Nógrád Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 125-150. szám)

2005-06-16 / 138. szám

4. OLDAL 2005. június 16. Itt az ideje az idősügyi törvénynek Első alkalommal tartott együttes ülést Salgótarjánban Nógrád megye és Salgótar­ján város idősügyi tanácsa. A tanácskozás vendége Korózs Lajos, az Ifjúsági, Család­ügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisz­térium politikai államtitkára volt. Az állam­titkár, aki az országos idősügyi tanács titká­ra is, azokról a készülő intézkedésekről szólt, amelyek az áttekinthető, biztonságos nyugdíj és szociális ellátórendszer kialakí­tását szolgálják. A kormányzat célja az, hogy a nyugdíj- rendszer a biztosítási elven nyugodjon, az kapjon több nyugdíjat, aki többet dolgozott és több járadékot fizetett. Szociális támoga­tásban pedig valóban azok részesüljenek, akik leginkább rászorulnak arra. Ezekkel összefüggésben szólt a nyugdíjrendszer­ben meglévő aránytalanságok megszünte­téséről, a régi, rossz nyugdíjak korrekció­járól. A szakmai vizsgálatok azt mutatják, hogy az 1991 és 1996 között, valamit az 1988 előtt megállapított nyugdíjak szen­vedték el a legnagyobb értékvesztést, ame­lyet azóta sem korrigáltak. Ezek az idős emberek a nyugdíjszámítási szabályok ak­tuális változása miatt nehéz helyzetbe ke­rültek. Hiába volt hosszú szolgálati idejük, fizették a járadékot, nyugdíjukban ez nem jelent meg. Szükségesnek mondta az ál­lamtitkár a 75 éven felüli egyedül élők el­látásának javítását. Mint ahogy változtatni szükséges az éves nyugdíjemelés jelenlegi módszerén, az úgynevezett svájci indexá­láson. Feltételeként a gazdaság tartós fejlő­dését, a csökkenő inflációt, a foglalkozta­tottság növelését mondta. S azt is, hogy a kötelező járulékfizetésnek eleget tegyen mindenki. Rendezni szükséges a közgyógyellátásban, a gyógyszer, a gyógy­ászati segédeszközök finanszírozásában meglévő anomáliákat is. Közel 600 ezer közgyógyigazolványnak van gazdája alanyi jogon, vagy méltányossági alapon és mint­egy 67 ezer mögött nem találtak TAJ- számot. Felülvizsgálatra szorul az is, hogy melyek azok a gyógyszerek, amelyekhez a közgyógyigazolvánnyal rendelkezők hozzá­juthatnak. A kormány májusi ülésén elfo­gadta a közgyógyellátás reformját. Végezetül Korózs Lajos arról szólt, hogy elérkezett az ideje az idősügyi törvény meg­alkotásának. Olyan törvényre van szükség, amely szabályozza, mennyi nyugdíjra, mi­lyen egészségügyi és szociális ellátásra szá­míthatnak az idős emberek, a rászorulók és keretbe foglalja a kormány, az önkormány­zatok, a civil szervezetek szerepét az idős­ellátásban. A továbbiakban Kovács László, a városi idősügyi tanács vezetője a testület megala­kulása óta végzett munkát értékelte. Mint mondotta, a tanácsban résztvevő tizenegy civil szervezet célja az idős emberek élet­helyzetének javítása. Arra törekszenek, hogy ezzel kapcsolatos javaslataik eljussa­nak a város vezetőihez és helyet kapjanak a döntésekben. Többek között elmondotta, a 23 települést összefogó kistérségi tanács elfogadta a három évre szóló szociális prog­ramot, amely az önkormányzatok és civil szervezetek közös munkájának eredmé­nye. Az idős emberek élethelyzetének javí­tása kapcsán szólt az éves nyugdíjemelés módszerének megváltoztatásáról, az érték- vesztett nyugdíjak pótlásáról, a méltányos- sági nyugellátásról, amely sok kisnyugdí­jas gondját enyhítette a városban is. Végezetül Szlovacsek Gyuláné, az Egészségügyi-Szociális Központ igazgató­ja előterjesztésében az idősügyi tanács megvitatta és javaslataival