Nógrád Megyei Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 151-176. szám)
2005-07-04 / 153. szám
3 2005. JÚLIUS 4., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE „Biztonságos közlekedésre alkalmatlan" (Folytatás az 1. oldalról) megyében: a kisteherautó tulajdonosa ugyanis ózdi illetőségű. A rendőrök leintik az ütött-ko- pott Golfot: a gumiabroncsokra azt lehet mondani, hogy „tükörradiál”, már töltik is a berendelő lapot. Nem sokkal később egy szebb napokat látott Zasta- va csörömpöl - szó szerint - a járőrök elé: a vezetőnél nincsenek iratok. S ha még csak ez lenne a baj: irányjelző nem működik, az első-hátsó tengelyeken a gumiabroncsok szélessége eltérő, az ablaktörlő lapátnak csak a helye van. Újabb autó érkezik, egy Fiat kisbusz: szabálytalanul sötétített ablakok, nem megfelelően rögzített ülések, amelyek ráadásul nem is ehhez a típushoz valók, hátul nincs biztonsági öv, a jobb első gumiabroncs futófelülete szinte teljesen sima. Nem vitás, irány az ellenőrző állomás. Közben megérkezik a mobil járőrpár, csatlakozom hozzájuk, és körbejárjuk a többieket. Éppen az egyik ellenőrző ponthoz indulunk, amikor a járőrök felfigyelnek egy Volkswagen Passatra: utánaerednek, megállítják. Csak hüledezek: korrodált karosszéria, az első lökhárító hiányzik, s nincs rendben a világítóberendezés sem: hiányos, ami pedig megvan, az sérült, s a laikus számára is világos, baj van a gumiabroncsokkal is. Hívás a motorosoknak: ezt is kísérhetik. A következő egy Ford kisbusz: itt rendben van minden, csakhogy a vezetői engedély otthon maradt. Ellenőrzik, valóban rendelkezik-e jogosítvánnyal, s mivel igen, így helyszíni bírsággal megússza a feledékenységet. Nem így a Citroen kisteherautó vezetője: őt azért állították meg, mert sem ő, sem a mellette utazó gyermek nem használta a biztonsági övét. Aztán kiderül, hiányosan vezette a menetlevelet is. Először azt mondja, elfogadja a helyszíni bírságot, aztán, amikor már a rendőr kitöltötte, meggondolja magát: azt állítja, be volt kötve - holott többen is látták az ellenkezőjét - s szerinte a menetlevél is rendben van. A járőr nem vitatkozik, közli, szabálysértési feljelentést tesz. A középkorú férfi arrogáns, látványosan dühöng, amikor a menetlevelet piros tollal lezárják a rendőrök. A motoros járőrök szinte megállás nélkül fordulnak, s kísérik be az újabb autókat. 21-es főút kivezető szakasza: a mobil járőr egy eltérő színű VW Golf után ered: világításproblémák, lefutott gumik, korrodált, többszínű karosszéria, a szabványtól eltérő felnik. A tulajdonos szemmel láthatóan örül, hogy csak soron kívüli műszaki vizsgálatra küldik, s nem kell büntetést fizetnie. Befut egy Opel is, itt „csak” a szabványon túli sötétítés a probléma, indulhat a konvoj, merthogy már két autót is közrefognak a motorosok. Az akció végén már csak a mérleg elkészítése van hátra: több mint 200 gépjárművet állítottak meg az ellenőrző pontokon, ebből 13-at küldtek soron kívüli műszaki vizsgálatra: ennek során 11 autót rendeltek műszaki vizsgára, legtöbbjüket a nem megfelelő fékhatás(l) miatt, ebből egynek a forgalmi engedélyét azonnal elvették a közúti közlekedésre való alkalmatlanság és a közlekedés biztonságának veszélyeztetése miatt. Két autót rendeltek vissza szemlére, négy esetben szabtak ki helyszíni bírságot egyéb szabálysértés miatt, egy feljelentés engedély nélküli vezetés miatt, illetve egy esetben feljelentés egyéb szabálysértés miatt. A mérleg magáért beszél: nem a megfelelő műszaki állapotú autóval rendelkező, szabályosan közlekedő autósok zaklatása volt az akció célja, hanem