Nógrád Megyei Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 151-176. szám)
2005-07-09 / 158. szám
4 2005. JULIUS 9., SZOMBAT KULTÚRA „Ismerős csillagjaink vigyáznak ránk" E szép sort Csohány Kálmán grafikusművész ötlötte ki 1976-ban a pályatárs, a „piktor” Iványi Ödön kiállításának megnyitóbeszédében. Azóta mindketten Kharón ladikján utaznak már, s ismerős csillagjaik remélhetően ott, a túlvilágon is óvják őket. Megérdemlik. Jó emberek, remek művészek voltak. De vajon mennyien tudjuk még ezt róluk? Bár alkotásaik túlélték őket, ismertségük, rangjuk nem igazán értékük szerinti. Ránk - akik tudatában vagyunk ennek - vár a méltó elismertetés nem könnyű tennivalója. Nógrádban e gondolat szellemében őrzik, őrizzük - a Madách-díjas, posztumusz pásztói és megyei díszpolgár - Csohány Kálmán emlékét, művészi, szellemi hagyatékát. Ezt bizonyítja az idei kettős jubileum eseménysora is. Januárban születésének nyolcvanadik, majd áprilisban, halálának huszonötödik évfordulóján Pásztó városa rendezett emlékünnepséget. Az a Mátra- alji település, ahol Csohány Kálmán meglátta a napvilágot és ahol örök álmát alusz- sza a Szentlélek temető csöndjében. Műveiből a közeli napokban Balassagyarmaton rendeznek tárlatot özvegyének, Tóth Klárának a közreműködésével. A Palócföld minap - a szülővárosi önkormányzat és Sisáklmre polgármester támogatásával - megjelent Csohány-különszá- ma ugyancsak Pásztón, a Csohány Baráti Kör és az állandó kiállítás, a Csohány Galéria székhelyén került a nyilvánosság elé. E lapszámban újra helyet kapott Csohány Kálmán a bevezetőben idézett, s a Palócfóld 1976/6- os számában már egyszer megje5. CsoKlry Kiimirköktosztai A Palócföld Csohány-emlékszámának címlapja lent beszéde is. De bizonyára sokak, sokunk meglepetéésre új Csohány-szövegek - szépírások! - is olvashatók az emlékszámban. Egy novella, néhány vers és egy kisesszé, azt igazolandó, hogy Csohány a tollat nemcsak rajzolni használta, s - ahogyan Praznovszky Mihály főszerkesztő a különszámot bevezető úgymond „használati utasításiban megjegyzi - „mindig, minden időben a teljes emberi létet akarta megélni és kifejezni”. íme a Miskolcon, 1972-ben kelt, mindösz- sze ötsoros „Hiába lövöd...” című verse: „Hiába lövöd / Uram, /Rám a boldogság nyilát, / Már nem érzem a / Sebét ” A bemutató színhelyén, a múzeum épületében jelentette be Praznovszky Mihály, hogy Csohány Kálmán megőrzött, összegyűjtött szépirodalmi művei a Palóc- föld-könyvek sorozatban még az idén, a Csohány- évben megjelennek. A Palócföld legújabb száma azonban sok más kuriózummal is szolgál. A következőkben ezekből - mindenféle fontossági sorrend nélkül - emelünk ki néhányat. Először is - ugyancsak Praznovszky Mihály szavait kölcsönözve - „a pásztóiak töretlen Csohány-hűségé”- t. Ennek számos - a fentiekben is jelzett - megnyilvánulása van, amelyet Huber- né Bognár Edit „Csohány Kálmán emléke Pásztón” címmel foglalt össze 2001 májusáig bezáróan. E tárgykörbe sorolandó Csohány barátsága a Kossuth-díjas filmrendezővel, a Pásztót, mint „felnevelő dajkáját” ugyancsak nagyon szerető Gaál Istvánnal. Az ő „Rendhagyó leltár” című beszéde - amely eredetileg 1981-ben Budapesten, a Vigadó Galériában hangzott el - szintén helyet kapott a lapban. Gaál István „gazdag fejedelemségének nevezi kedvenc településüket, mondván: „Csohány itt az intéző, Koffán Károly: Csohány Kálmán (1976) számadó egy személyben. Feladata, hogy mindent lajstromba vegyen, megőrizzen, elraktározzon, szigorú hűséggel, mesterségének alázatos tiszteletével. ” Gaál Istvánról, Pásztó és Nógrád megye díszpolgáráról viszont Shah Gabriella „A varázsvölgy lakója” címmel írt pályaképet, kiemelve a harmadik nagy pásztói személyiségről, Rajeczky Benjámin ciszterci szerzetesről, zenetudósról készített filmjét. T. Pataki László „Koncsikódal fényei” című írása - amely a Palóc Parnasszus című pódiumújság 2005/2-es számában olvastatott fel először - a január 31-i pásztói megemlékezést idézi, de jóval messzebbre megy, amikor felteszi kérdéseit: „Mit akarhatott olyan nagyon, s olyan makacsul, élettel-művészettel, ide-oda (Pestre, Pásztora) szervezett évenkénti találkozókkal maga Csohány? Mit akart a távolsággal? Mit együtt Pesttel, Pásztóval?S, hogy akkor, milyen tennivalónk lehetne nekünk itt még? A különszám szerzői között többször is feltűnik a mátra- ballai Solymár-ok neve: a néhai Istváné, aki a Nemzeti Galéria igazgatóhelyetteseként sok művésszel - így Csohánnyal is - szoros munkakapcsolatban állt, és az író Józsefé, aki „Csohi” címmel foglalja együvé barátságuk emlékképeit. S az egyik legrégibb, legjobb barát, a szobrászművész ifj. Szabó István is megnyilvánul az emlékszám lapjain, „Egy szemvillantásból értették egymást” címmel éppen e sorok írójának mondta el Csohánnyal kapcsolatos gondolatait, érzéseit. E Palócföld- szám szomorú aktualitásaként emelendő ki az a tény, hogy e helyütt jelent meg az áprilisban elhunyt Horváth István . utolsó írása „Csohány Kálmán hazatérése” címmel. A szerkesztést dicséri, hogy stílusosan „Palóc írások”-at is „belopott” a direkt Csohány- ra emlékezők mellé. E fejezetben kapott helyet Kapros Márta „Nógrádi parasztház az ezredéves kiállításon”, Tari Lujza „A tárogató tá- gabb palóc vidéki múltja” és Kiss Gábor „Kyrie Csohány Ungaricum - kutatástörténeti és dallamtörténeti adalékok” című tanulmánya. A különszámot „A lila dosszié titkai” című adattár zárja, amely válogatást ad közzé a Csohány Kálmánné által rendszerezett életrajzi adatokból, az önálló és csoportos tárlatok, az emlékkiállítások, a köztéri és murális művek, az illusztrációk, valamint a díjak, kitüntetések listájáról és a Csohányról írott cikkek, dolgozatok bibliográfiájából. A teljes dokumentáció Pásztón, a Csohány Galéria gyűjteményében lesz majd hozzáférhető. A Palócfóld emlékszámának - amelyet értelemszerűen Cso- hány-rajzok illusztrálnak - legnagyobb értéke, hogy mintegy igazolja Csohány Kálmán 1970- es önéletírásának mondandóját: „Szűkebb hazám embereit ismerem jól, de úgy érzem, hogy az ő Kálmán: Pásztóiak (1967) örömük vagy bánatuk papírra vagy rézlemezre vetésével egyetemes emberi magatartást közelítek meg. Ez legfőbb célja és értelme munkáimnak. ” mCSONGRÁDYBÉLA „Az ember az, ami a környezete" A Salgótarjáni Információs és Tanácsadó Irodában a közelmúltban nyílt egy tárlat, amely napjaink kortárs művészetéből ad ízelítőt. A kiállítás elnevezése KOZ, amely tulajdonképpen egy projekt. Szűcs Zoltán, Pál András „Ödön”, Németh Zoltán, Sebők Julianna és Rozik László projektje. A projekt összefogója, mozgatórugója Németh Zoltán, akit a már megszűnt Mandragora csoportból is ismerhet a salgótarjáni közönség. A 24 éves fiatalember dekoratőriskolát végzett, jelenleg pedig tervezőgrafikával és formatervezéssel foglalkozik. Szabad idejében alkot és tanulmányozza a művészettörténetet is. J. A. ____________- Milyen indíttatásból kezdett el rajzolni?- Ezt pontosan nem tudom. Annyi biztos, hogy nagyon nagy hatással volt rám Orosz István rajztanár, aki már nem él - mondta Németh Zoltán, akinek középiskolai tanára is azt tanácsolta, hogy képezze magát a rajz területén. - Orosz Istvánhoz magánszorgalomból kezdtem el járni és nagyon megszerettem a művészetet. Nem tartom magam egy jó rajzosnak, de nagyon szeretek alkotni. Nem vagyok művész, attól nagyon távol állok.- Milyen rajzokat készít?- Mindig olyat, amelynek üzenete van. A grafitis „vonalból” merítek. Nagyon szeretem használni a sprayt.- Mi a véleménye arról, hogy a közönség gyakran nem azt látja egy rajz mögött, amit az alkotó üzenni akar?- Ez valóban így van. Többször megtapasztaltam már én is.- A művészetnek melyik korszakát kedveli?- Elsősorban a kortárs művészet áll közel hozzám és az úgynevezett streetart, amely szabadon fogalmazva az utca művészete.- Mondjon néhány gondolatot a KOZ-ról!- Mindannyian mással foglalkozunk, de ugyanabban a projektben közreműködünk. Van közöttünk aki szobrászkodik, van aki zenél és grafikus is van a csapatban. Komplex dolgot hozunk létre abból, ami bennünk van. A nemrég nyílt kiállításunkra is ugyanez volt a jellemző. Összehangoltuk a táblaképeket a videóval és a zenével, amely utóbbi konkrétan arra az alkalomra íródott.- A családjában van valaki, akinek szintén van tehetsége a rajzoláshoz?- Édesapám mindig is szeretett rajzolni, de mostanában már ritkábban foglalkozik vele - mondta Németh Zoltán, aki viccesen még hozzátette, hogy a nagyapja krómozó volt.- Megfordult a fejében, hogy egyszer rajzot tanítson?- Úgy, hogy főiskolára járjak és utána rajztanár legyek, úgy nem. Viszont vannak fiatalok, akikkel már régebb óta foglalkozom. Segítek nekik ha megmutatják a rajzaikat és tanácsot adok abban, amiben tudok. Velük Is készülünk majd egy kiállításra, de ez még a jövő zenéje. Sajnos, az a tapasztalatom, hogy nagyon sok fiatalnak a szülei elszörnyülködnek azon, hogy miket festenek. Nem azt látják a rajzaikban, amelyeket valóban el akarnak mondani vele. Persze a képeknek lehetnek többféle értelmezései és vannak, akik tudatosan úgy festenek, hogy többértelmú legyen az alkotás.- Vannak kedvenc művészei, akik példaképnek számítanak?- Példaképek igazából nincsenek, de vannak, akik hatással vannak rám. Ilyen Helnwein, aki a Marilyn Manson klipeket is készíti. De Rainer Arnulf és Basquiat is hatással van rám. Persze számtalan mai, kortárs alkotót tudnék még fölsorolni. Nem csak az alkotók, hanem a zenék is hatással vannak rám. Szoktam például tangóra is festeni. Úgy gondolom, hogy az ember az, ami a környezete. Ezt lehet tudatosan is irányítani, de van, hogy hagyni kell, hadd menjen minden magától... Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Rátok szabadítom az adóhivatalt áitkozotl ujők. ’’Szerencsés nyertesünk: Keresztes lAszlóné Patvarc, Mikes K u. 14. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb július 14- ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
