Nógrád Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-73. szám)

2005-03-23 / 67. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap P F 9 6 2005. MÁRCIUS 23., SZERDA A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ^i&Z'VeAú ■ cKxift4t& cWUÁlé&! Sz&wiet lei k&stàïnti'mi Ülni és tKixlv-as yCattéaáiA;a 9flafym/ Sajtó cYlapj& aiiaimáéút: c€saéa a iZúzsa wiitzut itlá tA iflúuészeU ysÁaia iyazaatáfa 2005. tnáuxus 15. SAJTÓNAPI ÜDVÖZLET. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Mű­vészeti Iskola igazgatója, Ember Csaba két héttel ezelőtt ezzel a szép üdvözlőkártyával köszöntötte lapunkat és munkatársainkat a ma- gyar sajtó napja alkalmából. ______________________________■ „ A zene mindenkié” Zenei Bolyai-kört rendez­tünk a közelmúltban a sal­gótarjáni Bolyai János Gim­náziumban. Maga a Bolyai­kor az intézmény életében hosszú évek alatt hagyo­mánnyá vált kulturális ren­dezvénysorozat. Keretein belül a diákság tagjai által tartott előadásokat hallha­tunk a tudomány és a kultú­ra témaköré-en. A tradíciók ellenére a múlt tanévben jelent meg először di­ákkezdeményezésre Bolyai-köri témaként a zene. Az idei alka­lom után bizton állíthatjuk, ha­gyománnyá válik. Ez alkalom­mal a műsor gerincét a Bolyai újjáalakult kamarakórusa adta, ugyanis maguk az előadók is kó­rustagok. Előadásaik témái a kö­vetkezők voltak: „A tv-maci hangszere - A fagottról, „Undor- grund” - A magyar alternatív könnyűzene kezdetei, Én és a harsonám, Volt egyszer egy kó­rustábor.” Másrészt a kórus által énekelt dalok szolgáltattak kere­tet mindezeknek. Összegezve elmondható, hogy érdekes, élvezetes, sokrétű és színvonalas előadások, vala­mint a hangszeres játék gondos­kodtak a jó hangulatról. Sokan örömmel látják, hogy kis kamarakórusunk a Bolyai hajdan országosan elismert kó­rusának hagyományait viszi to­vább. Manapság a minőség és a mennyiség - már ami a létszá­mot illeti - összhangja nem te­remthető meg úgy, mint régeb­ben. Ennek oka, hogy a közös éneklés elvesztette népszerűség­ét a fiatalok körében. Pedig nem kár a ráfordított időért, mert a kórusmunka vidám és tartalmas elfoglaltságot, kellemes kikap­csolódást nyújthat. „A közös éneklés összehozott bennünket és igazi baráti társasággá ková- csolódtunk” - mondta egy meg­kérdezett tag. Valóban, a társa­ság szabad ideje egy részét is együtt tölti. Jó példa erre a ta­valy nyári kórustábor Ereszt- vényben, melynek „kalandos” eseményeit a negyedik előadás­ból ismerhettük meg. „Remél­jük, hogy a zenei Bolyai-kör hozzájárul a kórus vonzerejé­nek növekedéséhez és új tagok­kal gyarapodhatunk” - hangzott egy újabb vélemény. Ez a Bolyai-kör a zene fontos­ságát is hangsúlyozza, legyen bár szó könnyű vagy komoly, kí­sérletező vagy klasszikus zené­ről. A zene mindenkié - tegyünk érte, hogy továbbra is maradjon és minél inkább legyen életünk szerves része. PINTÉR GERGŐ 12. D KISS ESZTER 12. D „Őrizkedjél március idusától!” Ezekkel a szavakkal figyelmeztette a jós Julius Caesart a nagy római államférfit, aki fittyet hányt eme intelemnek. Aminek azután súlyos következményei lettek, már ami a császár jövőjét illeti, ugyanis, mint tudjuk, megölték. „Te is fiam, Brutus?” 2005 március. Salgótarjánba beköszöntött a március, a ta­vasz első hónapja. Minden em­ber már a zsigereiben érzi a ta­vasz bizsergető érzését. Biza­kodva tekint előre, hogy a hosz- szúra nyúlt hideg téli idő után el­érkezik végre a szívet és lelket melengető kikelet. 