Nógrád Megyei Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-73. szám)

2005-03-11 / 59. szám

2005. MÁRCIUS 11., PÉNTEK 4 ZENEZÓNA Salgótarjánban „világít" a Petróleumlámpa... Juhász Anita Szinte nincs olyan korosztály, aki ne hallott volna a legendás Omega együttesről. A csapat 1962-ben in­dult útjára, vagyis már 43 éve. Az­óta kisebb-nagyobb megszakítá­sokkal folyamatosan zenéltek és ontották a slágereket a Petróleum- lámpáról, a Gyöngyhajú lányról, a Fekete pillangóról vagy Lénáról. A mai diszkók repertoárjából szinte sehol sem hiányozhatnak az emlí­tett slágerek, amelyekre Európa-szer- te milliók tomboltak. Az Omega az az együttes, amelynek Gammapolisz cí­Április 19-én este fél nyolckor a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban lép fel az Omega együttes. Benkő László, Debreczeni Ferenc, Kóbor János, Mihály Tamás és Molnár György számára nem idegen Salgótarján és térsége, hiszen a hetve­nes-nyolcvanas években számtalanszor vendégszerepeitek Nógrád megyében. Az április 19-i koncertre jegyek már kaphatók többek között a városi sport- csarnokban, az uszodában és a József Attila Művelődési Központban, ötezer forintos egységáron bárki számára feledhetetlen estét varázsolhat az Omega színpadi lézershowjával és slágereivel. mű albuma 650 ezer példányban kelt el - ez Magyarországon min­den idők legnagyobb példányszám­ban eladott lemeze.- Jövő szombaton Dabason in­dul az idei turné - mondta la­punknak Benkő László zeneszer­ző, az együttes billentyűse. - Ti­zenöt városban adunk majd I koncertet, majd Erdélybe lá­togatunk, ahol szintén lesz ! két fellépésünk. Az egyik Ma­rosvásárhelyen a sportcsar­nokban, a másik pedig Csíksze­redán a főtéren. A nyár elején Prágában is koncertezünk, majd ellátogatunk még Németországa, f Oroszországba és a Felvidékre is. Az évek során azt tapasztaltuk, hogy nagyon sokan jöttek el a vidékiek is a fővárosban rendezett koncertjeinkre. Szeretnénk a ra­jongóinknak kedvezni azzal, hogy egy-egy nagyvárosban is fellépünk és nem csak min­dig a fővárosban. Annak idején is jártuk az országot. Amolyan csillagtúra-szerüen koncerteztünk. Voltunk Sal­gótarjánban is, ahol az egykori Karancs Szálló­ban szálltunk meg és néhány nap alatt a kör­nyék városaiba is ellátogattunk. Akkoriban más körülmények voltak, nem autóval jártuk a vidé­ket, hanem autóbusszal, de ennek ellenére felejt­hetetlen emlékeket őrzünk a turnéinkról - ecse­telte Benkő László, majd a továbbiakban beszélt arról, hogy 10-15 évig szinte Németországban él­tek, s ezzel párhuzamosan Magyarországon is dolgoztak.- Viszonylag kis országunkban úgy lehetett kar- ; riert építeni, hogy közben a szomszédos országok felé is nyitottunk. A hatvanas-hetvenes években in­dult például a Beatles, vagy a Rolling Stones karri­erje. Az akkori világrendszernek szüksége volt ezek­re az együttesekre, amelyek számunkra is megha­tározóak voltak. Magyarországon az Omega képviselte azt, amit Londonban a Gombafejek vagy a Gördülő Kövek - I mondta a zeneszerző, majd a nagy lehetőségről, az 1968-as angliai útjukról kezdett el beszélni.- 1968 környékén egy angol férfi, aki Magyarorszá­gon tartózkodott, felfigyelt az Omegára. Úgy gondol­ta, hogy Európa más részein is be kell mutatni mind­azt, amit hazánkban képvisel az Omega. Akkoriban szinte csak képeslapokon láttuk Londont és néhány nap leforgása alatt nagyon sok minden történt, szinte csak a londoni repülőtéren eszméltünk fel. A kellős kö­zepébe kerültünk mindannak, ami eddig idegen volt szá­munkra. Egy hónapot tartózkodtunk kint, amely időszak alatt rengeteget tanultunk. Egy merőben más európai ze­nekar tért vissza harminc nap múlva, mint amelyik egy hónappal előtte elrepült Angliába. Ráadásul még nagyle­mezt is készíthettünk kint, amely kuriózum volt akkori­ban. Persze az itthoniak, még mielőtt megjelenhetett vol­na az a nagylemez, tudomást szereztek róla. Már vártak minket Budapesten a repülőtéren, ahonnan egyenesen egy stúdióba tessékeltek bennünket, hogy felvegyük azt a nagylemezt, amit már Londonban rögzítettünk. Ilyen gyorsan még nem készült el Ómega-lemez, mint akkor, a hatvanas évek végén... Ezt követően lett volna még lehe­tőségünk Angliába utazni, de már nem engedtek ki min­ket. Ennek ellenére nagyon örültünk, hiszen egy csomó új ideológiát, filozófiát szívtunk magunkba. Olyanokat, amelyeket itthon nem ismerhettünk volna meg. Nagyon nagy lehetőség volt számunkra az az egy hónap, s talán ezért is tulajdonítunk neki ilyen jelentőséget. Elmondhatjuk magunkról, hogy abban az időszakban jártuk be Európát, amikor még csak néhányan utazhat­tak külföldre. Csehszlovákiában tiltott volt az a műfaj, amit mi játszottunk, így ott is nagyon nagy szeretettel fo­gadtak bennünket. Ugyanez mondható el Kelet-Berlinről. Amíg Nyugat-Berlinben játszott a Deep Purple, vagy a Rolling Stones, addig a város keleti felében színpadra lé­pett az Omega. Lengyelországban szintén nagyon népsze­rűek voltunk és ezt még a mai napig is el lehet mondani. Az örökös zenei népszerűségi listán az Omega a mai na­pig a 36. helyen szerepel. Nagyon nagy élmény volt a moszkvai egyetemi koncertünk is, ahol az emberek tor­kuk szakadtukból énekelték a Petróleumlámpát, vagy a Gyöngyhajú lányt, pedig azt sem tudták, hogy mit jelent, mit is énekelnek.- Milyen korosztály jár a koncertjeikre?- Két-három generáció. Az első generációba tartoznak azok, akik velünk együtt, a mi zenénkén nőttek fel. A má­sodikba tartoznak az első generáció gyermekei, a harma­dikba pedig a huszonéves korosztály, akik a szórakozóhe­lyekről ismerik a dalainkat. Elmondhatjuk, hogy 1962-ben elindult egy kis zenekar, s mostanra már szinte egy mul­timédia lett belőle. Tíz év alatt nem sok minden történik, de több mint négy évtizedről már lehet mit beszélni.- Emlékezetes történet?- Nagyon sok van. Legalább százötven. De kiemelke­dik közüle egy turné, amely mintegy 25 éve volt. Romá­niába hívtak minket koncertezni. Először csak a románok lakta városokban léptünk fel, mivel a magyarok lakta te­rületekre nem engedtek minket. Ez egy úgynevezett „tesztturné” volt, amely után másfél évvel - hozzáten­ném, hogy még ki sem fizették a gázsinkat - már Temes­váron, Aradon, s végül Bukarestben léphettünk fel. Az ak­kori kultúrattassé megüzente, hogy a koncert után értünk jönnek és egy fogadásra visznek bennünket. A koncer­ten a rendőrök - a nemzetközi sajtóra való tekintettel - civilben voltak. Kicsit mulatságos volt, hogy a színpad előtt nekünk hátat fordítva sorfalat álltak az egyenkabátot, egyenfrizurát viselő civil ruhás rendőrök. Felhangzott az első akkord és a tömeg tombolni kezdett. Talán még soha életükben nem volt részük ilyen koncert­ben. Szinte péppé verték egymást és a berendezést már a koncert legelején. A színpadon három-négy dal után le­álltunk és azon tanakodtunk, hogy folytassuk-e tovább, vagy hagyjuk abba és menjünk. Nem hagytuk abba, to­vább zenéltünk, de többször tanakodtunk rajta, hogy tényleg abba kellene hagyni. Körülbelül két és fél óra után vége lett a koncertnek. A tömeg hazament, mi alig értünk be az öltözőbe és máris csörgött a telefon. Azt mondták a vonal túlsó végén, hogy 15 perc múlva le­gyünk készen, mert értünk jönnek. Az elnök rezidenci­áján gratulációkat is kaptunk, de arról is tájékoztattak bennünket, hogy hiába, hogy most voltunk itt legelőször, de az is biztos, hogy utoljára. Emlékszem, szombat este volt és vasárnap reggel már mehettünk is haza. Hétfőn reggel a Belügyminisztériumban közölték velünk, hogy rajta vagyunk a „Persona non grata” listán és ettől a nap­tól le vagyunk tiltva. A dolog pikantériája egy ehhez kap­csolódó másik történet. Egy kedves ismerősöm felkért, hogy szerezzek zenét az egyik készülő filmjéhez. Ez már 1990 környékén volt. Elindultunk Kolozsvárra, de a ha­táron nem engedtek át. Először nem értettük, hogy mi­ért, de megtudtuk, hogy én, Benkő László még mindig raj­ta vagyok azon a listán, amelyet a nyolcvanas évek ele­jén állítottak össze, s a forradalom után mindenki elfelej­tette törölni. Az már más kérdés, hogy ezen a listán olyan nevek is szerepeltek, akik már régen elhunytak. Hosszú napok huzavonája után tudtam csak Kolozsvárra menni.- Most ismét Romániába készülnek. Vannak fenntartá­saik?- Voltak a tavalyi népszavazás környékén, de megnyug­tattak bennünket, hogy nincs okunk rá. Adunk két kon­certet és a többit majd meglátjuk.- Tavaly is turnéztak már. Mik a tapasztalatok?- Teltházas volt minden egyes koncertünk. Volt olyan fellépésünk Nyíregyházán, ahová a határokon túlról is ér­keztek. Egy hölgy azt mondta, hogy három jegyet vett. Egy­havi fizetése ment rá, de megérte, mert felejthetetlen él­mény volt számára. Dunaszerdahelyen még Csáky Pál is eljött a koncertünkre és az előadás után gratulált.- Mivel várják a salgótarjáni koncertre látogatókat?- Világszínvonalú hang- és fénytechnikával, valamint sok-sok Ómega-dallal. Lesz egy előzenekar, a Keresztes Ildikó Band, de ezt követően mi lépünk színpadra. ígé­rem, nem fognak csalódni azok, akik április 19-én este fél nyolctól velünk töltenek néhány órát - zárta szavait Benkő László. Benkő László

Next

/
Thumbnails
Contents