kiegészítette az időskorúak szociális ellátásának helyzetét és az ezzel kapcsolatos feladatokat, amely­ről a városi önkormányzat dönt. A város­ban mintegy kilenc és fél ezer idős ember él, s az intézmény 1984-től modellként mű­ködik, az idősek alap- és nappali ellátását végzi. Milyen Európában fogunk élni? esélyegyenlőség Gurmai Zita a nők jogairól és lehetőségeiről Szívesen látott vendég Nógrádban dr. gurmai zita, az Európa Parlament képvi­selője, a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság alelnöke. Salgótarjánban és Bátonyterenyén iskolát és óvodát „fogadott örökbe”. Salgótarjánban a Területi Művelődési Intézmények Egyesületének megyei könyvtárában egy új szolgál­tatást „indított el”, az EU forródrótot. A Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képvise­letének meghívására korábban Bátonyterenyén, majd Salgótarjánban tartott tájékoztatót nyugdíjasoknak, az Európai Unióról, parlamentjében folyó mun­káról, a magyar képviselők tevékenységéről, együttműködéséről. Esztendős mérleg- Egy év telt el azóta, hogy Magyarország tagja lett az Európai Uniónak. Akár mérleg is vonható az esztendőről- Meggyőződésem, Magyarország bölcsen döntött, hogy igent mondott a csatlakozásra. Még akkor is, ha tudtuk, előnyeit a minden­napokban még nem érzik az emberek, kell bizonyos idő ahhoz, hogy az együttműködés gyümölcsei beérjenek. Úgy gondolom, hogy ez az év az útkeresés, a tapasztalatgyűjtés időszaka volt. Közülük az egyik, hogy a tíz új tagállam belépése va­lós gazdasági növekedést hozott az Európai Unióban. De pozitív az ország „pénzügyi mérlege” is. Szociálpolitikai „menetrend”- Nőjogi kérdések és esélyegyenlőség a te­vékenységi területe. Ebbe sok minden belefér. Az elmúlt egy évben mi volt benne?- Az elmúlt időszak fontos eseményének tartottam, hogy megvizsgáltuk a szociálpo­litikai „menetrend” tervezetét. Azt, hogy mi­lyen Európában is fogunk élni? Mit tervez az unió, hogy polgárai - köztük a nők - jobban, gondtalanabbul éljenek. Európa lakosságá­nak több mint a fele nő, és itthon is többen vagyunk, mint a férfiak. Ezért úgy gondo­lom, amikor Európa és benne országunk jö­vőjét gondoljuk végig, számolnunk kell a nők esélyeivel a munkaerőpiacon, a gazda­sági, a társadalmi életben.- Most milyennek ítéli meg a nők helyzetét, esélyeit ezeken a területeken?- A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság alelnökeként a szociális politika három terü­letét véleményezem: a munkahelyi biztonsá­got és egészségvédelmet, a szociális beillesz­kedést és a szociális politika terveit 2006-tól 2010-ig. Az Európai Bizottság évente jelen­tést ad ki az esélyegyenlőség érvényesülésé­ről, a nők helyzetéről az oktatásban, a fog­lalkoztatásban, a társadalmi életben. Az idei is azt mutatja, hogy a nők Európa-szerte - így Magyarországon is - nehezebb helyzet­ben vannak mint a férfiak, esélyeik szeré­nyebbek. Mintegy 16 százalékkal kevesebb nőt foglalkoztatnak mint férfit és 1,7 száza­lékkal több munkanélküli nőt regisztráltak, mint férfit. Az idősödő - 55 éven felüli - női munkavállalók aránya nem éri el az 50 szá­zalékot. A nők esetében 2010-re előirányzott 60 százalékos foglalkoztatottsági arányt nem lesz könnyű elérni. De nincs egyenlő­ség a férfiak és a nők között a béreknél sem. Az elmúlt évben ugyanazon munkáért a nők 15 százalékkal kevesebb bért kaptak. Az unió tagállamai parlamentjeiben a képviselők 23 százaléka nő, a gazdasági ve­zetésben pedig 30 százalék körüli az ará­nyuk. Nagyjából ilyen arányt képviselnek az unió parlamentjében és bizottságaiban is. Ami pedig bennünket illet, úgy látom, még bőven van mit tennünk a nők esélyegyenlő­ségéért. Biztonságos időskor-És a nyugdíjasok esélyeiért?- Természetesen azokért is, itthon és Eu­rópában egyaránt. Világjelenség, hogy az idős emberek száma, aránya nő a lakosságon belül. Fontos, hogy hosszú évek munkája, a gyermeknevelés, a család ellátása után biz­tonságos, nyugodt időskort éljenek. Ehhez változásokra van szükség a tagországokban. Az a véleményem, hogy a kormányoknak, a szociális partnereknek következetesen foly­tatniuk kell erőfeszítéseiket a gazdaság fej­lesztéséért, új munkahelyekért, a szociális, a nyugdíj-, és egészségügyi ellátórendszerek megreformálásáért. Ez jelenthet biztos és tisztességes fizetést a munkaképes korú nők­nek, több helyet a munkaerőpiacon a nyug­díjasoknak. A gazdaság fej­lődése, a foglalkoztatottság növelése jelenthet átlátható és fenntartható nyugdíjrend­szert. Tudom, hogy mindez nem megy egyik napról a másikra. Ma még Európá­ban és itthon is viszonylag jelentős az egyedül élő, szegény ember. És én azt látom, hogy a szegénységnek többnyire női arca van, idős arca. Ezért mi mindenütt következetesen, fellépünk a szegénység el­len, a szociális támogatás növeléséért, a tár­sadalmi szolidaritás erősítéséért. Azért, hogy ezek az emberek esélyt kapjanak a normá­lis életre, hogy ne rekessze ki őket magából a társadalom. Eurós programok- Mit „ígérnek” a következő évek az esély- egyenlőségnek?- A kötelező joganyagok megalkotása mel­lett különböző stratégiák, akcióprogramok, pályázatok segítik az esélyegyenlőség érvé­nyesülését. Az Európai Szociális Alap négy- milliárd eurós kerettel segíti a nemek közöt­ti esélyegyenlőség fokozatos felszámolását. A vidékfejlesztési programok külön figyel­met fordítanak a nők érdekeire, hiszen az Európai Unióban a mezőgazdaságban dolgo­zók 34 százaléka nő. Az európai informáci­ós társadalom megteremtése ugyancsak a programok között szerepel. A sok közül még valamit említenék: az egészségügyi és a fogyasztóvédelmi progra­mot, amely közvetlenül érinti az emberek mindennapjait. Igaz, az egészségügyi rend­szer működtetése, fejlesztése a nemzeti kor­mányok dolga, gondja. De több terület kap­hat uniós támogatást. Ilyen például a ki­emelt egészségügyi problémákkal foglalko­zó egészségügyi központok létesítése, vagy a tagállamok fogyasztóvédelmi szervezetei­nek együttműködése az egészségre káros termékek forgalmazásának megakadályo­zásában, vagy a lakosság tájékoztatása arról, milyen jogok illetik meg őket az EU fogyasz­tóvédelmi jogszabályai alapján és milyen jo­gaik vannak, ha egy másik tagállamban egészségügyi ellátásra szorulnak. A prog­ram 1,8 milliárd eurót szán erre. ■ v. G. A falugondnok A szociális törvény úgy intéz­kedik, hogy a 600 fő alatti tele­püléseken falugondnokok is el­láthatják az egyes alapellátási feladatokat. Nógrád megyében 40 ilyen település van. Közülük az egyikben, Sámsonházán még a háromszázat sem éri el a lako­sok száma. Kukely Róbert erede­ti szakmáját tekintve csőháló­zat- és központifűtés-szerelő, de tanult növénytermesztést és ál­lattenyésztést is a szakközépis­kolában. Szeptember óta ő a fa­lugondnok. a gyógyszert, elviszi az ebédet annak, aki igényli, segélyt visz a rászorulóknak, vagy tüzelőt vág. Mikor, mire van szükség.- Mindenkinek eleget tud ten­ni?- Nem mondom, hogy mindig egyszerű ez, de jó szándékkal minden megoldható - érkezik a válasza. Két ciklusban is önkormány­zati képviselő volt és már akkor felmerült, hogy gondoskodni kell azokról az emberekről, akik segítségre szorulnak. Kukely Kukely Róbert, a falugondnok fotóigócséva- Mi a dolga a falugondnok­nak?- Segíteni, ellátni azokat az embereket, akik már ezt nem tudják megtenni. Idősek, bete­gek, hozzátartozójuk nincs, vagy ha van, a falutól munkája távol tartja, de szüleit biztonság­ban szeretné tudni - mondja. Gépkocsival járja a falut, mert húsz olyan ember van, akire fi­gyelnie kell. Bevásárol, kiváltja Róbert nem sokáig gondolko­dott, amikor elvállalta a munkát. Akkor is egyetértettek a polgár- mesterrel, a jegyző asszonnyal, most is jól együtt dolgozik ve­lük.- A faluért, az emberekért dol­gozunk - nyugtázza egyszerű természetességgel. Mint ahogy azt is, hogy így nem is érzi ezt olyan nagy fá­radtságnak. Éledő bányászbarátság Még 1992-ben történt, hogy a bányászszakszervezet Nógrád megyei nyugdíjas bizottsága fel­vette a kapcsolatot a füleki nyug­díjasklubbal. Ahogy múltak az évek, úgy ismerték meg egyre jobban egymást, s úgy mélyült a két szervezet vezetőinek, tagjai­nak barátsága is. Minden évben találkoznak, s tanácskoznak kö­zös dolgaikról, s alkalmanként közös programot is szerveznek. A fülekiek szívesen jönnek Sal­gótarjánba, látogatják az ország gyógyfürdőit, ülik meg együtt a bányászok ünnepeit. A nógrádi­ak meg évente egy alkalommal Szlovákia bányászvárosaival is­merkednek. Jártak Selmec- és Körmöcbányán, a közelmúltban pedig Prievidzára látogattak, majd a településtől egy ugrás- nyira magasodó bajmóci várkas­télyt nézték meg. Kitűnő kalauzuk volt Natalia Margaritova személyében. A tör­ténelmi szigort pihentető legen­dákkal oldva mutatta be a vár­kastély történetét. A települést már az 1113-ból származó zobori apátság alapító levele említi. A régi favárat a XIII. században kő­várrá építették és felváltva birto­kolták királyok, gazdag főneme­sek. Birtokolta Mátyás király is, akinek emlékét az évszázadok alatt hatalmassá terebélyesedett hársfa őrzi a parkban. Utolsó ura a dúsgazdag Pálffy János gróf volt, aki átépítette a várat és nagy pompával rendeztette be termeit. Közülük a legszebb az aranyszalon, amely nevét az er­dei fenyőből készült és arany­füsttel ékesített mennyezetről kapta. Eredetije Velencében, az Academie de Belle Arti-ban ta­lálható. Mire elkészült a remek­mű, Pálffy János már nem élt. S hiába halmozott fel mesés gaz­dagságot, magányos, szomorú emberként élt és halt meg. Va­gyonát egyik fiatal rokonára hagyta azzal a kikötéssel, hogy a várkastély múzeumként szol­gálja az embereket. Az örökös nem tudta teljesíteni végakara­tát és 1922-ben a vár az államra szállt. Azóta emberek sokasága - köztük sok fiatal - járja a lép­csőket a pincétől a padlásig, fel a tornyokig, ahonnan szép kilá­tás nyílik Bajmócra, a hegyek közé zárt településre. Nem olyan régen Prievidzán, Handlován és Novákon működő bánya volt. Ma már csak a nováki ad szenet. A bánya támo­gatja nyugdíjasait, 300 idős em­berrel szakszervezeti nyugdíjas­klub alakult. Jan Chmelár, a klub elnöke és Maria Jancsovicova alelnök Bajmócra jöttek, hogy találkozzanak a nóg­rádiakkal. Fiikor Balázs, a nógrá­di nyugdíjas bizottság elnöke mondta, hogy amikor még Nóg­rádban is működtek a bányák, rendszeres volt köztük a kapcso­lat. Most kölcsönösen tájékoztat­ták egymást a nyugdíjasok hely­zetéről és megbeszélték azt is, hogyan éleszthetik újra az együttműködést. A novákiak szívesen látják üdülőjükben a nógrádi bányászokat és baráti szóval invitálták őket bányász­napi megemlékezésükre is.

Next

/
Thumbnails
Contents