Nógrád Megyei Hírlap, 2005. szeptember (16. évfolyam, 203-228. szám)

2005-09-12 / 212. szám

2005. SZEPTEMBER 12., HÉTFŐ 3 NÓGRÁD MEGYE Régi és új toldi bajnok Igazi Toldit próbáló számokban kellett összemérni erejüket az indulóknak fotó: rigó Juhász A. Alsótold. Kilencedik alkalommal rendezték meg a településen a Toldi-napot, amelyen idén első alkalommal részt vettek az erdélyi testvértelepülés, Bikfalva képviselői is. Ők ugyan nem „szálltak ringbe”, de lelkesen szurkoltak az alsótoldiaknak. A programok szombaton délelőtt 10 óra­kor kezdődtek Klátyik András polgármester köszöntőjével. Üdvözölték a bikfalvai kül­döttséget, majd kulturális műsorok követ­keztek. Bemutatót tartott többek között Ma­gyar Zsolt, a visegrádi Toldi Miklós-játékok örökös bajnoka és Szent László Vitézei is „harcoltak”. A toldi erőpróba után Told vité­zei csatáztak. Klátyik Andrástól megtudtuk: az egyéni versenyeken kilencen indultak. Köztük a ta­valyi bajnok, a felsőtoldi Németh Tamás is. Nem titok, hogy a verseny pénzdíjas volt és a Kelet-Cserhát Vadásztársaság vándorserle­géért is folyt a küzdelem. A bikfalvai küldöttek közül senki‘sem mérte össze erejét a versenyeken, de ők na­gyon drukkoltak az alsótoldiaknak. Ábra­hám Csaba első alkalommal járt Alsótoldon és azt mondta, hogy nem hitte volna, hogy olyan érzés fogja majd el, mintha otthon len­ne, Erdélyben, hiszen a táj hasonló, mint Bikfalván, ahol mintegy 450-en laknak. A háromnapos látogatást nagyon élvezték, ugyanúgy, mint az alsótoldiak is, akik má­jusban jártak az erdélyi településen. Az izgalmas küzdelmek végén ismét Né­meth Tamás aratta le a babérokat, aki másod­szorra lett bajnok, vagyis a serleg újra nála ma­rad egy évig. Második helyen Bogáti Gyula, míg a harmadikon Pereznai Tamás végzett. Könyv Kétbodonyról Szenográdi Ferenc Bagyinszki Ferenc és felesége arra a feladatra vállalkoztak, hogy megírják annak a településnek a történetét, ahol születtek, ahol élnek. A több mint négyszáz oldalas kiadvány, ez év au­gusztusában jelent meg. Kétbodony legjelentősebb ünnepén, a szilvanapon pedig a helyi önkormányzat döntése alapján a szerzőpárost a falu díszpolgá­rává fogadták. Mi motiválta a kémia szakos pedagó­gus-házaspárt a könyv megírására? - kérdeztük Bagyinszki Ferencnél - A könyv gondolata 1994-ben egy közmeghallgatáson vetődött fel. A pol­gármester biztatott minket, hogy írjuk meg a falu történetét. Több mint öt éven át tartod a kutató és gyűjtőmunka. Jár­tunk a balassagyarmati, salgótarjáni, pé­csi, budapesti levéltárakban. Férjem, la­tinul is tud, az így íródott dokumentumo­kat le tudta fordítani. A faluból elszárma­zott családtagok szívesen álltak a rendel­kezésünkre. Felvettük a kapcsolatot az egykori földesurainak leszármazottai- val, tőlük is sok forrást kaptunk. A szerzőpáros a munkájáért anyagi juttatást nem kapott, a nyomdaköltsé­geket az önkormányzat és a Cserhát Print Kft. biztosította. A tipográfiailag is szép kiadvány ötszáz példányban ké­szült el. A megjelent könyvből az ön- kormányzat minden kétbodonyi csa­ládnak adott egy példányt. Bagyinszki Ferencné a jubileumi kiadvánnyal Egy fórum, több forrás, számos lehetőség Baráthi Ottó AMINT ARRÓL LAPUNKBAN MÁR RÉSZLETESEN BESZÁMOLTUNK, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH) hívta életre azt a fó­rumsorozatot, amelynek első „darabját” a Nógrád Megyei Hírlap prezentálta. A fórumon a hivatal fejlesztéspolitiká­jáért felelős alelnökének bevezető előadása után helyi ve­zető szakemberek és politikusok viszonylag szépszámú hallgatóság körében vázolták és vitatták meg Nógrád me­gye és Salgótarján 2004-2006-os fejlesztési terveinek idő­arányos végrehajtását és 2006-2013 közötti fejlesztési ter­vek fő irányait. A fórum, amelynek lapunk főszerkesztője még a levezetését is vállalta, meglehetősen vegyes benyomásokat keltett, visszafogott és szélsőséges vélemények is megfogalmazást nyertek. A legnagyobb elismerés magát a megrendezést övezte, mondván kétszer ad, aki gyorsan ad. Végre valami­ben elsők vagyunk - mondták - ha már több statisztikai mutatószám alapján a megyék ragsorában az utolsók kö­zött foglalunk helyet. A fórum és lapinformációink talán a tervezésben kompetens személyiségeket is inspirálják. minthogy első számú vezetők csak kevesen voltak jelen. Az előadásról is megoszlottak a vélemények, pláne azok után, hogy kiderült: az NFH-ban megfogalmazott elképzelések még csak körvonalazódó kontúrjai a 2006 elejére elkészü­lő II. nemzeti fejlesztési tervnek. Vágyálmok ezek - hallot­tam, s igazuk lehet a vélekedőknek, hiszen az eddigi elkép­zelésekben egyrészt az fogalmazódik meg, milyen Magyar országon szeretnénk élni, másrészt, hogy mit kellene ten­ni a régiók közötti különbségek csökkentéséért. Majd, valahogyan... A felvezető előadás és a fentiek alapján a fórumot sokan korainak, néhányan kampánycélzatúnak tartották. Azért kiderült: az átfogó és stratégiai célok megvalósulását több elérhető (uniós, hazai, vállalkozói, stb.) forrás szolgálja, a lehetőségek széles skáláját teremtve. „Csak” élni kell ve­lük. Mint ahogy a fórummal a megyei közgyűlés elnöke és a város polgármestere élt: tájékoztatott a feladatok végre­hajtásáról és a 2006-2013-as koncepció irányairól, ame­lyek többségével még a legnagyobb ellenzéki párt helyi reprezentánsa is egyetértett. többen is figyelemreméltó reakciókkal élénkítették a hosszúra nyúlt - ám egy percig sem érdektelen - fórumot. Volt aki, miután arra figyelmeztetett, hogy szívesen felejt­jük el eredményeinket, filozofikusan azt vetette fel, hogy a beláthatatlan jövőben van-e értelme a tervek készítésének? A kamara elnökének (is) igenlő válasza után hallgatólagos konszenzus született abban, hogy szükség van a tervekre, projektekre - és emellett támogatott programokra is. szerintem is, de mindegyikből csak olyanokra, amelyek megalapozottak, térben és időben egymásra épülők, ösz- szehangoltak. Egyszerűbben: amelyek megvalósíthatók. Mert eddig „csak” a kivitelezéssel volt baj­Bennünk élő múlt juhász A. Felülvizsgálat előtt az ipari parkok Mátraszele. A Himnusz akkordjai után Tóth Lászlónak, a Mátra- szelei Általános Iskola igazgató­jának versével, a „Hajdan volt bányászok dala”-val kezdődött az az ünnepség, amellyel a mátraszeleiek emlékeztek a bá­nyászatra és a bányabalesetek­ben elhunytakra. Ez alkalomból felavattak egy emlékművel és egy táblát is, amely utóbbin 22 mátraszelei bányász neve látha­tó, akik az 1887-től 1962-ig tartó időszakban bányabalesetekben vesztették életüket.. Vincze László polgármester ün­nepi beszédében elmondta, hogy nem ez az első és nem is az utol­só emlékmű, amelyet a községben állítottak. A polgármester szerint a múltra mindig emlékezni kell, fel kell eleveníteni a történéseket, hiszen a múlt velünk együtt és bennünk él. - Lehet, hogy a 22 bá­nyász emlékének megőrzése más települések lakóinak számára semmit nem jelent, de ők „hétköz­napi hősök” és tettek valamit azért, hogy Mátraszele még min­dig élő település. Az emlékmű terveit Rigó Tibor helyi képzőművész készítette. A kezdeményezők pedig a helyi nyugdíjas bányászok voltak, akik fölkeresték az önkormányzatot, amely segítő kezet nyújtott. Vincze László beszédében kiemel­te Sipos László és Králik János ne­vét, valamint köszönetét mondott mindenkinek - többek között a bányászszakszervezetnek - akik segítették az ötlet megvalósítását. Kovács László, a Bányai Dol­gozók Szakszervezete nyugdí­jasválasztmányának elnöke ün­nepi gondolataiban hangsúlyoz­ta, hogy a bányászatnak „csodá­latosan szép és gazdag hagyo­mányai még mindig működ­nek”. Ilyen a bányásznap, amelynek megrendezését a ha­tályos bányatörvény is tartal­mazza. Kovács László elmondta azt is, hogy külön öröm, hogy idén elkészült az emlékmű, mert a mátraszelei bányászat története 1855-re vezethető visz- sza, vagyis pontosan 150 évvel ezelőtt kezdődött. Az azt követő évtizedekben jelentősen gyara­podott Mátraszele lakosságának száma és fejlődésnek indult az oktatás, a kultúra is. Az ünnepség végén Vincze László és Tóth Lajos felavatta az emlékművet, majd a 60 éves szakszervezeti tagsággal rendel­kezőket is köszöntötték. (Folytatás az 1. oldalról) közterületi vagyonvédelem, a zöld területek, parkolók karban­tartása, a téli síkosságmente­sítés és az elektromosenergia­szolgáltatás. Az ipari park betelepítettsége 41 százalékos, a megvásárolt te­lephelyek száma hét, ebből 5 te­lephelyen üzembe helyezett cé­gek találhatók. A betelepült vál­lalkozások 140 főt foglalkoztat­nak, beruházásra 600 millió fo­rintot fordítottak. Árbevételük 1,4 milliárd forint. A 2001-ben létesült Bátony- terenye ipari parknak külön működtetője nincs, a címet vise­lő szervezet a város önkormány­zata, a feladatokat a polgármes­teri hivatal látja el. Összterülete 43 hektár, melyből 25 hektár tel­jesen közművesített, a többi részleges. Infrastruktúra-fejlesz­tésre eddig csaknem 182 millió forint saját forrást költöttek, melyhez 80 millió forintnyi terü­letfejlesztési támogatás társult. Az értékesített terület 33 hek­tárt tesz ki. Az ipari parkban hét vállalko­zás működik - egy felszámolás alatt áll - 2004-es adatok szerint 543 embernek munkát biztosít­va. Közülük hat már a cím el­nyerése előtt is a területen vé­gezte tevékenységét. Beruházá­sokat 2,7 milliárd forint érték­ben valósítottak meg (tavaly 840 millió forintot fordítottak e cél­ra), árbevételük több mint há­rom és fél milliárd forint. Rétságon az ipari park hasz­nosítható szabad területe 28 hektár - tájékoztatta lapunkat Vas Imre, a 2000-ben elnyert cí­met viselő szervezet, az Rétsági Ipari Park Kft. ügyvezető igazga­tója. Negyvenhektáros, teljesen közművesített területen 10 bete­lepült vállalkozás működik, 1262 fős létszámmal. Beruhá­zásra több mint 17 milliárd fo­rintot fordítottak, árbevételük 35,7 milliárd forint. A fenti számok alátámasztják Vas Imre szavait, aki szerint „Nógrád megyében a rétsági a legkorszerűbb ipari park. A tér­ség gazdaságának meghatáro­zó erejévé vált, az elmúlt 3-5 évben tapasztalhattuk, hogy hatására maga a város is kezd átalakulni”. A most felavatott emlékmű a helyi bányászáldozatoknak állít emléket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents