Nógrád Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 203-228. szám)

2005-09-28 / 226. szám

4 2005. SZEPTEMBER 28., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Bronzérmesek a magyar nők Amikor ez év júliusában, a Velencei-tavon rendezett női orszá­gos bajnokság győzteseinek nyújtottam át a díjakat, az idei vb- re készülő csapat tagjait a következőkkel biztattam: „a magyar csapatot olyan egyéniségek alkotják, akik bármikor fölveszik a versenyt a világ élvonalában, a csúcson lévő versenyzőkkel. Az elmúlt években elért eredményeknél sokkal többre képes ez az együttes. Én hiszek abban, hogy a csapat el tudja érni a dobo­gós helyek valamelyikét. Ezt a hitet szeretném átadni a csapat valamennyi tagjának” - úgy tűnik ez is hozzájárult a sikerhez! Magyar bajnok: Sajóvölgyi Erzsébet Igen! Ismét örülhettünk, ismét köny- nyezhettünk a magyar himnusz halla­tán, mert a női horgászválogatott har­madik helye mellé még egy egyéni vi­lágbajnoki aranyat is szerzett Hajdú Lívia, a magyar csapat tagjaként. A csapat négy nappal érkezett ko­rábban a verseny helyszínére, mint azt a hivatalos program tartalmazta. A pálya az a Jarun-tó, melyen az el­múlt évben a klubcsapatok vb-jét ren­dezték, ezen hazánkat a Maver csapa­ta képviselte és Waltner Tamásék sok értékes információval segítették a hölgyeket. Egyébként a versenypályán rendez­ték a horgász-vb utáni héten a kajak - kenu vb-t, melynek előkészületei itt-őtt zavarták is a horgászedzéseket. A közel 3 kilométeres versenypálya azonos feltételeket látszott nyújtani, az edzéseken szerzett tapasztalatok - saj­nos - mást mutattak: a haljárás megle­hetősen rapszodikus volt és sok bosszú­ságot okoztak a vízinövények - egyéb­ként látványnak szép - telepei. Az edzésnapok lehetőséget adtak ar­ra, hogy a csapat megismerje a pálya adottságait, kialakítsa a halfogás haté­konyabb módszereit, kikísérletezze az alkalmazandó etetőket és csalikat. A kemény edzéseket éjszakába nyú­ló elemzések követték, ami végül is meghozta a várt eredményt Az első napi verseny halazással in­dult, de csakhamar megjelentek a ter­metes amurok, busák és dévérek is. Hol itt, hol ott vált láthatóvá nagyobb csoportosulás, amely nagyobb hal ho­rogra kerülését jelentette. Aztán egy idő múlva vagy csendben szétoszlott a tö­meg, ami a hal győzelmét jelentette, vagy tapssal jutalmazták a sikeres hor­gász ügyességét. Örömünkre a magyar versenyzők mö­gött is fel-felhangzott a taps, különösen Hajdú Lívia két, közel 5-5 kg amurjá­nak szákba kerülésekor. De a mi Sajóvöl­gyi Zsókánk is érezhette a taps jótékony hatását (1,5 kg-os busát zsákmányolt). Az első forduló csalódást nem, de igazi örömet sem hozott. A magyar csa­pat a 6. helyen végzett úgy, hogy egy szektor 10-es és 12-es hely is becsú­szott. A második fordulóra, a szövetsé­gi kapitány kihasználta a csere lehető­ségét és Hunyady Adrient Prasech Ági váltotta fel, aki az edzések alatt szép amurokat akasztott - bizakodtak: hát­ha ismét „bejön”. Az állandó telefonkapcsolattal lehe­tővé vált a folyamatos információcse­re, melynek kapcsán hol bizakodtunk, hol meg „eltemettük” csapatunkat. A nagy halak szakítottak, botokat tör­tek és az állandóan szakadó eső je­lentősen befolyásolta a halak étvá­gyát is. A verseny végeztével elállt az eső és az égbolt világosodásával mi is derű­sebbé váltunk, különösen amikor megtudtuk, hogy Hajdú Lívia ismét szektor 1-est ért el és ezzel egyéni vi­lágbajnoki címet szerzett. A számolgatás végeztével alig akar­tuk elhinni, hogy a második forduló­ban a magyar csapat a teljes mezőnyt maga mögé utasítva az első helyen vég­zett. Gyors számvetés és örömittas hur­rá! Három helyet lépett előre a csapat és ezzel az angolok és olaszok mögött a 3. helyen végzett. Az ünnepélyes eredményhirdetésen boldogan vettük át az érmeket, melye­ket Szalay Ferenc, mint a CIPS alelnöke akasztott a magyar csapat tagjainak nyakába. Ne feledkezzünk meg a csapat veze­tőjéről Ivitz Zoltánról, aki gyakorlati ér­zékével, szervezőkészségével, fáradtha­tatlanságával akár mérhető módon is hozzájárult a nagy sikerhez.- Milyen érzés a dobogó legmagasabb fokán állni? - kérdeztem Sajóvölgyi Er­zsébetet, a horgász női országos bajnok­ságot követően. Az örömtől, meghatódottságtól, köny- nyeivel küszködő Zsóka csupán annyit mondott: csodálatos!- De hogyan is jutott el eddig?- Óvodáskoromban kezdtem hor­gászni, mert szüleim gyakran jártak az Ipolyra pecázni és én is megpróbáltam. Ügyesnek bizonyultam és tetszett is a horgászat, így lettem a Mikszáth HE tagja. Kilenc-, tízévesen már a Fadd- Domboriban rendezett országos ifi hor­gásztáborban, majd Siófokon nyertem korosztályomban a versenyt. Sokat ta­nultam a Kiskörén szervezett megyei horgásztáborokban is, de az igazi meg­mérettetések a megyei csapat és egyé­ni versenyek voltak. Egyesületem, melytől igen sok elismerést és támoga­tást kaptam (ezúton is köszönöm) - so­káig a megye legjobb horgászcsapatá­val rendelkezett - mondja Sajóvölgyi Zsóka.- Igen, ezek számomra is ismertek, de hogyan lépett ki szűkebb hazánkból, Nógrádból és lett az országos válogatott tagja?- Három évvel ezelőtt indultam az or­szágos egyéni bajnokságban, ahol har­madik lettem és a válogatón bekerültem az Angliába induló válogatott csapatba. Ott a csapat ötödik helyen végzett, én pedig egyéniben a hetedik voltam. Az elmúlt évben ezüstérmet szereztem az ob-n és ismét utazhattam a válogatott csapattal Portugáliába, ahol a csapat he­tedik, én a 19. helyen végeztem. És eb­ben az évben - nagy sóhaj - megnyer­tem az országos bajnokságot! Szinte hi­hetetlen volt! Mint, ahogyan az is, hogy a horvátországi vb-n is részt vettem. Az csupán álom volt, hogy érmesek lehe­tünk, de valóság lett belőle, fólállhattunk a dobogó harmadik fokára az angolok és az olaszok mellé. Egyéniben 10. he­lyen végeztem.- Ez valóban kimagasló teljesítmény, három év alatt a csúcsra jutni. Gondo­lom, nem kis áldozattal járt?- így igaz! A szüleim és Márk - a tár­sam - nélkül ez nem valósulhatott vol­na meg. Ők mindig mellettem voltak és mindenben segítenek. A mostani vb-re is elkísértek. Az anyagiakról nem szólok- bár komoly kiadásokat jelentenek - mert én vállaltam, a családom egyelőre- sok lemondással - de megteremti a versenyzéshez szükséges pénzt.- Csak csodálni tudom a családi össze­fogást, de úgy gondolom ez véges! Az iga­zi megoldás egy biztos háttér, egy olyan szponzor volna, mely legalább a nemzet­közi versenyekre nyújtana támogatást...- Igen! Ez sokat segítene a versenye­ken való részvételemen, a feltételek ja­vításában, de ez nem csupán engem érint, hanem a válogatott csapatot is, mert bár az országos szövetség nagyon sokat vállal, de a hivatalos részen túl nem tudja a költségeket fedezni.- Végezetül, a közelebbi és távolabbi terveiről érdeklődöm.- Úgy gondolom, még 2-3 évig ver- senyzek, szeretnék egy világverseny do­bogós helyén végezni egyéniben. Aztán néhány évre a versenyzést felfüggeszte­ném - mert gyerekekre, családra is vá­gyom - de, ha a gyerkőcök már horgász­botot fognak a kezükbe, akkor ismét foly­tatni szeretném ezt a számomra nélkü­lözhetetlen sportot - zárta a beszélge­tést Zsóka. Ivitz Célpontban a mellrak Minden tizedik nő megta­pasztalja életében, hogy mit jelent az emlődaga­nat. Egyötödük a betegség igen agresszív, gyors lefo­lyású válfajában, az ún. HER2 pozitív emlőrákban szenved. Őket érintik azok a szenzációs tudo­mányos eredmények, amelyekről az amerikai klinikai onkológusok nemrég megtartott éves találkozóján számoltak be, Orlandóban. A HER2 