Nógrád Megyei Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-07 / 79. szám
4 2005. ÁPRILIS 7, CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE „Barátokként érkeztünk, testvérekként távoztunk” A Bolyai nevet viselő Kárpát-medencei iskolák marosvásárhelyi találkozója Márai Sándor - regényeimét (Rómában történt valami) némileg átalakítva, március második felében az erdélyi Marosvásárhelyen is történt valami. Valami a Bolyaiak körül. Valami a szétszakított magyarság jövője körül Valami, mely mint az elültetett gyümölcsfamag, majd csak hosszú évek múlva fordul termőre. Addig is azonban ápolni, óvni kelL A jövő fáját! Mert van jövő a magyarság számára is. Csak mintegy Bolyai Jánosként meg kell találni a geometriája új útjait. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Csodaszámba megy, ahogy a XIX. század két matematikus óriásának, Bolyai Farkasnak és fiának, Jánosnak a zsenije egyesíteni tudott kilenc Kárpát-medencei középiskolát. Ők, a Bolyai nevet viselő iskolák képviselői találkoztak itt egy háromnapos rendezvényen. A határon túliak közül a kárpátaljai Técső és Rahó között található sóbányászatáról híres Aknaszlatina, a vajdasági, csatahelyről is nevezetes Zenta és a fogadóiskola, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum. Az anyaországot Szombathely, Mosonmagyaróvár, Ócsa, Kecskemét, Budapest és természetesen mi, salgótarjániak képviseltük. Kötöny József, a román kormány államtitkára megnyitóbeszédében a találkozó üzenetét három pontban foglalta össze: 1. Ebben a globalizálódó világban nekünk, magyaroknak is talpon kell maradni. Csak új értékek alkotásával, a hagyományaink alkotó újrateremtésével maradhatunk versenyképesek. A Bolyaiak életműve ebben lehet mérték és példa. 2. Amit ők megérintettek, az arannyá vált. Erkölcsük volt a minőség. Nekünk, Kárpát-medencei magyaroknak is a minőség erkölcsét, Németh László szavaival élve, a minőség forradalmát kell vízbedobott kövekként egyre táguló körökben terjesztenünk közösségünkben tudásban, kultúrában és életvezetésben egyaránt. 3. A mai magyar közérzet: a szétveretettség. A Bolyaik kétszáz év távlatából is le tudják bontani a határokat, amelyek az érző magyarok lelkében soha nem is léteztek. Nem szabad hagyni, hogy lélekben is földaraboljanak bennünket! Ezt tudatosítani a legfontosabb a következő nemzedékben, hogy az itt járt diákok felnőttként ezt a szelleA találkozó résztvevői miséget örökítsék át gyermekeiknek. Az első nap a jelenlévő küldöttségek elzarándokoltak a névadók szobrához és sírjához. A tisztelgés után a következő helyszín a Nemzeti Színház nagyterme volt. Itt zajlott a háromnapos eseménysorozat egyik legmeghatójrb eseménye: a Bolyai-szövet- ség létrehozása. A szövetségkötő iskolák egy alapszerződést írtak alá, amelynek pontjai a jövőbeni együttműködés keretét jelölik ki. Az igazgatók közös, egyszerre történő kézfogása szimbolizálta a testvérré válást. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Markó Béla, az RMDSZ elnöke is. Kifejezte örömét, hogy egy ilyen rendezvényt megnyithat. A Bolyaiak legfontosabb üzeneteként ő a tudásvágyat, a felfedezésre való képességet emelte ki. De ugyanakkor hangsúlyozta, nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon kívül is van magyar élet és tudás. Az Európai Unióba mi, magyarok (Kárpátmedencei értelemben) a szabad- ságszeretetünket, a hagyományainkat, az alkotás, a teremtés és a tudás képességét visszük. Ezen utóbbi képességet kívánja mindenkinek. így lesz a magyarság nagy