Nógrád Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 125-150. szám)
2005-06-22 / 143. szám
2005. JUNIUS 22., SZERDA 3 REGIONÁLIS NAPLÓ - PÁSZTÓ Jó munkahelyi légkör a Margit Kórházban Dr. Éles János A diszkrimináció ellen A Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a Pásztói Kistérség Fejlesztéséért Köz- alapítvány „Nógrád megyei szervezetek a diszkrimináció ellen” címmel fórumot rendezett a Tittel Pál Kollégiumban. A pásztói Margit Kórházban az elmúlt években jelentős változások történtek. Megépült az új kórházépület, felújításra került a régi épület. Kialakult egy új egészségügyi ellátási forma: a mátrixrendszer. Ezen események kapcsán kérdeztük dr. Éles János igazgató-főorvost, hogyan dolgoznak mostanában. Kerekes Lajos- Az elmúlt években végrehajtott beruházásokkal és rekonstrukciókkal megalapoztuk a kórház jelenét és úgy vélem, a jövőjét is mondotta dr. Éjes János. - Ehhez a technikai készültséghez új kórházépület megépítése, a réginek a felújítása, a gondozóház elkészülte, a műszerfelújítások voltak szükségesek. Továbbá új szerkezetet alakítottunk ki, a mátrixkórházat, amivel még rugalmasabbá tudtuk tenni a kis kórház alkalmazkodóképességét. A magyar egészségügyre jellemző, hogy naponta és kiszámíthatatlan formában jelentkeznek változások. Ehhez mi azonnal a létező legrugalmasabban tudunk alkalmazkodni. Az országban talán egyedül, minden reggel minden orvosommal megbeszélést tartok. Elmondjuk az ügyeletben történteket, a problémákat és azonnali információáramlással el tudom mondani a kihívásokat, a szükséges, megjelent, folyamatban lévő változásokat és a változásoknak a megoldását, az alkalmazkodást is meg tudjuk beszélni közösen. Ezeket aztán a kollégáim továbbviszik,, és ez így a leggyorsabb információ- áramlás, ami megoldható és talán ennek köszönhető az, hogy a finanszírozástól indulva a szakmai ellátásig, az adminisztrációtól a konkrét terápiáig mindent a legfrissebb információk alapján, a legnagyobb egyetértésben végezzük. Az sem utolsó dolog, hogy meg tudjuk a kis problémákat is beszélni, így nem lesznek belőlük nagy konfliktusok. Ezzel tudjuk biztosítani a legoptimálisabb kihasználását a tudásunknak. Büszkén mondhatom, hogy nagyon sok orvosunknak, nővérünknek két-három szakvizsgája van. A műszereknek a kihasználtságát, ezek azonnali javítását az ultrahangtól a liftig, a kis műszerektől a nagyon drága berendezésekig mindent meg tudunk beszélni. Az esetleges kapacitás lehetőségének bővítését vagy csökkentését azonnal észleljük és reagálunk rá. Tehát úgy tudjuk a betegellátást, irányítást kialakítani, hogy a létező legoptimálisabb legyen. Ezek teszik lehetővé, hogy ebben a válságos helyzetben egy gazdaságilag elfogadott állapotot tudunk kialakítani, ha szükséges, létszámleépítéssel, hogy a legszélsőségesebb dolgot mondjam, ha szükséges, spórolással, visszatartással, a tartalékok felhasználásával alkalmazkodunk a változó körülményekhez. Ezt igyekszünk dicséretekkel, köszönetekkel, szükség esetén anyagi elismeréssel honorálni a dolgozóinknak, tehát visszajelzünk akár sikeres, akár nem sikeres valamilyen tevékenység. Ismertetünk mindenféle dolgot, megoldunk, megbeszélünk minden problémát, felolvasom a dicsérő leveleket is reggelenként. Megünnepeljük a Semmelweis-napot, a nőnapot, de híve vagyok annak is, hogy a névnapokat is. Kirándulásokat szervezünk, ebben partner vagyok. Ha jó munkahelyi légkört tudunk kialakítani, akkor ez a biztosítéka, hogy egy jó szakmai és emberi tevékenységet tudjunk kifejteni. Ezt vissza tudjuk adni a betegnek is, bár az egészségügy válságában ezt egyre nehezebb biztosítani, mert egyre kevesebb az orvos, kevesebb a jó szakember. Ezt az ágazatot nagyon sokan elhagyják, viszont a betegek igényei, a betegségek folyamatosan növekednek. Várhatóan a jövőben is egyre nehezebb lesz az egészségügyben dolgozni.- Az előzőekben említette az elismeréseket. A nehéz helyzet ellenére is méltónak találtak szakembereket kitüntetésekre. Melyekről tud számot adni?- A kórház dolgozói többféle elismerésben részesültek az elmúlt időszakban. Én a magam részéről a két legnagyobb érdemrendet kaptam az egészség- ügyi kormányzattól: Batthyány- Strattmann László-díjat és a Pro Sanitate kitüntetést. Ez utóbbi elismerésben részesült dr. Harrer Magdolna, a rendelőintézet igazgatója is. A kórház dolgd- zói közül az orvosok esetében főorvosi, adjunktusi kinevezéseket kaptak, a többiek általában igazgatói dicséretben, anyagi elismerésben részesültek. Az előadók előzetes megbeszélése Pásztó. A fórumon Berki Judit, a Nógrád megyei esélyegyenlőségi és koordinációs iroda vezetője „Esélyegyenlőség és diszkrimináció” címmel, Tari Ottó, a Nemzeti Civil Alapprogram Észak-magyarországi Kollégiumának tagja a „Nemzeti Civil Alapprogram helye, szerepe, jelentősége a civil szféra életében” címmel, Mravcsik László, a Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány megbízott ügyvezetője a „Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány programjai, szolgáltatásai” címmel tartott előadást. Zsidai Zoltán, a Nógrád Megyei Munkaügyi KözBallagások pont Pásztó városi kirendeltségének vezetője a munkaügyi központ pásztói kirendeltségének aktív eszköztámogatásairól beszélt a kistérségi munkaerő-piaci helyzet javításában. Oláh Ferenc, a pásztói cigány kisebbségi önkormányzat elnöke a „Cigány vállalkozók esélyei a pásztói kistérségben” címmel és Balog Zoltán, Pásztó város önkormányzata vezető főtanácsosa a „Hátrányos helyzetű cigány kisebbség közhasznú, közérdekű foglalkoztatása, valamint egyéni vállalkozóvá válás lehetőségei” címmel adta közre tapasztalatait. ■ esla Pásztó. A város két általános iskolájában a hét végén tartották a nyolcadikos diákok ballagását. A Dózsa György Általános Iskolában Szilák Ilona, a Gárdonyi Géza Általános Iskolában Tengerészné Simon Mária igazgatónő búcsúztatta a tanulmányaikat befejezőket. Mindkét iskolában a hetedikesek átvették az iskola zászlaját. Ötven év békességben és szeretetten Aranylakodalom volt a Szőlőhegyi utcában, ötvenéves házassági évforduló Pásztón. 1955. május 28-án kötött házasságot, fogadott örök hűséget egymásnak két pásztói fiatal, Sipos István és Balatoni Margit. Azóta 50 év telt el, nemrégiben tartották aranylakodalmukat. Kerekes- Hol tartották a megemlékezést és kik vettek részt rajta?- A szűkebb családi kört, testvéreket és gyermekeket, valamint azok házastársait és gyermekeiket, a barátokat (házastársukkal) hívtuk meg, ösz- szesen harmincötén jöttek el a családi házunk parkosított részén tartott ünnepségre - mondja Sipos István.- Hogy zajlott le az ünnepség?- Hivatalos ceremónia nem volt. Amikor mindenki megérkezett helyből, Budapestről, Vácról, Bátonyterenyéről, egyik barátunk tartott megemlékezést, amit szóban és zenei részleteket énekelve adott elő - mondja Margit néni, a feleség. - Felidéztem az 50 év történéseit, mely alatt igen meghatódtak, elérzékenyültek a vendégek. A meghívottak kisebb-na- gyobb ajándékokkal, süteményekkel, virágokkal kedveskedtek. Ebéd után újra és újra előjöttek az elmúlt 50 évben előfordult események. A hangulatot a család egyik barátja fokozta, aki egyszemélyes zenekarként játszotta a talpaláva- lót és énekelte a régi szép dalokat. Vacsora után - meglepetésként - tűzijáték színesítette az ünneplést. Éjfél utánig tartó nótázással fejeződött be a megemlékezés.- Kérjük, mondják el röviden házaséletük történetét!- 1954-ben ismerkedtünk meg, 1955-ben eljegyeztük egymást. 1955. május 28-án kötöttünk házasságot. Közös életünket szegényen kezdtük, ennek ellenére bizakodással terveztük a jövőt, a lakásépítést, a gyermekek nevelését - emlékezik a családfő. - Ezeket a terveket a biztos munkalehetőségre, a családi összefogásra építettük. 1958-ban felépült családi házunk. 1957-ben megszületett első gyermekünk, István, majd három év múlva Péter. Gyermekeinket végig szeretetre, kitartásra, munkára és családi ösz- szefogásra neveltük. Mindketten felsőfokú végzettséget szereztek, István műszaki pályán, Péter pedig pedagógiai pályán dolgozik. István 1983-ban nősült meg, házasságukból két gyermek - Gábor főiskolás, Petra általános iskolás - született. Péter 1987-ben kötött házasságot, Péter fia a Mikszáth Kálmán Gimnázium tanulója. Családi összefogással, sok-sok közös munkával mindkét gyermekünknek családi ház épült. Életünk során sok emberrel megismerkedtünk, akik közül néhány családdal szoros barátság alakult ki. Ezek a barátságok a mai napig tartanak, a velük való találkozások színesítik életünket. Egész életünkben Az ünnepeltek az unokákkal sokat dolgoztunk, de az elmúlt amit fiatalkorunkban eltervez- a barátok odaadása vesz körül évekre visszatekintve azt tünk, többnyire teljesült. Gyér- bennünket, ami megszépíti mondjuk, hogy megérte. Az, mekeink, unokáink szeretete, nyugdíjaséveinket.
