sajnos mostanában sokszor nem értem kortársaimat... Tök jó buli Már régebben - szüléink idejében - is voltak ehhez hasonló szórakozási _ lehetőségek, de emellett (Mi is az igazi szórakozás?) nem szorult háttérbe a mozi, sportok, tévénézés és a közös családi programok. Sokkal kevesebben járnak moziba, inkább számítógépeznek a fiatalok, minthogy kimenjenek a szabadba, kiránduljanak, sportoljanak. A bulizáson kívül viszont nagyon fontosnak tartom azt, hogy mindenkinek legyen egy hobbija, ami amellett, hogy kikapcsolja, szórakoztatja is. Ez lehet egy sport: foci, röplabda, futás de akár valaminek a gyűjtése, rajzolás vagy festés... A lényeg, hogy találd meg a te saját „tök jó bulidat”! ■ Tóth Edina Bolyai János Gimnázium 11. b Mit csináljunk Mátramindszenten? Mai világunkban elterjedt téma a szórakozási lehetőségek kérdése. Erről beszélve a városi kikapcsolódás és ennek modern formája jut eszünkbe. De nézzük csak, mivel lehet elütni az időt egy kis falucskában, például Mátramindszenten? Főleg gyerekek számára fontos a rendszeres kikapcsolódás, hogy minél többször azt csinálhassák, amit szeretnek. Ebben a faluban a kellemes és egyben hasznos időtöltés sok formája biztosított, a mindszenti iskolába járó gyerekek számára. Nagy múltra tekint vissza az úszásoktatás. TöbbfajSzépség, szabadság, erő Lovak... Sok éve már annak, hogy beleszerettem ezekbe a nagyszerű állatokba. Azóta több könyvön átrágtam magam, hogy minél jobban megismerjem életüket, megértsem gondolataikat, érzéseiket és mozdulataikat. A lovakat különös kapcsolat köti az emberekhez, soha nem bocsátották meg a betöréssel elszenvedett fájdalmakat és kínt, így nem is létesíthettek érzelmeken, és főleg szereteten alapuló kapcsolatot gazdáikkal. Csakis félelmükben voltak hajlandóak együttműködni. Létezik azonban egy olyan módszer, miszerint ló és lovas egyenlők, tehát egyikük sem „főnök", kölcsönös tisztelettel és megbecsüléssel dolgoznak közös céljaik megvalósításán. Ez az úgynevezett Equus-gondolkodás, melynek eredményességét lovak százain bizonyították már be, és amit én is nagy kíváncsisággal és érdeklődéssel tanulmányozok. Ennek alkalmazásával a vadlovak is barátaink és bizalmasaink lesznek, valamint a közös munka - mint a versenyek - örömtelivé, szórakoztatóvá válnak ló és lovasa számára egyaránt. Minden vágyam egy barátságos lovas tanya, ahol reggelenként egy bögre kakaóval a kezemben nézhetném pusztán az élvezetért vágtázó lovaimat. Hét végenként pedig túrázhatnánk a közeli erdőkben. De egyelőre ez csak egy szép álom, s azért, hogy valóra váljon, bizony rengeteget kell még tanulnom. ■ Kozma Lenke Bolyai János Gimnázium 10. b ta szakköri lehetőség is van: színjátszószakkör, számítástechnikai szakkör, hittan, foci, különböző tehetséggondozások. Na de, mi van a nagyobbakkal? Mátramindszentnek van egy kis cserkészőrsége is. Ennek én is a tagja vagyok és csak dicsérni tudom a cserkészfoglalkozásokat és a vezetőnket is. Sok hasznos dolgot megtanultunk a nomád életmódról és a minden nyáron megrendezésre kerülő cserkésztáborban alkalmazzuk is ezeket. Nagyon régóta működik a faluban az igen sikeres asszonykórus. Mindszent életében meghatározó esemény az évenkénti farsangi bál és a „Ki mit tud?”. Az iskolához tartozó könyvtár rendszeresen nyitva áll mindenki előtt. Közkedvelt hely a picike halastavunk. Kellemes kikapcsolódás, ha teszünk néhanapján’egy-egy sétát a falu valamelyik erdejében. Sajnos az is előfordul, hogy valaki nem találta meg a számára megfelelő időtöltést, így végső megoldásként a sörözőkben való ücsörgést választja. Vélemé-' nyem szerint még jócskán lehetne bővíteni a lehetőségek körét. ■ Kiss Eszter Bolyai János Gimnázium 9. d Mit ír az élet? Az én passzióm nem tartozik a legátlagosabb szabadidős tevékenységek közé, több is ez már, mint puszta hobbi. Amióta az eszemet tudom, az írás a szenvedélyem. Ötéves lehettem, amikor a kisgyerek olthatatlan kíváncsiságával jártam anya nyakára, egyenként kikérdezve tőle, hogy melyik betűt, hogy ejtjük, miként írjuk. Akkor még a szeszélyesen engedelmeskedő kis kezek fogták a tollat, kanyarították a girbegurba betűket és ezen ügyeskedés folytán számos levél, mesekezdemény született. Ma sem telik el úgy nap, hogy valamit ne vetnék papírra. Sokszor kérdezik is: „mi leszel te, író?” Többnyire mégse vágom rá, hogy igen, ezt a hivatást szeretném űzni. Egyelőre az írás sokkal különlegesebb eszköz, barát, feladat, cél számomra, minthogy tervezzek vele, hogy merényletet kövessek el az egész művészete ellen azáltal, hogy kötelességé süllyesztem. Minden passzió, ami kötelezettségé válik, elsikkad, fényét veszti, fáradságos, örömtelen robotolássá alakul. Minden szenvedélynek, amely megtervezetté, elvárttá válik, legfontosabb alkotórésze alszik ki: a lángok gyújtózsinórja harapó szikra. Én egyszerűen csak játszom a betűkkel, zsonglőrködöm a szavakkal, egybefűzöm a szertefutó hangokat, összerakom az egész képet a mondatok apró kockáiból. Olyan, mint másnak a gyöngyfűzés, az éneklés; mint a kislánynak a legkedvesebb babája. Titkos, intim, meghitt, bizalmas, bizser- gető. Csak leülök a papír fölé, az ujjamat az íróeszközre helyezem, és olyan könnyedséggel, ösztönösséggel kezd a toll siklani, majd fejvesztve rohanni a papíron, mintha a kezemet pontosan erre találták volna ki. Az írás által átugrom a saját korlátáimon, lebontom a lényem köré emelt falakat, lerombolom a gátjaimat. Ennél a pontnál észlelem, hogy ezt a szavakba foglalhatatlan, őrült, hiábavaló jegyzetelést, betűvetést hihetetlenül mélyről érzem, magától értetődő természetességgel értem, emelkedem általa. Annyira feldobom a földről, olyan messzeségekbe repülhetek ezeken az egy élet távlatára kölcsönzött szárnyakon, hogy felöl emelkedek önmagam határain, és a saját lényem egének zenitjét is megérinthetném a segítségével. Egy kisgyerek kísérlete a plafon megérintésére az ütemes ugrálás révén: hiábavaló, de borzongató a feladat hajszálnyi lehetségességének illúziója által. És hogy mi leszek, ha nagy leszek? Majd meglátjuk mit ír az élet. ■ Puszta Szilvia Bolyai János Gimnázium 9. a Mozgás az életünk! Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom: minden ember szeret mozogni! Csak nem mindegy, hogy ezt milyen formában teszik. Én szeretem a dolgokat más oldalukról megközelíteni, így nem meglepő, ha én a mozgást amerikai autóval képzelem el. Hiszen nincs annál felemelőbb érzés számomra (és azt hiszem még jó pár ember van ezzel így), mint mikor egy hatalmas karosszéria imbolyog alattam. Ettől már csak az jobb, mikor több száz amerikai csoda teszi ezt egyszerre. Az évben többször is sor kerül erre a nem mindennapi „táncra”, ami nemcsak a tulajdonosoknak de a találkozóra ellátogatóknak is örömet és csodálatot okoz. Hiszen a hatalmas „csatahajók” krómcirádái és fecskefarkai - valljuk be - nem mindennapi látványt nyújtanak (persze csak itthon). így bátran merem ajánlani a mozgásnak ezt a szokatlan