Nógrád Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 229-254. szám)

2005-10-08 / 235. szám

4 2005. OKTÓBER 8., SZOMBAT KULTÚRA „Erdőjáró Eszter Judit" Egy könyvet bemutató cikknek - szaknyelven recen­ziónak - szokás más, de lehet a kötettel azonos címet is adni. Én tudatosan választottam az utóbbi megol­dást. Annyira kifejezőnek találtam ugyanis az eredeti címet, hogy megtartottam az én írásom élén is. Nem­csak a szép, megkettó'zött női név - amelyet jelen esetben egy óvodás, alig iskolás kisleány a kereszt- ségben kapott - miatt, hanem mert rámutat a szán­dék, a mondandó lényegére is. Azt sugallja, hogy a hajlam, a nevelés, a példaadás mellett is csak a gya­korlatban - tehát rendszeres séták, kirándulások, tú­rák révén - lehet végképp - már kisgyermekkorban - megszeret(tet)ni a természetet, az életterünket al­kotó növény- és állatvilágot, az ezerszínű, kimeríthe­tetlen gazdagságú flórát és faunát. Andrásfalvi-Faragó Zoltán // / A ERDOJARO A szerző szülőhelyére, a mai Zagyvapálfalva részére, Andrásfalvára utal­va egészítette ki írói nevét Egyébként is elfogult vagyok e kötettel, szerzője és valós fősze­replője okán egyaránt. Faragó Zoltánnal egy évtizeden át kollé­gák voltunk a megyei lap szer­kesztőségében, talán nekem is van némi szerepem abban, hogy ígéretesen halad előre a szakmai ranglétrán. Annak idején kifeje­zetten büszke voltam arra, hogy a Nógrád Megyei Hírlapban je­lentette meg „Terepjáró” című cikksorozatát, amelyet sok jogos elismerés kísért az olvasók ré­széről. Örömmel vettem a lehe­tőséget, hogy egy alkalommal szóvivője lehettem az „Öregto­rony” című történelmi regényé­nek, s ugyancsak megtisztelte­tésnek éreztem, hogy többször is megnyithattam „Négy évszak- nyi barangolás” című fotókiállí­tását, merthogy Faragó Zoltán nemcsak írni tud jól, hangulatte­remtőén, empatikusán, hanem remek képeket is készít azokról az alig észrevehető kis csodák­ról, felbecsülhetetlen értékekről, amelyeket a természet produkál, lói emlékszem arra is, amikor első gyermeke, Eszter Judit meg­született, s hosszasan átsírt éj­szakáival bizony alaposan pró­bára tette szüleit. Nem nehéz fel­idéznem a pici lány első lépése­it sem, amelyeket előszeretettel próbálgatott a hosszú szerkesz­tőségi folyosón, be-bekukkantva egy-egy irodába is. Hallottam ró­la, hogy édesapja hamar erdőjá­rásra fogta, néhány kedves, jó­pofa bemondásáról is volt tudo­másom, de arról, hogy a közös kirándulásaik ilyen színesek, élménygazdagok voltak - ame­lyeket e könyv feltár - sejtelmem sem volt. A kötet első írása „Virágvé­dők” címmel egy kora tavaszi, márciusi emléket, a befejező, a „Virágvédők jótette” című a tél végét idézi fel. A további ötven - azaz hetente egy - séta, illet­ve cikk pedig átfogja nemcsak a teljes évet, hanem értelemsze­rűen a négy évszakot is. (Em­lékszem, gyermekkoromban, valamikor az ötvenes években látott Homoki Nagy István-féle természetfilm, a „Gyöngyvirág­tól lombhullásig” hasonló logi­ka alapján építkezett.) Az azo­nos szerkesztésű, nagyjában- egészében egyforma - mintegy másfél-két könyvoldalnyi - ter­jedelmű írások megannyi hely­színre is elvezetik az olvasót. Legtöbbjük a közeli Karancs- Medves vidékének változatos, gyönyörű tájait örökíti meg, de járt az Apa és leánya például a Börzsönyben, a Balaton és a Du­na partján is. Valamennyi cikk­ből kitetszik, hogy a szerző pro­fi módon, szakemberek szint­jén ismeri a növény- és állatvi­lágot, alaposan tájékozott a ter­mészeti környezet kérdéskö­rében. A könyvek, a folyóiratok közleményein túl saját tapasz­talatai révén is megtanulta, hogy mikor mi virágzik, melyik milyen fa, melyik madár hol fészkel, tudja, hogy mit hol le­het találni, mit szabad és mit ti­los - természet-, illetve ember­védelmi okokból - leszedni. A látnivalókat szárazon - netán unalmasan - is lehetne rögzíte­ni, Faragó Zoltán azonban éppenhogy színesen, élvezete­sen teszi ezt. Az „Óriások világ- találkozója” (Eszter Judit neve­zi így négy szarvasbogár egy­szeri feltűnését) című írás akár egyetlen mondata is jó példa er­re: „Fekete- és énekes rigó fújja strófáit, nádirigó hallatja béka­brekegésre emlékeztető szólama­it, tengelicek, zöldikék, erdei pin­tyek, poszáták énekelnek, sere­gélyek és harkályok kiáltásai hallatszanak, füsti- és molnár- fecskék cikáznak a víz felett, az­tán nagy hápogás és szárnyver- desés közepette félrepül egy csa­pat tőkésréce, majd látnak egy szürke gémet is. ” Az Apa egy ta­pintatos idegenvezető módjára kalauzolja a leányát általában oda, ahol várhatóan történik va­lami. Csak néhány jellegzetes­ségre, tudnivalóra hívja fel a fi­gyelmét és hagyja, hogy Eszter Judit rácsodálkozván a látottak­ra a maga észjárása, az életko­rának megfelelő gyermekien tiszta gondolkodásmódja alap­ján vonja le a következtetéseket. • Járnak együtt harkálylesen, megnézik a békamentést - Esz­ter Judit még meg is cirógatja a varangy hátát - ők maguk kék­cinegét mentenek, megcsodál­ják lepkeországot, a gólyák re­pülőiskoláját, szüretelnek szed­ret, gombát, csipkebogyót, hall­gatnak szarvasbőgést, megláto­gatják a madárgyűrűzők és a szénégetők táborát, felülnek a lovas kocsiba, kirándulnak köd­tengerben, szánkóznak, de ta­possák is a havat, látnak jégma­darat, odúgalambot. Általában jókedvűen róják a kilométere­ket, esetenként azonban elszo­morodnak: ha azt tapasztalják, hogy a bükkfa kérgén sebeket ejt az oktondi emberek bicská­ja, ha leszedve, elpusztítva lát­nak vadvirágokat, védett növé­nyeket, vagy ha szemetelők nyomaival találkoznak. „Én so­ha nem teszek ilyet... Én szere­tem az erdőt, a buták meg elcsú­fítják!” - jelenti ki Eszter Judit. S bizony akkor is igaza van a kislánynak, amikor például ön­maga jön rá az élőlények egy­másrautaltságára, a természet örök körforgására: „Apa, én so­ha nem fogok elpusztítani sem­miféle élőlényt!... a gyomok nél­kül kevesebb lepke lenne!... Majdnem minden állatnak van ellensége... A szitakötő szúnyo­got eszik, a gyurgyalag meg szi­takötőt. Biztosan a gyurgyalagot is eszi valami... ” Apa és leánya jól összeszokott párosa egyes epizódokban kibővül a család többi tagjával is: Papussal, aki fészokodút készít a cinegéknek, Anyával, aki kétségbeesik, ami­kor Eszter Judit és kis barátnő­je Pannika madársóska helyett fehér lóherelevelet vesz a szájá­ba és Péterrel, a kisöccsel is, aki krokodilnak nézi az útszéli kö­veken napozó gyíkot. A kellemes olvasmányok okoz­ta élvezet és a sok új ismeret - amellyel a címszereplőhöz ha­sonlóan az olvasó is gazdagodik - egyértelműen igazolja a szerző megállapítását, egyszersmind re­ményét, amit az előszóban meg­fogalmazott: „A felfedezés öröme persze életkortól ßggetlen, ezért is ajánlható ez a könyv óvodástól nyugdíjasig mindenkinek!” ■ Csongrády Béla Az év koncertje következik Phill Collins Budapestre látogat Phil Collins bármit tesz, arra felfigyel a világ. Amikor a Genesis dobosa, később énekese - azaz egyértelmű­en frontembere - volt, a Genesis volt a világ első szá­mú progresszív rock zenekara. Később szólóénekes­ként minden rádió és zenés tv-csatorna műsorán non­stop szerepelt volt, nem volt slágerlista, ahol ne az ő számai lettek volna az élbolyban. Egyszóval Phil ne­ve fogalom a zenében, és a szupersztár most hozzánk is ellátogat koncertkörútján, így október 26-án a Bu­dapest Arénában láthatjuk-hallhatjuk. A Phill Collins iránti lankadatlan érdeklődés kialakította saját képét a közönség, illetve a szakma berkeiben, ami szerint ő elnyűhetetíen, sikeres, jókedvű, amo­lyan mókás fickó. Az olyan nagy sikernek ör­vendő dalok, mint a „Sussudio” és a „You Can’t Hurry Love” , vagy az „I can't Dace” is azt a hatást erősítették, hogy Phil fáradhatatlanul kedé­sen, éneklésen és producerkedésen kívül az összes hangszer megszó­laltatását is a vállá­ra vegye. Ez lett az egyik legjobb és leg­népszerűbb albu­ma. Három évvel később tulajdon­képpen nem oko­zott nagy meglepe­tést, hogy 26 év kö­zös zenélés után ki­lyes, könnyed és vidám figura, úgy tűnt, ez olyan skatulya, amiből nincs módja kilépni. Pedig a kez­detek kezdetén színészként kezd­te, és karrierjének kezdete még valamikor 1964-re datálódik, ami­kor 14 éves korában egy West End produkcióban, az 01iver!-ben ját­szotta Vagány szerepét. Filmes működésének csúcspontja az 1988-as „Buster” című film volt. Később a színészkedés helyett már inkább arra koncentrált, hogy zenei palettáját színesítse. Az 1993-as, sorrendben az ötödik, „Both Sides” című albumán vál­lalkozott arra, hogy a dalszerzé­lépett a Genesisből, hogy szóló­karrierjére koncentrálhasson. Az azóta elért sikerei pedig önmagu­kért beszélnek... Saját zenei pályafutását ezek­kel a szavalckal kommentálta: - „Flárom oka van annak, hogy ze­nélek: a Motown, a The Beatles és a Stax lemezek. ” - magyarázza. „Emlékszem, milyen mániákusan próbáltam újjáéleszteni azoknak a lemezeknek a hangulatát. De azt sem fogom soha elfelejteni, hogy például a „You Can’t Hurry Love” után milyen terhesnek éreztem a sikert. Azt éreztették velem, hogy ’Phil csak vidám dalokatjátsszon. Vagy szép balladákat Nem kell fő­ié semmilyen komolyabb dolog, ar­ra ott van Elvis Costello vagy vala­ki más.’” Időközben a filmek újabb kihí­vásokkal halmozták el, és a köte­lező koncertkörutak is egyre nyo­masztóbbakká váltak számára., ezért már nagyon ódzkodott attól, hogy újból szólólemezen kezdjen dolgozni. „-Az elmúlt negyed század so­rán kialakult egy rutin: csinálsz egy lemezt, aztán az elkövetkező két évet azzal töltőd, hogy körbeutazod a világot és mindenhol koncerteket adsz Én nem akartam ezt csinálni 51 éves voltam, és anyagilag nem volt szükségem arra, hogy csinál­jam. Feleségem van és kicsi fiam, otthon akarok lenni velük, azt aka­rom, hogy legyen időm a gyerekeim számára, nem akarom őket körbe- vonszolni a fél világon. ” A helyzet azonban az, hogy aki­nek az élete részét képezte évtize­deken át az, hogy dalaival szemtől szemben a közönséggel állt, az nem bírja sokáig enélkül az érzés nélkül. Még akkor sem, ha a csa­lád mégoly erős kötelékként sze­retné egyhelyben tartani, így az­tán újra belevágott. Az utóbbi években már adott jó pár koncer­tet és mindegyik fergeteges siker volt. Garancia volt erre a zene mi­nősége, az együttműködő csapat profizmusa és maga Phil Collins lénye, aki kiváló érzékkel válogat­ja össze vendégeit, zenésztársait és a dalokat. Minden bizonnyal az idei budapesti fellépést is az év egyik legjobb koncertjeként em­legeti majd a közönség. ■ (sts) Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése:„Ez Picasso vagy a férjed a szombatijpdmeccs után?” Szerencsés nyerte­sünk: Adorján Kárőtyné Kishartyán, Dózsa út 50. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb október 13-ig jut­tassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásáriási utalvány szintén itt vehető át! k fügtet tA te * NAGY­RITKÁN KÉNY­SZERÍT FÉLIG IFJÚ ! AZ UTOLSÓ MAGYAR KIRÁLYNÉ ■k ? kJ \ t: Jr/sj A NŐ PÁRJA-y y y y-P tat jfí \ AÆ r L y FORRÓ­SÁG. MELEG­SÉG­NÉMÁN ÁTÉL ! FOGADÁS ÖSSZEGE ÁZSIAI HEGYSÉG­y TETŐFEDŐ SZALMA TÉMÁBAN VAN ! AZ AMPER JELE ELÖKE­LÖSKÖDÖ ESZESSÉG k 3 LEVEGŐT VEVŐ EDÉNY­TARTÓ RÚD TANULÓ­VEZETŐ JELE ELLENBEN, AZONBAN A KECSKE HANGJÁT UTÁNOZZA RULETT­KELLÉK MŰVÉSZI VERSENY ^y y DÚCOL t ♦ 1 y y y KÓNY HATÁRAI ! KISBORJÚ FEJÉR MEGYEI HELYSÉG­BELE­FÁRAD ÓRIÁS­KÍGYÓ ►y EGYEN ! SÜVEGES ...; TÉVÉS FOSZTÓ­KÉPZŐ. A -TLEN PÁRJA t CIPŐ JELZŐJE MAUNA .... VULKÁN y * ÉRC. LATINUL­TEXTIL­NÖVÉNY 2 ., .. nP M ODERN TÁNC SZÉT­TÁRÁS A HIGANY VF.GYJEI. 1 ► CSOMÓ ^y KELET. R. VETE- MÉNYT EGYEL-y IRÁNI PÉNZ t MAGYAR BANK OKLEVÉL, RÖV. TOLNA MEGYEI HELYSÉG ► y RIKOL­TOZIK-y y FÜGE­SZELET ! SECUN­DUM, RÖV. NYUGATI MEGYÉNK KÉTÉLTŰ. GYÍK­SZERŰ ÁLLAT NYOMTÁV y A TEMPUS JELE ► BOLT, ANGOLUL FÉM FAJ TA IPSZILON ► TÁNC­LÉPÉS y CSEH ÍRÓ KÖLTŐI INDULAT­SZÓ MINT. NÉMETÜL y DOM­BORMŰ ANNO, RÖV. VÁR VÉGEI ! t ZÖLDES­BARNA y MEGSZÉ­GYENÍT ►y IGYEKSZIK OLASZ VÁROS ODÚ A FÁBAN L t MARADI SZEM­LÉLETŰ y TÖRÖK TISZTI RANG SEJT VÁGY RUHA­USZÁLY­y SZÉLESRE NYITÓ y KÖNYV VÉGE ! ÁLTALÁ­NOS, RÖV. j ELŐTAG: HEGY FELSÉG. FRANCIA SZÓVAL ► DEHOGY ! PÁRAT­LANUL ÜGET ! ^y SEMERRE A SZÉLEIN ŐRZI ! y LÁZADÓ I y y TOROK RÉSZE­* L A ! JÖVENDŐ­MONDÓ­* ÆmÊÊÊËm

Next

/
Thumbnails
Contents