Nógrád Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 229-254. szám)
2005-10-29 / 253. szám
FOTÓ: GÓCS ÉVA 4 2 005. OKTÓBER 29., SZOMBAT KULTÚRA „Szaporodik a barázda" Sohasem titkolt baloldaliságáról, a versekhez fűződő viszonyáról, önéletrajzi regényéről és 1956-ról is beszélt Moldova György, Kossuth-díjas író október 24- én, hétfőn, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. A népszerű íróval a Madách Imre Gimnázium tanára, Bajczárné Gyenes Erzsébet folytatott eszmecserét - népes közönség kíséretében - A nagy könyv játék közönségtalálkozóján. Az elmúlt évtizedben kétszer is Salgótarjánba látogatott Moldova György, akit a könyvtár igazgatója, Bódi Györgyné köszöntött, s bevezetésként felolvasott egy részletet az író egyik regényéből. Moldova György megemlítette: amikor 20 évvel ezelőtt Salgótarjánban járt, egy könyvjelzőt kapott ajándékba egy fiatal könyvtáros hölgytől, amelyen a neve szerepelt. „Ezt akkor egy megbízatásnak, egy felkérésnek vettem, hogy tegyem azt, amit addig. Most elhoztam megmutatni: igyekeztem hú maradni ehhez a megbízatáshoz mutatta fel a régi könyvjelzőt az író. Bajczárné Gyenes Erzsébet a beszélgetést az anekdotázás jelentőségével indította, amely Moldova Györgyöt igazán ismertté és közkedveltté tette.- Népszerűségem egy meghatározott, de nem túl kis kört érint ' jelentette ki. Az elmúlt héten ünnepelt 1956-os forradalom és szabadság- harc kapcsán elmondta: - Október 23. egy számvetés volt számomra, valaha fegyverrel harcoltam a felkelők oldalán. Mára sajnos sikerült 1956 fogalmát tönkretenni, s október 23-ból április negyedikét csinálni. Ma már ezt az ünnepet is unják az emberek, hiszen csak „a hivatal és a süket megszokás küldi koszorúit” az egykori áldozatokra emlékezve. Az önéletrajzi regényével kapcsolatban kijelentette: a hetedik kötetét írja, amelyben nagy részt szán Kádár Jánosnak.- Az a baj, hogy ma sokan úgy gondolják, hogy választani keli Nagy Imre és Kádár János között. Nagy Imre nemzeti hős, Kádár Jánossal kapcsolatban, pedig olyan lejárató akció zajlik, amely a magyar politizáló értelmiség játéka. Tény, Kádár Jánosnak megvoJtak a maga történelmi bűnei: a Rajk- perben való részvétel, a szovjetek behívása és Nagy Imréék kivégeztetése. Azonban egyetlen nagy történelmi személyünk sem mentes a bűnöktől, még István király sem. „Sikeres vesztes vagyok” Moldova Györgyöt a szociológiai érzékenysége, szolidaritási hajlama tette naggyá, s mint vallja magáról: „bár párttag sohasem voltam, megmaradtam örök baloldalinak, csak a világ ment el kicsit jobbra.” - Sikeres vesztes vagyok, s szembeszállók azzal, amit ma politikai baloldalnak neveznek. Az MSZP éppen olyan természetes ellenségem, mint a Fidesz.- A riport témájához, annak alanyához, az emberekhez kellő alázattal kell közeledni, s fontos, hogy ne a magunk véleményét akarjuk viszont hallani, hanem az övékét magunkévá tenni. Az a szociológia, ami manapság dívik, olyan, mint amikor valaki bemegy' egy szobába, elrejt valamit, majd kezdi keresni. Pedig amit nem az élet ad, az nem létezik - mondta Moldova György. Bajczárné Gyenes Erzsébet példaképéről és kedvenc olvasmányáról is kérdezte az írót.