Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-09 / 184. szám
4 2005. AUGUSZTUS 9„ KEDD NOGRAD MEGYE Arcok Bátonyterenyéről - „...Otthon én már itt vagyok” A vonat nagyot zökkent, aztán megállt. Az egyik kocsiból fiatal lány szállt le. Tanácstalanul álldogált egy darabig a vasútállomáson. Csak annyit tudott, hogy a bányavárosban a 32-es épület első emeletén, a 6-os ajtón kell kopognia, ott lakik az édesanyja. Tétován nézegetett körül, de sehol egy jelzés, merre induljon. Hallgatta még egy ideig a szénosztályozó monoton zaját, a csillék csattogását, aztán elindult az úton. Nehezen haladt, mert a sűrű, ragadós sár minduntalan leszedte lábáról a cipőt. Amikor végre ott állt a nyitott ajtó előtt, soha nem látott, idegen nézett rá. A 32-es szám legalább négy épületet jelölt. Eleredtek a könnyei és mire lebotorkált a lépcsőn, már rázta a zokogás. V. G. Mindez 1958 tavaszán történt és a fiatal, alig tizenhat éves lány Adus, Czikora Györgyné végül hazatalált. Édesanyja nyolcéves özvegységét feladva Győrből költözött Nagybátonyba. Ő meg Budapesten tanult. Salgótarjánban a bánya anyagüzemében kezdett el dolgozni, majd Nagybátony- ban az anyagraktárban anyagátvevő lett. A sínszögtől az érzékeny orvosi műszerekig mindent meg kellett ismernie. Fáradtan, de a jól végzett munka örömével ért rendszerint haza. Ahol az útja vitt a házak előtt, a játszótéren gyerekek nyüzsögtek. Eleinte csak nézte őket, majd leült közéjük, mesélt nekik, játszott velük. S amikor megjöttek a hideg, esős őszi napok, gondolt egyet és a 15-20 gyerekkel bebocsátást kért a művelődési házba. Kinyitották előttük az ajtót, mint ahogy néhány év múlva ő is kitárta mindenki számára, de akkor már a művelődési ház igazgatója volt. Ott folyt hát tovább a mese, a játék, a móka, a kis közösség nagy- nagy örömére. Ez volt az első közösség új otthonában, amelyhez tartozott, de gyorsan megtalálták őt a szervezett fiatalok is. Mi sem volt természetesebb, mint hogy tagja lett az ifjúsági szervezet bányavárosi és kerületi vezetésének. Aztán a nőmozgalom következett, a bányászszakszervezet vállalati és országos nőbizottsága. Megválasztották a szakszervezet központi vezetőségébe. Ott volt, véleményt mondott a testületi üléseken, s nem is olyan régen a XIX. bányászkongresszuson is. Bárhol tette a dolgát, mindig a bányászok, a nyugdíjasok, a családok érdekében emelt szót. Soha nem kért, követelt lehetetlent, egyszerűen az emberek mindennapi nyomasztó gondjaira keresett megoldást. S örült, ha nem hiába hadakozott.- Jóleső érzés volt, ha segíteni tudtam az osztályozón palát válogató asszonyoknak, hogy any- nyi pénzt kapjanak ők is, mint a velük együtt dolgozó férfiak - mondja. - Sehogyan sem fért ugyanis a fejembe, hogy miért kapnak többet azok a férfiak, akik a fával megrakott hord- ládát elöl viszik, mint a hátul ci- pekedő asszonyok... A bányászszakszervezet hadakozott azért is, természetesen a nőbizottság javaslatára, hogy a gyermekeket szülő, nevelő asz- szonyok nyugdíjévéihez számítsák hozzá ezt a munkát is. De Czikora Györgyné szót emelt a szakszervezeti kongresszuson a nyugdíjak előnyösebb, a nettó béreket követő emeléséért, az özvegyi nyugdíjak rendezéséért is. Meséli, ma is gyakran gondol első találkozására a bányászokkal. Arra a különös vonulásra, amely a kezdeü döbbenetét, áhí- tatos tiszteletté változtatta benne. Műszakváltás lehetett és a bányászok sűrű sorokban jöttek az úton. Fáradtan lépkedtek, szénportól fekete arcukból csak a szemük fehérje világított.- Én még soha nem láttam ilyen vonulást... Valósággal sütött belőlük az erő, az összetartás ereje - magyarázza, majd hozzáteszi: - Akkor még nem sejtettem, de most már pontosan tudom, hogy a bányászat nem csupán egy szakma, hanem erős közösség is. Figyelnek egymásra, segítenek amikor szükség van rá, nem hagyják magukra a társakat a bajban. Nyugdíjba már a bányavállalat szakszervezeti bizottságából ment 1989-ben. Az első hat-hét év nehéz és szomorú volt. Édesanyja, majd a férje is súlyos betegen feküdt és ő mindkettőt nagy gonddal, türelemmel, szeCzikora Györgyné: - Jól érezzük magunkat együtt retettel ápolta. Hiányuk mindmáig fájdalmas seb, szíve-lelke legmélyén. Édesanyja egész életében mellette állt. Férje hűséges segítőtársa volt harminc éven át, harmonikus, szép házasságban éltek. Felneveltek két fiút, ma már ők nevelik gyermekeiket. Szereti őket, velük teljes az élete. Azt tartja, a szomorúság, a magány ellen a család, meg a közösségért végzett munka a legjobb orvosság. Jóllehet bányák már nincsenek Bátonyterenye környékén, sem, a szakszervezeti közösségek azonban még élnek, sok száz nyugdíjas bányásszal, a nyugdíjas bányászokért dolgoznak. Tizenöt éve már, hogy Bátony- terenyén létrehozták a szakszervezeti nyugdíjas nőklubot. Az alapszervezetben és a klubban is megtalálta helyét Czikora Györgyné. Ahogy mondja, az övéi között van, a munkában megfáradt, megrokkant, többnyire kisnyugdíjas, érdeklődő emberek közösségében. Tartalmas, szép programokat készítenek évről évre, amelyben helye van a kultúrának, a szórakozásnak, s amelyeket igyekeznek megvalósítani. Jól érzik magukat együtt.- Ma már nekem Győr a gyermekkort... édesapám és édesanyám sírját jelenti. Eljárok hozzájuk... De otthon már itt Bátonyterenyén vagyok - mondja. Sokan így gondolják ezt, hiszen a választások előtt megkeresték, vállalja el a szakszervezeti tagok képviseletét a városi önkormányzatban. Sokan szavaztak rá a 4-es körzetben, s ez megerősítette, hogy helyesen döntött.- Bevallom nem voltam biztos abban, hogy ezt kell csinálnom, végül mégis elvállaltam. Mert arra gondoltam, akkor lesz szebb a városunk, egy kicsit jobb az életünk is, ha akik tehetik tesznek is érte minden nap valamit. Szavai tisztán, őszintén csengenek. Az adóbevallások tavalyi tapasztalatai az egyéni vállalkozók kőiében Az egyéni vállalkozók gazdasági teljesítményeinek tavalyi alakulását vizsgálva, az egyik legjelentősebb módosulás a vállalkozói személyi jövedelemadó mértékének változása volt - derült ki az APEH országos összesítéséből. Az e címen előírt kötelezettség a vállalkozói adóalap 18 százalékáról annak 16 százalékára csökkent. Az adóhivatal tavaly 459 ezer fő működő egyéni vállalkozót tartott nyilván az elmúlt három évben a főállású vállalkozók számának aránya fokozatosan csökkent, ezzel szemben arányosan nőtt a mellékfoglalkozású és a nyugdíjasok súlya. Megnevezés 2003 2004 2004/2003 % ezer FfyTő Átlagos árbevétel 6 076 6 225 102,5 teg minden jövedelem pozícióban áüagot jelentősen meghaladó dinamikával volt képes fajlagos bevételeit növelni mint egy évvel korábban. A bevételek ágazati-szakmai vetületben igen nagy szóródást mutatnak. A szakmai „toplistát” a pékségek és az élelmiszer-jellegű vegyes kiskereskedelem vállalkozói vezetik 23,3 millió, illetve 19,7 millió forint fajlagos bevétellel, őket a bányászat követi 20,5 millió forinttal. Valamennyi kiemelt terület a nemzetgazdasági átlag háAz összességében jelzett komolyabb arányú visszaesés forrása egyértelműen innen ered. A tételes költségelszámolást alkalmazó egyéni vállalkozók nagyobb részének jövedelempozíciója jelentősen átrendeződött. A nulla jövedelműek száma másfélszeresére, súlya egyötödről egyhar- madra nőtt. A számított vállalkozói jövedelmek egy főre eső átlaga nemzet- gazdasági szinten stagnált, nem érte el a 602 ezer forintot. Ezeknek a jövedelmeknek sávonkénti átlagértékei jelentős szóródást mutatnak. A legalacsonyabb, 250 ezer forintig terjedő sávban az egy főre eső érték alig több mint 92 ezer forint, itt a jövedelmet realizáló egyéni vállalkozók egyharmada volt található. A legmaEgyéni vállalkozók megoszlása a munkavégzés jellege szerint 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%L 54% ' 1 52% 1 51% lJ28% 18% J 29% 19% I 30% 19% I 2002. 2003. 2004. □ Főállású □ Mellékfoglalkozású □Nyugdíjas Az egyéni vállalkozók közül 2004-ben az eva-körbe tartozó 46 ezer egyéni vállalkozó az egyszerűsített vállalkozói adóra vonatkozó bevallás benyújtására volt kötelezett. A „klasszikus” egyéni vállalkozói bevallásra kötelezett 413 ezer fő 97 százaléka nyújtotta be elszámolását az elmúlt évről. Egyre népszerűbb az internetről letöltött program segítségével kitöltött bevallás. Az egyéni vállalkozók csaknem 58 százaléka, 232 ezer fő választotta ezt az ügyintézési formát. Az egyéni vállalkozók 91,5 százaléka a tételes költségelszámolást választotta. Ezek 2004. évben realizált összes árbevétele 1,842 milliárd forint volt, ami egy-egy főre vetítve 6,2 millió forintot jelent. A legmagasabb egy főre eső bevételt - amely 12,3 millió forint volt - a közel 40 ezer főt számláló, adójogi értelemben vett nyereséges főállású vállalkozók érték el. A különböző foglalkoztatási formákat tekintve tovább folytatódott a nyugdíjas vállalkozók néhány éve tartó „sikertörténete”. Az egy főre jutó árbevételük ezúttal csaknem 4,6 millió forint volt Ez a vállalkozói révételei viszonylag közel állnak egymáshoz, a különbség még a 20 százalékot sem éri el. Közöttük jelentős differencia csak a mögöttes létszám tekintetében mutatkozik. A bányászatot például mindössze 33 egyéni vállalkozó reprezentálja. A pékek és a jelzett kiskereskedők létszáma ezzel szemben 780 illetve 12 300 fő. Az ágazatok, illetve a kiemelt szakmák szinte mindegyike csak bázisközeli fajlagos bevételt produkált. Ez a tendencia már néhány éve állan-1 dósult, a tíz százalékot elérő jelentősebb növekedés mindössze két területen tapasztalható: az egyik a pékségek esetében, a másik pedig a közúti teherszállításnál. Az árbevételek sávonkénti alakulását tekintve az elmúlt évhez képest említést érdemlő elmozdulás nem történt. A feldolgozott összes bevallás közül továbbra is 80 százalékos az 5 millió, 96 százalékos a 25 millió forintot el nem érők aránya. Az ismert eva határértéket mindössze 14 ezer egyéni vállalkozó éves realizált bevétele haladta meg. A bevételt csökkentő kedvezményt igénybe vevők száma (61 ezer fő) tavaly négy és félszeresére nőtt. Ennek döntő oka az egyik új kedvezmény bevezetése volt. Az érintett egyéni vállalkozók az iparűzési adó révén elszámolt vállalkozói költség 25 százalékának megfelelő összeggel, ez évtől kezdődően első ízben csökkenthették bevételeiket. A megnyílt lehetőség alapján, e címen közel 54 és fél ezer fő 1,1 milliárd összegű kedvezményt vett igénybe. Ez egy-egy főre vetítve átlagosan mintegy 20 ezer forintot jelentett. Az előzőek ellenére a bevallott bevételt csökkentő kedvezmények összességében jelentősen mérséklődtek. A lehetséges jogcímek közül továbbra is a kisvállalkozói kedvezmény szerepe a legjelentősebb. Tavaly csaknem 11 ezren, 2004-ben pedig 8 ezren éltek ezzel a lehetőséggel. Az e címen realizált összeg egy évvel korábban 19 milliárd, a vizsgált időszakban 11,8 milliárd forint volt. Jövedelemsávok ezer Ft-ban Átlagos jövedelem, ezer Ft/fő Bevallók száma, ezer fő 0 250 92,4 68,6 250 500 372,5 32,5 500 750 628,0 77,1 750 1 000 857,0 13,5 1 000 2 000 1346,0 12,8 2 000 4 000 2701,0 3,7 4 000 felett 10912,0 É9 Összes 601,6 210,1 gasabb, 4 millió forint feletti intervallumban viszont annak közel százhúszszorosa, összegszerűen mintegy 11 millió forint volt az átlag, azonban ilyen nagyságú jövedelmet még kétezer egyéni vállalkozó sem mondhatott magáénak. Az egyéni vállalkozók által foglalkoztatott alkalmazottak és segítő családtagok száma 149 ezer fő volt, éves jövedelmük egy-egy főre vetítve 574 ezer forint. A közel 93 milliárd forint összegű vállalkozói kivéttel élő 175 ezer vállalkozó a hatályos adójogszabályok szerint progresszív személyi jövedelemadót fizetett. Az eredmény után, a korábbitól mintegy ötezerrel kevesebben, 77 ezren fizettek 16 százalékos vállalkozói szja-t. Ennek összege 6,2 milliárd forint. Az osztalékadó nagysága ugyanennyi főt érintően összesen 8,7 milliárd forint volt. Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség a bázissal közel egyezően a vállalkozók 43 százalékát érintette. A befizetések (56 milliárd Ft) és a visszaigénylések (17 milliárd Ft) központi költség- vetés szempontjából pozitív egyenlege 8 milliárd forinttal kedvezőbb, mint a bázis időszakban. ■ forrás: APEH Nógrád Megyei Igazgatóság
