Nógrád Megyei Hírlap, 2005. augusztus (16. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-13 / 188. szám
4 2005. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT KULTÚRA „Útjaink, állomásaink... József Attila nyomában" „Zsenialitásához nem fér kétség, bámulatos formaművész, a szavak Michelangelója. Mérhetetlenül csodálom őt és költészetét, talán éppen a titok, a kapuk miatt, amiket folyton kinyittat velem” - írta Miskei Edina zentai diáklány, aki - többi társával együtt - a határon túli magyar fiatalok képviseletében vett részt a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár által szervezett és rendezett „Útjaink, állomásaink... lózsef Attila nyomában” elnevezésű középiskolás olvasótáborban. Az idézet abból a szöveggyűjteményből való, amelyben József Attila-versek, a róla szóló megemlékezések, elemzések mellett a táborozó ifjak véleménye is olvasható a száz évvel ezelőtt született költőről. A kerek évforduló, a centenárium kínálta az ötletet ahhoz, hogy megvalósuljon a régen dédelgetett álom és az idén róla szóljon, az ő költészetével foglalkozzon központi kérdésként a megyei könyvtár hagyományos, több évtizedes múltra visszatekintő olvasótábora. Mint Gyetvai Szorcsik Angéla táborvezető elmondta, a közelmúltban befejeződött programban harmincöt tanuló vett részt Kisebbik részük a megye három gimnáziumából - a megyeszékhelyi Bolyai, illetve Madáchtól és a balassagyarmati Balassiból - érkezett, a többségük viszont határainkon túli városoktól jött a táborba. Az ő részvételükkel ezúttal is megvalósulhatott a különböző tájegységek kultúrájának megismerésére való törekvés is. A megyeiek kiválasztásában az iskolák szakmai munkaközösségei mellett a szülői közösségek is részt vettek a tanulók érdemeinek, tanulmányi és közösségi munkájának, érdeklődési körének figyelembevételével. A részben önköltséges tábornak a Regens Wagner Alapítvány balatonmáriafürdői vendégháza biztosított színvonalas, minden igényt kielégítő helyszínt egy olyan épületben, amelyben középsúlyos értelmi fogyatékkal élők és mozgássérültek laknak. A velük való találkozás, kommunikáció a táborlakókban erősítette a megértést, a toleranciát, a másság elfogadását A tizenkét napos program fő tartalmi eleme, az irodalmi hagyományápolás már „félúton” Budapesten, a Gát utcai József Attüa- emlékhely és a Petőfi Irodalmi Múzeum meglátogatásával, a Fiumei úti temetőben József Attila és családja sírjának megkoszorúzásával megkezdődött. A fővárosban a Petőfi Irodalmi Múzeum jóvoltából a Károlyi kertben megnézhettek, illetve meghallgathatták a táborozok a Kaláka és a Szélkizsef Attila-szakértő, Bánlaky Pál szociológus , Jeleniczky Istién filmrendező, T. Pintér Károly újságíró, Telek Ervin addiktológus, Zombori Ottó csillagász többek között az emberi kapcsolatokról, a jellem sajátos vonásairól, a nézőpon-tok sokrétűségéről, az egyén boldogulásáról, a döntések szerepéről, az áldozatvállalásról, a hitről, a magyar nyelv védelméről. Nagy sikert aratott Földes László „Tudod, hogy nincs bocsánat” című József Attila-estje. A Hobo-ként ismert előadóművész gondolatait is kicserélte hallgatóságával. A kiscsoportos foglalkozások az önismeret, a személyiségfejlesztés és a közösségépítés jegyében szerveződtek. A csoport- és tátórvezetők - mások mellett Drevenka Edit, Deák István, Jakab Gabriella, Oravecz Péter, Rabee István - mintegy a folytonosságot szimbolizálva a korábbi ol- vasótáborosok közül kerültek ki. Mentornak a jelenlegi táborozok Saját soraiktól Alt Petronellát választották meg. A szabadidős elfoglaltságok is összefüggtek a nevelési célokkal. Volt sikeres „Nagy könyv”-játék, leEgyiitt az olvasótábor résztvevői és a Regens Wagner Alapítvány vendégházának állandó lakói áltó együttes műsorát is. Ugyancsak az irodalmi örökség