Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-08 / 183. szám

2 2005. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Sikeres volt az első pláza Pásztóit Pásztó Fő útja sétálóutcává változott szombatra, ahol több tucat vállalkozó kiállításával és támogatásával valósulhatott meg a virtuális Pásztó pláza. Pénteken este még gépkocsik szelték át a város legforgalma­sabb útját, majd szombat reggelre száz darab sátor fo­gadta nemcsak a pásztóiakat, hanem a környékbelie­ket is. A helyi kereskedők összefogásával megvalósult „városnyi vásárban” a legapróbb részfeladatokat is a vállalkozók egymás között osztották fel. Sz.E. - ESLA A délelőtti programon Sisák Imre, Pásztó polgármestere kö­szöntötte a résztvevőket, aki Szent Lőrinc életét, vértanúsá­gát idézte fel, majd elmondta: a vásár alkalmat ad arra, hogy a város és a helyi kereskedők meg­leges hiányosságok miatt a vá­roslakók türelmét és a vállalko­zók kitartását kérte a még gyer­mekcipőben járó rendezvény­hez, amely három hónap ke­mény munkájával valósult meg.- Jövőre már könnyebb lesz a szervezés, hiszen mindenki tud­ni fogja, hogy mihez adja a pén­A színpadon igazi folklórkülönlegességek is megfordultak mutassák magukat, mesterségü­ket a vendégeknek, tovább öreg­bítve ezzel Pásztó hírnevét. Ezt követően Krämer László, a vállalkozók klubjának titkára a rendezvénnyel kapcsolatos eset­zét, a munkáját - fogalmazta meg Dömsödi Gábor, a rendez­vény egyik főszervezője. A színpad körül a gyermeke­ket Ricsi bohóc és Eszményi Vik­tória szórakoztatta, a kiállítósát­A kisvonattal akár a város utcáit is bejárhatták az érdeklődők rákból pedig szinte mindenki vi- 3 hetett haza egy-egy kis emléket. | A főutat szegélyező üzletsorok £ is különleges akciókkal várták az érdeklődőket, s a leleményes kereskedők ajándékokkal csalo­gatták be a vevőket az üzletekbe. Mindenkinek, megvolt a fel­adata, folyamatos összeköttetés­sel tartották a kapcsolatot egy­mással. A főutcán végighaladva szebb­nél szebb portékát, komoly áru­cikkeket kínáltak a kereskedők. Több szolgáltató cég is megje­lent termékeivel. Volt egészség- ügyi sátor, ahol vérnyomást és vércukrot mértek a pásztói Mar­git Kórház dolgozói, Tóthné Jancsó Mónika és Bózsár Csilla. A nap folyamán több mint két­százan keresték fel őket. Bokor község is képviseltette magát, Szepes Péterné, édesany­ja által készített népviseleti ba­bákat mutatta be. A kozárdi ille­tőségű Óvári Csaba avantgárd fa- szobrászmunkákat állított ki. A délutáni órákban sor került a gyermekversenyek, az aszfalt­rajzverseny díjainak átadására. A megmérettetésen huszonhat gyerek vett részt és különféle té­mát jelenített meg a francia gim­náziumot övező járdacsíkon. Az első díjat Tarcsányi Kitti érdemel­te ki Tavaszi táj című alkotásá­val. A Gárdonyi Géza Általános Iskola hetedik osztályos tanuló­ja nem először vett részt ilyen vetélkedőn. Második, illetve har­madik helyezést Róka Alexand­ra, Tari Laura páros, valamint Fertetics Máté érték el. Jutalmuk a vállalkozók által felajánlott ajándékcsomag volt. A gimnázium épületének föld­szintjén festmények, szobrok, építészeti tervek, üvegmunkák kiállítása vonzotta a művészet­kedvelőket. A színpadon egymást követ­ték a műsorok. Sok nézője volt a Harsági Gergő rapper előadásá­nak, aki „Ganxsta-stílusban”, olykor trágár szavakat sem nél­külöző szöveget „rappelt” el. A gyermek-karaokemegméret- tetésen többen próbálták nagy előadóművészek produkcióját hi­telesen utánozni. Volt, akinek ez sikerült is valahogy, de volt aki­nek nem... A zsűri - élén Döm­södi Gáborral televíziós szemé­lyiséggel, aki hírnevéhez méltóan vezényelte le a színpadi produk­ciókat - két első és egy második díjat adott ki, így a Csömör Ale­xandra, Huber Zsuzsanna páros és Lakatos Cecília, Lakatos Tímea páros, valamint a Kékesi