Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-10 / 185. szám
2 2005. AUGUSZTUS 10., SZERDA BALASSAGYARMATI NAPLÓ Mozgalmas nyár a Tourinform-irodában A Gézengúz óvodára nagyobb szerep hárul az átszervezés miatt A központi óvoda átszervezése miatt, a Deák Ferenc utcai Gézengúz óvodában vezetői irodát alakítanak ki a nyáron, illetve közlekedőfolyosót, hogy mindhárom csoport a főbejáraton át közlekedhessen. Ezen kívül különböző festési-mázolási, illetve asztalosmunkálatok folynak, valamint hátravan még a tisztasági meszelés. Ez utóbbi természetesen a játékvár óvodában sem maradhat el, itt fontos teendő, hogy a megüresedett kis épület udvaráról a játékokat áthelyezzék a nagy épületébe. A Cseperedőben pályázati forrásból elkészült a mozgáskorlátozottak közlekedését segítő feljáró. mati nyárból ezúttal sem hiányoztak olyan hagyományos rendezvények, mint a Palóc triatlon, a folklórfesztivál, vagy a Szent An- na-napi búcsú. A nemzetközi muzsikustábor ideje alatt, számos külföldi fiatal kereste fel a megyeházán található Tourinform-irodát, de egyébként is megfordulnak náluk hollandok, belgák, olaszok, de ellátogattak már amerikaiak és angolok is. Az évszak elején betérő helyiek üdülési ajánlatokat és üdülésicsekk-elfogadó helyeket kerestek. Sokan kérdezősködtek Zala megyéről, s többeket érdekelt Gyula és környéke is. A másik favorit Eger és környéke volt, főleg azok körében, akik egy hosszú hét végére akartak elutazni a környéken. Telefonon jobbára szálláshelyeket kerestek gyarmaton és környéken, illetve a rendezvények iránt érdeklődtek. Az iroda nyáron új funkciót is betöltött: a megyeházára települt Károly Róbert Főiskola idegenforgalmi szakmenedzser hallgatóinak gyakorlati terepe volt. Öt fiatal ismerhette meg a térség szálláshelyeit, látnivalóit, tanulmányozhatta kiadványaikat és pályázati lehetőségeiket, valamint a finanszírozási rendszerrel is ismerkedhetett. Elsősorban Heves megyéről, Eger, Bogács, illetve Mezőkövesd-Zsóri- fürdő környékéről, illetve az üdülésicsekk-elfogadó helyekről érdeklődtek a gyarmati irodába betérők - tudtuk meg a Tourinform munkatársaitól, az idei szezon tapasztalatait értékelve. letére rendezett palóc búcsú bizonyult népszerűnek. Te- rényben a mozgalmas kulturális élet csábította a szórakozni vágyókat a Szent Iván-napi túz- ugrástól kezdve, a XIX. nemzetiségi napon át a színházi napokig. Mohorán Tolnay Klári emlékére számos műsort szerveztek, Szügyben történelmi íjásztalálkozóval, Drégelypalán- kon várünnepséggel idézték fel régi korok hangulatát. A balassagyarVitéz Kata A nyári nagy rendezvények lezajlottak Balassagyarmaton és környékén, még a hollókői várszínház és a kétbodonyi szilvaszombat következik a hónap második felében. Mozgalmas két hónapról számoltak be a Tourinform dolgozói, akik örömmel nyugtázzák, hogy sokan érdeklődtek az egyes programok iránt. Főként a A Szent Anna-napi búcsú a város Szent Anna tiszte- idegenforgalmának egyik fő vonzereje Egy eltűnő világ nyomában A 2005. évi Madách-napi ünnepségen dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész laudációjában finoman megfogalmazva is annak adott hangot: Kapros Márta, a balassagyarmati Palóc Múzeum főmuzeológusa már hosszú idő óta megérdemelten viselhetné titulusai között a megnevezést: Madách-díjas etnográfus. S ez az esztendő végre meghozta az elismerést. A kutató rendelkezik Magyarország egyik legrendezettebb szakmai gyűjteményével, számos látványos és tudományos kiállítás rendezője, többtucatnyi publikáció van a háta mögött, melyek a magyar néprajztudomány megbecsült értékei. Az ismeretterjesztésben is jeleskedett Kapros Márta időt és fáradságot nem kímélve ment ahová hívták. A Madách-díjas etnográfust életpályájáról, kutatási területeiről kérdeztük. Kapros Márta büszke a balassagyarmati gyűjteményre- A messzi Debrecenből, a kálvinista Rómából került a palóc fővárosba. Bár úgy tudom, felvidéki győ- kerei is vannak...- Mindig azt szoktam mondani, hogy ha a családomról kérdeznek: a származásom jó példája a monarchiának. Apai vonalon szepes- ségi cipszerek az őseim, akik a középkorban települtek a Felvidékre. Osztrák, bécsi vér is keveredik ebbe az ágba. A másik vonal viszont színtiszta magyar, debreceni cívis. A családi fáma szerint hajdú felmenőink voltak, Bocskai telepítette le őket Anyai ágon egyrészt a jászság felé nyúltak őseim kapcsolatai, másrészt pedig Arad felé. Román szál is vegyül itt, a nevekből ítélve. Engem az a bizonyos cip- szer nagyanyám nevelt, mivel a szüleim dolgoztak. Édesanyám középiskolai tanár volt, édesapám jogot végzett, közigazgatási pályájának a háború vetett véget Egyedüli gyerek voltam.