Nógrád Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 203-228. szám)
2005-09-10 / 211. szám
4 2005. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT KULTÚRA „...s éhe van a szellemiségünknek is" E szép, napjainkban felettébb aktuális gondolat Borsi István „A költészet dicsérete” című esszéjében fogalmazódott meg. Abban az írásban, amely arról elmélkedik, hogy „ki lehet ma magyar költő”, s „miért élőlény egy költemény”. A szerző mondandójának lényegét ekképpen foglalja össze: „Ma mindent adattárolóban őrizünk, zenénket számítógépek írják, műanyag ételeket eszünk, adalékanyagokat iszunk. így csak a testünket táplálhatjuk. Pedig ott van bennünk a lélek, s éhe van a szellemiségünknek is. E mesterkélt világ belső tartalom hiányában szellemi alapok nélkül egyszer csak összeomlik, elvész.” üzenetek, vallomások, strófák A rétsági Spangár András Irodalmi Kör antológiája A kiadvány címlapja Dovák B. József grafikájával Csongrády Béla Alfabetikus sorrendben Borsi István e dolgozata - és néhány verse - vezeti be a rétsági Spangár András Irodalmi Kör „Üzenetek, vallomások, strófák” című, 2005-ös antológiáját, amelyet a városi művelődési központ és könyvtár munkaközössége állított össze, Végh József szerkesztett, s ugyancsak ő fogalmazta meg az előszót. Az alkotóközösség két évvel ezelőtt alakult abból a célból, hogy összefogja és további munkára serkentse a térség különböző foglalkozású és életkorú toliforgatóit. Névadójuknak a 17-18. században élt katolikus egyházi írót, jezsuita szerzetest választották, aki teológiai és pasztorációs latin művei mellett bővítve kiadta a Pethő Gergely- féle magyar krónikát, s a kiegészítések között saját fordításában közölte Szent István király fiához, Imre herceghez írott intelmeit. Az irodalmi kör első közös antológiája a tavalyi költészet napjára, egyéves születésnapjukra jelent meg. Az idei kiadvány szintén a vers ünnepéhez kapcsolódott, tartalma alapján teljes joggal. Hiszen az alkotók többsége vonzódik a lírához, e műfajt érzi leginkább adek- vátnak az önkifejezéshez. Közéjük tartozik a felvidéki Csáky Károly is, aki - mint az „Elesettként is magyarul” vagy a „Kísérlet az idővel” című verse is igazolja - sajátos élethelyzetként, kisebbségi sorsközösségben kénytelen megélni nemzeti identitását. Természetes, hogy a már önálló kötettel is rendelkező Ketykó István versei is helyet kaptak az antológiában. Annál is inkább, mert az elmúlt évben neki ítélték a Spangár- díjat. Ezúttal a „Levelek egy addikto- lógiáról” című ciklusát mutatja, amely magánéleti küzdelmét, 2003 eleji Ca- nossa-járását örökíti meg. Idén a líra kategóriában Karaffa Gyula - polgári nevén Krasznai Gyula - érdemelte ki a Spangár-díjat. A Nagyorosziban élő alkotó számára különösen sokat jelentett a számítógép térnyerése, hiszen egyik alapítója és munkatársa a 2002 októberében indult „Kaláka” című internetes irodalmi lapnak. A kanadai szerkesztésű fórumon a Spangár András Irodalmi Kör szinte valamennyi tagja publikált már. Saját művei közül különösen figyelemre méltó az édesapjának emléket állító, de társadalmi mondandóval is telített „Talán majd én...” című prózaverse. Ugyancsak költeményekkel tette le a névjegyét az idei antológiában (is) Fedor Norbert, H. Túri Klára, Hörömpő Gergely, Majnik Tamás, Szájbely Zsolt, Szőke Mária és Szunyogh Pál. Az idén kiírt pályázatra szép számmal érkeztek szépprózai írások is, amelyek szerzői közül Cegléd József kapta a Spangár-díjat. Bemutatkozó soraiban a következőket írja: Az élet „felén túl” már nem érdemes félni, csak élni, természetesen. Munkahely, család mellett, szabadidőmben a világ legmagányosabb tevékenységével bíbelődöm: gondolkodom, és próbálok érvényes mondatokat írni. ’’Hogy nem sikertelenül, azt a Palócföld által meghirdetett legutóbbi Madách-pályázaton elért második helyezése is bizonyítja. Rajta kívül Majnik László, Nádor Gábor, Szávai Attila és Topolcsik Imréné fejtette ki úgymond prózában gondolatait, érzelmeit. Végh József szerkesztő saját írással is jelen van az antológiában: Szentgyörgyi István (1842-1931) diósjenői születésű színművészről tett közzé fotódokumentumokkal gazdagon illusztrált tanulmányt. Az írást érzékelhetően két cél vezérelte: egyrészt azt törekedett igazolni, hogy Szentgyörgyi Istvánt mély vonzalom, szoros kötődés fűzte Diósjenőhöz, noha csak gyermekkorát töltötte ott. „Emlékeim” című, 1923- ban Kolozsvárott megjelent könyvében „kitárt marodként emlegette szülőfaluját, amely „a tenyér közepén fekszik, szántóföldjei az öt ujj, az ujjak közti völgyekben a kies, berkes, csalitos rétek terülnek el, melyeken végig kígyózik a hegy aljából fakadó, csörgedező patak. Hát még az erdeje. Felhőkbe nyúló szikláival, omlásaival, járható s járhatatlan völgykatlanjaival!” De nemcsak fekvése, természeti szépségei miatt szerette a művész Diósjenőt. Az ottani emberek is közel álltak a nemzeti színjátszás jeles személyiségéhez: „Az én kis falum egy kifogyhatatlan tárház a jó színpadi alakokban” - írta. Végh József másik célkitűzése is realizálódott: sikerült bemutatnia Szentgyörgyi nagy ívű, jelentős alakításokkal teli pályáját, a kassai, temesvári, budai, pécsi, bécsi és főként a kolozsvári színpadokon eltöltött hét évtizedének vázlatos történetét. Játszott népszínművekben, operettekben és fajsúlyos drámákban is: sok más szerepe mellett hatvannégy alkalommal játszotta Lucifert „Az ember tragédiájáéban, s ötvennyolcszor volt Tiborc Katona József „Bánk bánijában. Összesen 10ó4 műben 1216 szerepet formált meg. Emlékét - mint Végh József megjegyzi - összességében méltón őrzi a színésztársadalom, a mai Diósjenő azonban többet tehetne az emlékezés érdekében, akár önmaga hasznára is. A rétsági antológiában az ugyancsak két éve létrehozott helyi fotókört Girasek Károly, Grolyó Márta, Horváth József, Juhász József, Kiss Nelly és Vargáné Fidel Ágota felvételei képviselik, hangulatukban jól illeszkedve a szövegekhez. A kiadvány címlapjára DovákB. József Spangár Andrást ábrázoló grafikája, hátsó borítójára pedig Ketykó István „Nyolc év után” című versének - szó szerint - kézirata került. A térségben élők tehetségét, alkotókedvét bizonyító sorozat remélhetően jövőre - immár a harmadik kötettel - folytatódik. Girasek Károly „Ég és Föld" című fotója Ez nem illúzió, Steve Vai Budapestre jön! A gitárlegenda új lemezét is bemutatja nálunk Négy év után az első új anyagát mutatja be Steve Vai és sztárzenekara, a The Breed világkörüli turnéján, mely keretében szeptember 21-én a Pecsában a magyar közönség is szem- és fültanúja lehet, hogy legújabb albumának címe - Real Illusions: Reflections - ellenére, ez a koncert nem csak reflekciók sorozata, valós illúzió, hanem kőkemény valóság lesz. A Sony gondozásában megjelent a gitárlegenda és zenei újító új albuma, a Real Illusions: Reflections. Ez a korong egyébként a Grammy-díjra jelölt gitáros 4 év után első új anyaga, mely a 2003-as kétszeres platina dvd, a Live At The Astoria London folytatása. Különlegessége a lemeznek, hogy all változatos, átütő erejű dal közül a „Lotus Feet”-et élőben játszották fel Hollandiában egy koncerten. Vai - mint ismeretes, már hosszú ideje a The Breed - Billy Sheehan (basszusgitár, vokál), Tony MacAlpine (billentyű, gitár, vokál), Jeremy Colson (dobok) és Dave Weiner (ritmusgitár, elektromos szitár, akusztikus gitár) nevű zenekarával turnézik, és természetesen ők játszanak a legutóbbi cd-én is. Real Illusions: Reflections ellenállásra késztető, de mélyen jutalmazó album, mely folytatja Vai gyakorlatát, mellyel a rockzenét a saját korlátái közé szorítani igyekszik. Ez az első része egy mesebeli kitárulkozásának. A fő hangok igyekeznek megmutatni a történetet, de a gitáros nem akar mindent rögtön kiadni és tönkretenni a hallgató zenei utazását. Maga az ötlet nagy része - mely Vai szerint egy vicc, de van eredménye, ha ráragadsz - a New York-i Long Islanden fogant meg.- Voltak idők, amikor a dalok segítettek diktálni a történet alapvető részeit - mondja Vai. A cél egy olyan különleges szórakoztató kísérlet, mely tartalmaz egy sztorit, mely lassan megfejti a cd-sorozat mondanivalóját, és mely alapvetően az emberi szándék lényegét festi le. Úgy tűnhet, hogy a történetet hátulról meséli, mert a fő hangok a végükkel kezdődnek. - Annak ellenére, hogy ez egy fogalmi album, még mindig szerelmes vagyok a gitárba és a gitározásba. Nagyon tudatosan figyelek arra, hogy bővítsem szókincsemet a hangszeremen - így a szerző, majd a következőket mondja ars poeticának is beillőén: - A múltban egyértelmű dalokat is tettem a lemezeimre, mert úgy gondoltam, hogy a közönség elvárja, de rájöttem, hogy a zene, amit művelünk, akkor hiteles, ha a rajongók látják, hogy belőlünk jön, őszinte és természetes. Hiszek abban, hogy ez minden művészre érvényes. ■ (sts) Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: JJem értem magát Béla, csak most érkezett és máris vetkőzik? ” Szerencsés nyertesünk: Gecse János Maconka, Ózdi út 194. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb szeptember 15-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
