Nógrád Megyei Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 255-279. szám)
2005-11-17 / 268. szám
4 2005. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK 5A7TÓ L$ TANULÁS Diákcsere a fenntartható fejlődés jegyében A Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola diákjai immár hetedik alkalommal vehettek részt a salgótarjáni és a Francia- országban lévő, a svájci határ mentén fekvő gimnázium közötti cserekapcsolatban. 2005. október 14-én egy diákokkal teli busz indult el a Bolyai János Gimnázium elől, aminek úti célja a franciaországi Pon- tarlier volt A fenntartható fejlődés gyakorlati alkalmazásának és a francia kultúrának megismerését lehetővé tevő csereprogram egy 22 órás úttal kezdődött, amit rövid pihenők szakítottak meg, többek között Liechtenstein fővárosában, Vaduzban, illetve a csodálatos svájci Neuchátelben.- Sok helyen jártál már Magyarországon? - faggattuk Gordont.- Már a nyarat is itt töltöttem, így már eljutottam néhány helyre. Nagyon kedves települések vannak errefelé, minden olyan barátságos ebben az országban. Voltam már Hollókőn, Keszthelyen, Budapesten, Egerben, Esztergomban, Szentendrén és a környező országokat is meglátogattam, így Szlovákiát és Lengyelországot.- Mit gondolsz az itteni városokról? Sokban különbözik az USA-ban lévőktől?- Igen, itt kisebbek a városok, az emberek közvetlenebbek és többnyire ismerik egymást. Nálunk egy-egy város olyan nagy, hogy ez szinte lehetetlen lenne.- Ezt Salgótarjánban is így vetted észre?- Igen. Furcsa, de itt ha végigmegyek a városon, az emberek mosolyognak rám. Ha bemegyek egy butikba segítőkészek Minden diák francia csere- partnerénél lakott, így betekintést nyerhettünk a francia családok mindennapi életébe is. Az egyhetes franciaországi tartózkodásunk alatt megnéztünk egy elektronikus hulladékokat megsemmisítő üzemet, amely az emberi szolidaritásnak és méltányos kereskedelemnek éppúgy követendő példája számunkra és a világ számára, mint a környezetvédelem és a természetes energiák felhasználása. Ellátogattunk a Montbe- noítban levő apátságba és egy borászatba is. Svájci kirándulásaink során Lausanne-ba, az ottani Olimpiai Múzeumba és az Alimentarium interaktív élelmiaz eladók, kedvesebbek, mint otthon.- Hogy állsz a magyar nyelvvel? Úgy tudom kis segítséggel tanulgatod...- Tényleg vannak segítőim ezen a téren is. Próbálgatok magyarul beszélni és minél több szót megjegyezni. Az iskolában is sokat segítenek nekem a tanárok és a diákok egyaránt.- Milyen nyelveket beszélsz?- Németet és egy kicsit tudok franciául is, de az az igazság, hogy mi, angol anyanyelvű emberek ilyen téren el vagyunk kényeztetve. A világon szinte mindenhol megértik az anyanyelvűnket, így különösebben nincs szükségünk más nyelvek elsajátítására. Magyarországgal ellentétben nálunk nem részesítik ennyire előnyben a nyelv- tanulást.- Tetszik a Bolyai? Mit gondolsz a diákságról, a diákéletről?- Nekem nagyon furcsa az itteni iskolarendszer. Teljesen más, szer-ipari múzeumba néztünk be. A környék természeti szépségeit csodálva túrákat tettünk a Jura hegyei között és egy varázslatos cseppkőbarlangban is. Megkóstolhattuk a jellegzetes francia ételeket, sajtokat. Ilyen például a híres Comté sajt, amelynek a legjobb minőségű változata csak 800 méter felett élő tehenek tejéből készülhet. Ezek mellett sok idő maradt még a város, Pontarlier és világának megismerésére. Reméljük francia cserepartnereink, akik áprilisban jönnek majd hozzánk, hasonlóan jól fogják magukat érezni Magyarországon. Ujváry Flóra Bolyai János Gimnázium 11. d mint az amerikai iskolák. Az osztályok között nehezen igazodom el, mert a képzési forma sokban eltér a nekem megszokottól. A diákok közvetlenek egymással és sokkal vidámabbnak, felszaba- dultabbnak látom őket, mint az amerikai gyerekeket.