az, hogy azokat az autókat emeljék ki a többi közlekedő közül, akik nemcsak önmagukra, hanem másokra is veszélyesek gépjárművük állapota miatt. A mobil állomás gyakorlatilag felér egy komplett műszaki vizsgasorral mmEmmmm Roncsderbi Hegedűs Erzsébet kalandra FEL! - szokta mondogatni az öcsém, amikor kocsival hosszabb útra indul. S bár ő mindig gondosan ügyel arra, hogy autója műszakilag rendben legyen, sok autóstársáról ugyanez már nem mondható el. Erről győződhettem meg a minap, amikor részt vettem abban a közlekedési akcióban, amelyet a rossz műszaki állapotú gépjárművek kiszűrésére tartottak. Gépkocsivezetőként, újságíróként egyaránt elképedtem, milyen autók közlekednek az utakon: szabályos roncsderbi zajlott a szemem előtt. s BÁR SZINTE nap sem múlik el anélkül, hogy ne hallanánk hírt halálos kimenetelű közlekedési balesetről, az emberi felelőtlenség határtalan. Másként nem lehet, hogy olyan autók jönnek velünk szemben az utakon, amelyiknek alig működik a fékje, amelyiknek tükörradiál a gumiabroncsa, ami még a legoptimálisabb időjárási és útviszonyok közepette sem képes arra, hogy féktávolságon belül megálljon, vagy amelyiknek a karosszériáját csak a lélek tartja össze, sőt már az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán elindul, és menet közben nem esik szét. S vezetőjük vígan, mondhatni lelkiismeret-furdalás nélkül beleül, elindul, nem törődve azzal, hogy mit kockáztat vagy kit veszélyeztet. Ugyancsak elképesztő a magyarázat, amellyel némelyikük megpróbál kibújni a felelősségrevonás alól: csak ide, a „szomszédba” indult, az előző nap lerobbant autójáért, amelyik egyébként teljesen rendben van, vagy éppen most akarta szerelőhöz vinni, mert érezte, valami nem stimmel a fékkel, nem működik az irányjelző, cserére szorul a gumiabroncs és a többi és a többi. nem vagyok félős ember, de megvallom őszintén: a hideg is kiráz arra a gondolatra, hogy egy ilyen autó egyszer csak önállósítja magát, és éppen az én kocsimnak csapódik. Reszketek attól, hogy egy ilyen autó elé szalad ki valamelyik utcából egy gyerek, s a megkopott gumi, a hatástalan fék meg a felelőtlenség egy újabb halálhoz vezet. életveszélyes kalandra fel! - így kell módosítani a kedvenc szlogent, mert addig, amíg csak egy, csak egyetlen egy ilyen járgány közlekedik az utakon, életveszélyben vagyok én, életveszélyben vagy te, életveszélyben van ön, mindenki. S az árat, mégpedig kőkeményen, általában a vétlen fizeti... Isten éltessen, Vanyarc! Ünnepelt hazánk szlováksága Semmelweis tanítása kincs (Folytatás az 1. oldalról) Délután szlovák istentiszteletet tartottak az evangélikus templomban, majd átadták a „Nemzetiségünkért” életműdíjakat, amellyel az Országos Szlovák Önkormányzat jutalmazza évente azokat, akik évtizedes munkásságuk alapján a hagyományőrzés terén sokat tettek a magyarországi szlovákságért. Méltónak bizonyult az elismerésre Lami István néprajzkutató, Gregor Papucsek költő, valamint a piliscsévi asz- szonykórus is. Tavaly Békéscsabán a vanyarci Rozmarin hagyományőrző csoport is megkapta ezen országos díjat. A templomból a millenniumi emlékparkba vonult az ünneplő tömeg, ahol megemlékeztek Vanyarc újratelepítésének 300. évfordulójáról.- Vajon mi tartotta meg a falunkat ennyi évszázadon, évtizeden keresztül? - tette fel a kérdést köszöntőjében Kollár András polgármester. - Azt mondják: a patak és a szikla összecsapásából mindig a patak kerül ki győztesen, nem az ereje, hanem a kitartása miatt. Erősek sosem voltunk, de a település és az itt élő nép mindvégig kitartónak bizonyult. Talán ez az állhatatos kitartás élte túl a nehéz időket... A településvezető ismertette Vanyarc történetét, melyet „hol sokan laktak, hol kevesen, s volt mikor elnéptelenedett. Hol háború dúlta, hol békében pihent, hol gyarapodott, hol szegényedett. Azonban mindig itt volt... ’’- Hálával és tisztelettel gondolok az elődökre, mert egy szép és élő települést hagytak ránk - zárta gondolait Kollár András, aki átnyújtotta a 300. évforduló tiszteletére készített képeslapot a község legidősebb lakóinak - Apró Istvánnénak, Mari néninek és Juhos Pálnak - valamint a legfiatalabb generáció képviselőinek.- A magyar nemzet gyakran, s joggal ünnepli a honfoglalás különböző évfordulóit. Teljesen jogos, hogy önök, vanyarciak is megünnepeljék elődeik „honfoglalását”, akiket minden tisztelet megillet - szólt a helyiekhez Fűzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke.- Vanyarcot a nógrádi szlovákság központjaként tartjuk számon. A legnagyobb elismerés, melyet kifejezek az önök faluja előtt, mindannyiuknak kijár. Ezt követően a polgármester és az elnök közösen leplezték le- az Országos Szlovák Önkormányzat, a községi önkormányzat, a szlovák kisebbségi önkormányzat és a Nógrád-Hevesi Szlovákok Egyesülete által - az évforduló alkalmára állíttatott márvány emléktáblát. A rendezvény a szabadtéri színpadon gálaműsorral folytatódott, ahol - Jura) Migas, a Szlovák Köztársaság nagykövetének köszöntőjét követően - a magyarországi szlovák nemzetiségi csoportoké volt a főszerep: ha-- gyományőrzők, népdalkörök, zenekarok léptek fel - több mint kétszáz közreműködővel. A hazai szlovákság napja mulatsággal zárult. A kórház dolgozói és kitüntetettjei M.J. Salgótarján. „Semmelweis Ignác születésének napja a magyar egészségügyi dolgozók számára az az alkalom, mikor a figyelem kissé rájuk vetül, s munkájuk, elismerése szavakba öntődik. Semmelweis tanítása maradandó kincsünk, mint tudományos tétel sziklaszilárdan, megdönthetetlenül áll előttünk, mint gyakorlat, százezrek életét határozta meg fogalmazott ünnepi beszédében, a Szent Lázár Megyei Kórházban pénteken tartott rendezvényen dr. Tóth Károly, a szemészeti osztály vezető főorvosa. Gondolatait azzal folytatta, hogy a jeles előd küzdelmes pályájához hasonlóan, a mai kor egészségügyi dolgozóinak is nehéz helyzetben kell helytállniuk. Az elmúlt tizenöt év egészségpolitikai történéseit érintve a főorvos elmondta többek közt: „bár az egészségügyben dolgozók segélykiáltásai régóta betöltik az étert, a meghallgatás mindig elmaradt. Mindannyian tudjuk, hogy az intézkedéseknek inkább formai mint tartalmi jellegei voltak. Nővéreink, ha tehetik, elhagyják a pályát, mert máshol kevesebb áldozattal boldogulhatnak, az orvoslétszám a katasztrofális szint alatt van. A betegségek, nehézségek legyőzése tart össze minket.” A hagyományoknak megfelelően elismerések átadásával folytatódott az ünneplés. Koczka Mária, (reumatológia-fizikoterápia) egészségügyi miniszteri dicséretben részesült, kitüntetését két napja, az országos rendezvényen vette át. Adjunktussá lépett elő: dr. Demján Mónika és dr. Uzelman Ágota. A Szent Lázár Megyei Kórházért elismerő oklevelet vette át: dr. Gyepes Péter orvosigazgató, osztályvezető főorvos, Kecskés Gézáné főnővér, Kovács Istvánné főelőadó, Molnár Balázsné és Torják Istvánné főnővérek valamint Varga JózseJhé szakgondozó. Dr. Noskó Károly-emlékdíjban részesült dr Juhász Bernadett és Bartkó Melinda. Fiatalok és idősek egyaránt ünnepelték a község újratelepítésének 300. évfordulóját. Képünkön Kollár András (jobbra) köszönti Apró Istvánnét és Juhos Pált FOTÓ: GÓCS É.
