Nógrád Megyei Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 151-176. szám)
2005-07-23 / 170. szám
4 2005. JULIUS 23., SZOMBAT KULTÚRA „...voltál egyszer itt - / s marad / szavad..." Jó ideje már, hogy a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár igazgatója, Oroszlánné Mészáros Ágnes nekem ajándékozott egy kötetet azzal a kedves ajánlással, hogy meglegyen az én könyvespolcomon is. S máig nem került oda, ellenben ott van a számítógép mellett, arra várván és figyelmeztetvén, hogy írjak róla, mutassam be. Eleddig azonban mindig csak halogattam ezt az önként vállalt penzumot, mert azt hittem, hogy szomorúvá tesz. Aztán minél többet lapozgattam, olvasgattam, rájöttem: a tény - hogy Csikász István 2001 óta már nincs köztünk - keserít el, a könyv, ami róla, általa látott napvilágot, inkább vigasztal bennünket és bizonyítja, hogy nem csak élete, munkássága volt értékes, figyelemre és elismerésre méltó, szellemi öröksége is. A kötet élére - méltón Csikász Istvánhoz - egy meghatározhatatlan műfajú opus került. Már jellemző a címe - ha e sorok egyáltalán annak nevezhetők - is: „Önéletírás (jellegű) (személyes/kedő?/adatok, adalékok, megjegyzések - és tények) A Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság fennállásának 15. évfordulója közeledtével, 1993. decemberi fiziológiai és lelkiállapotom szerint (hajnalonként, délelőtt és késő esteken)”. A dolgozat ugyanis mesz- sze meghaladja, kitágítja a hagyományos önéletrajz kereteit, bár a szokásos családi, élettörténeti vonatkozások mind-mind megtalálhatók és pontosan nyomon követhetők lapjain. így például kiderül belőle, hogy az 1933-as születésű, zalai származású fiatalember - meglehetősen viszontagságos gyermek- és ifjúkor után, megannyi művészeti élmény, tapasztalat, ismeret birtokában - 1958-ban, végzett restaurátorként került Balassagyarmatra, a Palóc Múzeumba. Szinte azonnal színjátszó lett, majd másokkal összefogva megalakított egy irodalmi színpadot, amelyet Madáchról neveztek el, s amellyel olyannyira berobbantak az élvonalba, hogy 1960-ban már nagy díjat nyertek Győrben, az első országos fesztiválon. S ettől kezdve - mintegy harminc éven át - Csikász István a balassagyarmati színház- és előadó-művészet kiemelkedő, mondhatni meghatározó személyisége volt. Bár egyéni szereplései, fellépései sem tekinthetők sikertelenek, igazán az általa, mint hivatásos rendezőként instruált, vezetett együttesekkel, nem kis részben műsorszerkesztőként írta be nevét a város művelődéstörténetébe. Abból, hogy időközben rajz és földrajz szakos tanár lett, még nem következett, hogy képzőművészként - több mint hetven csoportos és önálló kiállítás résztvevőjeként - is jelen volt, jelen lehetett a kulturális közéletben. Annál inkább következett született rajzkényszeréből, -készségéből, - amely egyidős volt járni tudásával - és tanulmányaiból. Orvos apja kiváló zenei képességét ritmusérzék, valamint erős verbalitás formájában kapta örökül. Innen eredeztethető irodalmi - költői, színműírói - tevékenysége, amelyet számos lap, folyóirat, antológia és néhány saját kötet tanúsít örökérvényűen. (A „Levelek Bálint úrhoz” című könyvének dedikált példányát 1998 áprilisában kaptam meg tőle: Cs. B.) „Verseim fejeznek ki legpontosabban és legőszintébben... sem faji, sem vallási előítéleteim nincsenek. Feltételeim, illetve kritériumaim persze vannak. Ezek kizárólag erkölcsiek: tisztességre, közösségi magatartásra, a nemzettudat érzésére és az általánosan magas