Marán, Tari Dániel, Bállá Miklós trió ré­szesült ajándékcsomagban. Ricsi Bohóc műsorára még jobban megtelt a parkolóban fel­állított pódium előtti nézőtér. A bohóc a fellépés előtt elmondta: Ricsi Bohóc a gyerekek egyik kedvence volt ő budapesti hivatásos bohóc, emellett kis színháza is van, és meseelőadásokkal járja az orszá­got. Őket a tűzoltózenekar követte, majd a pásztói Ágasvár néptánc­együttes műsorában gyönyör­ködhettek a jelenlévők. Nagy si­kert aratott az ország egyik leg­népszerűbb előadóművésze, Zséda, aki csodálatos hangjával, dalaival, magával ragadta a nagyszámú nézősereget. A ké­sőbbiekben volt görög táncház, és mintegy kétórás Pa-Dö-Dő- koncert, amely szintén hatalmas siker volt. A napot utcabál zárta a Románcokkal. A program egész ideje alatt a gyerekek is megtalálták a ma­guk elfoglaltságát, a hatalmas gumimászókákon, elektromos kisautókon játszhattak. A bát­rabbak egy nagy üveg megmá­szásával próbálhatták ki ügyes­ségüket. Akik a várossal köze­lebbről akartak megismerked­ni, azok kisvonattal bejárhat­ták az utcákat. Egy kis Sziget-történelem Nógrádi lány volt a hárommilliomodik látogató tavaly Tizenhárom évvel ezelőtt történt meg, hogy a hazai zenei élet két meghatáro­zó egyénisége, Gerendái Károly és Müller Péter Sziámi komolyan kezdte fontolgatni egy újszerű, szabad stílusú szervezett táborozás ötletét, aminek eredményeképp öt hónap elteltével már meg is való­sult az, amit ma Európa legnagyobb nyári fesztivál­jaként tartanak számon. H.G. Elmondásuk szerint kezdet­ben csak a rendszerváltás után megszűnt nyári táborok hangu­latát kívánták volna feleleveníte­ni, a példátlan érdeklődésre egyikük sem számított. Annál inkább készültek azonban a kö­vetkező évre, a Diáksziget már, mint Eurowoodstock szerepelt, mégpedig nemcsak a nevét véve át a legendás fesztiválnak, mert számos olyan előadóval büszkél­kedhetett, akik 25 évvel ezelőtt Woodstockban is a közönség elé léptek. Talán ennek is köszön­hetően egy fesztiválminősítő szervezet már akkor „A világ legjobb fesztiválja” címmel ju­talmazta a fáradozásaikat. A látogatók száma évről évre rekordokat döntöget, a megso­kasodó kis- és nagyszínpadok­nál egyre nevesebb fellépők hallhatók, valamint tovább bő­vülnek a nem zenei programok is. 1999-re figyelhető meg, hogy a célközönség egyre inkább ki­cserélődik, és leginkább gimna­zistákból tevődik össze, mindez azonban csak a lassan kiörege­dő korosztályt érinti fájdalma­san, a gimnazistákat nem. Ta­lán ennek hatására válik 2002- ben a „Hozd el anyádat is” szlo­gen mérvadóvá, jelezve, hogy a színes programok között már mindenki megtalálhatja a ked­vére valót és nincs szó kirekesz­tésről. 2004-ben a negyedik napon a hárommilliomodik látogató is karszalagot váltott, és - kicsi a világ - a megyénkből, Rétságról érkező Görbe Renáta egy örökös tagsági kártyával gazdagabban léphetett be - egyébként először - a Sziget területére. A rendez­vény egyetlen, és sajna kivédhe­tetlen ellenfele immáron csak az időjárás maradt, csak remélni lehet, hogy a „nincs fesztivál eső nélkül” mondás idén mégiscsak hamisnak bizonyul. Salgótarjáni fiatal a csúcson Kiss Péter aranyai Egy 18 éves salgótarjáni fiatalember a csúcsra érke­zett. Kiss Péter 2001 szeptemberében lépett be az EL­TE „Apáczai” gyakorló gimnáziumának kapuján, s aligha gondolta, hogy négy év múlva ő kapja - a vég­zős diákok legjobbikaként - az Apáczai-emlékérmet, ahogyan azt sem, hogy játszi könnyedséggel jut az egyetem természettudományi karának vegyész sza­kára. Ehhez persze szükség volt arra, hogy a zagy- vapálfalvi Arany János iskolában a pedagógusok idejé­ben felfigyeljenek rá és gondozzák tehetségét. Kiss Péter volt kémiatanárával, Dudok Györgynével Először alsó tagozatos korában Nagyjózsefné indította matemati­kaversenyen, később kémiataná­ra, Dudok