Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-16 / 190. szám
4 2005. AUGUSZTUS 16., KEDD NOGRAD MEGYE Tudat G. Szabó Péter az emberi agy barázdái képezik a tudat egészét. Mint nevében is foglaltatik, tudat valamit. Cselekedeteink megnyilvánulnak ebben a formában, s a „tudatos” névvel illetjük azokat. A tervezés és a tudatosság egyfajta rendet alakít ki hordozójában. Aki így tesz, bizonyos ismétléseket él meg, amelyek kellemes biztonságérzetet kölcsönöznek számára. A tudatánál lévő ember természetes megnyilvánulás. A tudatalatti a fel nem dolgozott eseményképeknek, történéseknek ad otthont. a döntések születhetnek tudatosan vagy ösztönösen. Mindkettő értelmes, eredményes. Ám a tudatos gondolataink erős kölcsönhatásban lehetnek az EGO-val. Ennélfogva első, ösztönös döntéseink tisztább megoldáshoz juttatnak. Érzelmi életünkben bizonyosan. Akarati életünkben a gyermekkori kie- légült vagy kielégületlen vágyak meghatározzák viselkedésünket. Bármely életkor tudatos vagy tudattalan életelemei erre az időszakra visszavezethetőek. Ily módon a biztonságos első életszakasz meghatározza a későbbi események fejlődését, de tudvalévő, hogy szüntelen fennáll az átírás lehetősége, az az megváltoztathatjuk a már egyszer tárolt valamilyennek kódolt eseményeket. Átértékelhetjük a miérteket, a meg nem értett, nem tudatosított dolgok megmutathatják önvalójukat. tehát, ha úgy tetszik, a tudatos és tudattalan útjai nagyon szoros egységben működve átjárhatóak, valamint könnyedén megváltoztathatóak. Minden információ a jelen pillanat érzelmi, akarati, erő-éberségi szintjétől fogva kerül helyére. S az előhívható és más-más agyrészek felé terelve nyernek más-más értelmet, eddigi látszólagos értelmetlenségükből... MINTHA NEM IS MAGYARORSZAG LENNE. Zsunypuszta és Nagylóc között különleges hely található: a legelőként és kaszálóként hasznosított füves területen járva egy kis szerencsével akár harminc madárfajt is megfigyelhet az érdeklődő, közöttük tövisszúró gébicseket, egerészölyveket, cigánycsaláncsúcsokat, gyurgyalagokat. Ezek persze nem mind itt fészkelnek, hanem a Cserhát környező erdeiből járnak ide táplálkozni. A terület értékét növeli, hogy keresztül folyik alatta a Zsunyi-patak. Külön érdekesség, hogy a kilátás is gyönyörű innen, hiszen a hegyesdombos vidék gyöngyszemét, Hollókőt és a hollókői várat is láthatja az, aki veszi a fáradságot és megmássza a dombtetőt. Nemzetközi színháztábor A Lipthay Béla Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium jól működő bajor kapcsolata révén abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az iskola tízfős csoportja részt vehetett egy nemzetközi színházi programon Bajorországban, Straubingban. Négy nemzet fiataljai: németek, franciák, osztrákok és magyarok dolgoztak együtt a tíznapos tábor alatt. A téma az olimpia és Európa volt. Cs. Sebestyén Tünde A sátrak elfoglalása után egy grillparti várt ránk. A többi nem- zet'fiataljai szeretettel fogadtak, hamar megtaláltuk a közös hangot. Sötétedés után a tűz köré telepedtünk és közösen doboltunk. A második napon városnézésre vittek bennünket Straubing belvárosába. Délután Helmut Spieger, a projekt kitalálója részletesen ismertette velünk az elképzeléseit, majd érdeklődési kör szerint munkaműhelyekbe osztottak minket. bajorok tragikus sorsú hősnőjéről szól. Bár az előadás szövegét nem teljesen értettük, mégis nagyon élveztük a darabot, ötleteket merítettünk a saját előadásunkhoz. A harmadik naptól elkezdődött a kemény munka. Én a dokumentációs csoport tagja voltam néhány társammal. Nekünk az előadás készítésének menetét kellett megörökítenünk. Meglátogattunk minden munkacsoportot, és fotókat, interjúkat, illetve videofelvételeket készítettünk. A lipthays résztvevők Straubingban Az előadás teljes megvalósítása a táborlakók feladata volt. Legtöbben a színészcsoportban dolgoztak, mások a díszleteket készítették, megint mások a projekt dokumentálásával foglalkoztak, míg néhány fiatal a zenéért és a világításért felelt. így a mi magyar csapatunk is „szétszakadt”. Innentől fogva együtt kellett dolgoznunk az osztrákokkal, németekkel és franciákkal. Ez először kicsit furcsa volt, de hamar hozzászoktunk és megszerettük egymást. A tábor munkanyelve az angol volt, de bé- széltünk németül is, ki milyen nyelven tudott. Ha végképp nem értettek meg minket, kézzel-láb- bal mutogattunk és rajzoltunk is. Az egyik este nagy megtiszteltetésben volt részünk, mert megnézhettük Orff egyik híres művét, az „ Agnes Bernauer”-t, ami a Később, mikor már konkrétan kialakult, hogy milyen jeleneteket viszünk színpadra, elkezdték készíteni a díszleteket. Kürtös- syné Majer Margó tanárnő aktív részese volt ennek a műhelymunkának. A sok teendő mellett szerveztünk egy nemzetközi büfét, ahol minden nemzet a saját specialitását készítette el. Mi, magyarok gulyást és túrós sztrapacskát főztünk. Az egyik iskola sportrendezvényébe is bekapcsolódtunk. Az idő nagyon gyorsan elrepült és már csak azt vettük észre, hogy itt a főpróba napja Nem akartuk elhinni, hogy másnap már előadás. A főpróba viccesre sikeredett Még korántsem ment minden tökéletesen, de ezt senki nem fogta fel tragikusan, mindenki dőlt a nevetéstől, legjobban a két színházcsoportvezető, Christine és Markus. A feszített munka után, az előadás napján mindenki próbált regenerálódni az esti siker érdekében. Az előadás előtt Christine minden színészhez külön odament és a fülükbe súgta: „Toi, toi, toi! Viel Glück!” (Egy nagy kalappal! Sok szerencsét!) Az előadás remekül sikerült, mindenki a legjobb formáját nyújtotta. Különösen nagy sikert aratottunk Varga Miklós ’Európa’ című dalával, amit fináléként adtunk elő. A darab végén meghatódva borultunk egymás nyakába, mert tudtuk, ez az utolsó nap, hogy együtt van a „nagy csapat”. Az előadás közben óriási vihar tombolt, néhányunk sátra össze is A legnagyobb munka a színházcsoportra várt Nekik maguknak kellett kitalálni a jeleneteket, amiket színpadra szerettek volna vinni, majd a két csoportvezető, Christine és Markus segítettek a jelenet tökéletesítésében. Ebben a munkaműhelyben Kovács Nikoletta tanárnő segítette a magyar diákok munkáját. A próbák először a táborban zajlottak, majd később az előadás bemutatójának helyszínén, az AnStatt Theaterben. A díszletkészítő A magyar színészcsoport: Sáránké Zita, Lórik Noé- munkacsoport először mi, Kiss Zsolt és Szendrey-Batogh Ágnes plakátokat és szórólapokat készített, amelyeket kitettek, illetve szétosztottak a belvárosban, hogy minél többen megnézzék a produkciónkat dőlt, de ez sem vette el a kedvünket az utolsó nagy bulizástól. Azt hiszem, mindannyian életre szóló élményekkel tértünk haza. Amatőr alkotók bemutatkozása Bátonyterenye. A bátonyterenyei ART Amatőr Alkotó Kör tagjai - a füleki és pásztói kiállítás után, s a jelenleg is megtekinthető II. bátonyterenyei nyári tárlat anyaga mellett - újabb bemutatkozásra készülnek. Nevezetesen: a júniusban, Szorospatakon megtartott alkotótáborban készült műveket szeretnék közreadni, megmutatni, a mű mellett kicsit inspirálva a nézőket a csodálatos természeti környezet, a vadregényes Mátra „meglátogatására”, megismerésére is. Szeptemberben a csoport kirándulását, „országjárását”, s Ópusztaszerre szervezi soros meghívást kaptak a Nyírségbe is, a Biriben megrendezendő falunapra, ahol a szorosi alkotótáborban részt vevő társuk, OláhnéKatona Irén - a falu szülöttének - önálló kiállítására is sor kerül. A bátonyterenyei amatőr képzőművészek felvették a kapcsolatot az Országos Képző- és Iparművészeti Társasággal, ez által is nagyobb lehetőséget teremtve a mind szélesebb körű bemutatkozásra. Tanuszoda: lehetőségeket hoz Jó sokat beszéltünk-írtunk, üzentünk, közzétettünk, megmondtunk, előre jeleztünk, felháborodtunk, dicsekedtünk vele kapcsolatosan, s most már majdcsak lecsillapodnak a kedélyek, hiszen itt áll előttünk a maga valóságában. A hivatalos átadás, használatba vétel előtti pillanatokban. Amiért most írok, nem (csak) a város egyik új, impozáns épülete okán történik. Egy spontán beszélgetés tartalma, mondanivalója inspirált és gondolkodtatott el, még inkább töltött el reménységgel-örömmel. A tanuszoda kht. fiatal - lokálpatrióta, tehát az adottságokat lehetőségeket szívvel is megtoldó - vezetője, Danyi Zoltán beszélt a „hosszabb távú üzemeltetéshez” kapcsolódó elképzeléseiről. Arról a folyamatról, melynek során ifjúsági centrummá alakulhatna az uszoda, pontosabban központjává válhatna jó néhány nagyszerű dolognak. Bátonyterenye. itt van mindjárt az arra alkalmas helyiség, ahová különféle civil szervezetek, csoportok bejöhetnek, alkalmanként vagy rendszeresen. Saját civil szervezet létrehozásával a lehetőségek sokasága nyílhatna meg, mindenekelőtt a sport oldaláról - például úszás, futás, triatlon - érdeklődők, ötletgazdák összejövetelével, közösen kigondolt elképzelésével megteremteni annak esélyét, hogy központi szerepet kapjon. Központ, ha úgy tetszik szoros és átvitt értelemben is találkozási pont legyen az uszoda épülete, élete. A „betérő” szervezetek, nevezetesen például az ifjúsági klub, azon túl, hogy tagjai révén egyénileg élveznék az épület előnyeit, szervezettebb formában, összefogva és együttműködve fellendíthetné saját belső életét is. S hát szó esett egy saját kiadványról is, egy hírlevélről, ami kommunikációs csatornaként szolgálna - érintve a szorospataki programokat is - nyilvánosságot kapna a vendégek véleménye. Fejlesztés. Rendkívül sikeresnek bizonyult az a felhívás, amely a lakásokat „kinövő”, vagy fölöslegessé vált növények •adományozásával volt kapcsolatos. Az uszoda szinte teljes „felvirágoztatása” arra enged következtetni, hogy az emberek tudnak, szeretnek adni, a cél ismeretében. A kht. tevékenysége, feladatköre kiterjed a szorospataki ifjúsági tábor üzemeltetésére is. Reálisan számba véve a rendelkezésre álló lehetőségeket, s a tábor állapotát, a téliesítés tervét egyelőre módosították egy megvalósíthatóbb elképzelésekre: az ágyak cseréje, illetve a felújítás, a külső festés megoldására (festékgyártó, importáló, forgalmazó cégek megkeresésével), kemence építésére, a sajátos hangulat és hagyomány- őrzés szándékával, egyáltalán az erdei iskolai jelleg és program működtetésével. Ez utóbbihoz kapcsolódnának aztán nyári táborok programjai, s az önálló - szóló - események, például főzőverseny, madarak napja, Föld napja. A víz világnapját természetesen az uszodában tartják, illetve méltatják. A hagyományos események - motorostalálkozó, rali - a nyári táborok programjával kiegészülve szerves kapcsolatban állnának az uszoda létével, s fordítva is, a tábori hirdetmények, „hírek” az uszodában is nyomon követhetők majd. Szóval a megnyitás, a kézzelfogható elindulás perceit követően kezdetét veszi az az átmeneti időszak, amikor kialakulhat) a konkrét cél, a kézzelfogható tartalom, a hozzákapcsolódó forma, s a sok-sok javaslat, terv, ötlet halmazából kikristályosodhat egy sokszínű, de mégis egyenes ívű, minőségében másabb, jobb közösségi élet, a város fejlődését, s életünket előmozdító folyamat.
