Nógrád Megyei Hírlap, 2005. április (16. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-16 / 87. szám
2005. ÁPRILIS 16., SZOMBAT NÓGRÁDI BULVÁR Szöveg: SÁNDOR ANDRÁS Ötleteit, észrevételeit a * nogradibulvar@chello.hu email címen várjuk. * Ajánljon figyelmünkbe újabb „áldozatokat”, találja ki, kivel folytatódjon a Nógrádi Bulvár! radio FM 100.4-Mondja, miazönlegnagyobbhi- bája?- Talán az, hogy nem tudok belenyugodni abba, hogy telnek- múlnak az évek. Úgy akarok élni, mint húszas éveimben, egyetlen fillér nélkül. Két forint nem volt soha a zsebemben.- Sokat kért kölcsön akkoriban?- Éjjel-nappal. Úgy keltem fel, hogy azon gondolkodtam, kitől kellene kölcsönkérni. Nem volt olyan ember, akinek ne tartoztam volna. Idős színészkollégáim tartottak el. Egy régi jó barátomnak, Hetényi Pálnak, mielőtt meghalt, vissza szerettem volna adni a tartozásomat Azt mondta, nem kell megadni, de egyet kér tőlem. ígérjem meg neki, hogyha bármilyen fiatal kollégám rászorul, akkor figyeljek oda, hiszen neki ugyanúgy nincs pénze, ahogyan nekem nem volt akkoriban.-Megfogadta?- A mai napig betartom. Olyan nem fordulhat elő, hogy az asztalomnál ne én fizessek. Mert én pontosan tudom, hogy a három sör két vodkával, az megterheli a pénztárcáját-Mondja, milyenek a mai, fiatal szőlészek?- Irdatlan nagyképűek. Azt hiszik, ők a pálya letéteményesei, pedig amikor bejönnek a színpadra, és azt mondják, jó napot, már az rossz. Már a „jó” is rossz. Persze vannak szeretnivaló kivételek. SZTARINTERJU - BAJOR IMRE „Minden szenvedélyem az állandó stresszből fakad" Közvetlenül a Heti hetes felvétele előtt találkozunk, tőlem indul a felvételre. Először találkozunk, de olyan közvetlen, mintha legalább ezer éve ismernénk egymást. Talán ezért a közvetlenségéért szeretik őt többek között a nógrádi emberek is. És ezért kérték any- nyian a Nógrádi Bulvárba.-Bejöttünk a kávézóba és kezet nyújtotta pbicémek- Minden alkalommal így teszek. Alapkérdésnek tartom ugyanis a jó kommunikációt a közönséggel. A kollégáim irigykednek is rám emiatt. Mindig kérdezik, hogyan működik az, hogy én egy pléhkocsmában iszogató, festőruhában lévő emberrel is egy másodperc alatt ugyanolyan kapcsolatot tudok teremteni, mint a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjával. A többieknek ugyanis ez komoly teher. Én szeretem, hiszen érdekel, hogy mi a véleménye az ácsnak, vagy a festőnek.-Bajor Imre tehát elérhető egy átlagember számára.- Abszolút Ahol lakom, Dunakeszin, mindenkivel jóban vagyok és szeretnek is az emberek. Még azok is, akik a jelenkori politika miatt nem kedvelnek.-Van ilyen?- Hogyne lenne. Például a Heti hetesben való szereplésem alaposan megosztja a közvéleményt, noha tudatosan nem szólok bele semmilyen politikai kérdésbe. „Már csak pár évem van, nem több"-Mi hajtja még?- A közönség szeretete. Semmi más. Amint megérzem, hogy lanymár csak pár évem van, nem több. 48 éves elmúltam, fizikailag nem bírom már az őrült tempót. Korábban ha három napig mulattam egyfolytában, másnap reggel akkor is el tudtam menni dolgozni, semmi bajom nem volt. Ma egy nap szórakozást három napig kell pihennem, hogy rendbe hozzam magam. Valamit ki kell találnom a jövőre nézve, hiszen nem vagyunk A1 Pacinó-s és Robert De Niró-s gázsikkal eleresztve, tehát sok tartalékom nincs.-Milyen színvonalon él ma Bajor Imre?- Nézze, egyetlen luxusom van, a víz. Furán hangzik, de ez az igazság. A halak jegyében születtem, Balatonalmádiban nőttem föl, tehát abszolút vízi gyerek vagyok. Lételemem a víz. Tehát a legnagyobb luxus az életemben az, hogy a házi, fedett medencémben télen-nyáron tudok úszni. Ehhez nagyon ragaszkodom! Amikor az ország túlsó végéről utazom haza egy fellépésről, és hatszáz kilométer zötykölődés után megmártózhatom a medencében, nekem az egy megtisztulás. Olyan jó Dunakeszi előtt húsz kilométerrel odaszólni a páromnak, hogy Ildikém, kapcsold be a szaunát. Tegnap is csak lubickoltam hajnal háromig. Olyankor elhiszem magamról, hogy fogytam negyven dekát, ami persze nem denki tudja, hogy ki ő, hiszen mindenhol ott van velem. Mégis, ha valahová nem jöhet be, megvár a kocsiban. „Stresszben élek harminc éve”-Miért érzem úgy, hogy a határtalan lazasága, és az állandó, kicsattanó jókedve mögöttvalami- tyen kétely van?- Talán azért, mert ez tényleg így van. Tele vagyok kételyekkel. Ez a lazaság, amit lát, harmincéves kegyetlen munka. Minden egyes mondatomat ötször átgondolom, mielőtt kimondom, akár a kamera előtt, akár a színpadon. Hiába vagyok laza, premier előtt tizenhatszor kimegyek a vécére. Állandóan stresszelek.-Miért stresszel?- Mert reggel felkelek - pontosabban délben... - és semmi másra nem tudok koncentrálni, csak az éppen aznapi szakmai feladatomra. Ilyen hűl az érdeklődés, azonnal abbahagyom a közszereplést.-Ha mindent abbahagyna, meddig tudna élni a tartalékaiból?- Körülbelül másfél-két évig. Tovább nem.-Ezen a színvonalon?- Ezen a színvonalon egy évig. Nézze, nagyon sokat gondolkodom a befejezésen. Úgy szeretném abbahagyni, ahogyan Albert Flóri tette. Császárként Szinte minden nap gondolkodom azon, hogyan lehetne méltósággal elköszönni, mert nem szeretném megvárni azt a pillanatot, amikor azt mondják, mit erőlködik itt ez a hülye. Reálisan gondolkodom, tudom, hogy igaz, mert utána bezabálok káposztás cvekedlit.-A sofőr nem luxus?- Nem, mert ha ugyanezeket az utakat taxival tenném meg, háromszor annyiba kerülne. De Lacika tulajdonképpen nem is sofőr, hanem egy intézmény. A legbizalmasabb barátom. Verebes szokta mindig mondani, hogy „Lacika, ne aggódjon, ha már nem lesz munkája, majd kiadja a Bajor-botrány- könyvet”.-Lacika iiyenkormitcsinál, amíg ön dolgozik?- Ő ugyanolyan családtag a Heti hetesben, mint én. Egy filmforgatáson is már két nap múlva mintekintetben nem tudok lazán gondolkodni. Tegnap éppen egy Rá- diókabaré-felvételem volt Ott volt hatszáz ember. Nem mindegy, milyen hangsúllyal mondok egy-egy mondatot. A poénoknak ütniük kell. Nem hiszi el: stresszben élek harminc éve.-Mindennapiszik?- Csak akkor, amikor nem dolgozom. Munka közben soha. És előtte sem. Ebben a tekintetben rendkívül precíz vagyok. Sőt, ha valaki piásan jön dolgozni, én vagyok az első, aki beköpöm. Igen, időnként iszom. Álságos lenne azt mondani, hogy soha nem iszom, pláne egy üyen szakmában, ahol minden nap névnapot, születésnapot, meg ilyen-olyan jubileumot ünnepelünk. A régi nagy színészkollégák is állandóan ittak, csak mindig letagadták. Soha nem felejtem el, amikor hosszú évekkel ezelőtt az akkori Népszínházban megkérdezte tőlem valaki, hogy engem mi érdekel a leginkább a színházból. Azt válaszoltam, hogy a büfé, meg a pénztár. Én voltam az első Magyarországon, aki ezt be merte vállalni. Kaptam is érte egy fegyelmit- Sokfegyebrtit kapott?- Legalább harmincötöt Egyszer azért kaptam, mert egy tájelőadáson azt mondtam, Svájcban szebb a fű, mint nálunk.-Korábban említette a párját, Ildikót Nem terveznek közös gyere- ketfSohanemkerültezszóbaakap- csolatukban?- Öregek vagyunk már ehhez, sajnos kinőttünk belőle, hiszen mindketten túl vagyunk a negyvenen. Ez így sikerült, de nincs ezzel semmi baj. Nagy szeretetben és boldogságban élünk együtt, ráadásul imádja a gyerekeimet, Lilit és Marcit És ez fordítva is igaz, a gyerekek is nagyon szeretik őt „A fiamnak egyre nagyobb szüksége van az apjára"-A szülei hogy vannak?- Köszönöm szépen, remekül. Mindketten 86 évesek. Anyukám egy örökmozgó, állandóan jön- megy, ráadásul minden nap főz. Addig nem alszik el, amíg haza nem értem. Apám reggeltől estig nézi a tévét. Ő akkor is felvesz videóra, ha három mondatot mondok a televízióban. Hatalmas archívuma van rólam: ezer videokazetta, számtalan album stb.-A gyerekei kire ütöttek?- A lányom egy az egyben olyan, mint én vagyok. Az alkata, a lelke, mindene. Még úgy is alszik, ahogyan én. Állandóan szerepelni akar, mindig ő akar a középpontban lenni. A fiam pedig olyan, mint az apám. Egy gyufásskatu- lyával is eljátszik órákig, egyedül. Egyébként érzem, hogy a fiamnak egyre nagyobb szüksége van az apjára. Elkezdett teniszezni, és jön a „mi férfiak” periódus. Mert ezek csak periódusok.