- Hogyan irányult az érdeklődésed éppen a néprajz felé?- A néprajzhoz tulajdonképpen véletlenül jutottam el. A debreceni egyetemen volt néprajz szak, a barátnőm nővére és vőlegénye - ma az MTA Néprajzi Kutatóintézetének igazgatója - oda járt, tetszett, amiket meséltek, tőlük kaptam az első néprajzi szakmunkát, A magyarság néprajzát, az 1930- as években megjelent négykötetes összefoglalást. Máig sem tudom pontosan miért, a népviseletet választottam a felvételire kidolgozandó témák közül. Ez azért érdekes, mert utána ki is maradt a viselet az életemből egy jó darabig, hogy aztán már itt, Nógrád megyében annál erőteljesebben viszszatérjen. Magyar-néprajz szakon végeztem a debreceni egyetemen. Gunda Béla volt a néprajzi profesz- szorom, aki meghatározó személyiség volt számomra. Elsősorban a terepmunka, a terepmunka módszertana az, amelyben alapos eligazítást kaptunk.- Hogyan zajlott a terepmunka, s milyen módszerekkel élt?- A szabványséma többnyire az volt: bemenni a tanácsházára, iskolába vagy a plébániára, elmondani: ki vagyok, mi érdekel és ott aztán eligazítottak címekre. Én ezt a módszert kevésbé alkalmaztam. Elindultam a faluban, valaki kint ült a ház előtt, elsősorban öregek. Ha én nem szólítottam meg őket, ők kíváncsiskodtak: „Mit vagy kit keres aranyos?” Elkezdtem beszélgetni, aztán behívtak a házba, vagy ha nem látszott az illető jó „adatközlőnek” akkor kértem segítséget, hogy hova menjek tovább. 1965-ben voltam először terepen. Akkoriban jegyzeteléses módszerrel dolgoztunk. Egy tárgyi néprajzi témában hasznos a magnó is, mert miért ne mondaná el valaki, hogyan festették a bútort, vagy hogyan rakták a főkötőt.- Balassagyarmatra kerülése előtt Egerben már megérintette a palóc kultúra, mely később egész életét meghatározta...- Amikor 1968-ban végeztem, nehéz volt állást szerezni. Sikerült azonban szerződéssel az egri Dobó István Vármúzeumba kerülnöm, ahol mindössze egy évet dolgoztam. Bakó Ferenc, ottani igazgatóm keze alatt kellőképpen „megfertőződtem” a palócokkal. Az akkor induló nagy, országos palóckutatás és a párhuzamosan folyó Visonta- kutatás szervezési munkáiba is bevontak mint fiatal kollégát Aztán Balassagyarmaton végleges állásra volt kilátás. 1970. február 1-jétől, éppen 35 éve vagyok a Palóc Múzeum munkatársa.- Milyen kutatási témát választott Balassagyarmaton?- Ujváry tanár úr javaslatára az életkori szokásokból a születés témakörét kezdtem el kutatni és ebből készítettem a doktori disszertációmat. A témát igyekeztem kitágítani, komplexen megközelíteni. Érdekelt a közösségi háttér, az, hogy mit jelentett a szülés, a gyermek a parasztasszonyok életében. A pár- választástól indítottam. Kíváncsi voltam arra: a házassági kapcsolatnak az érzelmi része hogyan alakult a parasztságnál. Amennyire lehetett, a szexuális oldalt is próbáltam megközelíteni, azzal együtt, hogy nagyon nehéz volt az idős parasztasszonyok bizalmába férkőzni, nem csak a szerelmi életet illetően. Próbáltam megtudni azt, hogy milyen biológiai ismeretekkel ment bele egy lány a házasságba. Hogyha a jószág ellett vagy párzott, ott lánygyereknek nem volt helye, elzavarták onnan. A fiúk nyilvánvalóan sokkal tájékozottabbak voltak. A katolikus valláserkölcs is belejátszott ebbe a felfogásba. Megdöbbentő volt az is, mennyire nem tudták az asszonyok, mik a szülés előjelei. Minden faluban emlékeznek olyan esetekre, hogy a tarlón lett meg a gyerek és a kötényében hozta haza az anya vagy otthagyta, ő meg teljesen sokkos állapotban tántorgott haza.- Talált példát szerelmen, érzelmeken alapuló kapcsolatokra is?- Érzelmi feltöltődést a lányok jobbára a házasság előtt a szeretői viszonyban kaptak, ami nem feltétlenül jelentett szexuális kapcsolatot, sőt, nagyobbrészt nem jelentett, bár az sem volt kizárt Akkor ők választhattak, de amikor jött a végleges döntés, akkor az érzelem háttérbe szorult. A párválasztásnál - különösen a huszadik században - gazdasági-társadalmi érdekek motiváltak, s a szülő szava döntött. A hatvanas évektől állt be változás a szokásrendben.- Hallott-e errefelé szégyenbe esett lányokról?- Természetesen itt is volt rá példa. Ezt is társadalmi beágyazottsá gában vizsgáltam. Érintettem a megesett lányok társadalmi megítélését, a falu közösségébe való későbbi beilleszkedését. Mindig a lányt ítélték el, de a legénynek is romlott az ázsiója. Ezekben a kis palóc falvakban tudták, hogy „kivel bujkált el a lány”, ki a bűnös. Az esetek nagy többségében ebből a viszonyból aztán házasság lett. A legény akkor hagyhatta ott a lányt, ha a módosabb réteghez tartozott. Kevésbé ítélték el a lányt, ha a legény „odaadta a nevét”. A falu egy idő után napirendre tért az eset felett. A lány aztán tisztességes életet élt, legtöbbször a szülei fogadták be, s ha nem vette el utóbb az, aki teherbe ejtette, több- gyermekes özvegyemberhez vagy más faluból származó férfihoz ment férjhez. Olyan példát nem találtam, hogy a falu kitaszította volna a megesettet, s ezért az öngyilkos lett volna. A disszertációmhoz az Ipoly völgyét kutattam végig, fentről, Ipoly- tarnóctól Honiig. Ez utóbb bővült a palócság egészére kiterjedve, mert abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy folytathattam a kutatást Ennek eredménye a Palócok című monográfiába írt „Születés” fejezet- Kutatásait„A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén ” rímmel 198&ban Debrecenben kiadott, Ujváry Zoltán által szerkesztett kötet is őrzi Mikor és mi okból váltott témát?- Mikor ledoktoráltam, a főnököm, Zólyomi /ózse/kifejtette: egy múzeumban az a szerencsésebb, hogyha olyan témát kutat a munkatárs, amely elsősorban tárgyi vonatkozású - hiszen a múzeum a tárgyak gyűjtésére jött létre. Muzeológiai feladatként addig is enyém volt a múzeum viselet- és textilgyűjteményének gyarapítása, gondozása. Az egész megye területén végeztem párhuzamosan a téma- és a tárgyi gyűjtéseket. Nógrádban - országos viszonylatban elég későn - a második téeszesítéskor, a 60-as években hagyták el a viseletét. Akadtak már korábban kivetkőzött falvak is, de akkortájt általában könnyen hozzá lehetett jutni a fölöslegessé vált textíliákhoz. Amióta gyarmaton tevékenykedem, a textil mindig szerepelt a kiállítási témák között. Nem véletlenül, mert országos összevetésben Nógrád megyében a viselet megmaradt sokáig, és olyan sajátosságokat mutatott, melyek a kutatás előterébe helyezték a vizsgálatát.- Mi az, amin jelenleg dolgozik?- Most nagy fába vágtam a fejszémet. Műtárgykatalógust készítek a múzeum főkötőiről. A női főkötők változatosságában országos viszonylatban is kiemelendő Nógrád megye. Gazdag anyag gyűlt össze, de e gyönyörű főkötők igen sérülékenyek. Azzal, hogy én részletesen leírom, rendszerezem, le- fényképeztetem a tárgyakat, úgy érzem, legalább megmaradnak az utókornak. Nincs textilrestaurátor az egész megyei szervezetben, s még korszerű műtárgyvédelmi igényeknek megfelelően sem tudjuk tárolni a főkötőket. Kicsit elkeseredésemben is álltam neki a katalógusnak, mert látom, hogy 35 év alatt mennyit vesztettek a szépségükből, értékükből ezek a viseletdarabok.- Gondolom, ennyi év után megtapasztalta a vidéken maradás előnyeit és árnyoldalait is.- Annak idején úgy véltem, ezt a szakmát elsősorban vidéken lehet folytatni, pláne olyan iskola után, mint a debreceni. Később rájöttem: a vidéki létnek megvannak a hátrányai. Mert nagy dolog az például, hogy néhány busz- megállónyira fellelhető egy országos levéltár vagy könyvtár. Bár ez a probléma a technika fejlődése, az internet révén oldódik. Viszont vidéken szinte tíz-húsz percen belül adatközlőnél lehetek. Több ízben nyílt lehetőségem arra, hogy elkerüljek nagyobb helyre, teszem azt a fővárosba. Akik mindig itt tartottak és itt fogtak: azok a nógrádi parasztemberek, akiktől emberségben is kimondhatatlanul sokat kaptam. Egy etnográfus számára aranybánya ez a hagyományőrző nógrádi vidék. Egyre nagyobb a felelősségünk: amit találunk, azt dokumentálnunk, rögzítenünk kell. S mindezek mellett: a palóc táj gyönyörű. Bármennyire is dicsérte Petőfi a pusztát, én Görbeországot most már jobban szeretem. ■ Szabó Andrea A párválasztásnál - különösen a huszadik században - gazdasági-társadalmi érdekek motiváltak, s a szülő szava döntött. A hatvanas évektől állt be változás a szokásrendben. Szánülő óvodák
