Nógrád Megyei Hírlap, 2005. október (16. évfolyam, 229-254. szám)

2005-10-14 / 240. szám

2005. OKTÓBER 14., PÉNTEK 10 NÓGRÁD MEGYE Ünnep a könyvtárban Rétság. A helytörténet, a Felvidék iránt érdeklődők, va­lamint az író barátai találkoztak Rétságon. Csáky Ká- rolynak, az Ipolyságon élő termékeny kutatónak, ki­váló költőnek a negyvenéves alkotói jubileumát ünne­pelték. Nem idegenként érkezett a nyugat-nógrádi kis­városba, hisz több alkalommal járt már itt köteteivel, verseivel, sőt írásai gazdagítják a Spangár András Iro­dalmi Kör antológiáját is. Cseh rabló szlovák nyelven Rumcájsz és Csibészke a művelődési ház színpadán Rétság. Nem első ízben érkezett Rétságra a Szarvasi Szlovák Nemzetiségi Színház szlovák nyelvű vendég­játékkal. A Nógrád-Hevesi Szlovákok Egyesülete meghívására ez alkalommal egy gyermekelőadást hoztak ajándékként. A népszerű, közismert me­se, amelyről bizonyára min­denki sokat hallott Rum- Cájszról, a híres rablóvezérről szólt, aki hatalmas szívével mindig megvédi azokat, akik a rosszal szemben magukra ma­radtak. Természetesen nem marad­hatott el mellőle ez alkalommal sem Manka, a csupaszív és okos felesége, aki mindig meg­érzi, ha közeledik a rossz és ezen már csak a jó segíthet, és persze Csibészke sem, aki huncutságával képes borsot törni mindazok orra alá, akik bántani merik. Szerepelnek az előadásban továbbá mindazok, akik mindig mellettük állnak: a manók, bá­bok és halak különös világa, no és ami végképp elmaradhatat­lan, az a híres-nevezetes Jicsí- ni erdő, ahol már nincs hatalma a híres grófi párnak, akik mint­ha csak utánoznák ezt a szép új világot, amelynek mélyén mindenki meglelheti a boldog idő oly békés nyugalmát. A Rumcájsz és Csibészke egy fergeteges előadás volt, sok-sok humorral, zenével, tánccal, és ami a legfontosabb, a színészek játékos, szerető szívével. Egy biztos: a Rétságra szép számmal érkező közönség egy nagy élménnyel gazdagod­va tért haza. Az ünnepelt helytörténészt dr. Hála József, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Nép­rajzi Tanszékének egyetemi ad­junktusa köszöntötte a rétsági könyvünnepen. Mint mondta, Csáky Károlynak ez idáig meg­jelent könyvei, majd másfél ezer tanulmánya és cikke szé­les körű érdeklődésről és tájé­kozottságról tanúskodnak. Ott­honosan mozog a helytörténet, az irodalomtörténet és a nép­rajz területén, közölt és közöl verseket, esszéket, publiciszti­kai, pedagógiai és közművelő­dési dolgozatokat. A különféle műfajokban megfogalmazott írások többsége megegyezik ab­ban, hogy a szülőföldről, a tör­ténelmi Hont megyéről, az Ipoly mentéről és a Börzsöny vi­dékéről szólnak. Amikor levél­tárak és könyvtárak csendjében búvárkodik, amikor néprajzi gyűjtőútjain jegyzetel és fény­képez, amikor íróasztala felett töpreng, vagy amikor pedagó­gusként és közéleti emberként a katedráról beszél, különböző tudományos és ünnepi rendez­vényeken előadást tart, ugyan­az hajtja őt: a szülőföld minél alaposabb megismerésének vá­gya és megismertetésének ön­ként vállalt szolgálata. így vall munkájáról egyik ko­rai kötetében: „Örülök annak, hogy amatőr néprajzkutatóként elődeimnek, szülőfalumnak, szü­lőföldemnek örök adósa lehetek Hogy visszaadhatom nekik, illetve utódaiknak azt, amit tőlük kap­tam. Hogy megismerhettem őket, s hogy megismertethetem hagyomá­nyainkat felnövekvő nemzedé­künkkel, a még magyarul író és olvasó diákjainkkal. Mert valójá­ban csak azt szerethetjük, amit is­merünk Az önismeret és az önbe­csülés pedig kötődéseinket erősít­heti. Kötődéseinket önmagunk­hoz, közösségünkhöz, nemzeti ki­sebbségünkhöz, nemzetünkhöz és anyanyelvűnkhöz. ” Munkálkodásának iránytűje­ként a honti példaképek szolgál­nak: Szeder Fábián, s a jeles előd: Ipolyi Arnold, akinek mottóként idézi is sorait műveinek elő-, vagy utószavában. „A népről, mely múltja emlékét nem képes méltányolni, amely azokat nem ismeri, jelentőségüket nem érti, művészetüket nem képes többé élvezni, el lehet mondani, hogy nem ismeri múltját, sem erede­tét és fejlődését, nem bírja annak folytonosságát, nem ismeri saját magát. Azon nemzet, mely emlé­keit veszni hagyja, azzal saját sír­emlékét készíti.” Csáky Károly munkásságát már jó néhány jeles tudós is mél­tatta. A pozsonyi Turczel Lajos professzor szép szavakkal írt ró­la, ÚjváryZoltán professzor a deb­receni egyetem iskolateremtő ta­nára pályaképet írt róla, oldala­kon keresztül elemzi munkáját. „Csáky Károly a felvidéki szellemi élet kiemelkedő személyisége.” Zalabai Zsigmond így fogalmaz: „felismerve a szülőföld és a hagyo­mányismeret fontosságát, nemze­ti, nemzetiségi azonosságtudatun­kat erősítő szerepét, a ködfoltos ha­za helyett -hisz haza csak ott van, ahol jog is van - a tájhaza megtar­tó televényébe eresztette körmeit, lerakta a hazai magyar 'hontológia' alapjait”. Halász Pé­ter, a honismereti szövetség elnö­ke - maga is kiváló néprajzkuta­tó - írta róla, hogy „boldog lehet annak a tájnak a népe, amelynek ilyen elkötelezett, fölkent helytör­téneti kutatója van, s boldog lehet az a helytörténész, aki ilyen gaz­dag hagyományú népcsoporthoz tartozik, akinek ilyen szeretnivaló táj jutott szülőföldül. ” A rétsági találkozó zárásaként dr. Szénássy Árpád a révkomá­romi KT Könyv- és Lapkiadó igazgatója ajándékozta meg az ünnepeltet. Ez alkalommal nyúj­totta át számára negyven éves munkássága repertóriumát tar­talmazó kötetet. V.J. Erdészek napja Szarvasbőgést utánoztak az Ipoly Erdő Rt. munkatársai Salgótarján/Eresztvény. Néhány napja adták át Eresztvényben azt a játszóteret, ami a környéken gazdálkodó, balassagyarmati székhelyű Ipoly Erdő Rt. anyagi áldozatvállalásával valósult meg. (Az ünnepélyes átadásról hétfői lapszámunkban tudósítottunk.) Az eresztvényi játszótér mel­lett átadták a szilváskői sétautat is, méltó lezárásaként az erdők hete programsorozatnak. A két Golyóérett gímszarvasbika agancsa lett A nem kevés humorral fű­szerezett bemutatón a fiatal, te­heneket kereső bika, a középko­rú harcos és az öreg szarvas is élethűen szólalt meg a résztve­vők ökörszarvból készült bőgő­kürtjein, illetve tritoncsigáján. Délután a cég erdészetei mér­ték össze tudásukat különféle já­tékokban, szellemi és ügyességi versenyekben. Ezek igazi célja nem is az volt, hogy sorrendet ál­lítsanak fel a résztvevők között, hanem inkább a csapatépítést, a közös gondolkodás fejlesztését szolgálta. Az adottságok miatt ugyanis a dolgozók igen nagy te­rületen, egymástól függetlenül tevékenykednek, .a Medves- vidék keleti peremétől a Bör­zsöny nyugati széléig. A megmé­rettetésen szerepelt oszlopdo­bás, az agytekervényeket igény­be vevő, gondolkodást igénylő teszt, fakorongokon való ver­senyfutás. Persze a komoly szakmai részről sem feledkez­tek el: trófeabíráló versenyt is tartottak az egyik közeli erdő szélén. ünnepélyes létesítményavatás után azonban még nem ért véget a program: az Ipoly Erdő Rt. meg­tartotta évente szokásos erdész­napját is. Legelőszöris a vállal­kozó szellemű erdészek mutat­ták be szarvasbőgő-tudományu- kat, Guzsik Alfréd, az Ipoly Erdő Rt. vadászati főfelügyelőjének szakavatott műsorvezetése mel­Mufkmcsiga Érsekvadkert Több mint kétezer nagygönc, gyönyörű go­belinek az ifjúsági ház falain, ragyogó napsütés és sok száz látogató jellemezte idén a hagyományos vad­kerti falunapot nemrég. Na meg lelkes főzőcsapatok, bolhapiac, Gergely Róbert fellépése, s látványos kán­kán a helyi csinos lányok tolmácsolásában. Idén a felső iskolával szem­beni hatalmas füves páston várták programok sokaságá­val az érdeklődőket Érsekvad- kerten. A hagyományokhoz hűen a híres vadkerti göncöt főzte délelőtt négy lelkes csa­pat, egyenpólóban a helyi nyugdíjasklub, a népviseletbe öltözött kalászosok, a gamesz konyha-hivatal dolgozóiból verbuvált formáció és a csupa virággal dekorált sátorban a beszélgetőklub tagjai. Zsűriz­ni nem is lehetett az ízlete- sebbnél ízletesebb krumpli­ételeket, az igazi ínyencek azért végigkóstolták a reperto­árt. A helyi cigány kisebbségi önkormányzat, ha nem is gönccel, den szintén kivette részét a főzésből, különféle húsételekkel, házilag gyúrt „hasított” tésztával kínálták a vendégeket. A gyerekeket gumivár, ze­nés műsor és ügyességi vetél­kedők szórakoztatták. Az ebéd elköltése után átmeneti­leg szünetelt a program, hogy este újult erővel folytatódjon a falunap. Míg a páston a bor­sosberényi Decopyr zenekar Bikini- és Hooligans-számokat adott elő, addig az ifjúsági házban már a művészetek kedvelői gyülekezhettek. Sok ügyes kezű öreg és fiatal gobe­linje népesítette be a falakat, szemrevételezésükhöz Kovács Bernadett adott néhány tám­pontot. Végül ismét a szabad­téri színpad előtt gyülekezett a tömeg, hogy megtekintse Gergely Róbert és Vadász Ale­xa műsorszámát, s hatalmas tapssal fogadja a csinos hölgyek pazar kánkánját. Szépen fogyott a gönc a falunapon

Next

/
Thumbnails
Contents