Nógrád Megyei Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-07 / 79. szám

4 2005. ÁPRILIS 7, CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE „Barátokként érkeztünk, testvérekként távoztunk” A Bolyai nevet viselő Kárpát-medencei iskolák marosvásárhelyi találkozója Márai Sándor - regényeimét (Rómában történt valami) némi­leg átalakítva, március második felében az erdélyi Marosvá­sárhelyen is történt valami. Valami a Bolyaiak körül. Valami a szétszakított magyarság jövője körül Valami, mely mint az el­ültetett gyümölcsfamag, majd csak hosszú évek múlva fordul termőre. Addig is azonban ápolni, óvni kelL A jövő fáját! Mert van jövő a magyarság számára is. Csak mintegy Bolyai János­ként meg kell találni a geometriája új útjait. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Csodaszámba megy, ahogy a XIX. század két matematikus óri­ásának, Bolyai Farkasnak és fiá­nak, Jánosnak a zsenije egyesíte­ni tudott kilenc Kárpát-medencei középiskolát. Ők, a Bolyai nevet viselő iskolák képviselői találkoz­tak itt egy háromnapos rendezvé­nyen. A határon túliak közül a kár­pátaljai Técső és Rahó között ta­lálható sóbányászatáról híres Aknaszlatina, a vajdasági, csata­helyről is nevezetes Zenta és a fo­gadóiskola, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum. Az anyaországot Szombathely, Mosonmagyaróvár, Ócsa, Kecs­kemét, Budapest és természete­sen mi, salgótarjániak képvisel­tük. Kötöny József, a román kor­mány államtitkára megnyitóbe­szédében a találkozó üzenetét három pontban foglalta össze: 1. Ebben a globalizálódó világ­ban nekünk, magyaroknak is tal­pon kell maradni. Csak új érté­kek alkotásával, a hagyománya­ink alkotó újrateremtésével ma­radhatunk versenyképesek. A Bolyaiak életműve ebben lehet mérték és példa. 2. Amit ők megérintettek, az arannyá vált. Erkölcsük volt a mi­nőség. Nekünk, Kárpát-meden­cei magyaroknak is a minőség er­kölcsét, Németh László szavaival élve, a minőség forradalmát kell vízbedobott kövekként egyre tá­guló körökben terjesztenünk kö­zösségünkben tudásban, kultú­rában és életvezetésben egy­aránt. 3. A mai magyar közérzet: a szétveretettség. A Bolyaik két­száz év távlatából is le tudják bontani a határokat, amelyek az érző magyarok lelkében soha nem is léteztek. Nem szabad hagyni, hogy lélekben is földara­boljanak bennünket! Ezt tudato­sítani a legfontosabb a követke­ző nemzedékben, hogy az itt járt diákok felnőttként ezt a szelle­A találkozó résztvevői miséget örökítsék át gyermeke­iknek. Az első nap a jelenlévő kül­döttségek elzarándokoltak a név­adók szobrához és sírjához. A tisztelgés után a következő hely­szín a Nemzeti Színház nagyter­me volt. Itt zajlott a háromnapos eseménysorozat egyik legmegha­tójrb eseménye: a Bolyai-szövet- ség létrehozása. A szövetségkötő iskolák egy alapszerződést írtak alá, amelynek pontjai a jövőbeni együttműködés keretét jelölik ki. Az igazgatók közös, egyszerre történő kézfogása szimbolizálta a testvérré válást. Az eseményt megtisztelte je­lenlétével Markó Béla, az RMDSZ elnöke is. Kifejezte örömét, hogy egy ilyen rendezvényt megnyit­hat. A Bolyaiak legfontosabb üze­neteként ő a tudásvágyat, a felfe­dezésre való képességet emelte ki. De ugyanakkor hangsúlyozta, nem szabad elfelejteni, hogy Ma­gyarországon kívül is van ma­gyar élet és tudás. Az Európai Unióba mi, magyarok (Kárpát­medencei értelemben) a szabad- ságszeretetünket, a hagyománya­inkat, az alkotás, a teremtés és a tudás képességét visszük. Ezen utóbbi képességet kívánja min­denkinek. így lesz a magyarság nagy erő. Ezután A