Nógrád Megyei Hírlap, 2005. május (16. évfolyam, 100-124. szám)

2005-05-09 / 106. szám

2 2005. MÁJUS 9., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Tárva-nyitva az „Arany ettje” különleges élménnyel ajándékoz­ta meg a közönséget. Nem kevésbé em­lékezetes marad Joe Murányi, az ameri­kai magyar klarinétművész közremű­ködése Benkóék műsorá­ban. Bár a 78. évében járó muzsikus ugyancsak so­kadszor - az utóbbi évek­ben „zsinórban” - lépett már fel Salgótarjánban, mindig szívesen jön ide, ezúttal is tudott - éppen Benkó Sándor felkérésére - újat hozzátenni reperto­árjához. (A gála előtti film- bejátszásban érdekes volt őt látni egy 35 évvel ez­előtti felvételen, amint Louis Amstrong zenekará­nak tagjaként szerepelt Angliában.) Kozma „Hulló falevél” című örökzöldjét Joe Murányi és a jazzéne- kes - nem mellesleg a fesztivál állandó műsorve­zetője és házigazdája - Berki Tamás ugyancsak remek feldolgozásban adta elő. A Benkó Dixieland Band harmadik (Folytatás az 1. oldalról) szűkölködött kiváló együttese.kben, szó­listákban. A hazai mezőny legjobbjai mellett amerikai, angol, cseh, finn, len­gyel és szlovák muzsikusok - több mint százan - mintegy harminc órán át gon­doskodtak a remek hangulatról. A fesztivál a múlt hét csütörtökén szabadtéri programmal kezdődött. Az Akkord kohász fúvóskisegyüttes kép­viselte a helyi zenésztársadalmat, majd a Finnországból érkezett Acoustic Dixie Seven mutatkozott be. A pénteki Fő té­ri hangversenyt a cseh Steamboat Stompers műsora nyitotta meg, majd a Jazz Steps együttes lépett színpadra. Az esti színháztermi gálát - szokás szerint - a műfaj egy neves magyar képviselő­je, a Benkó Dixieland Band vezette be. Az 1957-ben alakult, lassan fél évszáza­dos múltú nemzetközi hírű együttes ho­nosította és szeretette meg hazánkban az (afro)amerikai gyökerű dixieland­muzsikát. A zenekar rendszeres részt­vevője a salgótarjáni fesztiválnak, ko­rábban is általában rangjához méltón szerepelt itt, de talán most nyújtotta a legszínvonalasabb produkciót. Minden előadott számuk tudatosságot, igényes­séget tükrözött, jól érzékelhető volt, hogy az együttes - mint Benkó Sándor el is mondta - átgondoltan készült fel erre a szereplésre. A fiatalabb korosz­tályt képviselő bőgős (Kelemen Zsolt) és a dobos (Kovacsevics Gábor) sajátos „du­vendégművésze Szalóky Béla volt, aki harsonajátékával bizonyította, hogy van tehetséges, képzett utánpótlása a műfaj­nak. A dixielandgálán két kiváló külföldi együttes is helyet kapott. Előbb az angli­ai Anything Goes lépett színpadra, majd a lengyel Warsaw Old Timers zárta a programot. A szigetországi együttes - amelyik első alkalommal járt hazánk­ban - hangulatos, változatos jazzmuzsi- kát mutatott be. Produkciójuk értékét növelte a kiváló hangadottságú Linda Morris szólóénekes közreműködése. (Va­jon ilyen képességgel, tudással milyen minősítést kapna, hányadik helyen vé­gezne a Megasztáron?) A negyven éve alakult varsói - a szó legszorosabb értel­mében profi - zenekar az európai élvonal szintjén képviseli a tradicionális jazzt. A zongorista - Andrzej Jagodzinski - ma­gánszáma szintén a gála nagy pillanatai közé sorolta­tott. Ejfél után kezdődött a Galcsik fogadóban a jam session, az örömzene, amelynek a Jazz Steps volt a házigazdája. A szombat délutáni sza­badtéri kon­certen első­ként a szlovák Peter Lipa Band vendégszerepeit, utá­nuk a Salgótarjánban sok­szor járt Storyville Jazz Band következett. Az esti gálát teljes egészében a The Golden Gate együttes és ze­nekara jegyezte. Az 1934- ben alakult kvartett össze­tétele az évtizedek során természetesen többször is kicserélődött, de a stílus jel­lege maradt. Változatlanul az egyházzenei, vallási tra­díciók képezik azt az ala­pot, amelyre a minden­napok drámai vagy öröm­teli, de mindenképp lélek­indító érzésvilága épül. Az együttest napjainkban Clyde Wright (te­nor, gitár), Paul Brembley (bariton, gi­tár), Frank Davis (tenor) és Richard Phi­lips (basszus) alkotja. Mint látható, az énekesek közül ketten muzsikálnak is. Külön zenekarként Daniel Pines (billen­tyűs hangszerek), Joel Gerard Rocher (basszusgitár) és Pascale Riou (dob) mű­ködik közre. A francia trió finoman, sok­szor alig észrevehetően kíséri az éneke­seket, akiknek a hangjuk is hangszer­ként funkcionál. Az elegánsan öltözött négy úriember a különleges dallamvilá- gú gospel- és spirituáléfüzért mély át­éléssel, mégis könnyedén, gyönyörű hangzással, virtuóz ritmusérzékkel megáldva adja elő. (A prózai szövegből viszont nem ártana kevesebb, nem is beszélve a kicsit stílustalannak érzett, erőltetett humorkodásról.) Több ráadás­számmal is megtoldott műsorukat nagy ovációval fogadta a színháztermet zsú­folásig megtöltő közönség, s nem egy­szer hosszú percekig felállva tapsolt. A varázsos hangulatú The Golden Gate-gála után a József Attila Művelő­dési Központ üvegcsarnokában dixie- bál következett. Itt a salgótarjáni fesz­tivál egyik kezdeményezője és állandó szereplője, a szegedi Molnár Dixieland Band látta el a házigazda tisztét. Az idén a vasárnap dél­előtti templomi hangverseny - ép­pen a műfaj koroná­zatlan királya, a The Golden Gate együt­tes iránti tiszteletből - elmaradt. Vasár­nap kora délután a Fő téren a Miskolc Dixieland Band lé­pett fel, őket a Salgó­tarjánban is nagyon népszerű Hot Jazz Band követte. Az es­tébe nyúló koncer­ten a fesztivál részt­vevői még egyszer a színpadra léptek és elbúcsúztak egy­mástól és a publi­kumtól. Abban a reményben, hogy - mint Berki Tamás többször is kifejtet­te - a következőkben is sikerül támoga­tókat, szponzorokat, együttműködő partnereket (e körökből nyolcán éppen ez alkalommal részesültek a fesztivál emblémáját formázó aranyjelvény el­ismerésben) találni, sikerül megnyerni a zenészeket és felkelteni a közönség érdeklődését. E három alapfeltétele van ugyanis annak, hogy huszonkettedszer is megrendeztessék Salgótarjánban - a város legjelentősebb kulturális rendez­vényeként számon tartott - nemzetkö­zi dixielandfesztivál, amely bizony pár1 ját ritkítja. Magyarországon ugyanis nem sok vidéki településen lehet ilyen felejthetetlen élményekben részesülni, amelyet e rendezvény évről évre nyújt. A világ krémje Vadkerten Mintegy száznegyven fős publikum előtt léptek fel szombat este Érsekvad- kerten az akusztikus gi­tár hazai és külföldi kivá­lóságai. Az Egyesült Álla­mokból és Franciaország­ból érkező vendégművé­szek a bő kétórás műsor­ban igyekeztek elmosni az akusztikus zene hatá­rait. Vitéz Kata____________________ Érsekvadkerten már hagyo­mánynak számít a tavaszi gitár­fesztivál. Korábban az ifjúsági házban Szabó Sándor egyéni já- tékát hallgatva kialakult a törzskö- zönség, de a visz- szatérők mellett, új arcok is megje­lennek, idén többek között Ko­máromból és Szegedről is érkez­tek nézők. A zenészek több újdonsággal is előrukkoltak az előző rendez­vényekhez képest. A fellépők ez­úttal nem egy hosszabb önálló műsort hoztak, hanem műsor­számonként váltogatták egy­mást a színpadon. Ezúttal is Sza­bó Sándor konferált, a klasszi­kus, rock-, jazz- és népzenékből építkező művész, szellemi kez­deményezője és partner szerve­zője a nemzetközi akusztikus- gitár-fesztiválnak. Előadásaiban ezúttal is Major Balázs kísérte különleges ütőhangszereivel. Steve White, az amerikai blues- muzsika gyöngyszemmének számít, gitár-harmonika játéka és nem utolsósorban énekhang­ja a country világába röpítette a hallgatóságot. A magyar gyöke­rekkel büszkélkedő EricLugosch előadásában a zenekari hangzás megfor­málására töreke­dett. Yan Vagh „ti- p i k u s ” modern európai zenét tol- ■ mácsolt, s főként improvizációval nyűgöz­te le a publikumot. A legna­gyobb sikert persze ezúttal is az „össznépi zenélés” váltotta ki, mikor valamennyi fellépő ott muzsikált a színpadon. MITSUBISHI - A GORDULO GYÉMÁNT MINDEN IZÉBEN CSÁBÍTÓ 7 '■orr vonal vezet es, igéző külső. A Colt CZ3 alapfelszereltségevei is - ABS, EB :■ : ...any, motoros ablakemelők, mozgatható hátsó üléssor, síkba de „ erzrr a, színre fújt lökhárítók, ISOFIX gyermekülés rögzítő, színezett üvegek, e sseoft. Hagyja magát! COj Kibocsátás: 131 g/km Atiagíogyasztas (kombinált) 5.5 :,100km SUBlSHt COU 11 -es modelliere értendők.) cia - az első 2 év küométer-köftátozás nélkül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents