Nógrád Megyei Hírlap, 2005. november (16. évfolyam, 255-279. szám)

2005-11-17 / 268. szám

4 2005. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK 5A7TÓ L$ TANULÁS Diákcsere a fenntartható fejlődés jegyében A Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola diákjai immár hetedik alkalommal vehettek részt a salgótarjáni és a Francia- országban lévő, a svájci határ mentén fekvő gimnázium közöt­ti cserekapcsolatban. 2005. október 14-én egy diá­kokkal teli busz indult el a Bolyai János Gimnázium elől, aminek úti célja a franciaországi Pon- tarlier volt A fenntartható fejlő­dés gyakorlati alkalmazásának és a francia kultúrának megismeré­sét lehetővé tevő csereprogram egy 22 órás úttal kezdődött, amit rövid pihenők szakítottak meg, többek között Liechtenstein fővá­rosában, Vaduzban, illetve a cso­dálatos svájci Neuchátelben.- Sok helyen jártál már Ma­gyarországon? - faggattuk Gor­dont.- Már a nyarat is itt töltöttem, így már eljutottam néhány hely­re. Nagyon kedves települések vannak errefelé, minden olyan barátságos ebben az országban. Voltam már Hollókőn, Keszthe­lyen, Budapesten, Egerben, Esz­tergomban, Szentendrén és a környező országokat is megláto­gattam, így Szlovákiát és Len­gyelországot.- Mit gondolsz az itteni váro­sokról? Sokban különbözik az USA-ban lévőktől?- Igen, itt kisebbek a városok, az emberek közvetlenebbek és többnyire ismerik egymást. Ná­lunk egy-egy város olyan nagy, hogy ez szinte lehetetlen lenne.- Ezt Salgótarjánban is így vet­ted észre?- Igen. Furcsa, de itt ha végig­megyek a városon, az emberek mosolyognak rám. Ha beme­gyek egy butikba segítőkészek Minden diák francia csere- partnerénél lakott, így betekin­tést nyerhettünk a francia csalá­dok mindennapi életébe is. Az egyhetes franciaországi tartóz­kodásunk alatt megnéztünk egy elektronikus hulladékokat meg­semmisítő üzemet, amely az emberi szolidaritásnak és mél­tányos kereskedelemnek épp­úgy követendő példája szá­munkra és a világ számára, mint a környezetvédelem és a természetes energiák felhaszná­lása. Ellátogattunk a Montbe- noítban levő apátságba és egy borászatba is. Svájci kirándulá­saink során Lausanne-ba, az ot­tani Olimpiai Múzeumba és az Alimentarium interaktív élelmi­az eladók, kedvesebbek, mint otthon.- Hogy állsz a magyar nyelv­vel? Úgy tudom kis segítséggel ta­nulgatod...- Tényleg vannak segítőim ezen a téren is. Próbálgatok ma­gyarul beszélni és minél több szót megjegyezni. Az iskolában is sokat segítenek nekem a taná­rok és a diákok egyaránt.- Milyen nyelveket beszélsz?- Németet és egy kicsit tudok franciául is, de az az igazság, hogy mi, angol anyanyelvű em­berek ilyen téren el vagyunk kényeztetve. A világon szinte mindenhol megértik az anya­nyelvűnket, így különösebben nincs szükségünk más nyelvek elsajátítására. Magyarországgal ellentétben nálunk nem része­sítik ennyire előnyben a nyelv- tanulást.- Tetszik a Bolyai? Mit gon­dolsz a diákságról, a diákéletről?- Nekem nagyon furcsa az itte­ni iskolarendszer. Teljesen más, szer-ipari múzeumba néztünk be. A környék természeti szép­ségeit csodálva túrákat tettünk a Jura hegyei között és egy varázs­latos cseppkőbarlangban is. Megkóstolhattuk a jellegzetes francia ételeket, sajtokat. Ilyen például a híres Comté sajt, amelynek a legjobb minőségű változata csak 800 méter felett élő tehenek tejéből készülhet. Ezek mellett sok idő maradt még a város, Pontarlier és világának megismerésére. Reméljük fran­cia cserepartnereink, akik ápri­lisban jönnek majd hozzánk, ha­sonlóan jól fogják magukat érez­ni Magyarországon. Ujváry Flóra Bolyai János Gimnázium 11. d mint az amerikai iskolák. Az osz­tályok között nehezen igazodom el, mert a képzési forma sokban eltér a nekem megszokottól. A di­ákok közvetlenek egymással és sokkal vidámabbnak, felszaba- dultabbnak látom őket, mint az amerikai gyerekeket.