Nógrád Megyei Hírlap, 2005. június (16. évfolyam, 125-150. szám)
2005-06-11 / 134. szám
4 2005. JÚNIUS 11., SZOMBAT KULTÚRA A farkas, a kecske és az A J * ■---------jSzáz megkérdezettből alighanem mindenki azt ^ /válaszolná, hogy a „Szilvia, a K.” drámacímben / az a bizonyos betű egy hölgy nem éppen feddhetetlen - pénzkereséssel párosuló - életformájára, netán kéjsóvár passziójára, bővérűségére utal. Pedig valamennyien tévednének: a „K.” ugyanis Edward Albee műve esetében egy állatot, jelesül egy kecskét jelent. Ebben még nincs is semmi különös, hiszen gyakoriak a kedvencekre aggatott embernevek. Szokatlanná, sőt rendkívülivé az teszi e jámbor négylábút, hogy a darab férfi főhőse, Martin szerelmes belé, sőt szexuális vágyait is vele, pontosabban általa elégíti ki. S ez az enyhén szólva meghökkentő perverzió, sőt aberráció nemcsak az egykori tanítványt, az ifjú barátot, Rosst, a kamasz fiút, Billyt és természetesen mindenekelőtt a feleséget, Stevie- t sokkolja, de szó ami szó alaposan mellbe vágja a nézőket is. Pedig az amerikai szerző nevének, valamint a „Nem félünk a farkastól” című drámájának ismeretében (legutóbb 2000 tavaszán került színre Salgótarjánban) igazán nem számíthatnak romantikus lányregényre, kellemesen kerekded lírai történetre. Már abban is megjelent a színpadon szinte minden tényező - határtalan pénz- és karriervágy, a gyermektelen- ség okozta válság, brutalitásba torkolló italozás, féktelen cinizmus, lelki élve boncolás - ami felkavarhatja, tönkreteheti egy - egész pontosan két - házaspár életét. De amíg ott a farkas „csak” szimbolikusan értelemben leselkedik és feni a fogát a négy emberre, itt a kecske olyannyira szó szerint értendő, hogy a darab végén - Gothár Péter rendezői ötlete alapján - élő mivoltában is feltűnik Stevie kezében. Addig azonban valóságos pokoljáráson megy át minden szereplő: a karrierje csúcsán lévő, az építészek Nobel-díjával elismert Martin Gray, akinek be kell vallania az igazat és a körülötte lévő három e.mber, akinek e tényt elfogadnia kellene. De míg a vallomás - ha sete-sután, hebegve-habogva, szégyenlősen is, de - megtörténik valahogy, a megértés olyannyira nem sikerül sem Ross, sem Billy, s legkevésbé Stevie részéről, hogy feleség végül a pisztolyt is rásüti férjére... Arra a kérdésre, hogy életszerű-e ez a sztori, igennel kell felelnünk. Ismerjük el, hogy a legtöbben hallottunk már - jórészt persze pletykaszinten - különleges nemi szokásokról, így (házi)állatokkal közösülő emberekről is. Egyelőre azonban - bármennyire is vadul a világ, bármenynyire is kiüresednek a kapcsolatok, s idegenednek el egymástól a családtagok - meglehetősen ritka esetről van szó, mégha a darabban fel is soroltatik néhány hasonló „kaland”. Erre a kuriozitásra alapozva is lehet azonban drámát írni, ahogyan Edward Albee is tette. Ennélfogva a gondot - legalábbis számomra - nem az extrém téma okozza igazán, hanem az, hogy nincs igazán megindokolva Martin „kecskepecérsége”. Huszonkét éven át ugyanis felhőtlennek tetsző, kiegyensúlyozott kapcsolatban élt Stevie- vel, árnyékot legfeljebb a még mindig kisgyereknek tekintett kamasz fiuk A látszat csal, a Gray család szétesik: Martin (Szervét Tibor), Stevie (Udvaros Dorottya), Ross (Csányi Sándor), Billy (Lengyel Tamás) fot&p.túthlászlú emberek homoszexualitása vethetett családi idill- jükre, de ez már manapság - főként Amerikában - elfogadott, legalábbis tolerált magatartásforma. Nem világos, hogy az ötvenéves, sikeres szakember, a „Szellem szupersztárja” című tévéműsor szereplője - aki ráadásul egy újabb jövedelmező szerződés előtt áll - a felesége által aj- nározott, szó szerint öltöztetett férj - aki az ágyban is szinkronban, harmóniában van párjával - egyáltalán miért keveredik ilyen megalázó helyzetbe. Talán Freud tudná megfejteni azokat a mélylélektani okokat, amelyek Martinban a kecs- f ke iránti szerelmet fellobbantják. $ Mert az, hogy Szilvia ránézett a ““ nagy barna szemeivel, őszintén szólva nem tűnik elégséges indoknak. A másik probléma - ami miatt a szünet nélküli előadás közben többen is eltávoztak - az a mérheteüe- nül nyers, durva beszéd, ami még az előzmények ismeretében is indokolatlan. Nem kellene annyiszor elmondani népnyelven, hogy Martin hat hónap óta mit tesz a kecskével, hogyan leli kedvét benne. A néző enélkül is megértené az idézőjelbe tett vagy anélkül értelmezett képtelen, „istállószagú” szituációt, amelybe az eladdig példás