pozitív emlőrákos bete­gek újfajta, célzott biológiai kezelé­séről van szó. Az áttétet is adó, HER2 pozitív emlőrákos betegek között egy nagy klinikai vizsgálat kétéves utánkövetésének adatai szerint a célzott biológiai kezelés alkalmazásával a korábbiakhoz ké­pest megduplázódott a hosszú távú túlélők száma - mondta dr. Dank Magdolna, a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klini­kájának docensnője. - Két csoport­ba osztották a vizsgálatban a bete­geket. Az egyikben a hagyományos kemoterápiát a célzott, HER2-elle- nes biológiai terápiával kombinál­ták, a másik csoport tagjai a kemo­terápiát kapták. Most, a kezelés megkezdése után három évvel, két­szer annyi beteg él még a kombiná­ciós (biológiai plusz kemoterápiás) kezelésben részesülők közül, mint a másik csoportból (33% szemben a 16%-kal). Az áttétes HER2 pozitív emlőrákos betegek kezelésében ezek az adatok igazolják a célzott biológiai terápia hatásosságát, és azt, hogy ma ez az első választású szer a betegségnek ebben az alcso­portjában. Szintén a kongresszus nagy ese­ménye volt egy másik klinikai vizs­gálatról szóló beszámoló, amikor a műtét után, a nem áttétes emlőrá­kos HER2 pozitív betegeknél (korai emlőrákos betegek) alkalmazták a biológiai kezelést. Egyik csoport­juknál itt is a célzott, HER2-ellenes biológiai terápiával kombinálva al­kalmazták a kemoterápiát, a má­sik csoportnál a hagyományos ke­moterápiát adták. A vizsgálat meg­kezdésétől számított 4 éves megfi­gyelési időszakban a kombinációs kezelésben részesülő betegek cso­portjában 50%-kal kevesebb volt a daganatos kiújulások száma, mint a másik csoportban. Ezek az adatok tovább erősítik a célzott, HER2 ellenes kezelés alap­vető fontosságát a HER2 pozitív em­lőrákos betegek gyógyításában. le­ien pillanatban - ahogy a világon mindenütt - hazánkban is az áttét­tel rendelkező, HER2 pozitív emlő­rákos betegek számára elérhető (2005. április elsejétől 100%-os tb- támogatással), de várható, hogy bő egy év múlva (az európai törzs­könyvezés után) már a korai stádi­umban lévő, áttéttel még nem ren­delkező emlődaganatos betegek számára is javasolható lesz. A HER2 gén a daganat kialaku­lásáért felelős gének egyike. Ha a gén terméke, a HER2 receptor fe­hérje túl nagy számban van jelen a daganatos sejtek felszínén, akkor beszélünk HER2 pozitivitásról - mondta dr. Kulka Janina, a Sem­melweis Egyetem II. Számú Patológiai Intézetének docensnője. - Ez a betegség agresszívabb lefo­lyását vetíti előre és rosszabb élet­kilátásokat jelent az érintettek szá­mára, a HER2 negatív emlőrákos betegekhez viszonyítva. A daganat HER2 státusát az emlőműtét során kivett szövetminta vizsgálata alap­ján a patológusok állapítják meg, és juttatják el az eredményt a keze­lést végző onkológusokhoz. Na­gyon fontos lenne, hogy minden emlőrákműtéten átesett beteg ese­tében feltárják: van-e a daganatsej­tekben HER2 túltermelődés, hi­szen ennek elsőrendű fontossága van a kezelés megválasztásában. A probléma nagyságát jelzi, hogy ha­zánkban évente mintegy 6500 új emlőrákos beteget diagnosztizál­nak. Nem véletlen, hogy az emlő­rák elleni küzdelem kiemelt célja az Egészségügyi Minisztérium 2005-ös nemzeti népegészségügyi programjának. Hogy halad a megyei foglalkoztatásfejlesztési program? az Európai Unióban fogalmazódott meg. Az 1997-ben megkötött amsz­terdami szerződés önálló foglalkoz­tatási fejezetet tartalmaz. Ezzel ösz- szefüggésben a területi foglalkozta­tási együttműködések segítésére támogatási rendszert hoztak létre, illetve meghatározták a támogat- hatóság kritériumait. A következő években az EU tagállamaiban sor­ra születtek foglalkoztatási paktu­mok. Osztrák közvetítéssel jött lét­re 2002. május 3-án, a Steiermark tartományi minta alapján, a Celldö- mölk