Nógrád Megyei Hírlap, 2005. július (16. évfolyam, 151-176. szám)
2005-07-16 / 164. szám
4 2005. JÚLIUS 16., SZOMBAT KULTÚRA „Nem tántorítsz el, lelkem felfelé tör" „Az ember tragédiájáénak egyik főhőse, Ádám mondja ezt a XIII. színben, a Föld szellemével vitázva. E szavak mélyebb értelmét - az ember égbe vágyó törekvését - szobrászati eszközökkel fejezte ki Rigele Alajos, amikor megalkotta Madách Imre 1936. december 19-én felállított alsósztregovai síremlékét. A költő halála után hetvenkét évvel elkészült végső nyughely históriáját Horánszky Nándor dolgozta fel és a Madách Irodalmi Társaság adta ki a több mint negyven kötetet magáénak tudó sorozatában, amelyet az éppen tucatnyi egyéb kiadvány egészít ki. Csongrády Béla Az 1994-ben alakult Madách Irodalmi Társaság a következő esztendőben, 1995-ben az I. Ma- dách-szimpózium anyagának közzétételével Indította útjára a Madách könyvtár új folyamát, amelyben - a 2004-es tanácskozás előadásainak megörökítésével - éppen a közelmúltban jelent meg a legújabb, a 42. kötet A sorozat évtizedes története során - azon túl, hogy megörökítette az évenkénti szimpóziumok mondandóját - mindig is figyelemre méltó tanulmányokat, irodalmi kuriózumokat hozott a felszínre. Értelemszerűen sokat foglalkozott Madách életével, munkásságával - élén a kimeríthetetlen fő művel - felesége, Fráter Erzsébet ellentmondásos megítélésű személyével és megjelentetett több Tragédia-fordítást is. Tavaly különösen sok értékes dolgozattal, publikációval gazdagodott a Madách könyvtár és általa a magyar szellemi élet Az év elején napvilágot látott például Bódi Györgyné „A legújabb Madách- irodalom (1993-2003)” című bibliográfiája, majd egy úgymond korszakos mű jelent meg a sorozatban: Becker (Bakonyi) Hugó „Madách Imre életrajza”. Ez a feldolgozás egyike a legkorábbiaknak, s a legkevésbé ismerteknek: eredetileg a Magyar Szemle 1899-es évfolyama közölte a 21. számtól kezdve tizenöt folytatásban. Könyv alakban e kiadás révén olvasható először. A pap, majd tanár szerző műve - mint Andor Csaba sorozatszerkesztő az utószóban megjegyezte - „nem sok újat tesz ahhoz, amit Palágyi Menyhérttől és más biográfusok írásaiból ismerhetünk”, mégis „elsősorban néhány életrajzi részlet árnyaltabb, pontosabb leírása” miatt fontos forrásmunkának tarthatjuk. Szintén 2004-ben adta ki a Madách Irodalmi Társaság (közösen a Mikszáth Kálmán Társasággal, Csesztve és Horpács együttes megjelölésével) Papp- Szász Lajosné „Két Szontagh- életrajz” című kötetét. A Szontagh Mária által nagybácsijáról, a Szécsényben született Szóntagh Pálról és édesapjáról, a lapujtői születésű Szontagh Ferencről 1913-ban, illetve 1917-ben lejegyzett szöveget Praznovszky Mihály gondozta és ő írta a „Személyes utószó”-t is, megállapítván, hogy a Madách Imre barátjaként számon tartott „Szontagh Pál élete mindenképpen meghatározó jelentőségű Nógrád megye 19. századi művelődéstörténetében... Annak a derékhadnak a tipikus képviselője, amely ugyan nem játszott vezető szerepet a nemzet életének irányításában, a sorsdöntő fordulatok meghozatalában, de jelenlétével, életminőségével és műveltségi, erkölcsi rendjével nélkülözhetetlen volta közéletben "Az. elmúlt évi utolsó kötetként Madách Imre fiának, Aladárnak „szellembú- várlati” prózai művei jelentek meg, miután versei 2002-ben már hozzáférhetők voltak ugyanebben a sorozatban. így jutunk el 2005-höz és a 41. kötethez, amely nem más, mint a bevezetőben jelzett Horánszky Nándor-könyv az alsósztregovai Madách-síremlékről. A szerző, Horánszky Nándor egy dokumentumgyűjtemény - hivatalos és személyes levelek, jegyzőkönyvek, beszédek, fényképek, tervvázlatok, újsághírek, cikkek, egyéb sajtómegnyilvánulások stb. teljes és részbeni - közreadásával dolgozza fel az emlékhely történetét, kiegészítve egy függelékkel, amely viszont a Budapestre tervezett Madách-szoborral kapcsolatos - 1934 és 1941 között kelt - utalásokat tartalmazza. Mint ismeretes, Madách Imre 1864. október 5-én hunyt el Alsósztregován. Földi maradványait a helyi temetőben egy szerény, a későbbiekben elhanyagolt családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A Tragédia írójának nagyságát, szellemi örökségének értékét felismerők azonban hamarosan felvetették egy hozzá méltó síremlék felállítását. ElőKarinthyhoz méltóan pályáztak Irodalmi pályázat meghirdetésével indult a nyári időszámítás a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodájában, amely első ízben kínált ilyen lehetőséget általános és középiskolás fiataloknak, Az intézmény Karinthy utódai címmel, ennek jegyében készült verses és prózai munkát várt három kategóriában. Korill Ferenc, (jobbról) a József Attila Művelődési Központ igazgatója adta át a díjat a középiskolás kategória nyertesének, Miklós Dánielnek is remtő szándékkal indították el a pályázatot, amelynek lényeges eredménye, hogy Karinthyhoz méltó írások születtek. A háromtagú zsűri nevében Sóvári László, a Bolyai gimnázium tanára értékelte a prózai és verses pályázatokat. Kiemelte a terjedelmi, formai, műfaji és tematikai sokszínűséget, megfogalmazta a versíróknak szóló ajánlásait majd a legjobbak erényeit összegezte. A fiatalokat az írás folytatására, a pályázat kezdeményezőjét további, hasonló megmérettetés szervezésére ösztönözte. Általános iskolás kategóriában Bata Orsolya nyújtotta a legjobb teljesítményt, a középiskolások között Miklós Dániel, a fiatal felnőttek körében Bánkúti Patrik nyert. A különdíjat Kovács Aletta kapta meg. Az elismeréseket Korill Ferenc, a művelődési központ igazgatója adta át a pályázóknak. (M.J.) Tizennégy pályázat érkezett a felhívásra, a szakmai zsűrizés után az ünnepélyes eredményhirdetést csütörtökön tartották az ifjúsági irodában. Pusztai Anett, az iroda munkatársa köszöntötte a megjelent fiatalokat, hozzátartozóikat, szólt arról, Az alsósztregovai Madáchsíremlék Rigele Alajos szobrász- művész alkotása szőr az 1877-ben alakult „Ma- dách-emlékügyi bizottság” kívánt szobrot állítani a költőnek, majd születési centenáriumán, 1923-ban elevenedett meg újra a gondolat, amely Losoncon a „Ma- dách-síremlékbizottság” létrejöttét eredményezte. 1930-ban ismét történt egy kísérlet, azonban ezt is „derékba törte a pénztelenség, a mostoha történelmi helyzet, avagy a kitartás, összetartás hiánya”. Végül is az 1930-as években, „sok küzdelem, elszántság árán és sok jeles személyiség és politikai közszereplő bevonásával, hallgatólagos beleegyezésével” sikerült a tervet megvalósítani. Ebben kiemelkedő szerepe volt a szerző, Horánszky Nándor nagyapjának, Horánszky Lajos (1871-1944) írónak, történésznek, bank- szakembernek, a Kisfaludy Társaság tagjának, aki azt tartotta, hogy „múltunk nagyjainak emlékét mindenkor méltóképpen kell ápolni.” Ő volt az, aki 1932 júliusában Alsósztregován tapasztalta a présházszerű családi kripta méltatlan állapotát és haladéktalanul kezébe vette a síremlék ügyét. A költségekhez többek között a Magyar Tudományos Akadémia is hozzájárult. Az emlékmű kivitelezésére a jó nevű Rigele Alajost (1879-1940), a Pozsonyban élő, bajor eredetű magyar szobrászt kérték fel. Az ő tervében „a leom- ló lepel és az égbe törekvő ifjú nemcsak az anyag és a szellem kapcsolatának szép jelképe, hanem egyúttal sikeres statikai megoldás is” volt. Az új kripta felépítése 1934 tavaszán történt meg, a hamvakat ugyanazon esztendő július 2-án helyezték át, majd az 1936. augusztus 14-i újabb exhumálás és ideiglenes sírban való elhelyezést követően a hamvak november 12-én kerültek végleges helyükre. A síremléket - egy „szelíd lejtő magasabb, az országúiról már messziről látható pontján” - december 19-én állították fel, 1955-ben nyilvánították műemlékké, majd bizonyos viszontagságok után többször is (legutóbb 2003-ban Cs. B.) felújították. A szerző a síremlék történetét részben az MTA kézirattárában, részben családi tulajdonban lévő dokumentumok alapján tudta áttekinteni és közzétenni. Jelentős segítséget jelentett ebben édesapja - néhai id. Horánszky Nándor (1899-1976) ideg-és elmeorvos - 1967-es írása, amelyet az ő apja, Horánszky Lajos iratcsomójával egyetemben adott át az MTA-nak. Ifj. Horánszky Nándor kötete egyrészt eseménytörténet, kordokumentum, másrészt erkölcsi példázat is a közös akaratról, a tettrekészségről. Köszönet illeti a Madách Irodalmi Társaságot a megjelentetésért, a Nemzeti Kegyeleti Bizottságot és Budapest Hegyvidék XII. kerületi Ön- kormányzatát pedig a kiadás támogatásáért. Az összmunka révén újabb fontos dokumentumgyűjteménnyel gazdagodott a Madách-kultusz irodalma. Egy olyan könyvvel, amelyből kiderül, hogy miként valósult meg Madách Imre kívánsága, amelyet élete vége felé írott egyik versében a következőkben fogalmazott meg: „Sírom kint álljon szabadban, /Honnan messzi, messzi látni, / Nap sugára, éj viharja /Járjon azt meglátogatni. ”És - tegyük hozzá - a hálás utókor mindenkori nemzedéke. hogy hagyományte- A díjkiosztó ünnepségen a pályázó fiatalok és hozzátartozóik is részt vettek Sv 4m Hi Ä JaI kJ •*. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mondja csak hölgyem, férfiak is jelentkezhetnek?” Szerencsés nyertesünk: Márkus Gábor Szügy, Mikszáth út 54. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb július 21-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!
