Nógrád Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 203-228. szám)
2005-09-17 / 217. szám
4 2005. SZEPTEMBER 17., SZOMBAT KULTÚRA Réti Zoltán, a „nógrádi Antheusz” Hála a hozzáértő szakembereknek, a XXI. század eleji technikai lehetőségeknek és természetesen a szponzoroknak, támogatóknak, az utóbbi években jó néhány igazán szép, gazdag tartalmú művészeti album született a megyében élt, illetve élő alkotókról. Példaként Bacsúr Sándor „Képzőművészet Balassagyarmaton” című műve, továbbá a Jánossy Ferenc, illetve ifj. Szabó István munkásságáról megjelent könyv említhető. E sorba iratkozott most fel a közelmúltban napvilágot látott, ugyancsak rendkívül reprezentatív kötet Réti Zoltán festőművészről. Csongrády Béla Elöljáróban is megállapítható: e kiadvány létrejötte művelődéstörténeti esemény, kiemelkedő mozzanat Nógrád megye szellemi életében. Azzá teszi kiválóan megtervezett és mívesen kivitelezett külcsíne, s nem kevésbé a nyolcvankét esztendős művész eddigi életművét összefoglaló belbecse. Két esztendővel ezelőtt - a tekintélyt parancsoló, kerek születésnap apropóján - igencsak megpezsdültek, átalakultak Réti Zoltán dolgos mindennapjai, sok figyelem jutott akkor számára. Számos alkalommal köszöntötték, ünnepelték, Balassagyarmat és Nógrád megye díszpolgári címe után szülőfalujában, Nagyorosziban is megkapta e rangos kitüntetést, szerepelt a Magyar Televízió „Főtér" című és a Kossuth rádió „Névjegy” című műsorában. A Palócfóld 2003/3- as száma több szerző tollából is megemlékezett róla, e sorok írója is készített vele egy hosszabb, átfogó interjút. Bizonyára valamennyi gesztus jólesett neki, érzékelte a feléje irányuló, a humánus személyiségét övező szeretetet, a művészete iránti elismerést. Bár manapság már nem kunszt a rohanó időt megállítani, azaz a boldog órák, napok élményét a távoli jövőnek is konzerválni, a kép és a hang azonban mégiscsak el száll, az írás az, ami megmarad, aminek igazán dokumentumértéke van. Legalábbis a Réti Zoltánnal egyívásúak és a nála néhány évtízeddel fiatalabbak, de azonos módon szocializáltak körében. Ezért olyan fontos, jelentős ez az album mind az ő számára, mind pedig a műélvezők számára, akik ezáltal komoly esztétikai értékhez, hiteles forrásmunkához juthatnak. Azok is, akik már ismerik festészetét és azok is, akik e könyv révén fedezik majd fel. A pályakép szövegszerű megrajzolására Matits Ferenc, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatóhelyettese vállalkozott. Réti Zoltán sajátosan kettős - zenepedagógusi és képzőművészeti - működéséből „csak” az utóbbit veszi számba, s ennek rekonstruálásához - mint az előszóban megjegyzi - az érintett és felesége - akit szerkesztőként jegyez az impresszum - útmutatásai mellett elsősorban azoknak az írásaira támaszkodott, akik több éve, évtizede nyomon követték a művész kiállításait, oeuvre-je jellegzetességeit, változásait, közzétették a műterem-látogatások „titkait”, a beszélgetések tanulságait. Matits Ferenc bevezetésként is hangsúlyozza, hogy az életmű túlmutat önmagán, általa szerte az országban növekedett Nógrád megye reputációja, a határainkon túlra került művek pedig a magyarság külföldi presztízsét erősítették. Noha egységes, szinte egy lendülettel megírt dolgozatról van szó, a szerző tagolja is mondandóját. Értelemszerűen Réti Zoltán gyermek- és ifjúkorával, tanulmányaival, a háború alatti és utáni évek bemutatásával kezdi az életpálya felgöngyölítését. Akárcsak a művész életében, az írásban is megkülönböztetett fejezetet kap az 1950-ben történt balassagyarmati letelepedés és az ott kibontakozott, az azóta ki- teljesedett munkásság elemzése. Az aktív nyugdíjasévek története két évtizedre (1983-1993 és 1994-2004) osztottan jelenik meg a tanulmányban. „Záró gondolatok” címszó alatt Matits Ferenc egyrészt sommázott saját véleményét fogalmazza meg sokoldalú - az akvarellektől a pasztell-, tus-, szén-és ceruzarajzokon, a monotípiákon, rézkarcokon keresztül a bronz domborműig terjedő - művészetéről, humánus tartalmáról, sajátosságairól, alkotói üzenetéről - másrészt idéz néhány mástól származó gondolatot - kiemelve Kelényi István találó kifejezését, amely szerint Réti „Nógrád Antheusza, aki hasonlóan a mitológiai alakhoz, a munkához, a létezéshez erejét a szülőfölddel való találkozásból nyeri” - majd Réti Zoltán önvallomásával zárja áttekintését. Megemlíti, hogy az album megjelenésének hírére Hubay Miklós és Szakonyi Károly író, Kerényi Ferenc irodalomtörténész és Salgótarjánból Bódi Tóth Elemér költő készített ajánlásokat, amelyek a „Szemelvények a művésszel foglalkozó írásokból” című mellékletben olvashatók. Nem véletlen, hogy éppen Tóth Elemér méltatása hangsúlyozza leginkább Réti Zoltán erős megyei kötődését: „...az emberben való hite és a szülőföldhöz való hűsége avatja Nógrád festőjévé, autentikus vizuális krónikásává a XIX. és XX. században. Minden ide köti: a hullámzó táj, a benne élő, küszködő, ünnepi pillanatait is megélő ember, a történelem, az irodalom, a zene, a teremtő szenvedély. A művész alkotás közben Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Komjáthy Jenő, Balassi Bálint müvei az általa teremtett képi valóságban is tovább hatnak, olyan világító színekben, amelyek belülről sugároznak. ” Matits Ferenc opusát és a kritikai szemelvényeket is Réti-művek illusztrálják remek fekete-fehér rajzok, rézkarcok formájában, az album úgymond központi részét azonban a „Festmények, akvarellek” című fejezet alkotja, amelyben nem kevesebb, mint 103(1) oldalon sorjáznak a nagyalakú színes képek. Összesen 153(1) alkotás fotója került a könyvbe, ami csaknem a fele a műtárgykatalógusban szerepeltetett 376(1) műnek. Boldog lehet, aki - akárcsak e kötet révén - hozzájuthat Réti Zoltán alkotásaihoz, naponta lapozgathatja, élvezheti a ragyogó színvilágú, a fentiekben már emlegetett tartalmú festményeit, elgondolkodhat soha nem öncélú rajzainak mondandóján. A „Függelék” című fejezet életrajzi vázlattal „curriculum vitae”-vel kezdődik, majd válogatásban közli Réti Zoltán egyéni kiállításainak listáját, a hazai és külföldi csoportos kiállításokon való részvételét, a köz- és magángyűjteményekben található műveit, könyvművészeti és illusztrációs munkáit, albumait, publikációit, kiállítási katalógusait, a vele is foglalkozó lexikon- és kötetcímeket, a művészetét elemző folyóirat- és újságcikkeket, a rádiós és televíziós szerepléseket. E helyütt soroltatnak fel a díjak és kitüntetések is. A támogatók tekintélyes sorában országos és megyei szervek, szervezetek mellett számos települési önkormányzat és magánszemély is található. Az album képeit Kratochwill Mimi és Matits Ferenc válogatta, az igényes fotókat Ács Irén, Bencze Péter, Buda László, Fekete István, Janák Mária és Szelényi Károly készítette. A tervezés Dömény Csaba hozzáértését, jó ízlését dicséri. A nyomdai előkészítést a váci Arcus Stúdió, a nyomást és a kötészeti munkákat a szintén váci Nalors Grafika Kft. végezte. „Manapság keveseknek adatik meg, hogy életük termését betakaríthassák, hogy szülőföldjük és választott városuk szellemi arculatát formálhassák, hogy még életükben emberi-művészi mércévé váljanak. Réti Zoltánnak... ez is sikerült” - írja Kerényi Ferenc. Ez az album egyértelműen nyomatékosítja véleménye igazát. Uj kötet a megyei levéltárból A szécsényi országgyűlés 300. évfordulójára igen értékes kötet jelent meg az „Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból” című sorozat 46. darabjaként. Az intézmény igazgatója, Tyekvicska Árpád sorozatszerkesztésében, Szirácsik Éva összeállításában és bevezetőjével kiadott könyv igazi forrásmunka, s a „Rákóczy Levelek” Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak resztái a Nógrád Megyei Levéltárból címet viseli. Nagy Ivánt (1824-1898) kortársai és korunk szakirodalma jóformán csak a Magyarország családai czimerekkelésnemzékrendi táblákkal című, 1857-1865 között kiadott 12 kötetes és 1868-ban egy pótkötettel kiegészített főműve miatt tartja számon, s nem emlékezik meg róla a Rákóczi-kor feltárása kapcsán. A nagy geneológus életművéhez azonban számos nyomtatásban megjelent vagy kéziratban ránk maradt Rákóczi-korral foglalkozó írás tartozik, amely utóbbiakhoz sorolhatjuk a négy kötetbe másolt, „Rákóczy Levelek” című munkáját is. Nagy Iván a másolatok döntő többségét 1853-ban készítette, ám a munkát a későbbiekben is folytatta, igaz kisebb lendülettel. Nagy Iván számára csak álom maradt, hogy másolati könyveit nyomtatásban is megjelentesse. Már 1854. február 7- én elküldte Vahot Imrének többek között„a Rákóczy forradalomban szerepelt férfiak kézimti hasonmásait”, de az iratok nem kerültek nyomdába. A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságához 1861. október 4fen nagyszabású forráskiadási tervet adott be. A történelmi bizottsághoz intézett levél kultúrtörténeti kuriózum, hiszen azt jelenti, hogy a nógrádi tudós az elsők között szorgalmazta a Rákóczi-korszak iratainak kiadását. A Rákóczi-kor kutatását kisajátító Thaly Kálmán és Nagy Iván között azonban emberi, szemléleti, módszertani és tudományos ellentétek feszültek, ami gátjává vált a másolatok kiadásának. A vezérszerepre törő Thaly ugyanis talán soha nem tudta megbocsátani, hogy Nagy Iván korábban kezdett el foglalkozni a korszakkal és sokat is tudott róla. Thaly az érzelmek oldaláról közelített kutatási tárgya felé, anekdotákkal fűszerezett históriákat írt emberfelettinek ábrázolt hőseiről, míg Nagy Iván a forráskritika, a rekonstrukciós módszer talaján állva a kor valóságát kívánta feltárni. Művének a kissé megtévesztő „Rákóczy Levelek" címet adta. A kötetek ugyanis nem csupán azokat az 1703-1711 között keletkezett leveleket tartalmazzák, amelyeket a Rákóczi-szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc küldött Nógrád vármegyének, hanem a császári vagy fejedelmi oldalon álló, alacsonyabb vagy magasabb pozícióban lévő tisztségviselők és katonák, illetve hivatalok különféle okból küldött leveleit is, esetleg Nógrád vármegye határozatait Az 1853-ban másolt levelek egységet képeznek annyiban, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt Nógrád vármegyének küldött iratok számottevő részét alkotják, s tartalmuk elsősorban a vármegyét érinti, míg a később keletkezettek nem feltétlenül, de az utóbbiak szerepe nem hanyagolható el a Magyar Királyság, Stájerország, Gömör és Trencsén vármegyék története szempontjából. A források alapján átfogó kép mutatható be a Nógrád vármegyét fokozottan érintő hadi, politikai, gazdasági eseményekről, azok lefolyásáról és hátteréről Ugyanezen iratok számos adattal szolgálnak más vármegyék, elsősorban a szomszédos Pest-Pilis-Solt, Hont, Zólyom, Heves és Külső-Szolnok vármegyék, illetve Kishont kerület és nem utolsósorban az ország korabeli történetére vonatkozóan is. A Nagy Iván által lemásolt és időrendbe szerkesztett, több mint 500 irat pótolhatatlan forrása a Rákóczi-kor kutatásának, hiszen ezek döntő többsége nem maradt fenn eredetiben. Az eddig kevésbé kutatott másolatok forrásértéküket és gazdagságukat tekintve mindenképpen további érdeklődésre tarthatnak számot A Nógrád Megyei Levéltárnak a szécsényi országgyűlés 300. évfordulóján megjelenő regestakötete ezt a felbecsülhetetlen tudományos és kulturális jelentőségű hagyatékot kívánja a kutatók és az érdeklődők figyelmébe ajánlani, illetve hozzáférhetőbbé tenni. f#Y lUf "KJ* 1? HL • <2 c «I XV* Mit J? & üt * *5» Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Sajnos az idén csak két dinnye termett a földemen. ” Szerencsés nyertesünk: Tornyos Józsefivé Szécsény, Bartók B. út 12. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb szeptember 22-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