- Mit gondolsz a munkáról? A nők ugyanannyit dolgoznak nála­tok, mint a férfiak?- Nem, egy anyuka csak rész- munkaidőben dolgozik. A nők feladata a család ellátása, a gye­reknevelés, háztartásvezetés, így ők nem töltenek annyi időt a munkahelyen, mint a férfiak.- A magyarok keveset vagy so­kat dolgoznak?- Úgy látom, hogy a magya­rok nyugodtabbak. Nálunk reg­gelente sokkal nagyobb nyüzs­gés van munkába menet, mint itt. Itt nyugodtabbak az embe­rek, kényelmesek és ráérősek. Otthon meg reggelente csak a rohanást tapasztalni. A munka­idő is hosszabb mint itt.- Mit gondolsz Magyarország­ról?- Nagyon kedves ország, ked­ves emberekkel. Nehéz távol len­ni az otthonomtól, de az itteni kellemes dolgok mindenért kár­pótolnak. Takács Brigitta Bolyai János Gimnázium 12. a Etiópia Etiópia Afrika keleti peremén fekvő, 50 millió főt számláló or­szág. Az 1970-es években a világ még foglalkozott az ország növek­vő problémáival, de sajnos mára már csak bagatellizált történetek és viccek jutnak az emberek eszé­be róla. Pedig a helyzet ennél sok­kal komolyabb. Ha azt vesszük, hogy minden harmadik percben meghal egy etióp gyerek vagy azt, hogy az ország harmada éhezik és közel 64 százaléka alultáplált, az ember elgondolkodhat azon, hogy mi is történhetett ott valójában. Kevesen tudják, hogy Etiópiá­nak évezredes múltja és kultúrá­ja van. A vezető antropológusok szerint az emberiség ősei Etiópiá­ból származnak. 1974ben három­négy millió évvel ezelőtt itt élt ős­ember maradványait tárták fel. Az ország lakosságának nagy része a IV. századtól kezdve ke­resztény vallású és ebből kifolyó­lag az etióp ortodox egyház szik­lakolostorai és egyházi szokásai mind a mai napig erősen hatnak Észak-, Kelet- és Közép-Etiópia la­kóinak életére. Földrajzi fekvését tekintve az ország nagyobb része hegyes, bazalttal borított, mély völgyekkel szabdalt vidék. Etiópia lakosságát különböző népcsoportok teszik ki, főleg galla, amhara és szomáli. Még mindig a földből élnek, a fennsíkon marhát legeltetnek, vetésforgót alkalmaz­nak, az erózió megakadályozása érdekében a lejtőket teraszosítják. Az 1970-es években a már meg­művelt földből megpróbálták a maximumot vagy még annál is többet kicsikarni. A földeket meg­tiporták, erőit felélték, és végül nem maradt más csak pusztaság és kietlen vidék. Ennek következ­tében Etiópia mind a mai napig nagy éhínségben él. S ki az, aki se­gít nekik? Leginkább senki. Az 1985-ben rendezett Live Aid segélykoncert megmozgatta a világot, s közel 40 millió dollár gyűlt össze, amelyet Etiópia élelem formájában kapott meg. Idén szintén megrendezték a nagyszabású rendezvényt, de ez már inkább csak figyelemfelhívás volt, mintsem igazi segítség. Talán mindenkinek látnia kel­lett volna azt, amit Bob Geldof lá­tott, amikor Afrikában járt: kime­rült, csontig soványodott mene­külteket, vízhasú gyerekek had­oszlopát, arcukkal is étel és ital után esdeklő emberek ezreit amíg a szem ellát.. Kakuk Karolina Madách Imre Gimnázium 9. b A virág: jelkép Minden ünnephez, alkalomhoz, eseményhez kötődik egy-egy vi­rág. Ezekhez az alkalmakhoz már- már elengedhetetlenek is ezek a virágok, hiszen benne élnek a köz­tudatban. A szerelmes férfiak ró­zsát vesznek kedvesüknek, piros rózsát A szín nem véletlen, hiszen a piros a szerelem színe. A sárga rózsa a hűség, a fehér a tisztaság jelképe. Közelgő névnap­jukon az Erzsébeteket liliommal, a Katalinokat margarétával köszönt­jük, de ilyenkor télen helyettesít­hetjük színes gerberával is. De­cemberben, az ünnepek közeled­tével az ablakokat mikulásvirágok díszítik, az ajtókat pedig kopogta­tók, amelyeket száraz virágok, örökzöldek, karácsonyi díszek tesznek hangulatossá. Az ünne­pek elmúltával se feledkezzünk meg arról, hogy virággal mindig meglephetjük szeretteinket vagy hangulatosabbá tehetjük ottho­nunkat! Pósch