két Bolya és Maros- vásárhely címen szellemi vetél­kedő kezdődött 4 fős csapatok részvételével. A vetélkedő előtt a vendégiskolák nevében Székyné dr. Sztrémi Melinda, a salgótarjá­ni Bolyai János Gimnázium és dr. Szenes György, a budapesti Bo­lyai János Fővárosi Gyakorló Mű­szaki Szakközépiskola igazgatója közös ajándékot nyújtott át a ma­rosvásárhelyi rendező iskolának, egy multimédiás szaktanterem teljes berendezését és egy, a sal­gótarjáni öblösüveggyárban ké­szített, gyönyörűen csiszolt kris­tályvázát a találkozót megörökítő felirattal. Ilyen emelkedett hangulatban kezdődött a szellemi torna. A csapatok előzetes feladatként egy háromperces bemutatkozó film­mel és egy, a Bolyaiak életében fontos eseményt bemutató jele­nettel készültek. Egymás megis­merésének kiemelten fontos mozzanatai voltak ezek a pillana­tok. Érvényesülhetett a diákhu­mor és a színészi játék, amit itt, a székelyföldön igen-igen érté­kelnek. A salgótarjáni diákok filmkészítésben, humorban, színpadi dramaturgiában és szí­nészi játékban is remekeltek. A filmkészítésben Bodócs Péter (12. b) és Oláh Krisztián (11. c), a színpadi játékban pedig Ko­vács Andrea (11. b), Kovács Ger­gő (11. b), Oláh Krisztián és Márton Attila (11. b - gitár) ne­vét kell kiemelni. A szellemi vetélkedőt a maros­vásárhelyi diákok nyerték a kecs­kemétiek, szombathelyiek és a salgótarjániak előtt. A magas színvonalú versengésben diákja­ink büszkék lehettek a negyedik helyükre. Bálint István igazgató vezetésé­vel végeztek el. Diákjaink nagy része még szívesen maradt vol­na. Ez önmagáért beszél. A harmadik napon a sportver­senyek kerültek sorra. Sakkban a salgótarjáni Fazekas Péter és Si­mon Tibor első és második he­lyen végeztek. Az ügyességi ver­senyben (a csapat tagjai: Kasza Eszter, Kovács Andrea, Szabó Zsolt, Varga Gábor, Földi Nor­bert) második, a kosárlabdában harmadik helyezettek lettünk (a csapat tagjai: Kovács Gergő, Kotrocz Krisztián, Márton Attila, Németh Attila, Földi Norbert, Varga Gábor, Szabó Zsolt, Kirisics Ákos). Végezetül álljon itt néhány mondat a találkozóról elhangzott véleményekből. Dr. Kiss Elemér Bolyai-kutató, az MTA tagja, a zsűri elnöke: „Rendkívüli élmény volt... A Bo­lyaiak szelleme itt volt közöttünk. Újra együtt lehetett apa és fia.”. Zsadányi László, az ócsai Bo­lyai János Gimnázium és Szak- középiskola igazgatója: „Más em­berként, valami új szellemiséggel távozom innen.” Bálint István, a marosvásár­helyi Bolyai Farkas Elméleti Lí­ceum igazgatója: „A Bolyai-szö- vetség erejével hegyeket lehet mozgatni.... A magyarság ösz- szetartozását a fiatalok tudatá­val táplálni a legfontosabb nem­zeti küldetés.” Benedek Imre, az aknaszlati- nai igazgató: „Barátokként érkez­tünk, testvérekként távozunk.” SÓVÁRI LÁSZLÓ Az aláírás ünnepélyes pillanata A második napon egész na­pos székelyföldi kiránduláson vehettünk részt. Balázs Árpád­nak, a Marosvásárhelyi Refor­mátus Kántortanító Intézet taná­rának lenyűgözően érdekes, minden mozzanatában a szülő­föld szeretetéről és ismeretéről tanúskodó idegenvezetésével. A kb. 220 km-es körút legfonto­sabb állomásai a parajdi sóbá­nya, a köröndi fazekasfalu, Farkaslaka, Tamási Áron szülő­földje, Székelyudvar-hely, a fe­héregyházi Petőfi-emlékmű és Segesvár voltak. Külön emléke­zetes a bögözi lelkész, aki nem­csak az érdekes műemlék temp­lomot, hanem a székely humort is bemutatta. A székely falvakat megfigyelve, leckét kaphattunk bátorságból, önfeláldozásból, magyarságtudatból és túlélőké­pességből. Mindezt utánozhatat­lan bölcsességgel kevert humor­ral! A humortól csak a buta em­ber sértődik meg - tartják a bögöziek. De nemcsak a székely falvakban tanulhattunk, hanem a marosvásárhelyi kollégáinktól is: baráti, mindenkire odafigyelő vendéglátást, vendégszeretetet. 