színvonalú európai műveltségre vonatkoznak - azt mondhatnám, hogy a MÓZESI tízparancsolatfundamentumán állnak. Kellemetlenkedő megjegyzéseim (a „nem érted, hanem ellened haragszom” attitűd: Cs. B.) ellenére szíwel-lélekkel nógrádinak kell magamat vallani, az vagyok Zabartól Szendehelyig, Honitól Pásztóig. Igen szép tartalmú emberek a barátaim Salgótarjánban, Szécsényben és Balassagyarmaton. Szolgálatnak tekintem a munkámat, nem szolgaságnak, s ha volt is idő, mikor „kulturális kényszermunkás” szerepekre degradáltak, ezt el kell felejteni" - írta, igazolván, - bár ő csak „hevenyészett fogalmazványának, „regisztrálásinak nevezte - valójában esszének kell tekintenünk életrajzi ihletésű, keserédes hangulatú visszaemlékezését. „Hármas iker” volt „egy személyben”, „különbözöm - tehát vagyok ” vallotta magáról, bár „akaratlagos polihisztortörekvései” soha nem voltak s nem vezette „feltűnési viszketeg- ség” sem. Érthető, hogy bántották az ilyen vádak is... A szerkesztői koncepció - amely az egykori (szín)játszó- társ Oroszlánné Mészáros Ágnest dicséri - testes részt áldoz a kötetből a költő Csikász István bemutatásának. A kiválasztott versek érzékletesen visszaigazolják alkotójuk „ars poeticá”-ját. „Rebellis” magyarságtudat párosul bennük európai horizonttal, az egyéni látásmód a szűkebb és tágabb közösségek gondjával-ba- jával, a jelen és a jövendő iránti érzékenység a történelmi múlt, a klasszikus - világi és szakrális - kultúra alapos ismeretével. írt oratóriumot, litániát, episztolát, versbe foglalta a hónapokat, a napokat, órákat, olasz barátait és verset írt - mi sem természetesebb - a „Civitas Fortissimá”- ról, a „Legbátrabb város”-ról is. Ily módon búcsúzott Bóka Lászlótól, Tóth Lajostól és Vastag Zsolttól, sokszor megidézte nemcsak Balassi Bálintot, de Madách Imrét és Szabó Lőrincet is. „Költők, művészek megszülettek itt: / ország és világ ránk csodálkozik - / sugárzásukkal megszentelt e táj - a vers és a szó szájról-szájra száll.” - fogalmazta az „élettársának” titulált Balassagyarmat „millenniumi himnuszá”-ban. József Attilára emlékezvén írta meg „Születésnapomra - június 13” című versét. Önmagára is gondolhatott, amikor papírra vetette: „Költőnek egy a fontos: a lövő / s eloszlik minden az Idő / szerint / megint: / A jövő század rád hivatkozik / és tudni fogja: voltál egyszer itt - / s marad/szavad/számukra megtanulni jó: / nem kétes mondanivaló - ”. Az emlékkönyv harmadik nagy egységét Csikász István prózai művei képezik, amelyek kis túlzással akár szabad-verseknek is betudhatok, olyannyira érzelemgazdagok és lírai stílusúak. Ezekben az írásokban megtörtént és elképzelt szituációk, reális és szürreális történések, valós és tudat alatti fantáziaképek, hangulatok, a kezdet és a vég, az élet és halál megmagyarázhatatlan nagy kérdései szövik át egymást változó idősíkokban, míg végül utószó helyett kimondatik az „üzenet”: „Nem az emberi lét kategóriái számítanak. Komjáthy homályos ködalakja rám teríti az elfogadás, a befogadás köpenyét. Megengedték, hogy maradandó legyek. Már nem vagyok ember. Csak az ÉLŐ akar HALHATATLAN lenni. A Múlhatatlan már MARADANDÓ. Ezt üzenem a STYX Ipoly-partjá- rói” A kötethez - s egyszersmind Csikász Istvánhoz - is méltó a befejezés: Gál Gyula terjedelmes és igényes tanulmányban elemzi a nyolc év költői munkáját ösz- szefoglaló „Levelek Bálint Úrhoz” című, már említett gyűjteményt, amelyben „benne foglaltatik minden addigi jelentős motívum és állomás a szerző életéből. ” Ugyanez mondható el az emlékkönyvről is, azzal a különbséggel, hogy a motívumok és állomások immár véglegesnek tekinthetők. Felidézésükért köszönet a kiadó Madách Imre Városi Könyvtárnak, valamint a megjelenést lehetővé tevő Cserhát Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet elnökének, Holes Imrének és a Cserhát Print Nyomdaüzem Kft.-nek. ■ Csongrády Béla íCSIKASZ ISTVÁn 1 Az emlékkönyv címlapját Nagy Márta tervezte Görgey Artúrra emlékeztek Végh József Rétság. Emléktáblát avattak a város római katolikus templomának falán. Az 1848/49-es szabadságharc során a fontos hadi- út mentén fekvő települést számos alkalommal érintették a rajta átvonuló osztrák, magyar és orosz cári seregek. Görgey Artúr, a feldunai sereg vezére a móri vereség után 1849. január 4-én átkelvén hadaival a befagyott Dunán, Vácra vonult, ahol 5-én kibocsátotta nevezetes szózatát a hadsereghez. A haditerv értelmében - Lipótvárat felmentendő - két irányba indult el a váci táborból. A bal szárnya a Duna mentén Verőcén át Szob felé vette útját, míg maga Görgey a többi dandárral Rútságon át Nagyoroszi felé vonult, hogy onnan Ipolyság felé nyomuljon tovább. A mozdulatot a Komárom előtt álló osztrákokkal szemben a Pillér-hadosztálynak kellett fedeznie. Görgey a Mészáros Lázár hadügyminiszterrel való ösz- szeköttetés céljából január 8-án egy osztagot rendelt ki, amelynek Rétságon, Balassagyarmaton és Losoncon keresztül kellett a Hernád felé nyomulnia. Görgey a január 7-éről 8-ára virradó éjjelen a rétsági plébánián szállt meg. A szabadságharc legjelentősebb rétsági eseményére 1849. július 17-én került sor, mikor kisebb ütközet zajlott a településnél. A sikertelen váci ütközet után Görgey már az előző nap délutánján elhatározta, hogy az éjjel Rétságon át Gyarmatig nyomul. A menekülő váci lakosság többezres szekérhada azonban fölborítva a terveket hátráltatta a csapatmozgást, így csak 27-én indulhattak. A korábban szerzett fejlövése miatt lázzal küszködő Görgey a Váctól Rétságig tartó harcot személyesen irányította testvérbátyja, Görgey Ármin segítségével. Rüdiger orosz tábornok a harmadik hadtesttel nagy erőket vetett be, s a magyar honvédsereg kénytelen volt szüntelenül harcolva egészen Rétságig hátrálni. Leiningen Károly honvédtábornok, Poeltenberg Ernő honvédtábornok hadával egyesülve Rútságnál visszaszorították az oroszokat. Az ellenség a III. hadtestnek azt a felét, mely őt még Rétság előtt feltartóztatta, üldözőbe vette és azzal kezdte meg a következő támadást, hogy hevesen ágyúzta a falut, mely ennek következtében több helyen kigyulladt. A rétsági csatában részt vett a későbbi aradi vértanúk közül még Nagysándor József tábornok is, aki a Lókosnál lezajlott összecsapás után vette át csapattestével az utóvéd feladatát. A rétsági helytállásnak volt köszönhető, hogy a fősereg zavartalanul vonulhatott tovább Balassagyarmat felé. A rétsági emléktáblát a Kultúra Lovagrendje adományozta a városnak. A rajta látható - Gör- geyt ábrázoló - dombormúvet Rosengart Béla szobrászművész készítette. * GÖRGEY ARTÚR EMLÉKÉRE Iű A SZABADSÁGHARC SORAN^ 18^9. JANUÁR 7“ÉN A RÉTSÁGI PLÉBÁNIÁN SZÁLLT MEG Állíttatta a kultúra lovagrendje sacnaœsiCTK Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Azt hiszem Juli néni új szemüveget kellene csináltatnia ” Szerencsés nyertesünk: Mizera Anikó, Őrhalom, Kossuth út 17. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb július 28-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