erő. Ezután A két Bolya és Maros- vásárhely címen szellemi vetélkedő kezdődött 4 fős csapatok részvételével. A vetélkedő előtt a vendégiskolák nevében Székyné dr. Sztrémi Melinda, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium és dr. Szenes György, a budapesti Bolyai János Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola igazgatója közös ajándékot nyújtott át a marosvásárhelyi rendező iskolának, egy multimédiás szaktanterem teljes berendezését és egy, a salgótarjáni öblösüveggyárban készített, gyönyörűen csiszolt kristályvázát a találkozót megörökítő felirattal. Ilyen emelkedett hangulatban kezdődött a szellemi torna. A csapatok előzetes feladatként egy háromperces bemutatkozó filmmel és egy, a Bolyaiak életében fontos eseményt bemutató jelenettel készültek. Egymás megismerésének kiemelten fontos mozzanatai voltak ezek a pillanatok. Érvényesülhetett a diákhumor és a színészi játék, amit itt, a székelyföldön igen-igen értékelnek. A salgótarjáni diákok filmkészítésben, humorban, színpadi dramaturgiában és színészi játékban is remekeltek. A filmkészítésben Bodócs Péter (12. b) és Oláh Krisztián (11. c), a színpadi játékban pedig Kovács Andrea (11. b), Kovács Gergő (11. b), Oláh Krisztián és Márton Attila (11. b - gitár) nevét kell kiemelni. A szellemi vetélkedőt a marosvásárhelyi diákok nyerték a kecskemétiek, szombathelyiek és a salgótarjániak előtt. A magas színvonalú versengésben diákjaink büszkék lehettek a negyedik helyükre. Bálint István igazgató vezetésével végeztek el. Diákjaink nagy része még szívesen maradt volna. Ez önmagáért beszél. A harmadik napon a sportversenyek kerültek sorra. Sakkban a salgótarjáni Fazekas Péter és Simon Tibor első és második helyen végeztek. Az ügyességi versenyben (a csapat tagjai: Kasza Eszter, Kovács Andrea, Szabó Zsolt, Varga Gábor, Földi Norbert) második, a kosárlabdában harmadik helyezettek lettünk (a csapat tagjai: Kovács Gergő, Kotrocz Krisztián, Márton Attila, Németh Attila, Földi Norbert, Varga Gábor, Szabó Zsolt, Kirisics Ákos). Végezetül álljon itt néhány mondat a találkozóról elhangzott véleményekből. Dr. Kiss Elemér Bolyai-kutató, az MTA tagja, a zsűri elnöke: „Rendkívüli élmény volt... A Bolyaiak szelleme itt volt közöttünk. Újra együtt lehetett apa és fia.”. Zsadányi László, az ócsai Bolyai János Gimnázium és Szak- középiskola igazgatója: „Más emberként, valami új szellemiséggel távozom innen.” Bálint István, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója: „A Bolyai-szö- vetség erejével hegyeket lehet mozgatni.... A magyarság ösz- szetartozását a fiatalok tudatával táplálni a legfontosabb nemzeti küldetés.” Benedek Imre, az aknaszlati- nai igazgató: „Barátokként érkeztünk, testvérekként távozunk.” SÓVÁRI LÁSZLÓ Az aláírás ünnepélyes pillanata A második napon egész napos székelyföldi kiránduláson vehettünk részt. Balázs Árpádnak, a Marosvásárhelyi Református Kántortanító Intézet tanárának lenyűgözően érdekes, minden mozzanatában a szülőföld szeretetéről és ismeretéről tanúskodó idegenvezetésével. A kb. 220 km-es körút legfontosabb állomásai a parajdi sóbánya, a köröndi fazekasfalu, Farkaslaka, Tamási Áron szülőföldje, Székelyudvar-hely, a fehéregyházi Petőfi-emlékmű és Segesvár voltak. Külön emlékezetes a bögözi lelkész, aki nemcsak az érdekes műemlék templomot, hanem a székely humort is bemutatta. A székely falvakat megfigyelve, leckét kaphattunk bátorságból, önfeláldozásból, magyarságtudatból és túlélőképességből. Mindezt utánozhatatlan bölcsességgel kevert humorral! A humortól csak a buta ember sértődik meg - tartják a bögöziek. De nemcsak a székely falvakban tanulhattunk, hanem a marosvásárhelyi kollégáinktól is: baráti, mindenkire odafigyelő vendéglátást, vendégszeretetet. 160 embernek a szállást, étkezését, kalauzolását nem volt egyszerű feladat összehangolni, anyagilag finanszírozni. Úgy gondolom ők is erőn felül teljesítettek. Figyelmük még arra is kiterjedt, hogy mindenki (tanár és diák egyaránt) búcsúajándékot kapjon, többek között egy CD-t a találkozó összefoglalójával. Csak az elismerés hangján lehet szólni arról a szervező munkáról, amit Az élet őszén Húsvéti „ajándék” - Miből lehet választani? A Népszabadság a nagyhéten 72 óra leforgása alatt négy olyan írással ajándékozta meg a békéért fohászkodó és aggódó olvasóin keresztül a társadalmat, amelyekben foglaltak tetteket követelnek. 1. Március 22., nagykedd: „Ötlet nélküli politikusok” cím alatt Szabados Krisztián a PCI igazgatója érzékenyen tárja elénk, hogy az elkövetkezendő 13-14 hónapban folyamatosan milyen méltatlan és ádáz harcnak, veszekedésnek lehetünk tanúi és szenvedői jobb-, ill. baloldalinak álcázott, de ténylegesen alig különböző politikai irányzatok megtestesítői Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor részéről, ha valamilyen isteni csoda révén meg nem jön az eszük. (Normálisan az ország iránti felelőség is megtenné.) 2. Ugyancsak nagykedden Friss Róbert „Azután” című írásában szólaltatja meg a négy bűnös párt vezetőit, de gondol a helyzetnek asszisztáló apparátusra, valamint a szenvedő társadalomra is. Gyurcsány és Orbán kórusban kiáltanak „új politikáért”. Kuncze Gábor liberális névbővítéstől remél kiutat, míg Dávid Ibolya a legradikálisabban „félre” küldi a tehetetlen Ország- gyűlést és feloszlatná a „politikusi siserehadat”. 3. Március 23. nagyszerda: Hiller István, Wittiek Tamás és Kiss Péter „Felvázolható értékelvű stratégiai együttműködésről” tárgyal, jelenti Kun J. Erzsébet. Ők tehetnek legtöbbet a negyedik írásban vázolt megoldás sikeréért. 4. Március 25. nagypéntek: „Az együttműködés a győzelem”. Dr. Szabó Tamás 7 pontban igyekszik a megoldást felvázolni. Nem akarom a volt miniszter igen nagy szakszerűségéről tanúskodó programját elrontani részletezésemmel, így csak a 6. „Gyakorlati béketeremtés” című bekezdéséhez próbálok a megoldandó problémákra az átlagos választópolgár ismeretei birtokában rámutatni. A fő kérdés tehát, hogy a békességteremtést ki kezdje el, mit tegyen, kinek van módja fellépni? Minthogy pedig a 2006-os választást az MSZP fogja rendezni, természetesen az MSZP, ami abból is következik, hogy ő akarja jobban a békét. Remélhetőleg az MSZP be fogja látni, hogy bár fontosak a köztársasági elnökváltás előkészítő munkálatai is, de azért, hogy a parlamenten kívüli pártok is tervezhessenek „alkotmányozási szükséghelyzet” lehet vagy van, ami a békességteremtési szándékhoz tartozó, mérséklő hatással lesz, ezért a kettőt egyszerre célszerű rendezni. Az első sürgős feladat tehát az 1996. április 9-én munkáját beszüntető alkotmány-előkészítő társadalmi bizottság utódszervezetének létrehozása, széles körű civil és szakszervezeti részvétellel. Valamint kell a partner, egy a parlamenti pártok és az OVB képviselete. Kívánatos volna, hogy a Választási Szakértők Nemzetközi Szervezetének magyar tagjait is meghívják. Az állampolgárok nincsenek tájékoztatva arról, hogy ki vagy mely szerv a politikai érdek- egyeztetés gazdája. Az ÓÉT nem fejt ki olyan tevékenységet, ami arra utal, hogy az ő feladatuk lenne. A TÉT sem tiltakozott amikor az EU képviselő-választási törvénynél mellőzték a társadalmi részvételt. Ha az EU kívánsága szerint a kisebbségek választójogát is rendezni kívánják, úgy ehhez is szükséges a társadalmi közreműködés, mert az alkotmánymódosítást az eddigi kormányok elmulasztották. A választók csak azt tudhatják - tapasztalatból - hogy sem az alkotmányról, sem a választójogi törvényről nem vettek részt népszavazáson. Semmi utalást nem kaptak arra vonatkozólag, hogy 2006-ban milyen alapon fognak szavazni. Várják a jogi rendezést, unják a két párt veszekedését, új pártok megjelenésétől várják a megoldást. Végül az egész problémakör rendezésébe be kellene vonni az Esélyegyenlőség Minisztériumát. Tudnivaló ugyanis, hogy az esélyegyenlőség a szavazó- fülkénél kezdődik. A jelenlegi utolsó közvélemény-kutatás szerint a választók 35 százaléka nem tud - nincs miből - választani. Amíg van egy Nyugdíjasok Pártja és nincs a szavazólapon egy olyan kocka vagy köz ahová a cca. hárommillió érdekelt a keresztet beleírhatja, addig nem szabad esélyegyenlőségről beszélni. Volnának erre is megoldások, de ezekre újabb ünnepekre kell várni. 2005. március 27. DOROMBY MIKLÓS nyugdíjas Szendehely Szép a tavasz. Amikor ezüstszürke barka integet a patakparton, rügyek duzzadnak az ágakon, a föld meleg takarója alól ezer meg ezer virág emeli fel kis fejét, akkor minden életet lehel, fiatal üde életet. Mi már túl vagyunk életünk tavaszán, de az ősz is szép ! Mélyzöld még a rét, betakarították az aranyló gabonát. Leszüretelték az édes, érett gyümölcsöt. Közben eltelik az élet, megérkeztek a gyerekek, keresztelő, óvoda, iskola, elköltöztek a szülők”, lezajlottak a temetések. És jönnek az unokák, az első, a második. Felszínre bukkannak az emberi gyengeségek. Telnek-múlnak az évek, kopnak az érzések. Le kell ülni, beszélgetni, számadást tartani! (Persze, csak ha van kivel!) „A bajok zátonyai között, ha olykor tört is az árboc és szakadt a vitorla, de nem feneklett meg életünk hajója...” A hosszú tél vége összehozott közel 30 embert, akik a polgármester asszony és Katonáné Tóth Tímea szociális gondozónő segítségével megalakították a helyi nyugdíjasklubot. Előzőleg volt természetgyógyász-előadás, sőt a pásztói rendőrség bűnmegelőzési tájékoztatót tartott. Március 5-én a Pethő Ligáth-kúriában vidám tollfosztá- son vettünk részt. Szklenámé, Bözsi néni mákos kukoricát készített, az asszonyok fánkot, süteményeket „toroköblítőt” kínáltak. Zengett a sok szép régi dal, régi történetek, a közösen átélt emlékek, örömök, megharcolt szenvedések! Bizonybizony, az emlékek mekkora kincsét őrzi az emlékezet! Március 9-én hivatalosan is megalakult a nyugdíjasklub. Szép ünnep volt! A fiatalok és óvodások kulturális műsorral köszöntötték a nyugdljasklub hölgytagjait. Ahol még az alpolgármestertől, Kis Ferenciül és az ifjúsági vezetőtől, Garics Milántól egy-egy szál virágot is kaptunk. Örömtől lett köny- nyes a szemünk. Ezután közösen alakítottuk ki a találkozások napjait (havonta egyszer), a programokat: kirándulások, színház, gyógyvizes fürdőzés, dísznövény-bemutatóval egybekötött múzeumlátogatás, ismeretterjesztő és orvosi előadások, falusi ünnepek, névnapok, negyedévente és aktuális segítség egymásnak egymásért. Szívesen vesszük a már régen és jól működő nyugdíjasklubok tapasztalatait. Ma holnap elpusztulna is a világ, én ma elültetném az almafát. ” (Luther Márton) ____________ GARICS 1STYÁNNÉ a nyugdíjasklub vezetője