- Mit gondolsz a munkáról? A nők ugyanannyit dolgoznak nálatok, mint a férfiak?- Nem, egy anyuka csak rész- munkaidőben dolgozik. A nők feladata a család ellátása, a gyereknevelés, háztartásvezetés, így ők nem töltenek annyi időt a munkahelyen, mint a férfiak.- A magyarok keveset vagy sokat dolgoznak?- Úgy látom, hogy a magyarok nyugodtabbak. Nálunk reggelente sokkal nagyobb nyüzsgés van munkába menet, mint itt. Itt nyugodtabbak az emberek, kényelmesek és ráérősek. Otthon meg reggelente csak a rohanást tapasztalni. A munkaidő is hosszabb mint itt.- Mit gondolsz Magyarországról?- Nagyon kedves ország, kedves emberekkel. Nehéz távol lenni az otthonomtól, de az itteni kellemes dolgok mindenért kárpótolnak. Takács Brigitta Bolyai János Gimnázium 12. a Etiópia Etiópia Afrika keleti peremén fekvő, 50 millió főt számláló ország. Az 1970-es években a világ még foglalkozott az ország növekvő problémáival, de sajnos mára már csak bagatellizált történetek és viccek jutnak az emberek eszébe róla. Pedig a helyzet ennél sokkal komolyabb. Ha azt vesszük, hogy minden harmadik percben meghal egy etióp gyerek vagy azt, hogy az ország harmada éhezik és közel 64 százaléka alultáplált, az ember elgondolkodhat azon, hogy mi is történhetett ott valójában. Kevesen tudják, hogy Etiópiának évezredes múltja és kultúrája van. A vezető antropológusok szerint az emberiség ősei Etiópiából származnak. 1974ben háromnégy millió évvel ezelőtt itt élt ősember maradványait tárták fel. Az ország lakosságának nagy része a IV. századtól kezdve keresztény vallású és ebből kifolyólag az etióp ortodox egyház sziklakolostorai és egyházi szokásai mind a mai napig erősen hatnak Észak-, Kelet- és Közép-Etiópia lakóinak életére. Földrajzi fekvését tekintve az ország nagyobb része hegyes, bazalttal borított, mély völgyekkel szabdalt vidék. Etiópia lakosságát különböző népcsoportok teszik ki, főleg galla, amhara és szomáli. Még mindig a földből élnek, a fennsíkon marhát legeltetnek, vetésforgót alkalmaznak, az erózió megakadályozása érdekében a lejtőket teraszosítják. Az 1970-es években a már megművelt földből megpróbálták a maximumot vagy még annál is többet kicsikarni. A földeket megtiporták, erőit felélték, és végül nem maradt más csak pusztaság és kietlen vidék. Ennek következtében Etiópia mind a mai napig nagy éhínségben él. S ki az, aki segít nekik? Leginkább senki. Az 1985-ben rendezett Live Aid segélykoncert megmozgatta a világot, s közel 40 millió dollár gyűlt össze, amelyet Etiópia élelem formájában kapott meg. Idén szintén megrendezték a nagyszabású rendezvényt, de ez már inkább csak figyelemfelhívás volt, mintsem igazi segítség. Talán mindenkinek látnia kellett volna azt, amit Bob Geldof látott, amikor Afrikában járt: kimerült, csontig soványodott menekülteket, vízhasú gyerekek hadoszlopát, arcukkal is étel és ital után esdeklő emberek ezreit amíg a szem ellát.. Kakuk Karolina Madách Imre Gimnázium 9. b A virág: jelkép Minden ünnephez, alkalomhoz, eseményhez kötődik egy-egy virág. Ezekhez az alkalmakhoz már- már elengedhetetlenek is ezek a virágok, hiszen benne élnek a köztudatban. A szerelmes férfiak rózsát vesznek kedvesüknek, piros rózsát A szín nem véletlen, hiszen a piros a szerelem színe. A sárga rózsa a hűség, a fehér a tisztaság jelképe. Közelgő névnapjukon az Erzsébeteket liliommal, a Katalinokat margarétával köszöntjük, de ilyenkor télen helyettesíthetjük színes gerberával is. Decemberben, az ünnepek közeledtével az ablakokat mikulásvirágok díszítik, az ajtókat pedig kopogtatók, amelyeket száraz virágok, örökzöldek, karácsonyi díszek tesznek hangulatossá. Az ünnepek elmúltával se feledkezzünk meg arról, hogy virággal mindig meglephetjük szeretteinket vagy hangulatosabbá tehetjük otthonunkat! Pósch Marianna Madách Imre Gimnázium Újraélesztés A közel húsz esztendeje működő partner- kapcsolat, a felejthetetlen közös élmények egy ideje szünetelnek. Két éve csend van. Ám a napokban valaki megzavarta ezt a nyugalmat. Jánosi István, a köningsbrunni gimnázium tanára a napokban tele ötletekkel és tervekkel érkezett iskolánkba. A Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola cserediák-kapcsolatot ápoló intézmény angol-földrajz szakos pedagógusa kérdéseimre elmondta, hogy szeretnék megújítani az eddig eredményesen működő programot. A német diákok áprilisban utaznának Magyarországra, ml pedig a tanév végén látogatnánk el a bajor kisvárosba. Terveik szerint három napot töltenének az iskolapadban, fejlesztve ezzel német nyelvtudásunkat, ezen túl megnéznénk München nevezetességeit, valamint kirándulnánk a közeli Augsburgba. A délutánokat a vendéglátó családokkal töltenénk, ami lehetőséget nyújtana a hétköznapi szokások megismerésére. Természetesen tavasszal ebben nekünk, házigazdáknak lesz elsőként meghatározó szerepünk. Részünkről már most óriási a lelkesedés, reméljük sikeres lesz az újraélesztés. Kozma Lenke Bolyai János Gimnázium 10. b Magyar, lengyel: két jó barát Ez év április elsején egy közel 30 fős lelkes kis csapat - amelynek én is tagja voltam - indult útnak iskolánkból a lengyelországi Chestochowa felé. A több mint 12 óráig tartó utazás alatt mindenki lázban égett, kíváncsian találgattunk: milyenek lesznek a lengyelek? Megérkezésünk pillanata azonban minden kétség- beesésünket eloszlatta. A lengyelek kedves, barátságos emberek, a város pedig gyönyörű. Ott-tartózkodásunk során megtekintettük partneriskolánkat, a Henryk Sien- kiewicz Líceumot, a híres kolostoregyüttest, a Jasna Gorát. Utóbbiaknak azért is volt különösen nagy jelentősége, mert II. János Pál pápa halála éppen a magyar csapat kinttartózkodása idején történt. Mély gyász sújtotta egész Lengyelországot. Ellátogattunk még a fővárosba, Varsóba, a festői szépségű Krakkóba, megcsodálhattuk a pszcznai kastély- múzeumot és az olstyni várat. Véleményem szerint az egyik legérdekesebb, de mégis legnyomasztóbb látvány a közismert auschwitz-birkenaui haláltábor volt. Az utolsó napot egy közös búcsúbuli zárta. Másnap magyar is, lengyel is fáradtan jelent meg az iskola előtt, ahol elbúcsúztunk egymástól a közeli viszontlátásig, amelynek napja szeptember 27-én jött el. Reméljük ők is szép élményekkel gazdagodva tértek vissza országukba és a cserekapcsolat révén kötött barátságok még nagyon sokáig fennmaradnak. Cserényi Tímea B. J. Gimnázium 11. d A nagyvilág a Bolyaiban Iskolánk angol lektora Gordon Laurel, aki az idei év nyarán érkezett hazánkba, hogy segítse az itteni diákok nyelvi tanulmányait. Laurel idén szerzett diplomát a New York i egyetemen. Szülővárosa, Woodinville Seattleben található. Úgy gondolom, hogy ő ideális segítője iskolánknak, hiszen fiatal, könnyen beilleszkedik a diákok közé. SETA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján ( www.nogradmegyeihirlap.hu ) is olvashatók. Csokoládé Az egyetlen ételfajta, ami nem okoz betegséget. Sőt, gyógyító hatással is rendelkezik. Manapság az interneten terjedő körlevél is a csokirajongókat igazolja, hiszen szárnyast nem ehetünk a madárinfluenza miatt. Sertést és bárányt nem ehetünk a pestis, a száj- és körömfájás miatt. A szarvasmarhától kergemarha- kórt kaphatunk. A halak mérgezettek, hiszen szennyezett a víz. A zöldség és gyümölcs génkezelt, vagy vegyszeres. így csak a csokoládé marad... Bizonyított, hogy boldogsághormont termel, ami jót tesz az általános közérzetnek, igen kiváló depresszió ellen. Szív- és érrendszeri panaszokra is hatásos, mert erősíti az erek falát. Egy-két kocka étcsokoládé diétaként is megfelelő, téli betegségek esetén. Rengeteg fajtája kapható