Nógrád Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 125-150. szám)

2005-06-13 / 135. szám

2005. JÚNIUS 13., HÉTFŐ 3 NÓGRÁD MEGYE Színpadon a Koleso, a szlovák folklóregyüttes V. G. RÓLUNK SZOL Vissza a virágokhoz Mlhalík Júlia de jó, hogy virágosítunk! Falun és városon, lassan, módszere­sen és főként: jó szívvel. Visszamegyünk hát a virágokhoz. Honnan is? meglehetősen messziről. A szocreál építészeti stílus például csak nagyon módjával tűrte a virágszigeteket, pedig talán másként végezte volna, ha engedi, hogy rideg vonalait meg­törje a színpompás dísznövények lágysága. A rendszerváltás után egyre inkább virágosodott hazánk-házunk tája. Kitéve lábunkat az országból, ámultunk, hogy nem csak a városok kirakati településrészein, intézményes hozzáértéssel, mérta­ni kimértséggel és szögletességgel lehet tulipánágyásokat kreálni. Kis odafigyeléssel kivirulhatnak a legapróbb falvak zugai, parasztházak ablakai is - s nem csak akkor, ha az ember kedve virágos. ÉS BELESZERETTÜNK A TIROLI MUSKÁTLIBA. Ellestük, ideCSem- pésztük ezt a pompás szokást és jobban érezzük magunkat vele. Még akkor is, ha kifelé díszes az ablak, a ház és az er­kély, s inkább a külvilágnak szól a virágzuhatagos külcsín. Sebaj. Ennyi hivalkodás kell, gondoljunk csak az átutazókra, a turistákra: a szép, muskátlis-petúniás fogadtatás, tisztelet, mindig jólesik. HA VISSZALAPOZOK AZ IDŐ KALENDÁRIUMÁBAN, látom a régi pa- rasztportákat, kút körül az alacsony, bokros, apró margarétá­val, illatos kamilla-szigetecskékkel, az ámbitus alatt magaso­dó krumplirózsával, a bársonyos büdöskével. Rózsaliget nem illett ehhez a világhoz. Rózsaligetet gondozni életforma. Ma már a rózsa is mindenkié, amint a tulipánfa, a gerbera. A növénykedvelők kézről kézre adogatják kerti, cserepes kin­cseiket, s mint régen a népdal, szájról szájra jár a nemesítés, gondozás és szaporítás tudománya. Közkinccsé lesz. s jöhet ború: könnyebb viselni egy szívet-szemet gyönyörköd­tető, virágosodé világban. Halfogó vasárnap Várfesztivál M. J. Salgótarján. Turisztikai látvá­nyosságok ötvözve művészeti programokkal - ez a Somoskő- Salgó várfesztivál. Ünnep műfa­ji és országhatár nélkül: ez is a várfesztivál. Zenés-táncos elő­adások, könnyű- és komolyzene, néptánc, historikus tánc, vala­mint színházi előadás is várja majd a közönséget június 24-26- án. A helyszínek változóak, ezek egyike a Petőfi-emlékpark, amely nem csak helyként, dísz­letként is szolgál. A legszebb ter­mészetes díszlet persze a kivilá­gított somoskői vár. Torják Vilmos, a főszervező Salgótarjáni Kamarazenekar Egyesület elnöke a rendezvény­sor összeállításával kapcsolat­ban kiemelte: a minőség volt a legfontosabb szempont, vagyis az, hogy a kiállítók, előadók ko­moly művészi színvonalat kép­viseljenek. A bemutatók, előadá­sok sikerét ígéri a partneri együttműködés a salgótarjáni Új Műhely munkaközösségével, il­letve a határon túliakkal, többek közt a. sátorosl önkormányzat­tal. Az idei hasonlatos az előző évi várfesztiválhoz, amiben eltér: Salgó egy kicsit hangsúlyozot­tabban van jelen. Tervezik a ren­dezők, hogy idővel a salgói vár­nál is csinálnak művészi progra­mot, hosszú távon pedig három várnak az összekapcsolása len­ne a cél, még több szűkebb kör­nyezetünkben élő és