Györgyné karolta fel, a fi­zikát pedig Sztrémi Zsolt szerettet­te meg vele, de az osztályfőnöke, Véghné Pintér Friderika is szemmel tartotta fejlődését. Péter a verse­nyeken kiválóan helytállt, különö­sen kémiából gyűjtötte a rangos helyezéseket: 7-8. osztályos diák­ként országos első és harmadik helyezést ért el. Az egyik megmé­rettetésen figyelt fel rá a rangos bu­dapesti gimnázium tanára, Villá­nyi Atüla Peti szorgalmának, taná­rai pedagógiai-szakmai hozzáérté­sének köszönhetően az Apáczai­ban valósággal kinyílt: az ország legjobb középiskolás „kémikusai” és „fizikusai” közé került Sőt kül­földről is hozta az aranyakat- Nemzetközi diákolimpián elő­ször 2004-ben kémiából lettem aranyérmes a németországi, Kiéiben, az idén pedig ez fizikából és kémiából is sikerült-Milyen mezőny gyűlikössze egy- egy diákolimpián?- 60-70 országból a szakterület 4-5 legjobb diákja, tehát mintegy 300 fő méri össze tudását 10 nap alatt elméleti és gyakorlati felada­tok megoldásával. A verseny befe­jeztével az ország, illetve a város rangos személyiségei szoktak szá­munkra fogadást adni. A spanyo­loknál tűzijáték is köszöntött ben­nünket- Szüleid mivel foglalkoznak?- Édesapám samotidom-készítő az öblösüveggyárban, anyukám női szabó, a ruhagyárban dolgo­zott, de most munkanélküli.- Hogyan tudták biztosítani a költségeidet?- Az Apáczai kollégiumában csak az étkezést kellett fizetnem, havi 4-5 ezer forintot, azért csu­pán annyit, mert hárman va­gyunk testvérek. A versenyeken való részvétel minden költségét központilag fedezték. Az első aranyérem megszerzése után egy évig havi nettó 40 ezer forint ösz­töndíjat kaptam az Oktatási Mi­nisztériumtól és kapok ezután is. Természetesen szüleim mindent igyekeznek biztosítani számom­ra, de nincsenek nagy igényeim, mint ahogyan a családomnak sem. A nagymamámnak van egy Wartburgja, amelyikkel elmehe­tünk néha egy-egy fürdőhelyre. Az útlevelet már 13 éves korom­ban kiváltották a szüleim szá­momra, mert az iskolából a Bécs melletti szafariparkba készül­tünk, de igazából a tanulmányi versenyek kapcsán jutottam el a világ több szép országába. Testvé­reimnek mindig hozok valami­lyen ajándékot külföldről. A 17 éves öcsémnek adom például a di­ákolimpiákon kapott számológé­peket, noha ő elsősorban a történe­lem iránt érdeklődik. A húgom még kicsi, most volt 4. osztályos. Ő nagyon örül sikereimnek, na és az ajándékoknak. Mesélni is szok­tam nekik arról például, hogy mi­lyen különleges város Hongkong, mert ott is töltöttünk egy szép na­pot Tajvanról hazafelé jövet- Úgy tűnik, hogy erős a kötődé­sed a családhoz..- így igaz. Az Apáczaiban töltött évek alatt irigyeltem a budapesti­eket, akik hazamehettek, de ha akartak kimaradhattak. Én igye­keztem hasznosan eltölteni a min­dennapokat, néha eljutottam szín­házba, moziba is, de barátaimmal szívesen kószáltam a városban, igaz, hogy a kevés idő miatt a bel­városon kívül nem nagyon jutot­tam másüvé.- Milyen közelebbi terveid van­nak? Mit szeretnél elérni?- Nem is tudom... Most éppen pihenni fogok egy kicsit. Elme­gyek néhány napra Pécsre. Örü­lök, hogy az egyetemen is nyugodt körülmények között tanulhatok több olyan tanár irányításával, aki­ket jól ismerek, s ők is ismernek engem. Németből már van nyelv­vizsgám, de előbb-utóbb megszer- zem oroszból és angolból is. A sak­kozással is komolyabban foglalko­zom majd.- Távolabbi elképzeléseid?- Néhány évig szeretnék Német­országban, vagy Oroszországban tanulni, remélem, hogy sikerül.- Miért nem azEgyesültÁUamok- ba mész, mint sok tehetségesfiatal?- Talán oda is mehetnék, vagy Japánba, de kutatónak készülök és az ehhez szükséges tudást má­sutt is megszerezhetem. S az sem mellékes szempont számomra, hogy közel legyek Magyarország­hoz, a családomhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents