Nógrád Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 125-150. szám)

2005-06-25 / 146. szám

4 2005. JUNIUS 25., SZOMBAT KULTÚRA „Miénk a hatalom / Az emberszív felett” Pécsett éppen a végefelé járt á Színházi esték “«I ben e sorokat írtam. Direkt módon nem befolyá­solt mondandómban a médián keresztül általam ' is figyelemmel kísért szakmai fórum, közvetve azonban igen. Erősítette bennem a megelége­dettség tudatát: ha önálló társulattal, produkciókkal nem is, de vendégül látott bérletsorozati, egyedi elő­adásokkal Salgótarján is jelen volt a mai magyar szín­házművészet 2004/2005-ös évadjának vérkeringésé­ben. S mint az előzetesen már körvonalazódott prog­ram jövendöli: ez év őszétől is jelen lesz. Kováts Adél és Cserhalmi György mint a „Störr kapitány” házaspárja Nem tagadom: elfogult vagy ok a ténnyel önmagával. Azzal, hogy évtizedek óta - történjék bármi­lyen pozitív és negatív előjelű vál­tozás a társadalomban, a gazda­ságban, a kulturális életben - ab­ban biztosak lehetünk: színházat - nem is akármilyet - látni fo­gunk. Ilyenkor nemcsak a neves és reményteli szerzők, az ismert vagy az először látott darabok, nemcsak az ilyen-olyan előadá­sok, az élvonalbeli színészek, ren­dezők jutnak eszembe, hanem egyáltalán az a hangulat, ami sem­mi mással nem (lenne) pótolható. Lelki szemeim előtt látom a Fő te­ret, amely megtelik ilyenkor élet­tel, minden irányból egy helyre, rangos kulturális rendezvényre, jegyzett társadalmi eseményre igyekeznek az ünneplőruhás(l) emberek. Kellemesen zsong az üvegcsarnok, fokozatosan megte­lik a színházterem, ki-ki a műsor­füzetet lapozgatja, a várható él­ményt latolgatja. Miután pedig fel­megy a függöny, s megtörténik a csoda, kiderül, hogy mennyire volt jogos a várakozás, mennyire sike­rült, - ahogyan Petőfi Sándor írta a „Színészdaf-ban - „Miénk a ha­talom /Az emberszív felett: /Idéz­ni egyaránt/Mosolyt vagy könnye­ket” Zenthe Ferenc színészként először lépett fel szülővárosában Nos, az elmúlt szezonban is zö­mükben tisztes mestermunka jel­lemezte az előadásokat, persze a darabtól, a műfajtól, a társulatok­tól és egyáltalán az adott este kon­dícióitól függően akadt differencia a produkciók tartalmában, minő­ségében és fogadtatásában is. Gya­kori volt az önfeledt tetszésnyilvá­nítás, de előfordult elutasító ke­mény kritika is. Minden előadás ezúttal sem tetszhetett egyformán mindenkinek, már csak azért sem, mert - mint tudvalévő - az ízlések és pofonok különbözőek... A két bérletsorozatban tíz-tíz, egyedi előadás formájában a Tarjáni tavasz keretében négy, szilveszterkor pedig egy darab került színre. A bérletesek a szá­mukra eredetileg meghirdetett tíz műből végül is hetet láthattak: a Turay Ida Színháztól Molnár Fe­renc „01yimpiá”-ját, Csiky Ger­gely „A nagymamá”-ját, Ken Ludwig „Káprázatos kisasszo- nyok”-ját és Vaszary Gábor-Bu- dai Dénes „Meztelen lány”-át,, a Magyar Színháztól Pozsgai Zsolt „Boldog Asztrik”-ját, a Radnóti Színháztól Darvasi László „Störr kapitány”-át, a kassai Thália Szín­háztól Kisfaludy Károly „Csalódások”-ját. A „műsorválto­zás jogán” kényszerűségből el­maradt a Madách Színház Howard Barker „Jelenetek egy ki­végzésből”, a Budapesti Kamara- színház Michelangelo Antonioni „A szakítás” című drámája és a szolnoki Szigligeti Színház Terrence McNally-David Yazbek „Alul semmi” című musicalje. Helyettük azonos esztétikai érté­kű darabok kerültek a program­ba: így a Magyar Színházból Slavomir Mrozek „Tango”-ja és Si­mon Gray „A játék vége” című színműve, valamint a Radnóti Színház Edward Albee „Szilvia, a K.” című darabja. Az év utolsó napján a szórakozni vágyók a Szi­get Színház produkciójában lát­hatták a „Hyppolit, a lakáj” című 3 bohózatot. A Tarjáni tavasz szín- - házi kínálatában szerepelt Vajda f Katalin-Fábri Péter „Anconai | szerelmesek” című zenés komé- 2 diája (kassai Thália Színház), Szakonyi Károly „Turini nyár”-ja (Madách Színház), Pozsgai Zsolt „Szeretni bolondulásig” című ze­nés játéka (alkalmi társulat) és Jacobi Viktor „Sybill” című nagy­operettje (Turay Ida Színház). Mint a felsorolásból kitetszik, ez­úttal is megfelelő arány alakult ki a prózai és a zenés, valamint a komolyabb, komorabb hangvéte­lű és a kifejezetten a könnyű ki- kapcsolódásra szánt darabok kö­zött. Ugyanakkor az is tény, hogy az évad inkább a különlegessé­geket kedvelő ínyenceknek ked­vezett: több nehezebben emészt­hető, elvontabb témájú, szimboli­kus, parabolisztikus formavilágú darab, illetve előadás került a kö­zönség elé. Az elmúlt évadban is nagyformátumú színészegyéni­ségek egész sorát - köztük Agárdy Gábort, Béres Ilonát, Cser­halmi Györgyöt, Csernus Mari- annt, Jordán Tamást, Kállai Feren­cet, Moór Mariannát, Udvaros Do­rottyát és első ízben városunk szülöttét, Zenthe Ferencet- láthat­ták a salgótarjáni nézők. Rangos rendezők - példának okáért Csi­szár Imre, Deák Krisztina, Gothár Péter - tették le kézjegyüket. További színekkel gazdagították a színházi palettát a helyi amatőr színjátszó együttesek - KiViSzI és a Vertich Színpad - bemutatói s a losonci Kármán József Színház is tartott itt premiert. * * * Miután az önkormányzat már megszavazta a feltétlenül szüksé­ges támogatást, anyagi akadálya nem lesz a 2005/2006-os évad­nak. Sajátos nehézséget jelent vi­szont a József Attila Művelődési Központ egyébként örvendetes át­alakítása, korszerűsítése, amely az évad közepe táján egy hosszabb szünetet igényel az előadások kö­zött. Jó hír, hogy továbbra is tíz-tíz azonos darab alkotja a József Atti­láról és a Radnóti Miklósról elne­vezett két bérletsorozatot A vonzó, kiegyensúlyozott kínálatban a kö­vetkező színházak, illetve művek szerepelnek: a kassai Thália Szín­ház bemutatja Dékány A.-Baróti G.-Moravetz Levente „Dankó Pis­ta” című daljátékát, a Turay Ida Színház előadásában lesz látható Dale Wasserman „Kakukkfé- szek”-je, Eisemann Mihály-Szilá- gyi László „Zsákbamacska” című zenés vígjátéka, Tamási Áron „Énekes madár” című székely né­pi játéka, valamint Móricz Zsig- mond „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című színműve. A Buda­pesti Kamaraszínház bemutatja Lev Tolsztoj „Anna Karenina” és Shelag Delaney „Egy csepp méz” című drámáját. Az Új Színház Shakespeare „Szent Iván-éji álom”-jával, a Magyar Színház Moliere „Tudós nők”-jével, a Rad­nóti Színház pedig Luigi Pirandel­lo „IV. Henrik”-jével vendégszere­pei Salgótarjánban. A felsoroltak­ból egyébiránt több is szerepelt az V. pécsi országos színházi ta­lálkozóra kiválasztott produkci­ók között, sőt a IV. Henrik a közönségzsűri díját is megnyerte. Mind a színészek, mind pedig a rendezők sorában ismét ott lehet majd találni napjaink magyar színházművészetének megannyi kiválóságát. Sőt egy orosz és egy olasz rendező munkája is színre kerül. A színészek között újra itt lesz például Szervét Tibor is, aki a IV. Henrikben nyújtott alakításá­val Pécsett a legjobb férfi fősze­replőnek bizonyult ■ Csongrády Béla „A suszternek mindg igaza van” Popper Péter pszichológus nevét a mintegy harminc álta­la írt könyv, a széles körű tudományos és tanári munka, valamint a gyakori médiaszereplés tette ismertté, népsze­rűvé. A közelmúltban Balassagyarmaton járt és Salgótar­jánban, a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete Nógrád Megyei Könyvtárában is találkozott az érdeklő­dőkkel. Az utóbbi helyszínen beszélgettünk vele.-Ön az ünnepi könyvhétre meg jelent „Kinyílt az Ég?” című új köte tében kedvenc versei kapcsán fejti ki, hogy „a percemberkés magyar­ság nem vállalja a saját múltját.. A folyamatosság széttörik, ami pe dig egyetlen táptalaja lehetne a nemzeti identitásnak... Az időseb­bek már annyi politikai stiklit éltek meg, hogy lassanként vigyorogni kezdenek az újmódi prófétákon... ” Mindemellett vajon igaza van-e még a szintén Ön által idézett susz­ternek, aki hajnalban is égeti a lám­pát és azt mondja a rabbinak: „Amíg pillog a láng, még mindent jóvá lehet tenni”?- A suszternek mindig igaza van, ennélfogva több nemzedék­kel később talán nekünk is sikerül valóban kulturált, szabad népként élnünk, de abban az állapotban, helyzetben, amelyben most va­gyunk, nem lehet igazi demokrá­ciát megvalósítani. A kiszolgálta­tottság egyrészt általánosnak te­kinthető, másrészt a konkrét vi­szonylatokra - így például szülő és gyermek, tanár és diák, orvos és beteg, tisztviselő és ügyfél kap­csolatokra - vonatkoztatva is igaz. Ugyancsak hátráltatja a demokrá­ciát a viselkedéskultúra rendkívül alacsony szintje - elég csak a mel­lékhelyiségeket megtekinteni - és az átfogó, mélységes korrupció, amelyet ráadásul még szeretnénk takargatni, úgymond stikában is tartani.- Önt jó tíz évvel ezelőtt a Fiatal Művészek Klubjában a „bizonyta­lanság gurujáénak nevezték, mert nem az egyetlen, a megfellebbezhe­tetlen igazságot igyekezett kanoni­zálni- Szkeptikus vagyok, de - sze­rintem - jófajta módon. Ugyanis szkepticizmusom nem azt jelenti, hogy semmiben sem hiszek, ha­nem azt, hogy nem tartok semmit kizártnak, nyitott vagyok, min­dent lehetségesnek, elképzelhető­nekvélek. A csőlátás - amely csak egy igazságra esküszik - nagyon káros, veszélyes szemlélet-, illet­ve magatartásmód.- A „Ki kicsoda” szerint az ön hobbija Lurkó kutya, továbbá a gondolkozás, illetve politika. Ez utóbbi két foglalatosság meglehető­sen szokatlan a hobbitevékenysé­gek körében.- Máshol bizonyára eszembe sem jutott volna, hogy szakember­ként a politika oly mértékben ér­dekeljen, hogy szabad időmben is sokat meditáljak rajta. De nálunk annyira mindent átfog, behálóz, hogy kénytelen voltam és vagyok - csak most már minden funkció nélkül - foglalkozni vele. A gon­dolkodás viszont lételemem. Az embernek mindenekelőtt önma­gán kell elgondolkodnia, vagy ha úgy tetszik folyamatosan újragon­dolnia kell magát.- Hogyan értelmezhető, illetve oldható fel az az ellentmondás, amelyet egy öninterjújában így som­máz: „Az ég üres, a halál végleges. De az európai ember utolsó lehele­tével harcol a halál ellen, a művé szetével és persze a tudományával és a hitvilágával is. Vagyis úgy gon­dolkozik, érez és alkot, mintha még is lenne Örökkévalóság. ”- Az európai ember fél a meg­semmisüléstől, szeretne halhatat­lan lenni. És boldogtalan, mert úgy érzi, hogy a világ tele van tit­kokkal, amelyeket csak a beavatot­tak ismerhetnek meg. Ezzel szem­ben a keleti ember hisz a reinkar­nációban és Buddha tanítása alap­ján azt vélelmezi, hogy szembe kell nézni önmagunkkal és a vi­lággal, akkor minden megérthető lesz.- Pilinszky János egyszer azt mondta önnek, hogy nem szereti a pszi-vel kezdődőfoglalkozásúakat, mert azt hirdetik, hogy minden problémánakvan megoldása, csak ők nem ismerik. Hogyan reagált er­re?- E gondolatmenet folytatása szerint az élet dolgainak a többsé­ge nem megoldható, legfeljebb jól- rosszul elviselhető. Az életben tra­gédiák vannak és irgalomra van szükség. Ezzel én is kénytelen vol­tam egyetérteni. Döntéseink nem jelentenek igazi megoldásokat, sok mindent nem értünk a világ­ból. Bár, Mérei Ferenccel szólva nem kell mindig jól járnunk... EJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ügyes vagy fiam, ez se jön többet gázórát leolvasni” Szerencsés nyertesünk: Kiss Andrea Salgótarján, Ybl M ÚL 35. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb június 30- ig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át!

Next

/
Thumbnails
Contents