életű, hűséges férj önmagát és családját kergette. „Bizonyos konvenciókat megváltoztatni kultúrsokk nélkül, nálunk csak nagyon kis lépésekben lehet” - nyilatkozta egy helyütt Gothár Péter, mintegy rá- érezve e darab ellentmondásos fogadtatására is. Bármilyen fenntartás is van azonban a tartalom és a stílus iránt, a Radnóti Színház stábjának remek játéka nem képezheti vita tárgyát. Elsősorban a két főszereplő, a férjet és feleséget alakító Szervét Tibor és Udvaros Dorottya dicsérendő, előbbi visszafogott, fegyelmezett, utóbbi mélyen empatikus játékmódja miatt, de Csányi Sándor és Lengyel Tamás is jól illeszkedik a nem mindennapos atmoszférába. A (lakás)díszletet maga a rendező, Gothár Péter tervezte, amerikásra, de azért lakhatóra... •k -k ie A kulisszák mögött, közvetlenül a ka- tartikus végkifejletet követően, annak hatása alatt is készséggel állt rendelkezésünkre egy villáminterjú erejéig Udvaros Dorottya, aki hosszú évek óta nem szerepelt Salgótarjánban. Először 1979-ben pályakezdőként lépett itt színpadra a szolnoki Szigligeti Színház társulatával. Slawomir Mrozek „Tangójában Alá figuráját játszotta (amit néhány héttel ezelőtt ugyanitt Gregor Bernadett személyesített meg: Cs. B.), s fellépett O’Neill „Amerikai Elektrájában és „A három testőr” című musicalben is. Mint elmondta, akkoriban több napot is töltöttek a városban, szinte kirándultak ide. Szerettek a Karancs Szállóban lakni, a helyi közönségnek játszani. Az a korszak - noha a színház életében is jelentős volt - számára meghatározónak bizonyult egész pályája szempontjából. Az 1990- ben a Kossuth-díjig is eljutott népszerű színésznő kérésünkre beszélt a közelmúltban történt nem éppen szívderítő rendőrségi afférjáról is, amely során mél- taüanul került bilincs a kezére. - Lassan túlvagyok rajta, halványul a rossz emlék. Az nyugtat meg, hogy a nézők nem pártoltak el tőlem, s - ilyen a sors - az élet is rehabilitál. Bacsó Péter egy új filmjében ugyanis éppen egy rendőrnőt alakítok, s megpróbálom majd belülről megismerni, megérteni e szakmát... ■ Csongrády Béla „Mi lenne velünk nélküle?” Mint várható volt, Földesi László - vagy ahogyan a közvélemény ismeri, Hobo - „Tudod, hogy nincs bocsánat” című pódiumműsorát az eredetiséggel lehetett elsődlegesen jellemezni. Senki úgy nem mond ma Magyarországon József Attila-ver- set, ahogyan ő: olyan eszköztele- nül, a hétköznapi beszéd tónusában, mégis telis-tele érzelemmel, indulattal, szenvedéllyel. Nem tudni, hogy miként csinálja, s ráadásul még nem is modoros, mint némelyik ugyancsak kiváló versmondó. Egy remek rendező - Vidnyánszky Attila - által instruált, megkomponált, Hárs Viktor, Márta István és Nagy Szabolcs zenéjével „átitatott” előadói est méltó befejezése volt a Tarjáni tavasz rendkívül színvonalas rendezvénysorozatának. Egyébiránt e műsor 91. alkalommal került közönség elé, s már eddig több mirft 15 ezren látták. Hobo ugyanis a centenáriumi József Attila-év- ben - január 7-től, Attila napjától, december 3-ig a költő halála évfordulójáig - fáradhatatlanul járja az országot és a Hobo a színpadon határainkon túli magyar lakta területeket, hogy bemutassa József Attila költői és emberi nagyságát. Mint a műsor után közvetlenül a közönséghez szólva elmondta, ilyen költője - véleménye szerint - egyetlen más nemzetnek sincs, hisz' úgy gondolkodott és írt, hogy szinte minden szava aktuális és érvényes ma is, az alkotó születése után száz esztendővel. Az ő költészete egybeforrasztja és nem megosztja a nemzetet. „Mi lenne velünk nélküle?” - kérdezte Hobo a József Attila Művelődési Központ színháztermének közönségétől és örömét fejezte ki, hogy nagy számban jelentek meg az érdeklődők. Bennük látja ugyanis a szövetségest ahhoz, hogy a magyar kultúra klasszikus, hagyományos értékei ne menjenek veszendőbe a bőven termő silány nyugati kulturális ajánlattal szembeni kíméletlen konkurenciaharcban. „Ti jók vagytok mindannyian” - idézte Hobo a „Tanítások” sorait és hozzátette saját szavaival: - Ne adjátok fel! Előadás után az érdeklődők, beszélgetők gyűrűjében ■ Cs. B. Múlt heti rej tvényünk helyes megfejtése: „Lássuk, mennyi támogatást kaphat mára az egészségügy!” Szerencsés nyertesünk: SándorFerencné Tar, Savai út. ló. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb június lóig juttassák el szerkesztőségünkbe, az 1000 Ft-os vásárlási utalvány szintén itt vehető át! Udvaros Dorottya bosszú szünet után szerepelt újra Salgótarjánban