1848. március 15-én Budapes­ten kirobbant a forradalom, ez­rek szavalják Petőfi Sándornak, a lánglelkű költőnek a Nemzeti dal című, szíveket és lelkeket lángra lobbantó költeményét. 2005 márciusában Salgótar­jánban elkezdődnek a kilakolta­tások. Otthon nélkül maradnak mindazon családok, akik nem fi­zették ki az utóbbi hónapokban tetemessé növekedett lakbértar­tozásukat, illetve vízdíjtartozá­sukat. „Rabok legyünk vagy sza­badok?” Óvakodjunk a márciustól! A 2002. év őszén gyakori „vendégek” voltak Salgótarján cigányok által sűrűn lakott tele­pülésrészein azok, az akkor még csak önkormányzati képviselő- jelöltek, akik most, mint képvi­selők „osztják az észt” a salgó­tarjániaknak. Akkor nem volt té­ma az, hogy kilakoltatás, vagy az, hogy nem fogtok tudni dol­gozni, ezért enni nem fogtok és laknotok sem lesz hol. A 2002. év őszén még volt ar­ra hajlandósága némely képvise­lőnek, hogy kielégítsen egy-két arra rászoruló cigánycsaládot. Volt, akinek a lakbérét, volt, aki­nek vízdíját, volt, akinek a vil­lanyáram-tartozását fizették ki. Nem győzték eléggé hangsú­lyozni, hogy Salgótarjánban több ezer új munkahely létesül és a városnak alapvető érdeke, hogy szocialista vezetése le­gyen, hiszen a kormány is szoci­alista és ezáltal jobban tudják a város polgárainak érdekeit érvé­nyesíteni, mint azelőtt, amikor is a Fidesz volt a kormányon. Az igazsághoz tartozik, hogy igen hihetően adták elő ezeket az érveket, amin ma már csak gri­maszol az ember, hiszen a 2002. évi önkormányzati választáson egy választókörzetet kivéve min­den körzetben nagyarányú győ­zelmet arattak Salgótarjánban. A 2005. év márciusában kö­zel 20 százalékos a munkanél­küliség a városban. A cigányság körében ez az arány, a legóvatosabb becslések szerint is 60-70 százalékos. Ezekben a családokban a jöve­delmet mindkét szülő rendsze­res szociális segélye, a családi pótlék és a rendszeres gyermek- védelmi támogatás jelenti. A szülők többsége tíz éve már, hogy nem talál munkát. Az, hogy még egyáltalán életben vannak, egy természeti csoda. Persze választási lehetőség mindig van. Választhatják a szü­lők azt is, hogy kifizetik a lakbért, a vízdíjat és ebben az esetben megfagynak vagy éhen halnak. Választhatják azt a megoldást is, hogy inkább életben marad­nak, viszont nem fizetik a lak­bért és a vízdíjat. Választhatják végül azt a megoldást is a szülők, hogy fü­tyülnek mindenfajta törvényre és feketemunkából vagy lopás­ból tartják el a családjukat. Tisztelt városatyák! Önök melyik megoldást javasolják ezeknek az embereknek? _____________________________oláh »Andor ala psz. elnök Te csodálatos Eger Salgótarjánban nőttem feL Szüleimmel sokszor utaztunk vo­nattal és busszal fürdőhelyekre, Bükkszékre, Egerbe, Bogács­ra, Zsórifürdőre, Hajdúszoboszlóra. Mivel Nógrád megyében nincsenek meleg vizű gyógyfürdők. Legtöbbször Egerbe men­tünk kirándulni, fürödni, s kikapcsolódni. Én több mint 150-szer voltam már Egerben. Első utunk a dóm­ba vezet. Imádkozunk, hogy még sokszor és sokáig jöhessünk ide. Ellátogattunk a piacra, s on­nan a minarethez. Következett a Dobó tér, s az egri vár. Ezután irány a strandfürdő. Az öreg pla­tánfa árnyékában leterítettük a pokrócunkat, utána irány a gyógyvíz. Fürdés után legtöbb­ször kimentünk a Szépasszony- völgybe, ahol a pincékben jobb­nál jobb borokat ihattunk. Volt olyan kirándulásunk, ha kíilön- busszal utaztunk, akkor fél nap Egerben voltunk, ezután Szilvás­váradra mentünk. Megcsodáltuk a Szalajka-patak völgyét a piszt­rángtelepével. Amikor megnősültem, Balas- sagyar­1Lr­maton telepedtem le. Én és fele­ségem nyugdíjasok lettünk. Vo­nattal indultunk 2004 májusá­ban és szeptemberében. 7.05-kor indult Balassagyarmatról Eger­be. Aszódon átszálltunk a hatva­ni vonatra. Hatvanban átszáll­tunk a miskolci vonatra. Füzes­abonyban átszálltunk az egri vo­natra, amely 10.35-re ért az úti célunkhoz. Mint római katoliku­sok, első utunk ismét a dóm templomba vezetett. Oda nem engedtek be, mert koncert volt belépőjeggyel. Lefelé jövet egy koldus ült a templom előtti lép­csőn. A megmaradt persely­pénzt a kalapjába tettük. Ezután elmentünk egy másik templom­ba egy imát elmondani. Az ajtó­ban ott is egy koldus ült és a sap­kájába gyűjtötte az adományokat. Elővettem az ap­rópénzt, hogy neki is adok, de ekkor egy hölgy lépett oda a kol­dushoz, aki a lánya vagy a hoz­zátartozója lehetett. El akarta venni az összegyűlt pénzérmé­ket. Ezen vitatkoztak én pedig tovább mentem, s fölhagytam az adományozással. Két helyen akartam bélyeggel képeslapot venni, de bélyeg nem volt, így nem írtam üdvöz­lőlapokat. A strandon kifüröd- tük magunkat és 16.25-kor in­dultunk haza a pesti gyorssal. Sajnos, ez Aszódon nem állt meg, így Hatvanban kellett le- szállnunk és onnan személyvo­natra átszálltunk amely megállt. Aszódon csatlakozás Balassa­gyarmatra csak két óra múlva volt, így 21.25-re értünk kiindu­lási helyünkre. Egerben töltöt­tünk hat órát, az oda-vissza út vonattal nyolc és fél órát vett igénybe. Ugyanígy zajlott le a vasúti utunk májusban is, azzal a kü­lönbséggel, hogy amikor elhagytuk a becskei alagutat, késő este volt, s hódító akácillat jött fe­lénk a nyitott ablakokon keresz­tül, mivel ott akácerdők tündö­költek hófehér virágaikkal. Egerben jól éreztük magunkat, aki még nem járt ott és Szilvás­váradon, az nem tudja mit ve­szített. Mielőbbi viszontlátásra Eger. Egerben járva meglátogattam a Makovecz Imre által tervezett és épített uszodát, amely csodaszép. Úgy értesültem, hogy az ünne­pélyes átadáson amelyet Eger vá­ros MSZP-s polgármestere adott át. A meghívott Makovecz Imre nem ment el, mert MSZP-s a pol­gármester, viszont amikor a tör­vénytelen hídfoglalók Budapes­ten fitogtatták erejüket Mako­vecz Imre úr is köztük volt. Remélem, én tudom rosszul és Makovecz úr ott volt Egerben az uszodaavatáson és nem volt ott a törvénytelen budapesti híd- foglaláson. Tisztelettel: ID. SZIRÄCSIK ZOLTÁN Balassagyarmat jk 4 Idén nincs kulturális pályázat A képviselő-testület a költségmegtakarí­tást figyelembe véve úgy döntött, hogy 2005-ben nem ír ki kulturális pályázatot. A balassagyarmati önkormányzat az ez évi költségvetésben a meghatározott, kultu­rális célokra fordítható előirányzatból a mű­velődési és oktatási bizottság felügyeletével a kulturális színteret biztosító intézményeket, illetve az önkormányzat kötelező kulturális feladataiban részt vállaló, értéket hordozó egyesületeket támogatja, valamint a városi, nemzeti, állami ünnepek színvonalas meg­rendezésére fordítja a rendelkezésre álló pénzösszeget. Video- és diavetítés Salgótarján Katmandutól az Everest-alaptáborig címmel video- és diavetítéses előadást tart március 24-én 18 órától a nepáli útján szer­zett élményeiről a Nógrád Megyei Fotóklub vendégeként Teravágimov Pál örmény származású amatőr filmes és fotós a József Attila Művelődési Központ klubtermébe. ■ Túrák a Mátra gyönyörű völgyeibe, csúcsaira A Bátonyterenyéről induló, a Mátra csodálatos völgyeibe, csú­csaira vezető turistaútvonalak közül korábban az 1., 2. és 3. számú túraútvonalakat mutattuk be. Mos a még hátralévő két túravonalat ismertetjük szép kirándulást, élményteli túrázást kívánva mindenkinek. Az 5. számú túra a Nagybátony- Alsókatalin-bányatelep-Büdös kút-Ágasváralja-Ágasvári tu­ristaház útvonalon halad, jelzése P+, P, távolsága 7,5 kilomé­ter, szintemelkedése 450 méter, túraidő 2 óra, 40 perc. NMH-információ A nagybátonyi vasútállomás­tól déli irányba a távolban meg­pillanthatjuk úti célunk, az ágasvári turistaház fölé magaso­dó Ágasvár 789 méteres jellegze­tes csúcsát. A vasútállomástól megyünk 800 métert és a P+ jel­zésünk jobbra elválik az SZ jel­zésektől. A mélyedésben húzódó fasor között csörgedező Kecskés-patak gyaloghídján áthaladva, a füves területen kanyargó vörös salakos úton kis kaptatóval elérjük a Sza­badság út szélső házait. Balra for­dulunk és az úton déli irányba megyünk tovább. A második ke­reszteződéstől a Szabadság út folytatását képező, egyenesen dél felé tartó Szorospataki úton szép családi házak között másfél kilo­métert haladva elhagyjuk a tele­pülést. Balra a Piliske 296 méteres kúpja emelkedik ki, szemben pe­dig a vörössalak-bánya bukkan elő. Még fél kilométert megtéve a néhány házból álló Alsókatalin- bányatelepre érünk. A bányatelep elnevezés ma már nem helytálló, hiszen a szénbányászat régen megszűnt. A műút élesen balra kanyarodik Szorospatak felé, mi pedig továbbra is a déli irányt tartva a kockakővel kirakott úton gyalogolunk tovább. A kövesút hamarosan jobbra kanyarodik, mi pedig balra egy kis hídon át le­térünk róla. A középső, mélyebben bevá­gott erdészeti úton megyünk to­vább, s a nemsokára jobbra ága­zó szekérúton, fiatal fenyvesben erősebb emelkedéssel felkapta­tunk a gerincre. Innen szép kilá­tás nyílik észak felé a Cserhát hullámzó dombjaira és a Karancs tömbjére. Folytatva utunkat, ívelt balra kanyarodás­sal kelet felé fordulunk, s a jobb­ra eső szálerdő mellett vezető kényelmes úton mindjárt a Két- bikk nyergébe érünk. A gerincen vezető úton me­gyünk tovább, majd nemsokára jobbra fordulunk, s leereszke­dünk a Büdös-kút folyásához. Jobbra kis tisztás szélén esőbeál­ló, előtte pedig kiépített tűzrakó hely. Néhány méterrel tovább, az úttól balra a kitűnő vizű, vé­dett Büdös-kút. A széles erdei úton a szálerdőben felfelé gyalo­golunk, s hamarosan egy hatal­mas kiterjedésű fiatalos széléhez érünk. Szemben az út szélén ál­ló magányos tölgy jelzi tovább­haladási irányunkat, de a jól lát­ható Ágasvár-csúcs is ezt teszi. A sűrű fiatalosban a vadkerítés mellett délkelet felé vezető ösvé­nyen megyünk felfelé, amíg el nem érjük az Alsókatalin-Mát- raalmás közötti üzemi műutat. Kissé jobbra tartva átvágunk raj­ta, s szálerdőben gyalogolunk to­vább. Utunk hamarosan jobbra fordul és egy völgyhajlaton fölfe­lé vezetve egyre meredekebbé válik. Nemsokára az út szélén lé­vő, felújításra szoruló Mézes­kúthoz érünk. Sziklás talajú utunk még meredekebbé válik. Az út mindkét oldalán sok-sok mohás szikla. Balról a Kisterenyéről felveze­tő P jelzés érinti utunkat, majd balra ismét elhagyja a P+ jelzést. A gyönyörű vastag bükkösben újabb, igen meredek szakaszt le­küzdve egy dózerút kanyarjá­ban a P jelzéshez csatlakozva P+ jelzésünk véget ér. Innen a P jelzést követve 150 méter megtétele után jobbról a KS jelzések csatlakoznak és a három jelzés közös vonalán ké­nyelmes sétával rövidesen a fél kilométernyire lévő ágasvári tu­ristaházhoz érkezünk. _______________________(ÖNÉI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents