Nógrád Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 203-228. szám)
2005-09-01 / 203. szám
4 PF. 9 6 2005. SZEPTEMBER 1., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ' Szerencse fel! Szeptember elseje a bányásznap - ünnep. Hogy hol vannak ma már a bányászok? Sajnos nem a bányákban vannak, mert azokat bezárták. 1945-ben őket sem kérdezte meg senki, hogy akarnak-e a háborúba menni. Akik intézkedéseket tettek, nem érdekelte őket a bányák további sorsa, sem az, hogy a bányászcsaládok kereső nélkül maradnak. Besorozták őket, vagy anélkül is elvitték a háborúba. A háború alatt, amikor már szén híján fázott az ország, a katonaságra már nem fogható öreg bányászok, bányászfeleségek és alig felcseperedő fiatalok mentek le a bányába dolgozni. Las- san-lassan újra jöttek kifelé a szénnel megrakott csillék, amelyeket zöld gallyakkal díszítettek fel. Akik a széntelenséget meg akarták oldani, talán maguk sem hittek saját erejükben. Képesek voltak rá! Ezeknek az időknek a hősei, akik ezeket a széncsatákat vívták, már kevesen élnek közöttünk. Sok volt bányásztelepülésen talán még most is ott van a ferezolóban a bányászok védőszentje, Szent Borbála szobra, amely előtt imádkozni szoktak a mélybe szállás előtt a bányászok. Nem mindegyiküké jutott el a védőszenthez, hiszen nagyon sok bányász vesztette életét a föld alatt. Sok-sok dolgos bányászkéz ölbe hullott és úgy érzik: nem jól építették meg azt az utolsó ácsolatút, amely összeomlott a fejük felett. Már csak álmaikban markolják a csákánynyelet. Az öreg bányászoknak szinte kivétel nélkül az a kívánsága, hogy a bányászruhájában temessék el és sírjánál hangozzék el a bányászhimnusz. A bányászok között olyan erős volt a bányászbecsület, mint hívőknél az imádság. Sok esetben akkor is betartották, ha akár saját életük árán, de megmenthették bajtársukat. Szeptember elsejét megemlékezéssel ünnepük meg a tisztelők megyénkben is, ahol valaha számottevő szénkitermelés folyt. Mi sokan, akik valamiképpen a bányászdinasztiákhoz tartoztunk, a tisztelőkkel együtt fejet hajtunk a bányászok emléke előtt és elszorult szívvel, kissé remegő ajakkal énekeljük a bányászhimnuszt: Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete! Verbovszki Emil Salgótarján Szent István-napi ünnepség Erdők és dombhátak veszik körül a takaros kis falut, Hollókőt, amely megérdemelten a világörökség része kedves, régi házaival és tiszta utcáival. Ahogy haladunk ki az ófaluból az erdei ösvényen, hirtelen kimagaslik a fák közül a hollókői vár. Büszkén emelkednek ki Árpád-zászlós bástyái. A várban kellemes meglepetés várta a kedves kirándulókat. A Szent László Lovagrend tagjai ünnepi műsorral várták a kedves látogatókat. Történelmi előadást tartottak, amelyben méltatták Szent István királyunk államalapítási tevékenységét és a keresztény vallás nem könnyűszerrel való elterjesztését. A komoly dolgok után játékosra fogták az események fonalát. Szent László királyunk vitéz harci legendáiból jeleneteket elevenítettek meg a vár előtti téren, amin a közönség jól szórakozott. Nagyon ötletesen bevonták a látogatók gyermekeit is. A harci jelenet legötletesebb része a kisfiúk pajzsos, harci alakzatos bevonulása volt, amelyet rövid idő alatt jól betanítottak velük. Ezek után a felnőtt látogatóknak kedveskedtek korhű zenével, amely igen szép volt, majd solymászbemutató következett. A solymászmester nagy állatsze- retetről és szakmai tudásról tett tanúbizonyságot, előadásában ismertette a madarak viselkedését, szokásait. A délutáni órákban a várban bábszínházzal és versmondással szórakoztatták a kisgyermekeket. Ezúton szeretnénk megköszönni ezt a szép napot a hollókői embereknek és a Szent László Lovagrend tagjainak, valamint kérjük őket, hogy még sok ilyen szép nappal örvendeztessék meg a Hollókőre látogató kirándulókat. Mikuska József né Pokoljáró Tar Lőrinc falujában „Rege szállott, régi, néminemű Tarról. Ki pokolt megjárta; ének vala arról. ” Arany János versének e két sorával zárult az a dokumentumjáték, amelyet a falunap alkalmából celebrált ünnepi szentmisén adott elő tariak egy csoportja a gyönyörű Szent Mihály műemlék templomban. A műsort nagy várakozás előzte meg, ennek és az ünnepnek megfelelően a templom zsúfolásig megtelt. Az előadás Tar község nagy szülöttjéről, Tari Lőrinc- ről szólt, arról a Tari Lőrincről, akinek történetét nem csak udvarházának romjai és a templom falai, freskói őrzik, hanem a vagy általa írt, vagy általa diktált írásos emlékek is, amelyek megmaradtak az utókor számára. Különösen értékes ezek közül az írországi Purgatóriumban tett zarándokútjáról készített feljegyzés, amely a középkori magyar vízióirodalom gyöngyszeme. A feljegyzés másolata a British Museum tulajdonában van. Tari Lőrincet az irodalmi hagyomány Tinódi Lantos Sebestyén óta - aki megénekelte Lőrinc látomásait a Zsigmond király és császárnak krónikája című művében - Tar Lőrincnek nevezi és ezt a nevet szentesítette Arany János is későbbi műveiben. A Zsigmond király udvarában nevelkedett több nyelvet beszélő vitéz kalandos utazásaiból kétségkívül a Purgatóriumban tett látogatása volt a legemlékezetesebb. Küldetése abban a korban is nagy erkölcsi haszonnal járt. Látomásai kapcsán korábbi kételyeit eloszlatva, lelkileg megerősödve utazott vissza, tapasztalatai az egyház korábbi tanításait igazolták. Elbeszélései nagy hatással voltak a féktelen pazarló életmódot folytató királyi udvarra. A hagyomány szerint Zsigmond e tapasztalatok hatására kezdte építtetni a budai Szent Zsigmond kápolnát, tizenhárom szepesi város elzálogosítása árán. Tar Lőrinc Zsigmond király fenntartás nélküli híve volt, a királyi jutalom nem is maradt el: a birtokaikon fekvő Pásztó megkapta 1407-ben Buda város kiváltságait. Tar Lőrinc kimagasló műveltségét és teljesítményét nem csak itthon ismerték el, hanem egész Európa csodálatát kivívta. A király jól tudta hasznosítani tapasztalatait, világjártasságát. Részt vett Zsigmond aacheni koronázásán, jelen volt a konstanzi zsinaton, járt Vinonban. Franciaországi tartózkodása idején Félelemnélküli János egy lóval ajándékozta meg nagyrabecsülése jeléül. Nemcsak a magyar, hanem az egyetemes kultúrát is gazdagította. Kitartó ereje, műveltsége, erkölcsi tartása üzenetértékű lehet a mai ember számára is, akár hatszáz év távlatában is. Méltán büszkék rá falujának lakói. Tisztelettől átitatott, emelkedett hangulatban jöttek ki az emberek a templomból. Balogh Ernőné Egy-egy lépéssel előbbre jutni Vanya Gábor a városról és a városlakókról V. G. Bátonyterenye. Több mint 120 éves bányászkodás történetének végére került pont Bátonyterenye térségében is, amikor - az országban elsőként - Nóg- rád megyében megszűnt a bányászkodás. Vanya Gábor bányamérnöki diplomát szerzett Miskolcon, de tevékenységére már nem volt szükség. A gazdasági, kereskedelmi szférában dolgozott, 2002-ben pedig Bátonyterenye polgármesterének választották.- Mit jelentett a szén, a bányászat a városnak és az itt élő embereknek?- Erről egészen személyes élményeim is vannak. Bányász volt az édesapám, a nagyapám, ezért választottam én is a bányamémöki pályát. Bányászemberek között éltem és egészen kicsi gyermekként is láttam, mit jelent számukra az összefogás. Egymást segítve dolgoztak, építették és építik ma is a házaikat, ha erre szükség van. De a közös szórakozások sem jelentettek számukra kényszerű együttlétet Egyszerűen jól érezték magukat együtt. A bánya amíg működött, virágzó életet teremtett itt. Az egyetem, a katonaévek után 1994-ben jöttem vissza a városba és azt láttam, éreztem, hogy a korábbi lendület lelassult, a fejlődés megtorpant, sokasodtak a gondok.- Mégis vállalta, hogy a város polgármestere lesz.- Igen, mert akkor is az volt és most is az a meggyőződésem, hogy sokat lehet és sokat is kell tenni ezért a városért. Ma nincs olyan család Bátony- terenyén, aki ne kötődne valamiképpen a bányászathoz. Büszke vagyok arra, hogy sokan vannak közöttünk olyanok, akik tenni akarnak, tenni tudnak Bátonyterenyéért. Azért, hogy a város fejlődése meggyorsuljon, hogy a kistérség gazdasági, kereskedelmi, idegenforgalmi központja legyen, ahol egyre több elégedett ember él.- Mit tartott a legfontosabb feladatának az ön által vezetett önkormányzat, amikor munkához látott?- Az első dolgunk az volt, hogy programot készítettünk, amelynek alapján elindulhatott a munka. Nem volt egyszerű a helyzetünk. Nem tehettük meg, hogy csak egy-egy területre koncentráljunk, hiszen a gazdaság fejlesztéséhez munkahely mellett hozzátartozik a szakképzett munkás, így a képzés, az oktatás fejlesztése. Mint ahogy az emberek jobb életéhez a megfelelő lakás, a jó út, a széleskörű szolgáltatás. A fiatalabb városlakók mellett figyelemmel kellett lennünk az idős emberekre is. Azokra, akik annak idején a bányaüzemekben dolgoztak és szinte a semmiből felépítették a várost. Most jutottunk el oda, hogy kezdünk felzárkózni, ha apró lépésekkel is, de előre haladunk.- Milyen lépések ezek?- Míg 2003-ban 2,2 milliárd, tavaly már 2,5 milliárd forintot nyertünk és fordítottunk fejlesztésekre. Ebből a pénzből jutott csatornázásra, épült fel az uszoda, építettünk két-két játszóteret és készülnek továbbiak is. Épül a két településrészt, Kisterenyét és Nagybátonyt összekötő út, megkezdődik a városközpont kialakítása. Korszerűbb épületbe kerül a városháza és az elektronika segítségével egyszerűbbé, gyorsabbá és ügyfélbaráttá tesszük az ügyintézést. De a terveink közé tartozik a parkosítás, a terek virágosítása, pihenőpadok kihelyezése. Ezek nem igényelnek túl sok pénzt, de szebbé, barátságosabbá teszik a várost.- A legfontosabbról, a munkahelyekről eddig nem esett szó.- Sajnos nem rózsás a helyzetünk, annak ellenére, hogy tettünk lépéseket a foglalkoztatottság növelésére, új munkahelyek létesítésére. Azonban a létrejött 150 munkahely csak arra elegendő, hogy pótolja azokat, amelyek közben megszűntek. Természetesen folyamatosan keressük az újabb, lehetséges befektetőket. Legutóbb egy német cég képviselői jártak nálunk és a velük való tárgyalás is azt a tapasztalatunkat erősítette, hogy hosszú távon is a sokoldalú városfejlesztésre van szükség. Jól kiépített infrastruktúrára, jóléti szolgáltatásokra, korszerű egészségügyi képzési rendszerre, kulturálódási lehetőségekre. Ezek jelenthetnek újabb munkahelyeket a városban, a kistérségben. Most a térségben mintegy ezer munkanélküli van, ötven százalékuk Bátonyterenyén. Mintegy 200 közhasznú munkást foglalkoztatunk havonta. Különösen az idősebb korosztályból sokan szorulnak támogatásra, a város lakosságának mintegy harmada, 5800 ember kap valamilyen támogatást, többen többfélét is. Az önkormányzat évente mintegy félmi lliárdot fordít szociális támogatásokra.- Az önkormányzat tervei, városfejlesztő munkája milyen támogatásra találnak a lakosság körében?- Azt látom, hogy terveinket jól fogadják, támogatják az emberek. Talán azért, mert a kialakításukhoz is kérjük véleményüket, tanácsaikat, hiszen egymástól tanulni nem szégyen. Ezt tapasztalom a különböző közösségekben zajló beszélgetéseken, az idősekkel és a fiatalokkal való találkozásainkon. Természetesen van vita a városfejlesztésről, de az észrevételek, a kritikák legtöbbje nem bántó, sokkal inkább jobbító szándékú. Arról szól, hogyan lehet még jobban kihasználni lehetőségeinket, hogy még szebb, rendezettebb, élhetőbb legyen városunk. A működő közösségek nagy segítséget jelentenek ebben is. Ésszerű javaslataik vannak a mindennapi élet könnyítésére és programjaikkal kulturálódási, szórakozási lehetőséget nyújtanak tagjaiknak. Lehetőségeink szerint igyekszünk támogatni őket. Engem ugyanis arra tanítottak, s ezt munkám során magam is megtapasztaltam, hogy dolgozni sokféleképpen lehet. De eredményesen munkálkodni, egy-egy lépéssel mindig előbbre jutni csak összefogással, a közös elképzelések közös megvalósításával lehet. BÖK V. Maconka-Mosella Kupa nemzetközi bojlis kupa Szerda reggel a maconkai víztározón megkezdődött az a horgászverseny, ahol immár ötödször mérkőznek meg öt ország legjobb versenyzői, közel öt napon át, hogy eldöntsék, ki nyeri az őszi kupa díjait. A magyar horgászversenyek történetében talán páratlan erősségű mezőny gyűlt össze a megmérettetésre, köztük az aktuális bojlis világbajnok, az Európa-kupa érmesei, valamint a kiemelt magyar, illetve korábbi maconkai versenyek győztesei, helyezettjei. Ismerve a vízrendszer országosan is kiemel- *g kedő halállományát, * valamint azt a tényt, hogy a tavaszi kupán a darabszám és az összsúly tekintetében is világcsúcs született, igen jó az esély arra, hogy a 24 csapat most sem fog unatkozni, és emlékezetes versenyt vívnak egymással. \ A 100 órás verseny va- Áit sárnap délután ér véget az ünnepélyes díjkiosztóval, • az eseményeket lapunk hasábjain túl folyamatosan nyomon lehet követni az interneten, valamint a magyar és a román televízió is készít összefoglalót. Reméljük, hogy a szép eredmények mellett a helyi, megyei csapatok sikeréről is be tudunk számolni majd a későbbiekben.
