Nógrád Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 125-150. szám)
2005-06-04 / 128. szám
4 KULTÚRA 2005. JUNIUS 4„ SZOMBAT Mikszáth „A nagy könyvrT-ben és a Parnasszuson Mikszáth Kálmán már régen a Parnasszuson van, neki életében sikerült elérnie, hogy munkásságát beragyogja az irodalmi élet dicsfénye. Kevés olyan ünnepségről tudunk, mint amilyet 1910. május 16-án írói tevékenységének negyvenedik évfordulóján az ő tiszteletére szerveztek, s amely - mint mondta - boldoggá tette. Sajnos nem sokáig élvezhette e különleges állapotot, hisz’ tizenkét napra rá, május 28-án elhunyt. Hátrahagyta azonban kivételes életművét, amely immár egy évszázad távlatából is kiállta az idő próbáját. „giző fiatalember a szlovákiai Sídről érkezett, hogy ízes palócság- gal, hangulatosan adja elő Mikszáth „Kemény koponyák” című, a szülőföldi élményeket felelevenítő írását. Jelen sorok írója „A fekete város”-t, Mikszáth utolsó leütéseinek fejtegetése amögött a kérdés mögött: milyen fajsúlyú, milyen lelki berendezésű egyéniség keres a műben nyilvánulási formát s miképpen találja meg. ”E sajátos kritikaelméletét Schöpflin Aladár következetesen alkalmazEzt - sok más jel mellett - az is bizonyítja, hogy „A nagy könyv” elnevezésű irodalmi játék során az ötven-ötven magyar, illetve külföldi, azaz a legnépszerűbb száz regény közé két Mikszáth- mű, a „Szent Péter esernyője” és „A fekete város” is feliratkozott. Nekünk nógrádiaknak - akik földijei és munkásságának elsődleges letéteményesei vagyunk - mintegy „primus inter pares”, azaz „első az egyenlők között” alapon - nagy megelégedésünkre, sőt örömünkre szolgál ez a tény, de nem ment fel a további felelős,4 fekete város MIKSZÁTH Magyar Helikon Az egyik Mikszáth-regény, amely bekerült a száz legnépszerűbb könyv sorába ségünk, teendőnk alól. Ennek tudatában szervezte a múlt szombaton a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtár „A nagy könyv”-napot és ugyancsak Mikszáth munkásságának, regényeinek további népszerűsítése szándékával mutatta be a szerkesztőség június elsején - szintén a könyvtárban - az idén útjára indított pódiumújság, a „Palóc Parnasszus” legújabb - első évfolyamának harmadik - számát. A program egyszersmind azt a közvetlen célt is szolgálta, hogy bizonyítsa az eddigi szavazás igazát és segítse valamelyik Mikszáth- regényt - túl szép lenne mind a kettőt - az újabb fordulóba, a Top 12-be juttatni. A voksokat ugyanis június másodikán, éjfélig lehetett bedobni a szavazó-, illetve postaládákba. A tizenkét könyv listáját a Magyar Televízió június 11-én 21.05 órakor teszi közzé. A „Nagy palóc A nagy könyvben” című műsor a fentebb említett két regényre fókuszált ugyan, de szélesebb értelemben közelítette meg Mikszáth munkásságát, nógrádiságát. Elsőként Balázs Barna, a Kincsér együttes cimbalmosa játszott Mikszáth egyik kedvenc hangszerén. Mihály Gyula, az egykori kis mesemondó, a napokban már érettséA Mikszáth-szakértők (balról jobbra: Praznovszky Mihály, Alexa Károly és Pál József) is élvezettel hallgatták Mihály Gyula ízes, anekdotázó előadását regényét elemezte Schöpflin Aladár egy, 1910-ben a Nyugatban megjelent kritikája alapján. A korszak jó nevű irodalmára, mint a Vasárnapi Újság rovatvezetője, szerkesztője előszeretettel adott teret a lapban kortársai szépirodalmi alkotásainak, s szinte valamennyiükről papírra vetett egy- egy tanulmányt, esszét. Ilyen szempontból Mikszáth az egyik kedvencének számított, 1941-ben nem véletlenül jelentetett meg önálló kötetet e tárgyú dolgozataiból. „Megérteni az írót, mint művészt -ez a kritikus igazi feladata, s abban a képben, amelyet ezzel a megértő módszerrel rajzol a kritikus, megvan az értékítélet is... Teljesen harmadrendű dolog valamely irodalmi mű hibáinak és jeKét alkotói forma boldogsága- Amióta az eszemet tudom, erre a pályára készültem. Azon szerencsések közé tartozom, akik már nagyon korán megtalálják azt, hogy mit is kezdjenek az életükkel, mi jelenti a legnagyobb boldogságot - vélekedett Bakos Ferenc képzőművész-tanár. Szenográdi Ferenc Szécsényben immár huszonöt éve él, dolgozik. A művészi pályát amatőr képzőművészként kezdte és fokozatosan jutott el a „profi” alkotói rangig. Munkássága a hagyományos valóságábrázoló művészetből indult ki, de az évek során fokozatosan kialakult egy sajátos nyelvezete, ami karakteres grafikákat szül.- Olyan ez, mint amikor a kisdiák megtanulja az ábécét, majd felnőve az írás megváltozik, a személyiségjegyeit felvéve sokszor nehezebben olvasható, de a grafológusoknak mégis érthető írásjeleket jelent. Mindig is érdekelt a múlt, honnan jövünk és hová tartunk, mire épül sajátos világunk, milyen az ember és a környezet viszonya, hogyan működik ez a titkos világ, és hogyan lehet ezt a művészet eszközeivel feltárni. Képeim javarészt Speciális tájképek, melyek „lelki tájak”, saját emlékeim, gondolataim, érzéseim vidéke, ahol megpróbálom a mára már teljesen szétszakadt világot egyberakni, harmóniát teremteni, és a szépséget visszahozni. Ehhez hívtam segítségül a természetet és egy általam kikísérletezett technikát, melyben a természet organikus formáit belenyomtatom a kép felületébe ezzel is bizonyítva hűségemet a környezet iránt. Számomra még mindig fontos a több ezer esztendős hagyomány folytatása, számomra az alkotás egy szubjektív kutatási folyamat, melyben úgy érzem, megtaláltam az ösvényt, ami végigjárható és felfedezhető. A jó művészetet nehéz a mai értékvesztéses, felszínes világban megtalálni, de hiszek benne, ez az őszinteség és a hitelesség. Nem hiszek az ösztö- nösségben, szerintem minden, amit ezzel titulálunk, elfedi azt a tudást és tapasztalatot, ami mögötte rejlik. Természetesen az alkotás közben ezek a kompetenciák belsővé vált tudásként szinte ösztönösen használódnak fel - mondta.- Életének másik nagy területe a tanítás.- Igen, ez a másik nagy szerelmem, a tanítás. Ez az elsőből következik, úgy gondolom, meg kell próbálni átadni mindazt, amit életem során felhalmoztam, mert hiszek abban, hogy olyan érté- Bakos Ferenc kék birtokában, ami bennem is van, könnyebb, szebb, gazdagabb az élet és függetlenebb a napi gazdasági és társadalmi helyzettől, sőt egy árvíz sem moshatja el magunkból. Nagyon szeretem a gyerekeket, együtt örülök és izgulok velük, ha sikerük van, én nagyon tudok örülni. Elhivatottnak érzem magam, ami átsegít a napi problémákon. Amit az ember a tanításba forgat, azt sokszorosan, kapja vissza a tanítványoktól, persze azért érnek kudarcok, de akkor először megpróbálok magamba nézni, mi az, amit elrontottam, mit kéne máshogy csinálni. Nagyon fontos a tehetséges gyerekek felfedezése, de a legfontosabb egy jó légkörű közösség megteremtése, ahol mindenki jól érzi magát.- Elégedett embernek vallja magát?- Boldognak érzem magam, hogy számomra két alkotói formát is adott a teremtő és megpróbálok művésze lenni mindkettőnek, hiszen ez a kötelességem. ta „A fekete város” esetében is. Mondandójának lényege, mintegy végkövetkeztetése, hogy „Mikszáth szelleme utolsót, de fényeset villant ebben a regényben, amely egészen, a maga minden tulajdonságának teljességében adja az írót. Belőle magából meg lehetne alkotni Mikszáth képét úgy, ahogy pályája utolsó húsz esztendejében újra meg újra elénk tárta magát.." Valóban, „A fekete város” szintézisregény, amely az érett Mikszáthot a teljes „írói fegyverzetében” mutatja, megtalálni benne szinte minden korábban alkalmazott formai és tartalmi elemet. Praznovszky Mihály irodalomtörténész, a Palócföld főszerkesztője, a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke, számos Mikszáth- kötet írója, szerkesztője a „Szent Péter esemyőjé”-t az irodalmi topográfia szempontjai szerint vette górcső alá. Szemléletesen - sőt kifejezetten élvezetesen - mutatta be, hogy Mikszáth micsoda érzékkel keverte a palóc vidéki, szlovákos valós és fiktív helység- és családneveket, földrajzi megnevezése- két, ily módon is megteremtve a regény különleges atmoszféráját Az est vendégével, Alexa Károly irodalom- történésszel, a szombathelyi „Életünk” című folyóirat főszerkesztő- jével Pál József író beszélgetett Mik- száthról, a magyar regényirodalom sajátosságairól, a kevésbé ismert prózisták, irodalmi „aprószentek” és a klasszikusok kapcsolatáról, egymásra hatásáról. Arra a kérdésre, hogy nemzetközi összehasonlításban hol van Mikszáth helye, Alexa Károly azt válaszolta, hogy a zseniális szerzők nem ösz- szemérhetők. A köztük lévő különbségek nemcsak személyiségük, karakterük, művészetük eltérő vonásaiból, de a társadalmi közeg, az élményvilág sajátosságaiból, egyediségéből is fakadnak. Bódi Tóth Elemér költő „A nagy könyv” játék kapcsán mondta el személyes motiváltságú gondolatait, többek között az információs társadalom és a kultúra viszonyáról. Szólt a második világháború utáni közvetlen évek egyik jól sikerült elemista tankönyvéről a „Harmadik könyvünkről, amelynek tartalmára s máig emlékszik, tekintve, hogy olyan nagy hatást gyakorolt rá antológiaszerű szerkesztésével, a magyar klasszikus költőktől, íróktól vett szemelvényekkel, idézetekkel, népdalok- ■ kai, -mesékkel, termé- szeüeírásokkal. A program befejezéseként a Vertich Színpad és a Pódium Stúdió ifjú színjátszói és versmondói dramatizált részleteket mondtak el Mikszáth két regényéből. A műsort T. Pataki László és Sándor Zoltán szerkesztette illetve rendezte. A (mű)sorvezetó' szerepét ezúttal is Patakiné Kemer Edit töltötte be. A „Palóc Parnasszus” irodalmi estjén megjelentek nagy száma, érdeklődő reagálása azt bizonyította, hogy Mikszáth valóban otthon van Nógrádban. A lapszám - mint a visszhangok igazolni látszanak - hozzájárult ahhoz, hogy a kulturális igénytelenség, a tobzódó talmi- ság XXI. századi közegében ismételten Mikszáth életművére, írásművészetének értékeire irányítsa a figyelmet s továbbéltesse a köztudatban a magyar nemzeti kultúra elévülhetetlen részét képező, de ezer szállal ide, Nógrádhoz kötődő munkásságát. ■ Csongrády Béla Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Tudod, Rózsika néni már kissé nagyot halt ” Szerencsés nyertesünk: Gecse János Maconka, Ózdi út. 194. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb június 9-ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!