a boltokban. Vannak gyümölcsízesítésűek, amelyek vitamintartalma is jótékony hatással rendelkezik. De a sima tej- és étcsokoládé is tartalmaz nélkülözhetetlen ásványi anyagokat. így nem véletlen, hogy a gyerekek ösztönösen rajongnak érte. Az utóbbi évek fogyókúra-mániája és fitneszőrülete kicsit háttérbe szorította ezt az édességet. Alaptalanul vádolták. A kóros elhízás fő felelősei a kekszek, cukorkák, cukros üdítőitalok és a túl zsíros ételek. Magából a csokoládéból nem tudunk annyit enni egy nap, amennyi kóros lenne. Az elmúlt egy évben kezdték újra felvenni a diétás menüre a csokit, hiszen a híres testedzők és -építők sem bírták nélküle. Én nem tudok csokimentesen élni! Lehet, hogy ez az egyetlen hátránya? Fürjesi Annamária Madách Imre Gimnázium 12. a Hétköznapi kérdések Korunkban a gondtalan és egészséges élet a legtöbb ember számára sajnos már csak halvány emlék. Talán ez az egyik legfontosabb (de nem az egyetlen) dolog, amit modern világunk „műanyag” oltárán feláldoztunk. Persze kaptunk cserébe pár apróságot - például szenvedést. Világméretű katasztrófák, környezetszennyezés, rák, fogorvosi rendelő, s még sorolhatnám a végtelenségig. Furcsa, hogy minél fejlettebbek vagyunk és minél több mindenünk van, annál több a problémánk. Bár létezik egy másik világ is. Gondoljunk csak az afrikai bennszülöttekre: milyen elmaradottak (szerintünk), mégis sokkal egészségesebbek, böl- csebbek nálunk - sokkal többre becsülik magát az életet. Az is érdekes, hogy mi nem a problémák gyökerét, hanem az ellenszerét keressük. Mert mára a gondok olyan szinten behálózzák életünket, hogy sokkal kényelmesebb valamilyen gyógyszert feltalálni. Persze nyílt titok, hogy ez mekkora üzlet, mennyi pénz van a dologban, de ez úgy látszik, senkit nem érdekel. Szerintem ha így haladunk (világvége híján) egyre mélyebbre fogunk süllyedni a saját mocsarunkban. Semmi nem lesz jobb, amíg az emberek hozzáállása nem változik. Bár van egy olyan érzésem, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ha pedig igen, szerencsére a következményeit mi már nem érjük meg. Márton Géza Madách Imre Gimnázium 12. d Sok ember számára az ősz az elmúlás gondolatát eleveníti fel, s ilyenkor a hangulatunk is kissé szomorkás, bágyadt és fáradt lesz. Látják a fák ágairól lehulló sárga és vörös leveleket, amik aztán az öreg fák tövénél halomba gyűlnek, hogy majd a szél felkaphassa őket és tovarepítse... el-el, messzi tájak felé. De nem veszik észre azt a színkavalká- dot, amely mégis életet lehel a haldokló tájba, s festőivé varázsolja az erdei utakat, amelyek a túrázók szívét melegítik fel, az immár enyhén csípős szélben. Ám én ilyenkor ha lehet, csak még élénkebb vagyok. Többet sétálok és bámulom, hogy a nap bágyadt sugarai miképpen hatolnak át az immáron szegényes lombozatokon, s miképpen festik be arannyal a természetet, amely most békésen pihen egészen tavaszig, hogy akkor virágot bontson és élénk színeivel borítsa be a tájat. Ilyenkor csendesebb minden. Mintha a természet álomba szenderülésével az emberek is kissé nyugodtabbak lennének, felkészülnének a hosszú téli éjszakák nyugtató lüktetésére. Ma is, amikor az utcákat jártam cipőm hegyével a faleveleket rugdosva, megálltam és hosszú pillanatokig néztem, hogy az emberek a parkokban, játszótereken nagy halomba gyűjtik a száraz faleveleket a gyermekek örömére, akik önfeledten ugrálnak a puha paplantakaróba, hogy aztán újra széttúrják, majd újra összehordják a sárgás-vöröses színekben játszó leveleket. Ők mit sem érzékelnek az embereket körüllengő bo- rongós hangulatból. S gyermeki jókedvüket nem szegheti semmi sem... A tél eljövetelével ez a színes, ám fáradt őszi táj tarka ruháját fehérre cseréli, hogy abban tündökölhessen, egészen tavaszig. Asbóth Bernadett Madách Imre Gimnázium 12. b
