Nógrád Megyei Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 151-176. szám)

2005-07-30 / 176. szám

BÁCSI, NÉPIESEN JELLEMZŐ ESET ÚJSÁG FÖLDBE TEMET ANTONOV REPÜLÖJÉ: NEK JELE EGYIK MEGYÉNK, EGYMÁS UTÁN PUSZTUL DELIBES OPERÁJA} IDÖSZÁ- ' MfTÁSUNK ELŐTT, R .~ UJTÚJEL ÁLLAT­KERT A BRÓM VEGYJËL1 MUZSIKA- ►>-­ÁLOMBA 'RINGAT ‘ NULLA GABONÁT BE- « TAKARÍT CÉKLA­SZELET SZINTÉN HÁROM- . TAGÚ ; EGYÜTTES FÉRFI BECENÉV NAPSZAK,, KÖLTŐIEN. NYILAZÓ ISTEN RIADÓ A MOLIB PÉN JELE SPANYOL NÖ1 NÉV. ARRA 1 A-HELYRE, RANG­JELZÉS FAJTA OSZTRÁK FOLYÓ SZIGLI- -, GETJ SZÍNMŰ­ÍRÓ VOLT ...TETT; EELÜL­TETETT RÁDIUSZ. ■RÖV. DEHOGY L KIÜTÉS RINGBEN NAGY FÉM­EDÉNY CSORDO­GÁLNI HORDÓ­MÉRTÉK MŰVÉSZI TESTKÉP FÜGGŐNY- TARTÓ KULTÚRA 2005. JULIUS 30., SZOMBAT A szerző, Végh Károly portréja a könyvborítóról hály szerkesztésében. Az olva­sószerkesztői teendőket egy salgótarjáni származású hölgy, Sulyok Bernadett, a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum munka­társa látta el. Ugyancsak név szerint kell megemlíteni T. Nagy Györgyöt, aki feltűnően elegánsra, nagyon kellemes külleműre tervezte e belül is, tartalmilag is érdemdús köny­vet, amelynek publikációi a szerző mindenkori munkáját, gondolkodását tükrözik vissza és szándékai szerint - „első­sorban a közösségi gondolko­dás köré csoportosulnak, az ér­tékek megtartására és felmuta­tására törekednek. ” Végh Kár­oly megnyugodhat, igyekezete nem hiábavaló, célja ezúttal is maradéktalanul sikerült, csak­úgy mint a már-már elfelejtett Czine Mihályról, Darvas Jó­zsefről és Szabó Pálról írott munkái esetében. E csupa ked­vező benyomás után őszintén remélem, hogy Diósjenőről, a megyéről írván csak véletlen­szerűen tett kérdőjelet a Nóg- rád „ölelésébe járok haza” megállapítás után. Az írások mondandója, szellemisége ugyanis szerintem inkább igényli a felkiáltó jelet... Levesek és bölcsességek Egy ismert újságíró, Juhani Nagy János és egy József Atdla-díjas prózaíró, Molnár Miklós könyvét adta ki legutóbb a tavaly létrejött Magyar Nyugat Könyvki­adó, amelynek kötetei mind keresettebbek a könyvpi­acon. Korántsem véletlenül. Bódi Tóth Elemér juhani Nagy János - aki egy mátraalji fahiban él - korábban emlékezetes riportsorozatban szá­molt be például a Palme- gyilkosságrél, Észak-Koreáról, a titkosszolgálatokról és több kötetet adott ki, most igazi nyári örömöket kínál mindazoknak, akik el sem tudják képzelni életüket a levesek nélkül. (Állítólag főleg a házas és a negyvenes korosztályhoz tarto­zó férfiak kedvelik különöskép­pen a leveseket. Ők még azok, akik egyáltalán tudják, mi is az a házi koszt és őszintén sajnálják a csupán salátákon és pizzákon, a műtáplálékokon és szintetikus ita­lokon élőket) Legutóbbi új-zélan- di családlátogatásunk során is ta­pasztaltam, micsoda sikert aratott a „magyar leves” az ottaniak köré­ben, akik egyébként nem „levese- sek”. Hát ha még Krúdy Gyula ide­vágó köRői szárnyalásé étel- és ieveshimnuszait is olvashatták volna. luhaniNagy János szakács- könyve persze ennél „prózaibb”, viszont a maga nemében egyedül­álló módon „térképezi föl” a világ leveseinek jó részét Ez a könyv, A világ levesei 333 receptjét, elkészí­tési módját közli 77 országból. Mondhatni, egy világméretű, azaz globális leveskultúra mélységes­nél mélyebb titkai tárulnak föl az olvasó előtt a receptek nyomán. Közvetétt módon ugyanis ott van minden levesben szinte az egész történelem, azéletmódés a kultú­ra Szelemesalő- és utószóés sok­sok színes ételfotó teszi teljessé Juhani Nagy János kötetét, aki ezt megelőzően Európa eszik című könyvével aratott sikert Persze kánikulában sem csak ievessel él az ember. A kiadó má­sik és ugyancsak sikert Ígérő kö­tete a József Attila-díjas író,Molnár Miklós Bolond Istók bölcsessége cí­mű könyve. A Bolond Istók-törté- neteket - hívhatják akár másként is őket - mindenhol a világon be­szélik egymásnak az emberek, hi­szen tipikus helyzetekről, maga­tartásformákról, „bohóságokról”, sőt „bolondságokról” van szó ben nük. Végső soron persze örök böl­csességekről, az ember esendősé- géról. Arról, hogy a létezés csodá­ja önmagában van, a világ és az emberi élet dimenziói felfoghatat­lanul hatalmasak, megismerhetet- lenek, ugyanakkor minden kis rész megismerése, vagy legalább megsejtése újabb határtalan vilá­gokkal kecsegtet A Bolondlstók-történeteket köz­readó író természetesen nem böl­cseleti művet Jdnál, hanem na­gyon is szórakoztató, a legneme­sebb szellemi örömöt nyújtó köny­vet. Csak egyetlen példa Istók tré­fáiból, a címe, Ura a szavának: „Hány éves vagy, Istók? - Negy­ven.- De hiszen két évvel ezelőtt is ezt mondtad.- Ezt hát! Amit egyszer kimon­dok, ahhoz tartom is magam.” Tehát ebben az esetben is igaz az, amit az író mindjárt a könyve elején közöl: „A gyümölcsöt csak az érti meg, aki megeszi.” Aki pe­dig levelet akar írni, íme: magyarnyugat@axelero.hu . Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mi lesz akkor, ha újra divatba jön, hogy szűzen kell férjhez menni?” Szerencsés nyertesünk: Pintér Pál, Dorogháza, Szt István a 154. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legké­sőbb augusztus 4-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! A HARMA­DIK MŰ­SZAKBAN DOLGOZÓ KÁRTYA- £ JÁTÉK HÍZIK, GÖMBÖ­LYÖDIK HIÁNYÁ­BAN ■|1 Hz KIRÁLYA;' LALO « OPERÁJA VACAK, POCSÉK <5 :=r zúpJtó ura RÁDIÓ­MÁRKA ■o ZSIRÁF ROKONA HELYRAG. A -BÖL ! PÁRJA ... LUJZA TÉR; METRÓ- ÁLLOMÁS, ÉSZAK- < AMERIKAI ORSZÁG SZAMÁR­HANG A -KA PÁRJA <JMSZK . FOLYÓJA MOTÍVUM, IZA­BELLA. BECÉZVE KIVÁLÓ BIRKÓZÓ (ATTILA) PÁROSÁN; CSAL ! . SSIISSSSKS Nógrád „ölelésébe járok haza?" Lehet-e, megmaradhat-e valaki nógrádinak a megyeha- Végh Károly - mint a visszaem­táron túl, tartós távoliét esetében is? Véleményem sze­rint igen, pontosabban: is is. Azaz természetes, hogy az új környezetben, másféle hatásrendszer közepette sokat változik az ember, szélesül, gazdagszik szellemi horizontja, de „idegenben” is jórészt rajta múlik, hogy mennyire szakad ki a „felnevelő dajka” vonzásából. Mikszáth Kálmán esete a legjobb bizonyíték rá, hogy máshol élvén is, mindig megmaradt palócnak, nem is akármilyennek. Manapság Praznovszky Mihály iroda­lomtörténész munkássága példázza, hogy távolról - je­lesül a Dunántúlról - is lehet igazán szeretni, okosan szolgálni a „tájhazát”, Nógrádot. Csongrády Béla Aligha véletlen, hogy e beve­zető gondolatok éppen Végh Károly „Ha lelked, logikád” cí­mű kötete kapcsán jutottak eszembe. Az 1949-ben született szerző ugyanis Diósjenőn ne­velkedett, népes családjának számos tagja manapság is ott lakik, felnőttként Rétságon népművelősködött (ahogyan év­tizedekkel ezelőtt nevezték a kultúraközvetítő szakmát), a későbbiekben Vácott tette ugyanezt, jelenleg pedig Buda­pesten, a Petőfi Irodalmi Múze­umban marketing-igazgató. Jó ideje nem él már Nógrádban, mégis könyvének első írása - a „Kitárt marok” - hazajáróban” - teljes egészében e tájegység­gel foglalkozik s a későbbi feje­zetekben is fel-felbukkan egy- egy nógrádi témájú dolgozat. A szép hangzású „kitárt marok” jelzős szerkezet egyébiránt Szentgyörgyi István (1842-1931) színművésztől származik, aki a szülőfalujaként tisztelt lékezés címének második ré­szében egyértelműsíti - ugyan­csak hazajár a börzsönyalji köz­ségbe. Felidézi a sajátos hangu­latú természeti környezetet, magát a falut s természetesen az itt élőkkel kapcsolatos élmé­nyeit is. „A táj és az ember idő­vel hasonul egymáshoz. Egymás­hoz csiszolódnak, mint patak­ban a kövek. Az alföldi emberek­ben a végtelen nyitottságot fedez­tem fel, míg az itt élőkben a zártságot, a keménységet. Talán a szél, a hó tette keményebbé az arcokat, a szí­vós, agyagos, köves, szántás­nak ellenálló föld? Ki tudja? Csak burkot ne­héz feltörni, alatt igaz embe­rekre találunk”. Ilyenek voltak Végh Károly szerint a sze­génységben is gazdag versfa­ragók - példá­ul a dadogós András bácsi - és a piktorok is, köztük a csavargó akva- rellfestővel, Gombaszögi úrral. Egyko­ron Mányoki Ádám Rákóczi fejedelem meg- örökítője is gyakran láto­gatott Diós-jen- őre, ahol apja a Diésjenőt emlegette ily módon. Az új kötet címtep)án József Attila kézírása is olvasható református gyülekezet esperese volt. A kul­turális élet emlékei közül töb­bek között a bálok, a műkedve­lő színjátszó-bemutatók, „öröm­ünnepek” és a tájoló bábelőadá­sok elevenednek meg a közmű­velődésben járta Végh Károly emlékei nyomán. És szó esik a művelődési ház, a „kultúr” lel­kes építéséről is. Nemcsak nosztalgiázva, hanem számonkérőn is: hiszen a közös művet kocsmának adták el és a magányos öregek csak „félillegalitásban”, az iskola padjaiban kucorogva tudnak összejönni, találkozni, mesélni, énekelni. „A megtartó közös­ség” című írás ugyancsak eb­ben a szellemben fogant. „Most nem azért van szükség a közös­ségekre, hogy visszaálmodjuk ve­le a régi életet. Sokkal inkább új tartalommal kell telítődniük. A társadalmi hiányokra kell, hogy felhívják a figyelmet, mert a de­mokrácia műhelyei itt alakulhat­nak ki, és nekik kell a helyi gon­dokat is megoldaniuk, mert azo­kat ők ismerik legjobban... ” Az irodalomtörténetet műve­lő, a művészetekkel foglalkozó Végh Károly érdeklődési köré­ben is találni megyei vonatko­zásokat, indirekten még az iro­dalmi szalonokról szóló „cse­vegve folyik át...” Közösség szü­letik című fejezetben is. Közvet­lenül jelenik meg újra Nógrád, konkrétan Diósjenő a „nem kell más verse már...” Az irodalom műhelyeiben című fejezet „Rímfaragók” című írásában, amely Géczi András és Miklós Sándor helyi parasztköltő ver­seit tartalmazó gyűjteményt recenzálja. Az 1994-es helytör­téneti kiadvány érdekessége, hogy a dicséretes értékmentést a Szentgyörgyi Kör jóvoltából Végh József - Végh Károly test- véröccse - végezte. A kötetzáró „Kertemben érik a leveles dohány...” Képzőművészeti ba­rangolások című fejezetben ka­pott helyet a nyugat-nógrádi in­díttatású Németh Árpád festé­szete ihlette opusz és a szécsényi gyökerű fotóművész, Ács Irén Horpácson kiállított Mikszáth-képei láttán megfo­gant gondolatsor. Végh Károly azonban nem­csak szülőföldjéhez maradt hű hatodik könyvében, hanem ked­venc alkotóihoz is. E helyütt is több írást szentel Szabó Pál és Darvas József író, valamint Czine Mihály irodalomtörténész munkásságának, emlékezeté­nek. Mindhármukról önállóan is értekezett korábban. Ugyan­csak írt könyvet a festők városá­ról Szentendréről, amely innen, a „Ha lelked, logikád...” című összeállításból sem maradha­tott ki. Új könyve címét Végh Károly József Attilától - a jogörökösök hozzájárulásával - kölcsönözte és a fejezetek élére is odakerül­tek a vers sokat mondó, szép so­rai, amelyeket a szerző kamasz­kora óta ars poeticái ihletettség- gel mondott-mormolt magában évtizedeken át. „Máig azt gondo­lom, hogy erre a kis versre egy egész élet filozófiája, tevékenysé­ge felfűzhető”... bár „mélységé­nek, mondanivalójának minden rétegét kibon tani nem tudom ”... A kötet a Palócföld Könyvek sorozat új folyamában látott napvilágot Praznovszky Mi­

Next

/
Thumbnails
Contents