160 embernek a szállást, étkezé­sét, kalauzolását nem volt egy­szerű feladat összehangolni, anyagilag finanszírozni. Úgy gondolom ők is erőn felül teljesí­tettek. Figyelmük még arra is ki­terjedt, hogy mindenki (tanár és diák egyaránt) búcsúajándékot kapjon, többek között egy CD-t a találkozó összefoglalójával. Csak az elismerés hangján lehet szólni arról a szervező munkáról, amit Az élet őszén Húsvéti „ajándék” - Miből lehet választani? A Népszabadság a nagyhéten 72 óra leforgása alatt négy olyan írással ajándékozta meg a békéért fohászkodó és ag­gódó olvasóin keresztül a társadalmat, amelyekben foglaltak tetteket követelnek. 1. Március 22., nagykedd: „Öt­let nélküli politikusok” cím alatt Szabados Krisztián a PCI igazga­tója érzékenyen tárja elénk, hogy az elkövetkezendő 13-14 hónap­ban folyamatosan milyen méltat­lan és ádáz harcnak, veszekedés­nek lehetünk tanúi és szenvedői jobb-, ill. baloldalinak álcázott, de ténylegesen alig különböző poli­tikai irányzatok megtestesítői Gyurcsány Ferenc és Orbán Vik­tor részéről, ha valamilyen isteni csoda révén meg nem jön az eszük. (Normálisan az ország iránti felelőség is megtenné.) 2. Ugyancsak nagykedden Friss Róbert „Azután” című írá­sában szólaltatja meg a négy bű­nös párt vezetőit, de gondol a helyzetnek asszisztáló appará­tusra, valamint a szenvedő társa­dalomra is. Gyurcsány és Orbán kórusban kiáltanak „új politiká­ért”. Kuncze Gábor liberális név­bővítéstől remél kiutat, míg Dá­vid Ibolya a legradikálisabban „félre” küldi a tehetetlen Ország- gyűlést és feloszlatná a „politiku­si siserehadat”. 3. Március 23. nagyszerda: Hiller István, Wittiek Tamás és Kiss Péter „Felvázolható értékel­vű stratégiai együttműködésről” tárgyal, jelenti Kun J. Erzsébet. Ők tehetnek legtöbbet a negye­dik írásban vázolt megoldás si­keréért. 4. Március 25. nagypéntek: „Az együttműködés a győze­lem”. Dr. Szabó Tamás 7 pontban igyekszik a megoldást felvázolni. Nem akarom a volt miniszter igen nagy szakszerűségéről ta­núskodó programját elrontani részletezésemmel, így csak a 6. „Gyakorlati béketeremtés” című bekezdéséhez próbálok a megol­dandó problémákra az átlagos vá­lasztópolgár ismeretei birtoká­ban rámutatni. A fő kérdés tehát, hogy a békességteremtést ki kezdje el, mit tegyen, kinek van módja fellépni? Minthogy pedig a 2006-os választást az MSZP fogja rendezni, természetesen az MSZP, ami abból is következik, hogy ő akarja jobban a békét. Re­mélhetőleg az MSZP be fogja lát­ni, hogy bár fontosak a köztársa­sági elnökváltás előkészítő mun­kálatai is, de azért, hogy a parla­menten kívüli pártok is tervez­hessenek „alkotmányozási szük­séghelyzet” lehet vagy van, ami a békességteremtési szándékhoz tartozó, mérséklő hatással lesz, ezért a kettőt egyszerre célszerű rendezni. Az első sürgős feladat tehát az 1996. április 9-én munkáját be­szüntető alkotmány-előkészítő társadalmi bizottság utódszerve­zetének létrehozása, széles körű civil és szakszervezeti részvé­tellel. Valamint kell a partner, egy a parlamenti pártok és az OVB képviselete. Kívánatos volna, hogy a Választási Szakértők Nemzetközi Szervezetének ma­gyar tagjait is meghívják. Az állampolgárok nincsenek tájékoztatva arról, hogy ki vagy mely szerv a politikai érdek- egyeztetés gazdája. Az ÓÉT nem fejt ki olyan tevékenységet, ami arra utal, hogy az ő feladatuk len­ne. A TÉT sem tiltakozott amikor az EU képviselő-választási tör­vénynél mellőzték a társadalmi részvételt. Ha az EU kívánsága szerint a kisebbségek választójo­gát is rendezni kívánják, úgy eh­hez is szükséges a társadalmi közreműködés, mert az alkot­mánymódosítást az eddigi kor­mányok elmulasztották. A választók csak azt tudhatják - tapasztalatból - hogy sem az al­kotmányról, sem a választójogi törvényről nem vettek részt nép­szavazáson. Semmi utalást nem kaptak arra vonatkozólag, hogy 2006-ban milyen alapon fognak szavazni. Várják a jogi rendezést, unják a két párt veszekedését, új pártok megjelenésétől várják a megoldást. Végül az egész problémakör rendezésébe be kellene vonni az Esélyegyenlőség Minisztériu­mát. Tudnivaló ugyanis, hogy az esélyegyenlőség a szavazó- fülkénél kezdődik. A jelenlegi utolsó közvélemény-kutatás szerint a választók 35 százaléka nem tud - nincs miből - válasz­tani. Amíg van egy Nyugdíjasok Pártja és nincs a szavazólapon egy olyan kocka vagy köz ahová a cca. hárommillió érdekelt a keresztet beleírhatja, addig nem szabad esélyegyenlőségről be­szélni. Volnának erre is megol­dások, de ezekre újabb ünne­pekre kell várni. 2005. március 27. DOROMBY MIKLÓS nyugdíjas Szendehely Szép a tavasz. Amikor ezüst­szürke barka integet a patakpar­ton, rügyek duzzadnak az ágakon, a föld meleg takarója alól ezer meg ezer virág emeli fel kis fejét, akkor minden életet lehel, fiatal üde életet. Mi már túl vagyunk életünk ta­vaszán, de az ősz is szép ! Mélyzöld még a rét, betakarították az arany­ló gabonát. Leszüretelték az édes, érett gyümölcsöt. Közben eltelik az élet, megér­keztek a gyerekek, keresztelő, óvo­da, iskola, elköltöztek a szülők”, le­zajlottak a temetések. És jönnek az unokák, az első, a második. Fel­színre bukkannak az emberi gyen­geségek. Telnek-múlnak az évek, kopnak az érzések. Le kell ülni, be­szélgetni, számadást tartani! (Per­sze, csak ha van kivel!) „A bajok zátonyai között, ha olykor tört is az árboc és szakadt a vitorla, de nem feneklett meg éle­tünk hajója...” A hosszú tél vége összehozott közel 30 embert, akik a polgármes­ter asszony és Katonáné Tóth Tí­mea szociális gondozónő segítsé­gével megalakították a helyi nyug­díjasklubot. Előzőleg volt termé­szetgyógyász-előadás, sőt a pásztói rendőrség bűnmegelőzési tájékoz­tatót tartott. Március 5-én a Pethő Ligáth-kúriában vidám tollfosztá- son vettünk részt. Szklenámé, Bö­zsi néni mákos kukoricát készített, az asszonyok fánkot, süteménye­ket „toroköblítőt” kínáltak. Zengett a sok szép régi dal, régi történetek, a közösen átélt emlékek, örömök, megharcolt szenvedések! Bizony­bizony, az emlékek mekkora kin­csét őrzi az emlékezet! Március 9-én hivatalosan is megalakult a nyugdíjasklub. Szép ünnep volt! A fiatalok és óvodások kulturális műsorral köszöntötték a nyugdljasklub hölgytagjait. Ahol még az alpolgármestertől, Kis Fe­renciül és az ifjúsági vezetőtől, Garics Milántól egy-egy szál virá­got is kaptunk. Örömtől lett köny- nyes a szemünk. Ezután közösen alakítottuk ki a találkozások napjait (havonta egy­szer), a programokat: kirándulá­sok, színház, gyógyvizes fürdőzés, dísznövény-bemutatóval egybekö­tött múzeumlátogatás, ismeretter­jesztő és orvosi előadások, falusi ünnepek, névnapok, negyedéven­te és aktuális segítség egymásnak egymásért. Szívesen vesszük a már régen és jól működő nyugdíjasklubok ta­pasztalatait. Ma holnap elpusztulna is a vi­lág, én ma elültetném az almafát. ” (Luther Márton) ____________ GARICS 1STYÁNNÉ a nyugdíjasklub vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents