Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-23 / 195. szám
4 2005. AUGUSZTUS 23., KEDD NÓGRÁD MEGYE „Kazárolás” három napon át S. K. Kazár. Tizenötödik alkalommal rendezték meg a kazári búcsút augusztus 19. és 21. között a településen. A háromnapos esemény a Magtárházban kiállításmegnyitókkal vette kezdetét pénteken. A „Kazár fényei” című, Kalocsai Enikő munkáiból álló tárlatot dr. Matits Ferenc művészettörténész, Karácsony Attila festőművész kiállítását pedig Kovács József alpolgármester nyitotta meg. Augusztus húszadikán délelőtt a tánccsoportok adtak koncertet a katolikus templomban, majd Hubertus-misével és kenyérszenteléssel ünnepelték államalapító királyunkat. Délután is valódi látványosság szemtanúja lehetett a Kazárra látogató sok százas tömeg: ekkor zajlott a fesztiválon közreműködő csoportok zenés-táncos felvonulása a község főutcáján. Ezt követően a tájház udvarán felállított szabadtéri színpadon kezdetét vette a tizenötödik alkalommal megrendezett nemzetközi néptáncfesztivál, melyen fellépett a helyi Zsivajgó, a pásztói Ágasvár, a miskolci Szinva- völgyi és a Debrecen néptáncegyüttes, továbbá az erdélyi Méra, a Steps of the Celts című műsorával a The Iris Dance Experience, valamint az Olaszországból érkező „O'Schirnic- chiu” Gruppo Folklorico és a horvát Hkud Dárda Folk Group. Este kilenckor táncház nyílt, majd tűzijáték és szabadtéri bál következett, Szőllős Róberttel és barátaival. A népművészeti fesztivállal párhuzamosan szombaton vadásznapot tartottak az ófaluban, ahol volt vadászruha-, kutya- és fegyverbemutató, vadételfőző- verseny, továbbá madártani, trófea- és porcelánkiállítás, valamint a vadászattal kapcsolatos festmények tárlata. A rendezvény a salgótarjáni Kohász Vadásztársaság, a bárnai Nagykő Vadásztársaság, a nagykeresztúri Mátra Mgtsz Vadásztársaság, a mátra- terenyei Mátra Természetvédelmi Vadásztársaság és a Dorog- házai Vadásztársaság összefogásában valósult meg. Vasárnap a sportpályán a X. Kazár Kupa országos pontszerző díjugrató lovasversenyt rendezték meg. A háromnapos búcsú során kirakodóvásárral, kézműves-foglalkozásokkal, lovas hin- tóval, állatsimogatóval és gyermekprogramokkal várták Kazáron az érdeklődőket. Arcok Bátonyterenyéről A bánya jó mecénás volt Ül a heverőn, lábai bepólyálva. Most jött ki a kórházból, a térdeit operálták. A két mankó a falnak támaszkodik, nincs dolguk. Gazdájuk pihen és mesél a régmúltról, a fiatalságról, a benépesülő bányavárosról. Főképpen a sportról, amelynek mindig is fáradhatatlan munkása volt, bárhol is élt. Lassan ötven éve, hogy Békési Gyula beköltözött az épülő bányaváros egyik lakásába, az „ívesbe”. Talán egy jó év telt el és átjöttek a Rimamurányi útra, azóta is ott az otthonuk. A feleségével ketten lakják, fiai felnőttek, élik a maguk életét.- Nem is én kaptam a lakást, hanem az egyik baglyasaljai ismerősöm, de ő nem akart költözni és rábeszélt engem... Nehezen határoztam el magam, de akkor már két esztendeje Nagy- bátonyba jártam dolgozni. Arra gondoltam, így talán könnyebb lesz - beszéli. Még 1945-ben ment a bányához, Salgótarjánban a szállítási és szolgáltató vállalatnál dolgozott. Amikor Nagybátonyban megalakult a szolgáltató vállalat, ment Békési Gyula is. A munkaügyi osztály helyettes vezetője volt, munkája akadt bőven, hiszen a vállalatnál ezerhatszázan dolgoztak. így aztán nem sok ideje maradt a búsongásra a régi otthon, a barátok, az ismerősök miatt. Gyors egymásutánban épültek a bányászlakások, éledtek újjá az embereket összefogó szervezetek. Közülük az -egyik legjelentősebb a bányászsportkör, amelynek több mint húsz évig választott vezetője volt Békési Gyula. Eleinte elnök, majd később is tagja az elnökségnek.- Akkoriban itt nagy sportélet folyt. Volt tizenegy szakosztályunk. A labdarúgócsapatunk bekerült az NB I-be, a ^osztályba. Kézilabdásaink, asztaliteniszezőink az NB Il-ben játszottak. Sakkcsapatunk országos bányászbajnokságot nyert - sorolja.- Hogyan győzték mindezt pénzzel? - faggatom.- A bánya jó mecénás volt. Igaz, volt miből adnia, öt üzeme dolgozott majd tízezer emberrel, jelentős volt a sportköri tagok száma is, akik támogatták az egyesületet - válaszol. S ha a pénz nem volt elegendő, megtoldották társadalmi munkával. Sportpályát, edzőpályát, öltözőt építettek így. A sportpálya avatása valóságos népünnepély volt, a jól végzett munka felhőtlen örömével. A helyi csapat a magyar válogatottal játszott, emberek sokasága előtt Akkoriban a kultúrát és a sportot egy közös bizottság irányította. A Zagyva partján volt egy régi felvonulási épület, mozdulnak a dolgok amelyet kultúrházzá alakítottak. Nézőtere befogadott kétszáz-kétszázötven embert. Szép előadásokat tartottak, író-olvasó találkozókat, divatbemutatót. Sok volt az érdeklődő, hamar ki is nőtték az épületet. Bővítget- ték, de úgy sem lett sokkal jobb. Végül felvetődött egy igazi művelődési ház építésének gondolata. S a tervet hamarosan tett követte.- Sok társadalmi munkát adtunk ebbe is - emlékezik vissza Békési Gyula. A motor - ahogy mondja - Bazsó László y olt. Tiribesen volt főkönyvelő és az a hír járta róla, hogy nem tud meglenni munka, társadalmi munka nélkül. S ebben jól egymásra leltek Békési Gyulával. De sokan jöttek a hívó szóra, egész szocialista brigádok dolgoztak, mindenki vállalt, csinált valamit. Volt aki kőműveskedett, Ravasz Kálmán, a tiribesi asztalos ablakot készített, ajtót csinált. Még szabadtéri színpad is készült a salakpálya mögött. Volt mozijuk, gépháza még ma is megvan. Békési Gyula 1984-ben ment nyugdíjba. Egy ideig még ott volt a sportkör elnökségében, aztán már nem tudta vállalni az aktív munkát. Azért nemigen van olyan mérkőzés, amelyet ne szurkolna végig. S rendszeres résztvevője, ha kell szervezője a közéleti rendezvényeknek is. Mert Bátonyterenyét már megszokta és megszokták tőle is, ott segít ahol tud, s ebben ráadásul örömét is leli. Gondolataiban azért visszavisszajár a múlt.- Nagy kár, hogy a szakszervezettől elvették a sportot meg a kultúrát. Az intézményeket, a sportpályát... Ahogy a bánya leépült, úgy zsugorodott minden. Végül még a sportpályát is el kellett adni, de az önkormányzat később visszavásárolta - nyugtázza. Azt örömmel elismeri, a művelődési ház jó kezekben van, gazdag programot, kultúrát, szórakozást kínál a fiataloknak, időseknek egyaránt. Látja azt is, hogy a sportban is jó irányba mozdulnak a dolgok. Bátony- terenyén sok a fiatal, lehetőséget kell nekik teremteni a sportra, a mozgásra. Tapasztalatból mondja, emellett a sport összetartó, közösséget formáló erő.- Talán három éve lehet, hogy megszerveztük a hajdani NB-s csapat találkozóját. lőttek akik még jöhettek... Pestről, Jászberényből. Barátok, ismerősök találkoztak és örültek egymásnak - mondja. Búcsúzóul arról faggatom, hogyan bírják majd beteg lábai a bányásznapi, a városnapi soka- dalmat?- Addigra eldobom a mankókat - mondja nagy izgalommal. V. G. Vetélkedők, néptánc és történelmi játék az ünnepi hét végén Kétnapos programmal emlékeztek Érsekvadkerten államalapító Szent István királyunkra. Augusztus 20-án a sportpályán zajlottak a főző-ügyességi és sportversenyek, délután a focié volt a főszerep, este szabadtéri bál zárta a napot. Másnap kiállításmegnyitó, néptáncbemutató, tűzijáték és térzene színesítette a palettát. Vitéz Kata A gyermekek műso'rszámaira is rengetegen voltak kíváncsiak Érsekvadkert A szombat a mozgás jegyében telt a sportpályán, s míg a gyerekek ügyességi feladatokban mérték össze erejüket és tehetségüket, addig a felnőttek hatalmas katlanokban főzték az ünnepi babgulyást. Látványos bemutatókat tartottak tűzoltók, rendőrök egyaránt, a balassagyarmati baleset-megelőzési bizottság munkatársai KRESZ-tesztekkel vártak kicsiket, gyalogosokat, bicikliseket és gyakorlott vezetőket egyaránt, de nagy hangsúlyt kapott a drog- megelőzés is. Délután négy csapat részvételével nemzetközi öregfiúk-labda- rúgótornát bonyolítottak le, a rendezvényt bállal és tűzijátékkal koronázták. Másnap a III. érsekvadkerti tárlat megnyitójával folytatódott az ünneplés. Az amatőr művészek ismét lehetőséget kaptak, hogy megmutassák magukat a nagyérdeműnek. FábiánnéNógrádi Ildikó megnyitójában arról szólt, hogy minden eddiginél sokarcúbb tárlatot láthat idén a nagyközönség. Az alkotók képzettsége, kifejezés- módja közötti különbségektől vált igazán izgalmassá a kiállítás. Az iparművészettel kacérkodók festett üvegeket, vázákat hoztak magukkal, mások a természetfotóikból mutattak be egy csokorravalót, de olyan színes, gyurmából készült madarak is láthatók, amelyek bármelyik játéküzlet kirakatában megállnák a helyüket - hangzott el. A további műsorszámok helyszínéül a Hősök tere szolgált, ahol sokan voltak kíváncsiak a táncosok, diákok és énekesek produkcióira. A Lajtorja Művészeti Iskola kezdő és haladó csoportjai töltötték meg élettel a színpadot, valamint a helyi cigány kisebbség „Amaro Szúno” - Mi Álmunk elnevezésű formációja szórakoztatta bő negyedórás táncával a publikumot. Bállá Mihály ország- gyűlési képviselő ünnepi beszédét követően Hullatja levelét az idő vén fája címmel történelmi-irodalmi játékot adtak elő a diákszínpad tagjai. A zenés jelenetben megelevenedtek a magyar történelem sorsdöntő momentumai. Miközben felcsendültek az István, a király jól ismert dallamai, és a „király” fejére került a korona, már felragyogtak a tűzijáték fényei. RáczKati világhírű slágereket énekelt, majd a kétnapos rendezvény zárásaként térzene következett az Akkord duó tolmácsolásában.