formáját. A „feeling” garantált, az érzés megfizethetetlen. ■ Váczi Andrea Madách Imre Gimnázium 12. b Az alternatív megközelítés- avagy a fiúk nem csak A szórakozás mibenlétének meghatározására - ha egyáltalán definiálható - két elmélet létezik. Az egyik szerint, lényegtelen, hogy ki(k)nek a társaságában, az „elkövetett” események a fontosak. Korunkra jellemző, hogy a mai fiatalság nagyrészt ezt a nézetet vallja. Ezzel ellentétben a másik teória, miszerint majdnem teljesen mindegy mit csinálunk de azt baráti közegben. Nekem személy szerint mindig is ez az emberközelibb hozzáállás volt a szimpatikus. Ennek alátámasztására tudom hozni például „nonszensz” kirándulásainkat, mikor a haverokkal karöltve, néhány ezer forinttal nekivágunk az országnak. De, hogy hétköznapibb dolgokat is említsek, mindig remek szórakozást nyújtanak a gyalog- és biciklitúrák, sátorozáa kocsmába mennek... sok is. Hatalmas tévedés - sajnos ez is elég elterjedt - hogy csak diszkókban, kocsmákban, csontrészegen lehet jól szórakozni. Persze nem lehet (és nem is kell) burokban élni - én sem vagyok egy kifejezett antialkoholista - de emberi mivoltunk határait azért nem kell(ene) átlépni... Olyan idő ez, mikor sok van a hivatalban, de kevés a raktárban... az egyszer használatos erkölcsök, az egyéj- szakás tartózkodások kora és a tablettáké, melyek mindenre jók - mikor mi kell. Mindig gondolj arra: „az élet nem azzal mérhető, meddig léleg- zünk, hanem azokkal a pillanatokkal, melyektől elakad a lélegzetünk...” (Ismeretien e-mail Kristály Bálintnak) ■ Márton Géza Madách Imre Gimnázium 12. d Szabad idő vámpírokkal Sajnos kevés ember ismeri a szerepjátékokat, melyek hasonlóak a társasjátékokhoz. Ám itt egy fontos különbség van a kétfajta játék között... a szerepjáték csak és. kizárólag a játékosok fantáziáján múlik, ezzel segíti a kreativitást és csakis ez szabhat határt a játéknak is. Én most az élő szerepjátékon belül, a Vampire-ről szeretnék beszélni. Néhány havonta egy város rendez egy bált, és erre a bálra a többi város játékosai is meghívást lyek különböző feladatokért felelősek: vannak akik irányítanak és a pénzügyekkel foglalatoskodnak, vannak akik az információ áramlásért felelősek, akadnak, akik mágikus hatalommal vannak felruházva és vannak olyan művészek, akik a halandó társadalommal, az emberekkel építettek ki szorosabb kapcsolatot. Maga a látvány korok stílusának, és különböző társadalmi rétegeinek színes kavalkádja, amelyet csak a karakterek különbözősége múlhat felül. Magát a jákapnak. Mindenki az általa megalkotott karakternek megfelelően öltözik fel. Vannak, akik öltönyt vagy estélyit húznak magukra, vannak akik bőrszerelésben, pisztolyokkal, kardokkal jelennek meg, vagy akár szakadt farmerben és pólóban, extrém sminkkel. Az sem meglepő ebben a közösségben, ha valaki fehérre mázolt arccal, vérvörös szájjal, vámpírfogakkal, farkasfülekkel és fehér menyasszonyi ruhában mutatja meg magát. Maga a játék sötétedés után kezdődik és egészen pirkadatig tart. A „jó oldalon álló” vámpíroknak van egy szövetsége, melynek a neve Kamarilla. Ez a hierarchikus társadalom hét klánra tagolódik, meSÉTA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján ( www.nogradmegyeihirlap.hu ) is olvashatók. tékot a mesélők segítik, akik kitalálnak meseszálakat, vagyis bizonyos cselekményeket, amikre a játékosoknak reagálniuk kell a karaktereik által megszabott határokon belül. Egy meseszál megírása rengeteg időt vesz