Marianna Madách Imre Gimnázium Újraélesztés A közel húsz esztendeje működő partner- kapcsolat, a felejthetetlen közös élmények egy ideje szünetelnek. Két éve csend van. Ám a na­pokban valaki megzavarta ezt a nyugalmat. Já­nosi István, a köningsbrunni gimnázium taná­ra a napokban tele ötletekkel és tervekkel ér­kezett iskolánkba. A Bolyai János Gimnázium és Szakközépis­kola cserediák-kapcsolatot ápoló intézmény angol-földrajz szakos pedagógusa kérdéseim­re elmondta, hogy szeretnék megújítani az ed­dig eredményesen működő programot. A né­met diákok áprilisban utaznának Magyaror­szágra, ml pedig a tanév végén látogatnánk el a bajor kisvárosba. Terveik szerint három na­pot töltenének az iskolapadban, fejlesztve ez­zel német nyelvtudásunkat, ezen túl megnéz­nénk München nevezetességeit, valamint ki­rándulnánk a közeli Augsburgba. A délutáno­kat a vendéglátó családokkal töltenénk, ami le­hetőséget nyújtana a hétköznapi szokások megismerésére. Természetesen tavasszal ebben nekünk, há­zigazdáknak lesz elsőként meghatározó sze­repünk. Részünkről már most óriási a lelke­sedés, reméljük sikeres lesz az újraélesztés. Kozma Lenke Bolyai János Gimnázium 10. b Magyar, lengyel: két jó barát Ez év április elsején egy közel 30 fős lelkes kis csapat - amelynek én is tagja voltam - indult útnak iskolánk­ból a lengyelországi Chestochowa felé. A több mint 12 óráig tartó utazás alatt mindenki lázban égett, kíváncsi­an találgattunk: milyenek lesznek a lengyelek? Megérkezésünk pillanata azonban minden kétség- beesésünket eloszlatta. A lengyelek kedves, barátságos emberek, a város pedig gyönyörű. Ott-tartózkodásunk során megtekintettük partneriskolánkat, a Henryk Sien- kiewicz Líceumot, a híres kolostoregyüttest, a Jasna Gorát. Utóbbiaknak azért is volt különösen nagy jelen­tősége, mert II. János Pál pápa halála éppen a magyar csapat kinttartózkodása idején történt. Mély gyász súj­totta egész Lengyelországot. Ellátogattunk még a fővárosba, Varsóba, a festői szép­ségű Krakkóba, megcsodálhattuk a pszcznai kastély- múzeumot és az olstyni várat. Véleményem szerint az egyik legérdekesebb, de mégis legnyomasztóbb látvány a közismert auschwitz-birkenaui haláltábor volt. Az utolsó napot egy közös búcsúbuli zárta. Másnap ma­gyar is, lengyel is fáradtan jelent meg az iskola előtt, ahol elbúcsúztunk egymástól a közeli viszontlátásig, amely­nek napja szeptember 27-én jött el. Reméljük ők is szép élményekkel gazdagodva tértek vissza országukba és a cserekapcsolat révén kötött ba­rátságok még nagyon sokáig fennmaradnak. Cserényi Tímea B. J. Gimnázium 11. d A nagyvilág a Bolyaiban Iskolánk angol lektora Gordon Laurel, aki az idei év nyarán érkezett hazánkba, hogy segítse az itteni diá­kok nyelvi tanulmányait. Laurel idén szerzett diplo­mát a New York i egyetemen. Szülővárosa, Woodinville Seattleben található. Úgy gondolom, hogy ő ideális segítője iskolánknak, hiszen fiatal, könnyen beilleszkedik a diákok közé. SETA című összeállításunk cikkei lapunk honlapján ( www.nogradmegyeihirlap.hu ) is olvashatók. Csokoládé Az egyetlen ételfajta, ami nem okoz betegséget. Sőt, gyógyító ha­tással is rendelkezik. Manapság az interneten terjedő körlevél is a csokirajongókat igazolja, hi­szen szárnyast nem ehetünk a madárinfluenza miatt. Sertést és bárányt nem ehetünk a pestis, a száj- és körömfájás miatt. A szarvasmarhától kergemarha- kórt kaphatunk. A halak mérge­zettek, hiszen szennyezett a víz. A zöldség és gyümölcs génke­zelt, vagy vegyszeres. így csak a csokoládé marad... Bizonyított, hogy boldogság­hormont termel, ami jót tesz az általános közérzetnek, igen kivá­ló depresszió ellen. Szív- és ér­rendszeri panaszokra is hatásos, mert erősíti az erek falát. Egy-két kocka étcsokoládé diétaként is megfelelő, téli betegségek esetén. Rengeteg fajtája kapható a bol­tokban. Vannak gyümölcsízesí­tésűek, amelyek vitamintartal­ma is jótékony hatással rendelke­zik. De a sima tej- és étcsokoládé is tartalmaz nélkülözhetetlen ás­ványi anyagokat. így nem vélet­len, hogy a gyerekek ösztönösen rajongnak érte. Az utóbbi évek fogyókúra-má­niája és fitneszőrülete kicsit hát­térbe szorította ezt az édességet. Alaptalanul vádolták. A kóros el­hízás fő felelősei a kekszek, cu­korkák, cukros üdítőitalok és a túl zsíros ételek. Magából a cso­koládéból nem tudunk annyit en­ni egy nap, amennyi kóros lenne. Az elmúlt egy évben kezdték új­ra felvenni a diétás menüre a cso­kit, hiszen a híres testedzők és -építők sem bírták nélküle. Én nem tudok csokimentesen élni! Lehet, hogy ez az egyetlen hátránya? Fürjesi Annamária Madách Imre Gimnázium 12. a Hétköznapi kérdések Korunkban a gondtalan és egészséges élet a legtöbb ember számára sajnos már csak hal­vány emlék. Talán ez az egyik legfontosabb (de nem az egyet­len) dolog, amit modern vilá­gunk „műanyag” oltárán felál­doztunk. Persze kaptunk cseré­be pár apróságot - például szen­vedést. Világméretű katasztrófák, környezetszennyezés, rák, fog­orvosi rendelő, s még sorolhat­nám a végtelenségig. Furcsa, hogy minél fejlettebbek va­gyunk és minél több mindenünk van, annál több a problémánk. Bár létezik egy másik világ is. Gondoljunk csak az afrikai bennszülöttekre: milyen elma­radottak (szerintünk), mégis sokkal egészségesebbek, böl- csebbek nálunk - sokkal többre becsülik magát az életet. Az is érdekes, hogy mi nem a problé­mák gyökerét, hanem az ellen­szerét keressük. Mert mára a gondok olyan szinten behálóz­zák életünket, hogy sokkal ké­nyelmesebb valamilyen gyógy­szert feltalálni. Persze nyílt ti­tok, hogy ez mekkora üzlet, mennyi pénz van a dologban, de ez úgy látszik, senkit nem érde­kel. Szerintem ha így haladunk (világvége híján) egyre mélyebb­re fogunk süllyedni a saját mo­csarunkban. Semmi nem lesz jobb, amíg az emberek hozzáál­lása nem változik. Bár van egy olyan érzésem, hogy ez nem fog bekövetkezni. Ha pedig igen, szerencsére a következményeit mi már nem érjük meg. Márton Géza Madách Imre Gimnázium 12. d Sok ember számára az ősz az elmúlás gondolatát eleveníti fel, s ilyenkor a hangulatunk is kis­sé szomorkás, bágyadt és fáradt lesz. Látják a fák ágairól lehulló sárga és vörös leveleket, amik aztán az öreg fák tövénél halom­ba gyűlnek, hogy majd a szél fel­kaphassa őket és tovarepítse... el-el, messzi tájak felé. De nem veszik észre azt a színkavalká- dot, amely mégis életet lehel a haldokló tájba, s festőivé vará­zsolja az erdei utakat, amelyek a túrázók szívét melegítik fel, az immár enyhén csípős szélben. Ám én ilyenkor ha lehet, csak még élénkebb vagyok. Többet sétálok és bámulom, hogy a nap bágyadt sugarai miképpen ha­tolnak át az immáron szegényes lombozatokon, s miképpen fes­tik be arannyal a természetet, amely most békésen pihen egé­szen tavaszig, hogy akkor virá­got bontson és élénk színeivel borítsa be a tájat. Ilyenkor csen­desebb minden. Mintha a termé­szet álomba szenderülésével az emberek is kissé nyugodtabbak lennének, felkészülnének a hosszú téli éjszakák nyugtató lüktetésére. Ma is, amikor az utcákat jár­tam cipőm hegyével a falevele­ket rugdosva, megálltam és hosszú pillanatokig néztem, hogy az emberek a parkokban, játszótereken nagy halomba gyűjtik a száraz faleveleket a gyermekek örömére, akik önfe­ledten ugrálnak a puha paplan­takaróba, hogy aztán újra szét­túrják, majd újra összehordják a sárgás-vöröses színekben játszó leveleket. Ők mit sem érzékel­nek az embereket körüllengő bo- rongós hangulatból. S gyermeki jókedvüket nem szegheti semmi sem... A tél eljövetelével ez a szí­nes, ám fáradt őszi táj tarka ru­háját fehérre cseréli, hogy ab­ban tündökölhessen, egészen ta­vaszig. Asbóth Bernadett Madách Imre Gimnázium 12. b

Next

/
Thumbnails
Contents