székhelyű kemenesaljai kis­térségi paktum. A keretmegálla­dést biztosítani. A két példán is ér­zékelhető, hogy itt többről van szó, mint egy munkahelyteremtő vagy -megőrző projektről. Mi a legközelebbi feladat? Napokon belül kiválasztásra kerül az a szakértő cég, amelyik szervezésében legalább 800 munkáltatóval fogunk kapcsolat­ba kerülni. Részben az így szer­zett információkra támaszkodva lehet megfogalmazni a problémá­kat, ami alapját képezi majd a ké­szülő stratégiai tervnek. Ezzel párhuzamosan megkezdődnek minden kistérségben a partnersé­podást közel hatvanan írták alá. Legfontosabb eredménynek tekin­tik, hogy rendszeresen egy asztal­hoz ülteti a térség foglalkoztatáspo­litikában érdekelt szereplőit, ezál­tal biztosítva közöttük az informá­ciócserét. Konkrét eredmény, hogy Jánosházán megvalósult egy 20 fő megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatását biztosító re­habilitációs foglalkoztató. Megha­tározott igény alapján, korábbi munkanélkülieket képeztek át és így tudtak számukra elhelyezke­get megalapozó munkamegbe­szélések. Ezek sikere alapvetően befolyásolja a későbbi eredmé­nyeket. Nagy próbatétel lesz, hogy mennyire sikerül ehhez megnyerni a vállalkozókat, a civil szervezeteket, akiknek aktív részvétele nélkül el sem képzel­hető eredményes munka. Hangsúlyoznom kell, hogy e program fontos eleme a nyilvá­nosság, ezért köszönöm az ér­deklődést és erre számítunk a jö­vőben is. Július elején hírt adtunk arról, hogy eredményes európai uniós pályázat nyomán megkezdődik a megyei foglalkoz­tatási stratégia kidolgozása, ezzel párhuzamosan kistér­ségi foglalkoztatási megállapodások előkészítése. Mi tör­tént az elmúlt időben, hol tart a munka? Erről kérdeztük Holles Miklóst a Nógrád Megyei Területfejlesztési Ügy­nökség Kht. - mint a projektgazda szervezet - vezetőjét. Az elmúlt két és fél hónapban kevésbé látványos, ugyanakkor feltétlenül szükséges tevékeny­ség folyt. Ennek keretében a munkadokumentumok kidolgo­zásra kerültek, amik szabályoz­zák például az adat- és informá­ciógyűjtést, a nyilvánosság folya­matos biztosításának rendjét stb. Kiírtunk közbeszerzési pályá­zatokat, különböző szolgáltatá­sokra, illetve szakértői feladatok ellátására. Az elmúlt napokban, szakemberek 27 fős csoportja Vas megyében gyűjtött tapaszta­latokat, az ott már korábban el­kezdett munkáról. Az olvasót érdekli, hogy mi is en­nek a programnak a lényege, mi­lyen eredmény várható tőle? Nógrád megyében az országos átlagot jóval meghaladó munkanélküliség en­nek nyomán fogé csökkenni? A program legfontosabb célki­tűzése, hogy a foglalkoztatottság bővüljön, kiemelten a pályakez­dőkre, illetve a különösen veszé­lyeztetett csoportokra. A megkö­tendő foglalkoztatási megállapo­dások azonban ettől sokkal több­ről szólnak. A megállapodások lé­nyege a folyamatos párbeszéd és az összefogás. Alapgondolata, hogy a helyi gondokat a helyi le­hetőségek maximális kihasználá­sával kell megoldani. A megálla­podások az önkormányzatok, civil szervezetek, képző intézmények, vállalkozók, gazdasági társaságok és kamarák részvételével kerül­nek kidolgozásra. Fontos, hogy mindenki részese legyen, aki sze­repet játszhat az adott térség fog­lalkoztatási helyzetének alakítá­sában, hogy mindenki meg tudja jeleníteni érdekeit és javaslatait. A térségi foglalkoztatási megállapo­dás nemcél, hanem eszköz, mely­nek segítségével a képzést, át- és továbbképzést, vagy ha úgy tet­szik a humánerőforrás-fejlesztés céljait összhangba lehet hozni az adott térség gazdaságfejlesztési tö­rekvéseivel. Említette, hogy Vas megyében már korábban indítottak ilyen prog ramot Mik a tapasztalatok? Foglalkoztatási megállapodások, - vagy ahogy ott nevezik paktu­mok - megkötésének gondolata,

Next

/
Thumbnails
Contents