igénybe, mert minden eshetőségre fel kell készülnie a mesélőnek, hogy ne akadjon meg a játék. A játékosokat pedig a „jó irányba” az njk-k (nem játékos karakterek) játékba való beavatkozása segíti. Úgy gondolom, hogy egy ilyen játékon rengeteg barátot, tapasztalatot szerezhet magának az ember amellett, hogy jól érzi magát és a fantáziáját szabadjára engedheti, képzeletének határa a csillagos ég... ■ Asbóth Bernadett Madách Imre Gimnázium 12. b Extázis Nyáron tisztára el voltam keseredve. Ott volt a sok szabad időm, és nem tudtam a környéken elmenni koncertezni, mivel nem volt hová. Az elmúlt 2-3 hónapban viszont valami megváltozott. Egyrészt elkezdődött az iskola, másrészt szinte minden második héten vagy akár hetente is találtam magamnak elfoglaltságot Ez nekem koncertet jelent. Mindig felcsillan a szemem, mikor meglátom a buszról a plakátokat. A helyi együttesek elkezdtek mozgolódni. Zenéjükkel felpörgetik az agyunkat. Szinte extázisba kerülünk. Tombolunk. Általában tömött koncerttermekben. Néha előfordul, hogy kicsi az érdeklődés, mint valamelyik szombaton, mikor voltunk nagyjából harmincán. De én ezt betudtam annak, hogy Somoson volt a buli. A szervezőknek csak annyit tudok üzenni, hogy így tovább! ■ Engelbrecht Éva Madách Imre Gimnázium 12. b Amire mindenkinek szüksége van... Vannak akik szeretnek otthon ülni, tévét nézni, olvasgatni és vannak, akikkel állandóan pezseg az élet, mert mindig jönnek-mennek. A szabad idő beosztása, eltöltése minden embernél más. Szerintem nagymértékben függ az életkortól, ízléstől, stílustól és még rengeteg más dologtól. Például nem hiszem, hogy a nagymamámat valaha is egy mai diszkó közepén fogom látni. Fontos az időbeosztás, hogy a kellemes dolgok mellett jusson idő a hasznosra is. A salgótarjáni fiatalok nagy része péntek este indul szórakozni. Hisz a szabad idejét legszívesebben mindenki szórakozással töltené. Táncolással, zenehallgatással, barátokkal... Számomra az a legkellemesebb, ha a haverokkal és a családdal tölt- hetem ezt az időt. Lényeges, hogy minden ember iktasson be szünetet az életébe, hisz kikapcsolódásra testnek, léleknek egyaránt szüksége van. ■ Balázs Zsuzsanna, Madách Imre Gimnázium 9. b Szabadidő Sokan - főleg a fiatalok - nem tudják, hogyan töltsék szabad idejüket. Kevesen vannak, akik nem a tévé, számítógép előtt fekszik végig ezt az időt Szeretnék egy tippet adni! Én nagyon szeretek sétálni az erdőben, vadászatra járni. Nem is annyira nappal, inkább este vagy hajnalban. Lehet, hogy régimódi vagyok? Szerintem nem. A vadászat is egyfajta módja a szabad idő eltöltésének. Hasznos és a természet titkait is jobban megismerhetjük. Vadászat közben odafigyelünk a vad szokásaira, a természet változásaira. Sokan elítélik ezt a sportot Lehet, hogy az állatok „gyilkolása” riasztja őket? Gondoljuk meg: ha nem tartanák az őz-, szarvas-, vaddisznóállományt kordában, a búza- és kukoricatáblákban felmérhetetlen károk lennének. A betegség is könnyebben terjedne az állatok között. Nehogy valaki azt higgye, hogy a vadász veszi a pus: kát és összevissza lövöldöz. Szigorúan szabályozzák mely állat lőhető ki. Például fontos, hogy hány éves, milyen nagy, beteg-e, károséi A vadászok törődnek is az állat- állománnyal: télen etetik őket, védik az orvvadászoktól. Érdemes egyszer kipróbálni az érzést, mikor az ember a friss fák illatával fűszerezett levegő hatására elengedi magát és ősi ösztönei felébrednek. ■ Fodor Enikő Madách Imre Gimnázium 10. d
