Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-06 / 182. szám
4 2005. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT KULTÚRA Csárdásritmus - nemzetközi folklórkoszom Aligha gondolta bárki is 1996 júliusában Ráróspusztán, az első folklórfesztivál színhelyén, hogy milyen szép jövő előtt áll az addigi - Nógrádban már honos - programokat csokorba kötő kezdeményezés. Honnan lehetett volna tudni, hogy a következő évtizedben a magyar csoportokon kívül négy kontinens harminc országából érkeznek együttesek a megyébe, s egyre több településen adnak ízelítőt népművészetük értékeiből. Még sejteni sem lehetett, hogy 2000-ben a rendezvénysorozat átlépi a 2004. május 1-je, az európai uniós tagság óta már szimbolikus határt és a közös rendezés révén a szomszédos Közép-Szlovákia városaiban, falvaiban is szívesen látott vendégek lesznek a táncosok, zenészek. Összegezvén: induláskor nem lehetett tudni - ami ma már tény - hogy sikeres hagyománnyá, a megyében a legnagyobb tömegeket megmozgató kulturális eseménnyé válik a nógrádi folklórfesztivál. tó- és a bánki gálaműsorban. Újdonságként említhető a csoportok saját zenekaraiból alakult mintegy félszáz muzsikust számláló fesztiválzenekar nagy sikerű fellépése a két gálán. Losoncon a fesztivált látványos - lovak, hinták vezette - felvonulás is gazdagította. A szabadtéri színpad nézőtere kicsinek bizonyult a közönség elhelyezéséhez. Mindkét gála helyszínén volt templomi hangverseny is: a Zeleziar szlovák együttes népviseletbe öltözött tagjai „Legkedvesebb dalaim” címmel ruszin, ószláv és latin egyházi énekeket adtak elő ihletett stílusban. A fesztivál programjainak az eddigiekben otthont adó, családiAz idei, sorrendben éppen tizedszer megtartott programsorozat, a fesztiváligazgató, dr. Egyedné Baránek Ruzsenka tapasztalatai, értékelése szerint is méltó volt az előzményekhez és a kerek jubileumhoz. Mindén megelőzőnél több együttes - mintegy hatvan, ezerötszáz közreműködővel - vendégszerepeit a tovább bővült helyszíneken. Magyarországgal együtt tíz ország - éppen annyi, mint ahányadik a fesztivál sorszáma - képviseltette magát. Voltak csoportok, szólisták, művészek Bulgáriából, Csehországból, Horvátországból, Lengyelországból, Mexikóból, Németországból, Svédországból, Szerbia-Montenegróból és természetesen Szlovákiából. A kuriozitást, a számunkra egzotikus művészetet - csakúgy mint 2003-ban a dél-afrikai, tavaly pedig a dél-koreai csoport - ezúttal a Közép-Amerikából érkezett Mexico Folklorico néptáncegyüttes jelentette. Valamennyi fellépésükön nagy sikert arattak, amely részben tánctudásuknak, másA mexikói együttes minden fellépésén nagy közönségsikert aratott műsorával és látványos, különleges viseletével részt a kellemes, pergő ritmusú latin zenének, harmadrészt pedig à színesen pompázó viseletűknek volt köszönhető. A többi - külföldi és magyar - együttes is egyaránt kitett magáért és szinte tudása legjavát nyújtotta minden szereplés alkalmával, de különösen a „Nógrád Európában - Európa Nógrádban” című losonci nyias légkört biztosító tíz település - Balassagyarmat, Bánk, Hollókő, Salgótarján, Mihálygerge, Szé- csény, Szügy, illetve Fülek, Losonc, Ragyolc - száma az idén kettővel növekedett: Nógrádban Kazár, Szlovákiában Divény csatlakozott a jól felkészült vendégfogadókhoz. Minden helyszínen nagy számú közönség előtt, remek hanPalócföldi panoráma: „...lesz innen felemelkedés...” Néhai notabiiitások és ma is élő kiváló személyiségek az eklatáns példái annak, hogy a szülőföldet, esetünkben a Palócországnak is gyakorta nevezett Nógrád megyét, határain túlra kerülve is lehet tisztelni, szeretni és okosan szolgálni. Az már ritkábban fordul elő, hogy valaki betelepülőként, eltérő kultúra képviselőjeként kedvelje, mi több szeresse meg lakóhelyét méghozzá olyannyira, hogy kényszerű elköltözése után közel két évtized múltán is úgy kötődjék hozzá, mint „Az én Palócföldem” című - az esszé igényességével megírt - elemző dolgozat szerzője. ______________________________é. D r. Baráttá Ottó Jelesül mint dr. Gyöngyösi István, aki nem szülötte e tájnak, „csak” szereti ezt a vidéket és ma is - ahogy írja - ezer hajszálgyökér köti hozzá. „Huszonkét éves koromtól huszonkét évet tevékenykedtem ezen a mindig felfrissülést ígérő, festői és titokzatos, az itt élőknek és az idelátogatóknak is meglepetéssel szolgáló történelmi, néprajzi tájon.” A szerző közel két évtizeden keresztül a megyei tanács szakembere, osztályvezető-helyettese, majd a KSH Nógrád Megyei Igazgatóságának igazgatója. Jelenleg a Szent István Egyetem docense, a Központi Statisztikai Hivatal vezető főtanácsosa. Nógrádhoz való kötődését jelzi az is, hogy rendszeres szerzője megyénk irodalmi, közéleti folyóiratának, a Palócföldnek. Már írásának mottójául választott sorok is tájhaza iránti tiszteletét tükrözik. „A mai érdekhajhá- szó, közönyös, mindennel megalkuvó közhangulat nemesítésére üdítően fog hatni... Nógrád vármegye, hazánk egyik legértékesebb része természeti és művészeti viszonyainak leírása, bemutatása”. Gyöngyösi ilyenfajta szemléltetésre vállalkozik, amikor képzeletbeli palócfóldi barangolásra invitálja az olvasót. A szerző a téma sokszínűsége miatt természetszerűen nem törekedhet totálképalkotásra: felvillant néhány gondolatot a pa- lócság eredetéről, a történelem adósságáról. Szól a múlt évszázadbeli változásokról, a nyelvjárás sajátosságairól, kutatja az eddigi fennmaradás okait és bemutatja a rendszerváltás utáni jellemzőit. Már kezdetben kifejti kritikáját a történészek felé, minthogy szerinte érdektelenség vagy más tényezők okán a kutatók valamit „megspóroltak”. Ezért is merülhetnek fel még ma is kételyek a palócság fogalmával, a népcsoport népességszámával és más ismérveivel kapcsolatban. Gyöngyösi ezért is figyelmét csak Nógrád megyére fókuszálja, tárgyidő- szaknak a 2001. évet (a népszámlálás adatait), bázisnak az 1900. évet tekinti. Jól választott ismérvekre számított, összehasonlító adatokkal operál, viszonyszámokkal informál. Aztán „Palócország meseor- szág”-szerűségét igyekszik igazolni: kiemeli és részletesen az olvasó elé tárja két nagy kincsünket: az ipolytarnóci ősmaradványokat, és az 1987-től a festői környezettel és álomszép népviselettel áldott, vüágörökség részét képező hollókői ófalut. Végezetül a szerző a rendszer- váltás utáni időszakot vizsgálva ismét a statisztika tényadataival szembesít: rámutat a megyék rangsorában elfoglalt egy-egy ismérv esetében alulmúlhatatlan pozíciónkra. Szerinte is lassú a kibontakozás: „egy valaha virágzó megye elszegényedési folyamatának: perifériára szorulásának vagyunk tanúi” - állapítja meg. Egy jóindulatú fordulattal aztán nem kis optimizmusról, vagy talán csak szűkebb pátriája iránti elfogultságáról is tanúságot téve mondja: „Bízva bízunk azonban, lesz innen felemelkedés.” S felsorol néhány tényezőt, amelyre alapozza derűlátását Bárcsak igaza lenne barátomnak! * * * A Magyar Statisztikai Társaság statisztikatörténet szakosztályának XU. országos konferenciáján (2004. szeptember 16-17-én, Dóba gókőn) megtartott előadás szerkesztett változata. Statisztikai Szemle, 2005 március, 184-188. o. Két megyei zenekar - a salgótarjáni Dűvő és a mihálygergei Tücsök - „összmunkában” gulatban mutatták be „Szomszédolás” című műsorukat az együttesek, sokszor megújrázták, visz- szatapsolták őket. Salgótarjánban - amelynek somoskői városrésze éve óta a fesztivál ünnepélyes megnyitójának, az „Isten hozott Magyarországon!” elnevezésű europikniknek nyújt különlegesen szép környezetet - ez alka- lomjnal rendezték meg először a tarjáni folk- és szlovák napok rendezvénysorozatát. Négy délután, illetve estén át adtak színpompás műsort a csoportok, s itt került sor a XV. megyei gyermek- néptáncantológia bemutatóira is. Tanulság, hogy a nagy nyári melegben a megyeszékhely Fő terén 19 óránál előbbre nem szabad tenni a műsorok kezdési időpontját. A kísérő programok révén lehetőség nyílott szlovák üveg- és tejtermékek, saláták, sörmárkák, speciális ételek bemutatására, kóstolására is. Hollókőn sor került a hagyományos „Palóc szőttes” című kulturális fesztiválra, amelynek keretében a várban szabadtéri misét is tartottak. Bánkon pedig ezúttal már a 39. megyei nemzetiségi találkozót és a magyarországi szlovákok folklórfesztiválját rendezték meg a zárógálát megelőzően „Vasárnapi délután” címmel. A keretjáték - amelynek megrendezésében komoly szerepet vállalt Juraj Mathias, a nagykürtösi művelődési központ néprajzos igazgatója - mise utáni harangszóra kezdődött, majd „kispados” beszélgetéssel, sétával és természetesen énekkel, tánccal zárult. A gálaműsor hangulatát ezúttal is minden résztvevő számára - színpadon és a zsúfolt nézőtéren egyaránt - meghatározta a fesztivál gyönyörű dallamú és megindító szövegű - „Uram, áldd meg ezt a földet, s minden nemzetét!” - himnusza. Az eddigi legnagyobb számú közönség ismét felejthetetlen programban részesült az együttesek egyenkénti szereplése, majd a mintegy hatszáz néptáncos, énekes és zenész alkotta színpompás zárókép, a közös csárdás révén. Nem véletlen, hogy a külföldi csoportok számára is a késő estébe hajló bánki gála nyújtotta a legnagyobb élményt. Valamennyi részt vevő együttes jó érzéssel fogadta a fellépését igazoló különleges - üvegre festett - oklevelet is. A külföldiek további ajándéka Budapesten a Parlament épületének megtekintése volt, míg a mexikóiak a salgótarjáni bányamúzeumot is meglátogatták. Egy ilyen nagyszabású - ötnapos, tizenkét helyszínes - rendezvénysorozat rendkívül összehangolt, fegyelmezett csapatmunkát igényel a rendezés minden elemében. Dr. Egyedné Baránek Ruzsenka köszönetét fejezi ki valamennyi közreműködőnek, szervezőnek, támogatónak, vendéglátónak az országhatár mindkét oldalán. Kivált nagy munka hárult a Nógrád Megyei Közművelődési Intézet kis kollektívájára. Külön is elismerést érdemelnek a külföldi csoportok kísérői, tolmácsai, segítői, név szerint Egyed Ferdinánd és Péter, Kozma Csilla, Kusnyár Mariann, Szabó Rita, Tőzsér Mariann és Viczián Kinga A nógrádi nemzetközi folklórfesztivál immár tizedik alkalommal bizonyította, hogy nemcsak a megyei együttesek, az ország különböző részein működő nemzetiségi csoportok képviseltejié- pi kultúra fonható egy koszorúba, hanem a külföldiek hagyományápoló repertoárja is. Újra beigazolódott, hogy a magyar csárdás egyszersmind barátságformáló erő is.~ ■ Csongrády Béla Összeállításunk Nógrád Megye Önkormányzata Közgyűlésének támogatásával készült Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Jobb lenne, ha a kocsmában ülnél, mert akkor nem látnám mennyire unsz "Szerencsés nyertesünk:kovács GusztávmíPWmy, Tarjáni u. 42. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb augusztus 11-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