határon tú­li művész megnyerésével. Zászlóavató Mátramindszent. Zászlóavató ünnepséget rendeznek ma a névadó tiszteletére a Mik­száth Kálmán Általános Isko­lában. A névadó tiszteletére elkészített zászlót - Molnár Zoltánná adományát - diák­közgyűlést követően avatják fel. Kedden diák-önkormány­zati napot tartanak, szerdán tantestületi értekezlettel zá­rul a tanév. Fogadónap Salgótarján. A Magyar Szocia­lista Párt városi irodájában jú­nius 14-én 15 órától Méhes András, Salgótarján alpolgár­mestere tartja fogadónapját. Salgótarján. A Nyugdíjasok Nóg- rád Megyei Képviselete és a Jó­zsef Attila Művelődési Központ tizenkettedik alkalommal ren­dezte meg a Közösségi kincse­ket a hét végén, ahol Sámsonháza mutatkozott be. Méhes András, a város alpolgár­mestere köszöntötte a vendég­szereplőket, időseket és fiatalo­kat, az elöljárókat, a színházte­remben helyet foglaló, érdeklődő közönséget. Nagyra értékelte azt a hagyományápoló, közösséget teremtő és erősítő munkát, ame­lyet a megyei képviselet és a mű­velődési központ a Közösségi kincsekkel elindított. Elismerés­sel szólt arról az igyekezetről, amellyel a települések, így Sámsonháza is, készültek a be­mutatkozásra, hogy megmutas­sák múltjukat, dolgos, értéket te­remtő hétköznapjaikat, az alko­tásokat, amelyeket a településen élő, vagy onnan elszármazott, te­hetséges emberek létrehoztak. A Kis-Zagyva völgyében elte­rülő, nem egészen 300 lakosú, szlovák ajkú település múltjáról, jelenéről Szpisák János, Sámsonháza polgármestere szólt. A településre szép, vetített képekkel kalauzolta, hívta a kö­zönséget a polgármester. Szép templomának külön története van. Sámsonházán valószínűleg Nógrád megye legrégebbi evan­gélikus közössége él, s volt olyan évszázad, hogy három templo­mot építettek, a jelenlegi 1870- ben készült el. A gyülekezet büszke arra, hogy egykoron Kos­suth Lajos látta el a főfelügyelői tisztét. Már turini száműzetés­ben élt, amikor megkérték erre és 1871 áprilisában maga írt le­velet, köszönte a megtisztelő fel­kérést a sámsonháziaknak. A le­vél másolata bekeretezve ma is ott függ a lelkészi hivatal falán. Kossuth Lajosnak pedig szobrot emelt a község 2001-ben. Óvodája van, de iskolája nincs a településnek. Lucfalvára, Nagybárkányba, Pásztora jár­nak a gyerekek. Az orvos heten­te kétszer rendel. Az ipart né-' hány kisvállalkozó jelenti, de az idegenforgalomnak lehet jövője. Tájvédelmi körzete gazdag látni­valóban, kőfejtője a tantúra útvo­nal egyik állomása. Van turista- szállójuk és nagy reményeket fűznek az 1200 méter mélyről feltört meleg vízhez, amelynek vizsgálata már folyik. A településen több civil szer­vezet is működik, az önkor­mányzat támogatásával. A szlo­vák kisebbségi önkormányzat „működteti” a Kolesát, a szlovák folklórcsoportot, helyi alapszer­vezete van a Rokkant Nyugdíja­sok Egyesületének és teszi a dol­gát a Sámsonházai Nemzetiségi Szövetség. Alapítványt hoztak létre Sámsonházáért és múltjuk megismeréséért is. A közelmúlt­ban nyugdíjasklub alakult 25 taggal. A műsor, amelyet a sámsonházi idősek és fiatalok magukkal hoztak, érzelmekben és látványban egyaránt gazdag volt. Kukely Ildikó, Demen Sza­bolcs és Treczka Tímea szép hangját hosszú tapssal köszönte meg a közönség, akárcsak Matus Annamária versmondá­sát. A Koleso hagyományőrző csoport magyar és szlovák nép­dalokkal, néptánccal lépett szín­padra, a Ragadozók - fiatal lá­nyok csoportja - pedig modern táncokkal. A bemutatkozásra hazaérke­zett és Puccini-áriákkal ajándé­kozta meg közönségét Kukely Jú­lia, a Magyar Állami Operaház Liszt- és Melis-díjas magánéne­kese. Szeretettől fűtött, meleg szavakkal emlékezett szülőfalu­jára, Sámsonházára, szüleire, az itt élő emberekre. A tisztelet és köszönet hangján mutatta be a zongoránál ülő Guthy Éva mű­vész-tanárt, aki segítette tehet­sége kibontakozását, egyengette első lépéseit. A művésznő mind­két produkciója méltán aratott nagy sikert. Kellemes időben tizenegy horgászegyesület mérte össze tudását, szerencséjét vasárnap a ludányhalászi sóderbánya-tó- nál, a Horgász Egyesületek Nóg­rád Megyei Szövetségének A- kategóriás halfogó csapatbaj­nokságán. A versengés több volt, mint megmérettetés: sokak számára jó családi programnak, szabadtéri főzéssel, baráti ösz- szejövetellel tarkított, aktív és szórakoztató pihenésnek bizo­nyult. A verseny egyik szervező­je, előkészítője a helyi Öreg- potyka Horgászegyesület volt, csapata a negyedik helyen vég­zett. További helyezések: a baj­nok a pesti Kék Duna Horgász­egyesület lett, második a bátonyterenyei BSHE, harma­dik helyet pedig a szécsényi Pe­tőfi szerezte meg. A bajnoksá­gon egyéni teljesítményeket is díjaztak. FOTÓ: GÓCS ÉVA A CBA lógóit és minőségi termékeit találják néhány napja a vá­sárlók a salgótarjáni Öblös ABC-ben. UJ ÜZLET A CBA ÉGISZÉ ALATT Mint hősök hunytak el... Mihalik I. Pásztó. - Ha minden elgondolt, ki nem mondott jó szó, kedves hang egy-egy szál virág lenne, akkor ez a szomorú kert az örök élet, az örök kövek és imák kert­je, felejthetetlen mártírjaink ér­demében csupa szín lenne. Min­den útnak, minden háznak, szegletnek emlékeztetni kellene: a világ csak akkor szép, ha mi hagyjuk, hogy szép legyen. Ha nem szakítjuk le a virágokat, nem kiabálunk bántó mondato­kat - mondta Verő Tamás rabbi tegnap a pásztói izraelita teme­tőben tartott megemlékezésen elhangzott beszédében. Majd ar­ra intett: - ne feledjük az éveket, mikor az ember figyelmen kívül hagyta az általános emberi tör­vényeket: ne ölj, szeresd feleba­rátodat! A világ legborzalma­sabb éveiben az ember kezdte azt hinni: ő a mindenség. Paran­csokat osztogathat, jutalmazhat és büntethet. Ennek eredménye csak gyász és könny lehet. Mil­lió - tanult és örökölt - emléket hordozunk magunkban, ezek­nek életünk részévé kell válnia. A hagyomány szikrái bennünk élnek, akik ránk hagyták, ma nem lehetnek itt, mártírjaink­nak a mi ajkunkról kell szólni­uk. Pásztó ortodox közösségé­nek méltó utódaivá kell válnunk itt és bármely városban. Sisáklmre, Pásztó polgármes­tere, országgyűlési képviselő az emlékezőknek arról szólt: ma és holnap úgy kell élnünk és ten­nünk, hogy soha többé ne ismét­lődjenek meg a holokauszt bor­zalmai. A rendezvény résztvevői a rúzták a száz évig használt volt mártírok elhurcolásának 61. és a zsinagóga falán lévő emléktáb­túlélő kevesek felszabadulásá- lát, majd a városi és a temető- nak 60. évfordulóján megkoszo- ben lévő emlékművet. „A hagyomány szikrái bennünk élnek, akik ránk hagyták, ma nem lehetnek itt" Közösségi kincsek

Next

/
Thumbnails
Contents