Nógrád Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 125-150. szám)
2005-06-09 / 132. szám
4 PF. 9 6 2005. JÚNIUS 9., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. elviseltük, mert nagyon megérte az erőfeszítést. Április 30-án jött a finálé, az utolsó fesztiváli nap Győrött. A szabadtéri színpadon a latin muzsikáé volt a főszerep, a Lloyd moziban a díjnyertes filmalkotások futottak. Sajnos, kompromisszumot kellett kötnünk, ki hová megy, bár legszívesebben mindent megnéztünk volna. Hatalmas parti, rengeteg ember, újságírók, tv-sek. Néhány szóval így lehetne jellemezni a kialakult képet. Az éj folyamán egy pádon ücsörögve a szomorúság szólalt meg bennünk: vége van... Azért ez sem volt teljesen igaz, a MEDIAWAVE hivatalos zárására május 1-jén Komáromban, a monostori erődben egy óriási majális keretein belül került sor. De ezen nem lehettünk ott, haza kellett indulnunk, hiszen másnap már az iskolapadot koptattuk. Fáradtan, merengve ültünk (vagy inkább feküdtünk) a vonaton, a frissen szerzett élmények tömkelegé kavargóit bennünk. Csak ennyit voltunk képesek mondani: „Hát, ez haláli volt!” Akármennyire szeretnénk a leghitelesebben megfogalmazni a történteket, sem szavakban, sem írásban nem lehet. Ott kell lenni, át kell élni, meg kell tapasztalni. Teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző programot, legyen kicsi, vagy nagy, fiatal, vagy öreg. Unalom kizárva! Remélem, sikerült felcsigáznunk a kedvét Tisztelt Olvasó és családjával, vagy barátaival együtt jövő tavasszal Ön is meglátogatja a rendezvényt. Bátran ajánljuk mindenkinek. De ha ez kevés lenne, itt van még néhány fénykép is. Mindenképp köszönettel tartozunk Zsuffa Péter médiatanárunknak - aki nélkül nem juthattunk volna el a fesztiválra - és a Beszterczey Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek, valamint iskolánk igazgatójának, Meló Ferencnek, hogy lehetővé tették számunkra ezt a nagyszerű utazást. Olyan emlékeket szereztünk, amik örökre bennünk maradnak, de ezeket szeretnénk bővíteni újabbakkal, úgyhogy jövő tavasszal újra ott leszünk! Puszta Viktória Széles János Fényírók fesztiválja Számunkra, akik először vehettünk részt ilyen rendezvényen, nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy az eddigiekhez képest néhány helyszínt kihagytak a programokból. így csupán a Széchenyi teret bejárva - amit ez alkalomból gyeptéglával burkoltak -, eljuthattunk az összes helyre. Sajnálatos módon csak az utolsó 3 napon lehettünk ott, mivel diákok vagyunk és nem hagyhatjuk figyelmen kívül iskolai kötelezettségeinket sem. De ez a kis idő is elég volt ahhoz, hogy olyan nagyszerű dolgokba nyerjünk betekintést, amelyekbe egyébként nem lett volna lehetőségünk. Ez a rendezvény nem csak a fiataloknak szól(t), láthattunk még éppen csak menni tudó kisgyereA tavasz egy bizonyos hete különleges varázzsal tölti meg Győr belvárosát. Ez a varázs a minden évben megrendezésre kerülő nemzetközi MEDIAWAVE fesztiválból fakad, amely idén ünnepelte 15. születésnapját. A neves eseményen a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium és a „Beszterczey” Alapfokú Művészetoktatási Intézmény St.-Art Tagiskola média szakos diákjaiként (Puszta Viktória, Csikány Péter, Lajkó Viktor, Batuska Zsolt, Széles János, Rozmán Balázs) jelen lehettünk. Talán sokan nem tudják, mit is rejt magában ez a fantázianév. Médiahullám! - kiált fel angol tudását latba vetve a kedves olvasó, és igaza van. Az egy hétig tartó rendezvényen a legkülönbözőbb művészeti ágak hullámoznak, a jazz-zenétől egészen a rendkívül érdekes és sokat mondó animációs filmekig. Persze ez azért néni ilyen egyszerű. Egész éves szervezőtevékenység és felkészülés szükségeltetik a sikerhez, ami 15 éve rendíthetetlen. A világ minden részéről érkező filmrendezők, operatőrök különböző kategóriákban nevezhetnek alkotásaikkal és mérhetik össze képességeiket társaikkal. A fesztivál végén szakzsűri bírálja a műveket, majd egy gálaműsor keretében osztják ki a díjakat. Ezek a filmek természetesen megtekinthetők bárki számára, csak bírják szusszal az éjszakázást, ugyanis a legizgalmasabb programok ekkor kezdődnek. De a filmek csak egy részét képezik a színes programarzenálnak, nem kisebb a jelentősége a koncerteknek és kiállításoknak sem. Az egy hét leforgása alatt nagyszerű zenészek léptek fel most is, legyen szó Lajkó Félix hegedű- művészről, vagy az amerikai JAMES BLOOD ULMER TRIO-ról, akik rendszeres fellépői a fesztiválnak, de ez csak 2 név a megközelítőleg 50-ből. Fesztiváli hangulat a téren két, és idős házaspárokat is. A szabadtéri színpad hatalmas erővel vonzotta a kíváncsiskodókat, de nem volt kisebb hatása a több száz literes bográcsban fortyogó pörköltnek sem. Tökéletes fesztiváli hangulat uralkodott az egész környéken, akadt filmezni-, fotózni va ló bőven, nem is pihentünk szinte semmit. Hamar megkedveltük az éjszakai életmódot de a nagy igénybevételt nehezen viseltük. A legszörnyűbb probléma az volt, hogy hajnali 2 órakor több mint 4 kilométert kellett gyalogolnunk a szállásig, ami a város szélén volt. Azonban ezt is Kiváló művészek léptek közönség elé FOTÓK: SZÉLES IÁNOS Tisztújító közgyűlés A Magyar Mérnöki Kamara a közelmúltban megtartotta a kamarai törvénynek megfelelően tisztújító közgyűlését, melyen örvendetes motion szép Nóg- rád megyei siker született. Ismét az országos elnökség tagjai közé választották Kövesi Tibort, a Nógrád Megyei Mérnöki Kamara elnökét, Kiss Sándort, a megyei kamara alelnökét a felügyelőbizottságba (később a bizottság elnöke lett), Braun Józsefet az etikai-fegyelmi bizottságba. A Magyar Mérnöki Kamara, példamutató módon, elsők között adott jelentős támogatást a szökőár áldozatainak az év elején. Nógrád megye küldöttei javasolták, legalább ekkora segítséggel támogatni a bácskai és bánáti elcsatolt területen lévő árvízkárosult falvak lakosait. A küldött- gyűlés egyhangúlag kétmillió forint támogatást szavazott meg, melyet javaslat szerint a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatnak utal át a Magyar Mérnöki Kamara. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a Magyar Mérnöki Kamara és a területi kamarai szervezetek saját tagdíjukból gazdálkodnak, annak ellenére, hogy államigazgatási feladatokat is ellátnak. A küldöttgyűlés igen imponáló szervezettséggel, „mérnökökhöz méltó precizitással, építő javaslatokkal” végezte munkáját, ahol közmegelégedésre, gyakorlatilag egyhangú szavazattal újra választották dr. Kováts Gábor volt elnököt. Gratulálunk és a magyar műszaki szakemberek munkájának, becsületének képviseletéhez sok sikert, jó egészséget, hosszú tevékeny életet kívánunk. ■ Nógrád Megyei Mérnöki Kamara Egy film „margójára" A VERESPATAKI BÁNYÁSZÁT RÖVID TÖRTÉNETE „A Hérodotosz görög történetíró által említett agathürszoszok - Erdély elsőként ismert népe - is bányásztak itt aranyat, Kr. e. 550-450 között. Ezt folytatták a dákok, majd a rómaiak, Verespatakon. Erről tanúskodik az a 25 viasztábla, amelyekre itt bukkantak rá 1786 és 1855 között. A viasszal bevont, eredetileg kettesével, hármasával egymáshoz kapcsolt fatáblákon adásvételi szerződéseket és egyéb jogi ügyleteket rögzítettek. Az illír törzsből való piruszták bérmunkában dolgoztak itt. Vésővel, ékkel és kalapáccsal haladtak előre az aranytelér nyomában. Az arany- és ezüstbányászatnak a magyar királyság idején is fontos szerepe volt. A törvény értelmében, az ásványi kincseket rejtő földesúri birtokot a király pénzért bármikor megvásárolhatta, esetleg más birtokra cserélhette. 1327-ben Károly Róbert a bányászat fellendítése érdekében elrendelte: ha magánbirtokon tárnak fel bányát, a birtok régi tulajdonosé marad, és az érctermelésből a királyi urbura (adó) egyharmada is neki jutott. A XIV. század második negyedében a magyar- országi bányákból került ki az egész Európában bányászott arany 3-ad része. * 1746-ban, hosszú szünet után, a Magyar Királyság megindította az arany kitermelést, részben a római bányajáratok felújításával, részben új aknák nyitásával. 1932-ben 130 kg arany és 38 kg ezüst került ki Verespatak bányaiból. A XX. század elején Verespatak volt a hagyományos vízzel hajtott aranykőzettörők jellegzetes helye.” A településhez és a bányászathoz kapcsolódó Új Eldorádó című film és az az által ébresztett gondolatok gimnazisták szemével. „Úgy gondolom, hogy a cím hallatán mindenkinek egy átlagos dokumentumfilm jutna az eszébe, pedig itt többről van szó. Egy romániai kis falu fennmaradása a tét. És szerintem joggal kérdezhetjük, hogy vajon kinek van ehhez hatalma és joga, hogy egy több száz éve fennálló falu lerombolását véghezvigye, hogy a földdel egyenlővé tegye? Szerintem senkinek. De a filmből nem ez derül ki.” „A romániai Verespatakon élők helyzetét bemutató film számomra nagyon meglepő tényeket sorakoztatott fel. Szembesülnöm kellett azzal, hogy milyen keveset tudok a világ dolgairól. Az Új Eldorádó véleményem szerint egy jól megszerkesztett dokumentumfilm, mely élethűen felvázolta a Verespatakon élők helyzetét és álláspontját a kialakult helyzettel kapcsolatban. Sok különböző véleményt bemutattak az alkotók rögtön a film elején, és bemutatta a Verespatak csodálatos hegyeit, melyek láttán az ember elgondolkodik azon, hogy miért akarják elpusztítani ezt a gyönyörű és nyugodt vidéket. És rögtön meg is kapja rá a választ: természetesen a pénz miatt, de vajon tényleg fontosabb a pénz, mint ennek a szép helynek a megóvása?” „A fiatalok körében, ha dokumentumfilmről beszélnek általános reakció az elsápadás és az elszörnyülködés. Sokan úgy gondolják, hogy ezek a filmek unalmasak és semmi érdekeset nem tartalmaznak. Az Új Eldorádó című film is egy dokumentumfilm. Ennek ellenére egy kellemes csalódás ért miután megnéztem a filmet. Unalmasnak nem mondható történetet láthattunk és ami a legfontosabb napjaink egyik eseményéről. Sokan úgy gondoljuk és úgy látjuk, hogy az életben sokkal fontosabb dolgok is vannak mint a szülőföldünk. Ezek az emberek mindennél fontosabbnak tartották és harcoltak érte. Ezt az emberi tulajdonságot sokan elfelejtették és ezért jó, hogy a mozikban játsz- szák ezt a filmet. A harc nem csak a saját életükért, de a természetért is folyt. Sokan, köztük én is rádöbbentünk arra a tényre, hogy a környezetvédelemért mi is felelősek vagyunk. Ami nekem egy picit nem tetszett, az a szöveg feliratozása. A nyelv gyorsasága miatt a szöveg gyorsan változott. Persze a szöveg eredeti nyelve hozzátartozott az élethű megörökítéshez. A film mély benyomást tett rám és rádöbbentem az élet értékeire. Biztos megjegyzem a film tanulságát és ha hasonló helyzetbe kerülők visz- szagondolok rá.” „Pénteken az iskolával megnéztünk egy filmet. A címe Új Eldorádó. Engem nagyon megdöbbentett amit ott láttam. Szörnyű volt látni mekkora hatalma van a pénznek. Egy egész település léte kérdőjeleződött meg. És nem csak a településé, a környező hegyeké, völgyeké. Az ottani környezeté. És minden az aranyért. ...Az ottani emberek elkeseredve küzdenek az érveikkel a cég ellen. Remélem nem hiába, és nemsokára megnézhetjük az Új Eldorádó második részét, és remélem kiderülhet, mi lesz az emberek, a falu, a környezet, az arany és a cég sorsa.” „És nagyon szomorú tény, hogy csak egy ilyen film elkészítésével tudjuk meg, hogy milyen ára van egy pici aranygyűrűnek. És ami még rosszabb, hogy ez csak a film megnézése alatt van az emberek tudatában, aztán már a legtöbbjüket nem érdekli, hogy milyen áron van aranygyűrű az ujjunkon.” „2002-ben francia régészek 7 km-es római kori tárnarendszert fedeztek fel, sziklába faragott 120 lépcsős tárnával, amely 30-40 métert lejt a hegy gyomra felé, s amelynek bejáratát visszavonuláskor a rómaiak betömték, így abban a 2. század óta senki nem járt. A tárnában római kori aranybányászat egyedi tárgyi és egyéb emlékei bukkantak fel: lámpatartók, csatornarendszerek, római kézlenyomatok.” A Madách Imre Gimnázium 11 b és 11 d osztályos tanulói Salgótarján