tanulmányozása céljából utazott a tábor Szentki-rályszabadjára a Radnóti-emlékház, Tihanyba az apátság és Balatonszárszóra a József Attila-emlékmú- zeum megtekintésére. A balatonmáriafürdői szálláshelyre számos neves személyiség látogatott el. Tartott ott előadást Pomogáts Béla és Praznovszky Mihály irodalomtörténész, Tvenlota György }(y hetett sportolni, fürdeni, voltak hangulatos születésnapi, névnapi megemlékezések és szerkesztettek a diákok „Tábori Szép Szó” címmel lapot is, amelybe egyebek között a vendégekkel készült interjúk is bekerültek. A Palócfóld című folyóirat is tervezi megjelentetni egy szerkesztett válogatást a „Mit üzen nekünk József Attila?” című diákvéleményekből. Gyetvainé Szorcsik Angéla szerint a tábor elérte a célját, ráirányította a sztereotípiák, a divathullámok ellenében a résztvevők figyelmét nemzeti kultúránk igazi értékeire, segített egy korszerű műveltségkép és a felelős emberi magatartás kialakításában. Egészen biztos hozzájárult ahhoz is, hogy tényszerűen többet tudjanak a diákok József Attiláról, a magyar irodalomról és ezt az ismeretanyagot kamatoztassák majd az érettségin, a műveltségi vetélkedőkön és egyáltalán az életben. A tátórveze- tő megjegyezte, hogy a szakközépiskolások és a szakmunkás- tanulók számára is hasznos lenne egy ilyen program, az anyagi lehetőségek azonban még a gimnazisták érdemi körére sem terjednek ki. A dorogházai Bakos Zsuzsa a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium diákja a következőképpen ítélte meg az olvasótábort: - Már második alkalommal sikerült részt vennem a Balassi Bálint Megyei Könyvtár által szervezett olvasótáborban, amely az idén is felejthetetlen élményeket nyújtott. Ez nem egy szokványos tábor, elsősorban az élet nagy kérdéseit beszéljük, vitatjuk meg nagy- és kiscsoportban. A megbeszélések segítenek rávilágítani saját személyiségünkre is. Ezúttal is őriztük és erősítettük a tábor hagyományait: a mentoravatást, az angyalka-bárányka játékot, a cetlizést Mindezek, s a különböző foglalkozások, vendégváró programok szerves részét képezték az együttlétünknek, amelynek fő célja az idén József Attila életművének mélyebb megismerése volt Mint minden évben, most is érkeztek határon túlról táborozok: Erdélyből, a Felvidékről, Vajdaságtól. Szerintem az a közösség volt a legfontosabb, amivé a különböző országokban élő magyar fiatalok összerázódtak. Tóth Viktor - aki a Heves megyei Kisfüzesen lakik, de a balassagyarmati Balassi Erosodott a barátság a Bolyai Janos Gimnázium két diákja. Pálfalvi Ivett és Bakos Zsuzsa között is Bálint Gimnáziumba jár az Arany János tehetséggondozó program révén - az alábbiakat mondta a táborról: - Nagy élmény volt számomra az olvasótáborban töltött tizenkét nap, bővítette, gazdagította ismereteimet, kitágította látókörömet, de emberileg is sokat adott. Reálisabb kép alakult ki bennem önmagámról és a többi embertársamról. Ehhez különösen Telek Ervin előadása járult hozzá. Irodalmi műveltségem gyarapítását viszont a Pomogáts Bélával való találkozás segítette nagy mértékben. Sok újat tudtam meg József Attiláról is, aki eddig is kedvenc költőim közé tartozott, nem véletlenül indultam el a róla elnevezett versmondóversenyen. A táborban hallottak alapján még közelebb kerültem költészetéhez. A Bolyai János Gimnázium tanulója, a salgótarjáni Pálfalvi Ivett is kellemes emlékeket szerzett a táborban: - Rengeteg olyan élményben volt részem, amelyeket bármikor felhasználhatok életem során. Az ott szerzett ismeretek, tapasztalatok nagy hatást gyakoroltak rám és úgy érzem segítettek lelki és szellemi megerősödésem folyamatában is. Megtiszteltetés volt számomra, hogy olyanokkal lehettem egy társaságban, akik szívesen hallgatták meg az én érzéseimet, gondolataimat is. Közösen segítettünk egymásnak a fontos dolgokat felismerni, azokra rávilágítani. Vezetőink, vendégeink erősítették bennünk a kreativitást, a pozitív értékeket, amelyek elengedhetetlenek fejlődésünkhöz, boldog életünkhöz. Sokan az úgynevezett külvilágban nem is sejtik, hogy mi mindent rejt magában ez az olvasótábor. Az viszont elszomorít, hogy visszacsöppenve a mindennapokba máris újra sok előítélettel, rosszindulattal voltam kénytelen szembesülni. Csongrády Béla Vallomás a szülőföldnek Balogh Lajos, a jeles nyelvész, tudományos kutató Büki táj szótár című műve a közelmúltban látott napvilágot a Vasi Szemle könyveinek sorában. A kötet egyetlen nagyközség, a nemzetközi hírű gyógyfürdőjéről ismert, a nógrádiak által is kedvelt település táj szókincsét mutatja be a magyar nyelvjáráskutatás legújabb eredményeit is fölhasználva. Bódi-Tóth Elemér Napjainkban, amikor mind gyakrabban vagyunk tanúi annak, hogy a szakmai és politikai ismeretek gyarapodása korántsem jár együtt az anyanyelvi műveltség gazdagodásával, az anyanyelv tudatos használatának az egész társadalomra, az életminőségre gyakorolt hatásának fölismerésével, ellenkezőleg, a megbízható anyanyelvi ismeretek híján már pusztán az olvasás és egymás megértése is gondot okoz, különösen nagy jelentősége van a különböző anyanyelvi szótáraknak. Balogh Lajos Büki tájszótára, amely - hasonlóan például Imre Samu Felsőőri tájszótárához - egyetlen település tájszókincsét mutatja be, egyelőre inkább a ritkaságnak számító nyelvjárási szótárak közé tartozik. Márpedig hasonló művekre még akkor is szükség van, ha például az Új magyar tájszótár eddigi négy kötete meglehetősen gazdag (az öt kötetre tervezett mű több mint félmillió adatot tartalmaz 120 ezer szócikkbe rendezve). Balogh Lajos szótára 2787 kidolgozott szócikket tartalmaz, közülük 388 kimondottan archaikusnak, 11 durvának, kettő gyermeknyelvinek, 18 pejoratívnak, 13 ritkának, 7-7 újabbnak, illetve vulgárisnak minősül. Külön érdekessé teszik a kötetet a néprajzi és tartalmi megjegyzések, a falucsúfolók, a szavak jelentésárnyalatait illusztráló mondatok. Ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a könyvet egyáltalán nemcsak a szakemberek, hanem a honismeret, a helytörténet iránt érdeklődők is élvezettel Majorság olvashatják. Annál is inkább, mert a tudós szerző bevezetőként szülőfaluja történetének elmúlt évszázadát, gazdasági, demográfiai és művelődési viszonyainak alakulását is összefoglalja, ami ugyan nem önéletrajzi esszé, de a szülőhelynek, az anyanyelvnek szóló vallomással is fölér. Olyan emlékidézés is, ami mélységesen áthat az anyanyelvi örökség tudata és ezzel együtt, soha szét nem választhatón a szülőföld szeretete, bárhová vesse is a sors. Akadnak szócikkekhez fűzött megjegyzések, amelyek személyességük folytán ugyancsak fokozzák a szép- irodalmi hangoltságú olvasó örömét is. Miként az ilyen néprajzi vonatkozású kiegészítés is, amit egy főnévhez fűzött a szerző. A főnév a katicabogár, azon a tájon: budabácsi. A megjegyzés: „Tavasszal, az első napsütések idején a gyerekek szívesen játszottak budabácsival, röptették, piszkálgatták. Valami kis mondókát is énekeltek, de a szövegére már nem emlékszem.” Édesanyám szülőfalujában, a Balogh Lajos falujához közeli Keresztényben a kislányok ezt mondogatták: „Buda-budabácsi merre visznek férjnek, lenek-e, fönek-e, damonyai rétnek-e. ” A könyvet a szerző családja: nak hagyományos falusi tárgyait, eszközeit fölvillantó fénykép- melléklet teszi még izgalmasabbá, sőt meghittebbé. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Persze, hogy szégyellem magam, szivem, azért nem vetkőztem le. ’’Szerencsés nyertesünk: Varga Norbert Rimóc, Bem u. 4. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb augusztus 18-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
