Nógrád Megyei Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-04 / 76. szám

2 2005. ÁPRILIS 4., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Tizenketten jutottak tovább Jövő az iskolában” Konferencia Szirákon Salgótarján Szombaton a József Attila Művelődési Központban ren­dezték meg a Győzike-show tehetségkutató versenyét A megmérettetésre csaknem 70-en (köztük csoportok is) je­lentkeztek. A fővárosból, Mis­kolcról, Ózdról, Pécsről, Nagy­kanizsáról, Kunhegyesről és szerte a megyéből érkeztek be­nevezések. Különböző műfajokat képvi­seltek a versenyzők: elhangzott pop-rock zene, autentikus ci­gányzene és népzene is. A Majkából, Baby Gabiből, a V-Tech-ben szereplő Kefirből és ifj. Gáspár Győzőből álló zsűri összesen 12 énekest és együttest juttatott tovább a fővárosi gála­műsorra. Tavaszi bál a Nyírjesben NMH-információ Idén is megrendezi hagyo­mányos, tavaszi bálját az Ér­telmi Fogyatékosok és Segí­tőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ)) Nóg- rád Megyei Egyesülete. A sokak által várt tavaszi esemény nemcsak kikapcsoló­dást kínál majd az egyesület tagjainak és a vendégeknek, hanem változatos időtöltést is kínál majd. A szórakoztató programot ezúttal Balassagyar­mat festői szépségű helyszí­nén, a Nyírjesben rendezik meg április 8-án 14 órától 20 óráig. Április 1-jén és 2-án a hátrányos helyzetű kistelepülések és intézményeik sorsáról rendezett nagyszabású konferenciát a sziráki Teleki József Általános Iskola , a község önkormány­zata, valamint a Sulinova Kht, OOIH ÉMR Iroda. zetű általános és középiskolások esélyhez juttatását tűzte ki célul egy hét végi kollégium megszer­vezésével, mely a diákok fogla­A konferencia résztvevői NMH-információ A Szirákon élő családok szo­ciális, anyagi és kulturális hely­zete az országos kistelepülési át­lagnál is kedvezőtlenebb. A diá­kok közel 80 százaléka hátrá­nyos helyzetű, ezért új szakmai, módszertani utak felkutatása vált szükségessé. 2004-ben Bércéi, Bér, Litke és Szirák isko­lái a hátrányos helyzetű tanulók integrációja ügyében sikeres pá­lyaművet készítettek, s a projekt a tanulásközpontúság helyett egyre inkább a tanulásszerve­zésre, az eltérő tanulási stílus fi­gyelembevételére helyezi a hangsúlyt. Ennek jegyében szer­vezte meg a Tímár Ágostonná vezette sziráki iskola a szakmai tanácskozást. A programsorozat első nap­ján előadásokat tartott többek között Mátis András, a község polgármestere, Berki Judit, a Nógrád Megyei Esély­egyenlőségi Koordinációs Iroda vezetője, Mayer Jó­zsef, az OKI Iskolafejleszté­si és Integrációs Központ igazgatója, Nemes Katalin, az OOIH Észak-magyaror­szági Regionális Irodájá­nak igazgatója és Botár Bé­la, a salgótarjáni Általános Iskola és Diákotthon veze­tője. Valamennyien érin­tették az esélyegyenlőség megteremtésének, a hátrá­nyos helyzetű tanulók in­tegrációjának problemati­káját. A szekcióüléseken há­romféle modellprogramot mutattak be. A bátony- terenyei tanodamodell a roma és a hátrányos hely­koztatását és a felzárkóztatás mellett a tehetséggondozást ve­szi figyelembe. A komplex inst- rukciós program a tanulási esé­lyek saját képességek alapján történő kibontakoztatására fó­kuszál. A Lépésről lépésre prog­ram az eltérő szociokulturális hátterű gyerekek személyre sza­bott, egyéni fejlesztését kívánja megvalósítani, illetve megköny- nyíti az óvoda és iskola közötti átmenetet. A polgármesterek találkozó­ján jelen volt Sisák Imre ország- gyűlési képviselő, Pásztó polgár- mestere is, hisz Pásztó térségé­ben ugyanúgy jellemző a ki­sebbségi lakosság leszakadásá­nak problémája. Mátis András szerint a roma közösségnek meg kell szerveznie önmagát, hogy megfelelőképp tudja kom­munikálni igényeit, elvárásait. Csík Juci, a Falbontó Egyesület alelnöke viszont arról szólt, hogy egy település lakossága egyazon közösségbe tartozik - mindenféle etnikai hovatarto­zástól függetlenül -sa cigány­ságnak igenis szükséges beke­Képünkön jobbról balra: dr. Göncz Kinga miniszter asszony, Tímár Ágostonná, a sziráki Teleki József Általános Iskola igazgatója és Csík Juci, a Falbontó Egyesület alelnöke FOTOK: GOCS EVA Or. Göncz Kinga rülnie a döntéshozók közé, hi­szen az egész közösségnek együtt kell véghezvinnie a vál­toztatásokat. A konferencia második nap­ján dr. Göncz Kinga esélyegyen­lőségi miniszter beszélt a rend­szerváltozás óta bekövetkezett komplex folyamatról, a szegregá­cióról, a magyar társadalom ket­téválásáról. A roma lakosság és a szegény, leszakadt rétegek kon­centrálódnak a kistelepüléseken, ahol kevés a munkalehetőség, s a helyi értelmiség is elhagyja a falvakat - mondta a miniszter asszony, aki Magyarország de­centralizáltságáról, az ezer 600 fő alatti településről is szót ejtett. - Központi kérdés a hátrányok ledolgozása, a gyerekek „ver­seny- és piacképességének” megteremtése, s a kistelepülési iskolák kompenzáló szerepe. A magyar iskolarendszer csökkenti legkevésbé a különbségeket Eu­rópában, ezért nem mindegy az, hogy az adott település hogyan él a forrásokkal, pályázati lehetősé­gekkel. Ehhez viszont helyi elkö­telezettség kell, nem elég a köz­ponti segítség - szögezte le dr. Göncz Kinga. _______ SZABÓ ANDREA „ Mert az ember ragaszkodik szülőhelye földjéhez” „Amikor az olvasó kezébe veszi ezt a munkát, ne számítson egy minden mozzanatot, adatot figyelembe vevő tanulmányra, inkább egy válogatásfélére. Olyan adatok sora ez, amelyek egy részét a történelem rostálta ki, másik részét a szerző válogat­ta. Egy dolog bizonyosan elmondható, a falu megélhetésének alapját egészen a XIX. század közepéig kizárólagosan a me­zőgazdaság adta. Ezen belül kiemelkedő, a táji adottságoknak megfelelően az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés, a bér- makkoltatás. A XIX. század második felétől egyre erősebben hatott a község társadalmára a szénbányászat megjelenése, a század végére ez a gazdasági ág válik meghatározóvá a falu életében.” - írja Földi István Honismereti tanulmányok Mátraszele múltjából című, legújabb kötetében. NMH-információ A település múltját feltáró munkáinak sorában ez a tizedik, S amely a gazdálkodás történetét (1304-től 1949-ig) tárja az olvasó elé. Mint a szerző egyik korábbi ki­adványában megjelent, az első ok­leveles adat Mátraszeléről 1304-ből való. Ekkor az Ákos nembeli István nádor, Érne bán fia, az apja által va­lamikor 1271 vagy 1274 előtt szer­zett Felszele nevű birtokát adomá­nyozta leánya férjének, a Rátót nembeli Desew mesternek. Alsózelét akkoriban Zele-i lth- imerius fiai birtokolták. „A falunk­ban folyó gazdálkodás első adata az állattenyésztéssel kapcsolatos.” A szerző példákkal alátámasztva hívja fel a figyelmet arra: a helyi birtokosok nem rettentek vissza at­tól, hogy jobbágyaikat felhasznál­ják szomszéd birtokok jogtalan el­foglalásánál S kitér arra is, hogy például a XVI. század közepén „Szelén egyedül Feledy Fuszták volt birtokos, s neki összesen öt portáját számlálták össze.” S még mindig a XVI. század­ban járunk, amikor is a török adó­szedők sanyargatták a háztartáso­kat, a falut, kapu-, puttony-, tűzi­fa- és szén-, menyasszony- és csősztartási-, hordó-, serés-, és a malomadóval. 1596-tól a porta he­lyett a ház, vagyis a füst lett az adóalap, de a 1609-ben újra visz- szatértek az adóporták összeírásá­hoz. Ekkor négy jobbágytelek, vagy tizenkét zsellérház alkotott egy adóportát. A következő feje­zet a török uralom alóli felszaba­dulást közvetlenül követő időszak gazdálkodási dokumentumait, többek közt a Rákócziak vagy az állami összeírások adatait közli. A XVII. század utolsó éveiben más, környékbeli településekhez viszo­nyítva Szelén termelt legkeveseb­bet a lakosság. Ahogyan Radványi Ferenc papírra rótta, Hidegkúthoz és Bárnához hasonlóan Szele né­pének sincs sík területe, „lakossá­guk a dombok és erdők közötti életet szokta meg, s durvább er­kölcsű emberek a többieknél, makkoltatásból élnek.” Alapos terheket róttak a falura a Rákóczi- szabadságharc évei is a pénzbefi­zetési kötelezettséggel, a beszol­gáltatásokkal S bár ezek az akko­ri lakóközösség javait alaposan megnyirbálták, de a gazdálkodás körülményei ha lassan is, de vál­toztak, nőtt a jobbágytelkek nagy­sága, s már dolgoztak itt mester­emberek - a sokféléhez értő mol­nárokon kívül csizmadia, és ko­vács - is. Igaz, az időjárástól való függés, a gyakori állati járványok, a magas adóterhek miatt sok adós­ság gyűlt fel. Egy 1738-as tűzvész kárainak lajstromba vétele sokat elárul a parasztházak felszereltsé­géről, ugyanígy az egyházlátoga­tási jegyzőkönyvek is. A tanulmánykötet fejezetei or­szágos összeírások eredményeit is közreadják, lehetőséget teremtve az összehasonlításra, következteté­sekre. Valószínűsíthető dohányter­mesztésről, a szelei erdők makkol- tatási jogának bérbeadásáról is em­lítést tesz a szerző. „Amint az a II. József-féle népszámlálásból kiderült, a falu házai nem szilárd anyagból, ha­nem fából épültek, nem csak az épületfabőség miatt, hanem azért is, mert a vályogházakban a gyakori árvizek könnyebben kárt tehettek.” A tanulmánykö-• tetnek arra is „van gondja”, hogy felvillantsa, milyen területeket birtokoltak a Ráday-zsellérek 1775-ben. így például „Bata And­rásnak betsületes kukoricás és káposztás kertje, szilvása, ele­gendő kenderföldje volt, Kazinczi Urbán egy kisebb ká­posztáskertben, Dudás József három kertben gazdálkodott. A hatodik fejezet 1801-től, 1848-ig ad képet a faluról, birtokosokról, árvízkárokról, vallásról, fuvaro­zók járandóságairól és egyáltalán a mindennapok megannyi jel­lemző vonásáról. A jobbágyfel­szabadítástól a kiegyezésig, a környékbeli bányák új korsza­kot nyitnak a település életében, munkalehetőség életmód, életfel­fogás tekintetében. Földi István munkája elkalau­zolja az olvasót a világháborús évek Szeléjére, s a békebeli esz­tendők adataival összevetve is ér­zékelteti az életminőség kedve­zőtlen változásait. Igen beszéde­sek, érdekesek, olvasmányosak a Házak, bútorok, a Szövés-fonás, A tisztaszoba díszei, a Munka és a Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma című fejezetek. S hogy a kép a szó szoros értel­mében teljes legyen, a mindenna­pi élet használati tárgyairól, a házbelső díszeiről készült fotók­kal zárul a tanulmánykötet első része. A második Mátraszele község történeti helynévtára cí­mű, tartalmáról sokat sejttetnek az előszó sorai: „Miért vannak ma is élő ősi helyneveink? Mert az ember ragaszkodik szülőhe­lye, lakóhelye földjéhez. Olyan fontos számára, hogy minden dombját, ligetét, patakját, rétjét, szántóját névvel illette.” Eltűnt egy szécsényi kislány Öreg bükkfa mohos gyökerei a Gyalogút-lápában NMH-információ A városi rendőrkapitányság körözését rendelte el eltűnés miatt Hugyecz Violetta 14 éves, Szécsény, Sobieski út 20. szám alatti lakosnak. A rendelkezésre álló adatok szerint a kislány április 1-jén (pénteken) 22 óra 45 perc és 23 óra közötti időben indult haza a Sport úton, amely a város szé­lén a futball- pálya és a Li­get néven is­mert rész kö­zött van. A körülbelül 300 méterre lévő otthoná­ba azonban már nem ér­kezett meg. Hugyecz Vio­letta sze­mélyleírása: körülbelül 170 centimé­ter magas, vékony test­alkatú. Szőke hajú, mely­ben vörössel hosszában melírozott rész van. Bordó felső­kabátot vi­selt, amely­ben hónalj alatt derékig érő fehér csík van. Barna bársony térdnadrág és tér­dig érő, barna, fűzős velúrcsiz­ma volt rajta. A képen a bal olda­li kislány Hugyecz Violetta, a mellette lévő lány viseli azt a pó­lót, ami Violettán volt az eltűné­sekor. Az eddigi adatgyűjtés alapján nem zárható ki, hogy a kislány sérelmére bűncselekményt kö­vettek el, feltételezhető az is, hogy megsérült, életveszélyben van. A rendőrség kéri, hogy aki látta Hugyecz Violettát április 1- jén este, vagy bármi gyanúsat észlelt az eltűnés helyszínén, A fotón a bal oldali kislány Hugyecz Violetta, eltűnésekor az a póló volt rajta, amit a mellette álló lány visel esetleg idegen vagy gyanús gép­kocsit látott, illetve bármilyen információval rendelkezik a kis­lányról, jelentkezzen a szécsé­nyi rendőrkapitányságon a 32/ 372-255-ös telefonszámon.

Next

/
Thumbnails
Contents