- Örkény István egyik első mesterem volt, s hogy mit tanultam tőle? Semmit. Nem azért, mert nem lehetne tőle mit tanulni, de ami Örkényben igazán fontos, az nem elleshető, az Örkényi. Általában verseket olvasok, ami azért furcsa, mert életemben egyetlen verset sem írtam, fia meg akarok fürödni a magyar nyelvben, akkor mindig költőktől olvasok: Ady Endrét, Babits Mihályt, Füst Milánt. S ha Isten tudna magyarul, akkor Ady nyelvén beszélne. Moldova György állítja: ha mindig csúcsformában volna, regényíró lenne, hiszen számára a regény az igazi műfaj, s így Tolsztoj a példaképe. A nagy könyv játék közönség- találkozóján a hallgatóság megtudhatta: mióta volt egy infarktusa napi kétszer tornázik. Bajczárné Gyenes Erzsébet felvetésére, mely szerint ő lenne a világ egyik olyan írója, aki legtöbbet focizott, illetve még néha ma is focizik azt felelte: „valóban, sok vérhólyagot rúgtam a labdára”. „Egyedül maradtam...” „Kiviselkedte” magát az irodalomból - vallják elemzői, s ön hogyan látja ezt? - tette fel a kérdést a Madách Imre Gimnázium tanára.- Magányos harcom 1956-ban elkezdődött és a mai napig tart. 1957 februárjában, 22 évesen mindössze négy-öt megjelent novella volt az életművem. Ekkor kaptam egy üzenetet, hogy József Attila-díjat kapok. Az akkori kormánybiztostól megkérdeztem, hogy igaz-e a hír, majd igenlő válaszára közöltem vele: nem fogadom el. Erre azt mondta: maga bolond, soha többé nem fog díjat kapni. A rendszerváltozás után szóltak, hogy írjak a Beszélőbe, vagy menjek el Lakitelekre, nem tettem: kiálltam a bukott szocializmus mellett és akkor egyedül maradtam. A Magyar Hírlapnál dolgoztam évekig, ahol én voltam a „kommunista kolumista”. A jövőre nézve pedig úgy fogalmazott: el fog jönni az idő, amikor már olyan kirívó lesz a kevesek dúsgazdagsága és a többség nyomora, hogy az emberek meg fogják kérdezni, hogy mi a megoldás? Erre csak egy szó van: a szocializmus. Ma pedig, amikor egyes szocialisták baloldali kapitalizmus építéséről beszélnek, olyan mintha a forró, fekete, kovácsolható jégről beszélnének. A kapitalizmus pedig lényege szerint nem baloldali.- Nem termelek értéket, engem eltart a társadalom, s ezen embereknek adósa vagyok, így kötelességem, hogy jelentést adjak nekik a saját világukról, mert nem ismerik azt. Az a dolgom, hogy regényemben, önéletrajzomban, prózámban, riportomban, aforizmámban, az általam megszerzett tudást közvetítsem és ez alól egyetlen napra sincs felmentésem. A 72 éves Kossuth-díjas író életében nincs elveszett fél óra, mint mondta: nem dolgozik sokat, csak mindig.- Ezért dolgozom, ezért írok, és ha az ember csak a fontos dolgokra összpontosít, akkor szaporodik a barázda. Művészet a jubileumi nyitányon Nem panaszkodhatnak a megye középiskolás diákjai: igazán inger- és eseménygazdag közegben tanulnak, élnek. Bárhová is megy az ember Balassagyarmattól Pásztóig, Bátonyterenyétől Szécsényig és Salgótarjánig, mindenütt figyelemre méltó tanórán kívüli - kulturális, művészeti - programok sokaságával találkozik. Olyan rendezvényekkel, amelyek hatása beépül az oktatási, nevelési folyamatba, sőt jelentőségük olykor túlmutat az adott intézmény - s nem ritkán a település - határain is. Csongrády Béla Ezek közé sorolható a „Művészek, tanárok, művész-tanárok” című kiállítás is, amelynek a minap rendezték a megnyitóünnepségét a megyeszékhelyi Bolyai János Gimnáziumban. Az intézmény 1966-ban új gimnáziumPálfalvai Zoltán igazgatóhelyettes mutatta be a kiállító művészeket A kivetített képen Czinke Ferencet is megidézték. ként, az e célra épített épületben nyitotta meg kapuit Mi sem természetesebb, hogy a jelenlegi iskolaközösség az alapítás negyvenedik évfordulójáról gazdag, sokrétű programsorozattal kíván megemlékezni. Az első ilyen - a jubileummal is összefüggő - rendezvénynek éppen ez a tárlat tekinthető. Egyrészt a helyszín, másrészt pedig a bemutatkozó személyiségek miatt. A Bolyai János Gimnázium galériája ugyanis nem egyike a hasonló célzatú kiállítóhelyeknek, hanem az országban az elsőként létrehozott iskolagaléria, amely 1967-től működik. Nem kisebb személyiség, mint Czinke Ferenc grafikusművésznek, a gimnázium akkori tanárának kezdeményezésére és aktív részvételével jött létre és mintegy hálózatként terjedt el először a szűkebb majd a tágabb hazában is. A galériát - ugyancsak Czinke Ferenc javaslatára - Derkovits Gyuláról, a két világháború közötti magyar festészet egyik kiemelkedő képviselőjéről nevezték el. A sors alakította úgy, hogy a 2000- ben elhunyt Czinke Ferenc születésének is úgymond kerek, nyolcvanadik évfordulója lesz 2006- ban: ugyanis 1926. november 4-én látta meg a napvüágot a bodrogközi Nagyrozvágy-Meszesketanya településen. Életének java részét azonban Nógrádban, Salgótarjánban töltötte, itt kibontakozott művészete révén lett - többek között- Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész. Éppen a napokban alakult bizottság abból a célból, hogy az utókor méltóképp megemlékezzen munkásságáról. A Bolyai János Gimnázium kiállításán az ő művei is szerepelnek. A megnyitón kivetített képen ő maga is megjelent, miközben Páljaival Zoltán igazgatóhelyettes Czinke Ferenc egy szép gondolatát is idézte megnyitóbeszédében: „Az ember úgy él a világban, mint a folyókban alakuló ka\'ics... ezekből épül fel aztán az a katedrális, ami életünknek és saját jövőnknek lesz a jelképe. És ha időnk lejártával elkészül a tető, boldogok lehetünk a mű ládán. ” Akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy a további hat kiállító - B. Gedeon Hajnalka, Gáspár Aladár, G. Lóránt Lujza, L Presits Lujza, Molnár Péter és Radies István- barátja, tanítványa, követője, valamint későbbi kollégája lett Czinke Ferencnek a pedagógusi, a művészi pályán. Noha más-más életutat jártak be, eltérő karakterű művészek, abban is megegyeznek, hogy valamennyien tanítottak illetve tanítanak a Bolyai János Gimnáziumban. Tevékenységüket az iskola Derkovits-emlék- plakettel ismerte el, amelyet Székyné dr. Sztrémi Melinda igazgató nyújtott át számukra. Az ünnepségen a G. Lóránt Lujza vezette Moving Art diáktársulat működött közre, a tánc és a zene nyelvén illusztrálva a rajzórák hangulatát és a képzőművészeti alkotómunka némely jellegzetes mozzanatát mE m Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ha prém bundám lenne, akkor most engem is óvna az állatvédelmi törvény. "Szerencsés nyertesünk: Tolmácsi Istvánné Nádújfalu, Rákóczi út 26. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb november 34g juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! ÉS, LATINUL RÖVID HANGZÓ NYÚJTVA EJTÉSE KISEBB ZENEI ELŐADÓHELYISÉG tr AGAT VÁG KURUC VEZÉR V. (TAMÁS) FIGYELMEZTETÉS KÉT SZÓ) A GERMÁ- ! NI UM VEGYJELE L in L ARRA A HELYRE LOPÓZÓ HAMARABBI JEGYSZERZÉS KIS GABOR ENYHE DORGÁLÁS NÉMET FOLYÓ u PULÓVERT KÉSZÍT BABA BÚCSÚSZAVA KONYHAKERTI NÖVÉNY ÁTPASSZOLÓ ÁRNYAS (HELY) L L ADÓHATÁROK ! L U SINE ANNO. RÖV.
