Nógrád Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám

2005-02-08 / 32. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2005. FEBRUÁR 8., KEDD Kubik Anna nem álmodik szerepekről Kezdetben még azt hitte, hogy a kettő egy és ugyanaz: mármint a ver­sek és a színház - mesélte Kubik Anna, Jászai Mari-díjas, érdemes művész. Később a színművészeti főiskolán Kazimir Károly és Iglódi István osztályába került, előbbi a szíve melegével, utóbbi a hatalmas szaktudásával nyitott meg benne és évfolyamtársaiban kapukat Sze­repálma nem volt, és nem is akar, hiszen mint mondja, nem szeren­csés, ha egy színész korlátok közé helyezi önmagát NMH-információ- Miért éppen a színházat válasz­totta? Kik voltak legnagyobb hatással a pályafutására1- Hogyan lettem színész? Ezen már én is sokat gondolkodtam, de nem nagyon tudtam a nyomára jut­ni. Az biztos, hogy a verseken ke­resztül szerettem meg a színházat. Kezdetben azt hittem, hogy a kettő egy és ugyanaz. Színházat 14 éves koromban láttam először, addig csak a képzeletemben elevenítettem fel a regényeket, köny­veket, amelyeket olvastam. 14 évesen Székesfehérváron láttam „A kőszívű ember fiait”, amely meghatározó él­ménynek bizonyult: jött a színpadról az izzadtságnak és a festékeknek az a keverékillata, amelyet az­óta is „színházillatnak” nevezek. Igazából ez fo­gott meg. A gimnázium 3-4. osztályában már tu­datosan készültem arra, hogy a színművészeti fő­iskolára megyek. Elsőre azonban nem sikerült, nem tudtam miből kell felvételizni, s egyáltalán semmit sem tudtam erről a sajátos világról. Majd harmadik lettem az 1977-es „Ki mit tud?”- on, ahol Major Tamás és Szinetár Miklós már el­magyarázták, hogyan kell egy főiskolai felvételi­re készülni, milyen verse­ket, monológokat vigyek, mivel próbálkozzam. így aztán sikeresen felvételiz­tem. Kazimir Károly és Iglódi István osztályába kerültem, tő­lük tanultam a szakma fortélyait. Kazimir emberileg nyitott meg ben­nünk kapukat, a szeretetével, a szíve melegével, Iglódi pedig a hatalmas szaktudásával. Neki nagyon sokat kö­szönhetek, azóta is az ő irányítása alatt lévő színházban játszom, nagyon szép szerepekkel lát el, bízik bennem, s nem aggódom, hogy tétlenül kell ott­hon ülnöm.- Volt valaha szerepálma?- Ez érdekes: soha nem volt sze­repálmom, mégis Júliával kezdtem... El sem tudtam képzelni, hogy őt fo­gom játszani, Sík Ferenc - akinek az emlékgyűrűjét is megkaptam a „Búcsúkvartett” című előadásban ját­szott szerepemre - mégis rámbízta a „Rómeó és Júliát”. Kubik Anna 1957. január 8-án, a dunántúli Ősiben szüle­tett. Két esztendőn keresztül egy székesfehérvári könyvtár­ban dolgozott, majd 1977-ben megkezdte tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Kazimir Károly és Iglódi István tanítványaként 1981-ben végzett, s rögtön a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol egy évtizeden keresz­tül játszott. 1991 -1999 között a fővárosi Kamaraszínház, a Művész Színház és a Thália Színház tagja volt, majd ismét visszatért a Nemzeti Színházhoz. A színpadon nyújtott teljesítményét több alkalommal is el­ismerték: többek között 1986-ban megkapta a Jászai Mari-dijat és az országos színházi találkozó legjobb női alakításának diját, 1988-ban a Magyar Művészetért Díj­ban részesült, 2002-ben érdemes művésznek választot­ták, míg tavaly Sík Ferenc-emlékgyűrűvel ismerték el tel­jesítményét. Kubik Anna játszott több filmszerepben, s megelevenített számos jelentős színpadi szereplőt, mások mellett volt már a „Rómeó és Júlia” női főszereplője, a „Bánk bán” Melindá­ja és Elmira a „Tartuffe”-ből. Legemlékezetesebb alakítása Réka, Sütő András „Advent a Hargitán” című darabjából, melynek bemutatása történelmi jelentőséggel bírt. Nem volt és nem is akarok szerep­álmot. A színész másképp látja magát belülről, mint amit a rendezők beleál­modnak. Mindig kicsit téves szokott lenni a meglátás, amikor valaki saját magára oszt, vagy megálmodik vala­milyen szerepet. Ha egy rendező bíz rám valamit, akkor is megijedek, hogy én azt nem tudom eljátszani, de mindig meggyőznek valamilyen érv­vel, hogy elvállaljam.- Nehéz elképzelni, hogy - mint említette - megijed egy-egy szereptől hiszen színpadi munkájáért számos elismerésben részesült már...- Valóban sok elismerésben része­sültem, eddig mindent megkaptam, amit megkaphattam, a színikritiku­sok díjától kezdve a filmkritikusok dí­jáig. Nagy fájdalmam, hogy film ma már alig-alig készül. A színház na­gyon háttérbe szorult, másfajta érté­kek kerültek előtérbe a kereskedelmi televíziókkal, a valóságshowkkal és a mindent elöntő politikával. A politiku­sok átvették a színészek helyét.- Több színész is panaszkodott már, hogy rengeteg és felelős­ségteljes a munkájuk, ugyan­akkor az anyagi és erkölcsi el­ismerés egyaránt csekély. Va­lóban így volna?- Főleg a pályakezdők anyagi elismerése rémes. Sze­gény Bubik István fogalma­zott úgy, hogy a valóság- showk szereplői rögtön palo­tákat építenek mihelyt abba­hagyják szereplésüket, mi pe­dig belerokkanunk, jövünk- megyünk, mégsem jutunk öt­ről a hatra. De nem szívesen beszélek anyagi dolgokról, nem ez a lényeg, élünk, máról holnapra. Az azonban biztos, hogy nagyobb megbecsülést érdemelnének a kultúra hor­dozói... ritkán szerepel a televízióban, tartja távol magát a médiától?- A bulvársajtótól mindenképpen távol tartom magam. Szerintem nem az fontos, hogy az ember magánéletével foglalkozzanak, nem azzal kell hatni, hanem a színpadi teljesítménnyel. Nem .ist azzal próbálom ébren tartani az irántam megnyilvánuló fi­gyelmet, hogy a magánéletem kisebb-nagyobb titkait eláru­lom, hanem igyekszem a sze­repeimet úgy játszani, hogy az érdeklődést keltsen.- Több művész - köztük színi * szék is - fontosnak tartják, hogy közvetlenül mondják el véleményüket < a világról tapasztalataikról Ön ho- ! gyan vélekedik erről?- Én inkább azok közé tartozom, akik a művészeti alkotásokon keresztül fejtik ki véleményüket. A költők, írók ná­lunk, náíam pontosabban megfo­galmazzák a helyzetet, s az méltóbb, mintha saját szava­inkkal próbálnánk hatást el- J érni. i— Hl I- Meglehetősen keveset ol­vashatunk önről újságokban,- Ha elölről kezdhetné az életét, újra színész len­ne?- Igen. Nem tudok -szebbet, azt csinálom, amit szeretek, ráadásul hihetetlen partnereim vannak. Úgy érzem, hogy a Jóisten a tenye­rén hordozott, eddig minden jól ment, s jól j sikerült, szeretném, ha ez továbbra is folytatódna.- Hol láthatja önt a közönség?- Jelenleg négy színházban is i játszom. Az ál- ■ landó szerepeim mellett a tavasz folyamán színházi bemutatóm lesz, de erről egyelőre nem tudok konkrétumokkal szolgálni. Nyáron pedig a „Veri az ördög a feleségét” című film folytatásának női főszerepére készülök. SCHVEICZER KRISZTIÁN Egyes kistérségekben a gyerekek fele szegénységben él Az észak-magyarországi régió szociális helyzetét elemzi az a tanulmány, amelyet az Esélyegyenlőségi Szakmai Fórum pár napja tartott tanácskozásán Goldmann Róbert, a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet munkatársa mutatott be. Készítésével, kapcsolatban az előadó jelezte: céljuk az volt, hogy ahhoz a tervezési folyamathoz, ami most már elindult és a 2007-2013-as európai uniós nemzeti fejlesztési terv elké­szítéséhez nélkülözhetetlen, valamiféle hátteret adjanak, s maga a szociális ágazat felkészült legyen ebben a tervezésben. NMH-információ A mintegy száznegyven oldalas elemzés alapvetően két részből áll, az első átfogó társa­dalmi, gazdasági és egyéb mutatók alapján is­merteti a régió szociális állapotát, a másik pedig magáról az ellátórendszerről szóL Mi a helyzet tehát Észak-Magyarországon? A válasz szerint itt a legmélyebb a szegénység. Ennek meghatározója részben az aprófalvas te­lepülésszerkezet, amely főleg Borsodra és Nóg- rádra jellemző. Az előzőek mintegy velejárója egyrészt a rosszabb foglakoztatási hely­zet. Másrészt a kis falvakban nehezebb megoldani az ellá­tórendszer kiépítését, ezért a hiányosságok ezen a téren. Az országnak ezen a részén hagynak leginkább kívánal­makat maguk után a lakásvi­szonyok. Túlnyomórészt rossz komfortfokozatúak, ré­giek a lakóépületek, közmű- ellátásuk szintje alacsony. Annak ellenére, hogy általában Borsod megyé­nek legrosszabbak a szociális mutatói, Nógrád- ban legalacsonyabb például a vezetékes ivóvíz­zel ellátott lakások aránya, s szintén szűkebb pátriánkban kiugróan kevés az épülő lakás. Va­lószínűsíthető az is, hogy ebben a régióban ki­sebb az önkormányzatok teherbíró képessége, mint máshol. Az ország egyéb területeihez vi­szonyítva átlag feletti a roma népesség aránya, ami azért érdemel figyelmet, mert a romák zö­mében a szociálisan leszakadt, hátrányos hely­zetű rétegekhez tartoznak. Demográfiai mutatók segítségével is érzékel­tette a gondokat az előadó. Szólt többek közt ar­ról, hogy a 0-14 évesek aránya a régión belül magasabb, mint máshol, s ennek azért van je­lentősége, mert ezáltal valójában az eltartottak tábora nagyobb. Éppen ezért a gyermekvédel­mi rendszernek is jól kiépítettnek kellene, lenni. Elsősorban Nógrádban és Hevesben sok a hat­van éven felüli, itt vannak azok a kistérségek, melyek e tekintetben az országos lista máso­dik-harmadik helyét foglalják el. S ami még ér­dekes: országosan itt él a legkevesebb 15-29 éves. Ez utóbbinak oka az, hogy a korosztály­hoz tartozók vándorolnak el leginkább a régió­ból. Akik piacképes tudással rendelkeznek, igyekeznek elmenekülni. Persze kistérségen­ként nagy az eltérés. Borsod megyét hagyják el a legtöbben, de Heves és Nógrád is negatív egyenleggel rendelkezik, tehát többen - s főleg a diplomások - mennek el, mint ahányan bete­lepülnek. Ebben a vonatkozásban a beáramlás ellenére a nagyobb városok és környékük mu­tatói a legrosszabbak. Iskolai végzettség szemszögéből is a régió mutatja a legrosszabb képet. Ebben az ország­részben élnek legtöbben azok, akik a nyolc ál­talánost sem végezték el, a diplomások aránya szintén itt a legkisebb. Legtöbb helyen a foglalkoztatási helyzet olyan rossz, hogy az itt élők tulajdonképpen nem engedhetik meg maguknak azokat a hát­rányokat, melyek annak következményei, ha egy állástalan nem regisztráltatja magát és nem részesül juttatásokban. Az ország többi részén - ahol több az alkalmi munkalehetőség - in­kább elképzelhető, hogy nagyobb számban vannak talán olyan állástalanok, akik nincse­nek nyilvántartva. Nehéz meghatározni a gyerekszegénység mértékét a régióban. Ezzel kapcsolatban a rend­szeres gyermekvédelmi támogatásban, illetve a kiegészítő családi pótlékban részesülők táborát vette számításba a tanulmány. Észak-Magyaror­szágon nagyjából a 0-14 évesek számához vi­szonyítva minden harmadik gyerek részesül ilyen ellátásban (országosan minden negyedik). Vannak azonban olyan kistérségek, ahol a gye­rekek több mint fele szegénységben éL Az említettek, valamint a rendszeres szociá­lis segély is elterjedt támogatási forma. A segé­lyezésre szorulók nagyság­rendjét figyelembe véve Bor­sod a leghátrányosabb, He­ves a legkevésbé az, Nógrád pedig középen helyezkedik eL Az országos és az észak­magyarországi helyzet elté­résére utal többek között, hogy régiónkban vannak olyan települések, ahol tíz­szer annyi a segélyezett, mint általában az országban. Az előadó azokról a támo­gatásokról is szólt, melyek odaítélése nagyrészt az érintett önkormányza­tokon múlik. A rendkívüli gyermekvédelmi tá­mogatás kapcsán elmondta, hogy az országos átlag megegyezik a borsodival A mutatók alap­ján feltételezhető: korántsem biztos, hogy ez a segély oda jut, ahol a legnagyobb szükség van rá. Nyilvánvalóan nem az önkormányzatok „gonoszsága” van emögött hanem a település­vezetők eltérő teherbírása, az anyagi lehetősé­gei közötti különbség. A kényszerűen szigorú gazdálkodás, a spórolás készteti ezeket arra a döntésre, hogy szigorú feltételeket szabva csak a legrászorultabbaknak nyújtsanak effajta anyagi segítséget. A lakásfenntartási támoga­tással hasonló a helyzet. ______________________________________________ IM. J.) „A véletlenek irányítottak...” A kilencvenéves főorvos köszöntése Balassagyarmat A város szívében a télen oly költői szépségű Palóc liget közvetlen szomszédságában él dr. Krekó József, a napok­ban 90. életévét betöltött fő­orvos. Neve régóta összeforrt Balassagyarmat egészség­ügyével Érdekes, hogy éppen e tájra vetette a sors. Mint mondja, éle­tét mindig a véletlenek irányítot­ták. Amit tudatosan, akarata szerint határozott el, az mindig balul ütött ki, ám a sors furcsa­mód minduntalan szerencsésen avatkozott bele élete folyásába. A kartali szegényparaszti csa­ládból származó gyermek - mi­után kiválóan érettségizett az aszódi gimnáziumban - szülei kérésére, egy szem fiúként majdhogynem falujában maradt írnokként a jegyzői hivatalban. S ekkor közbelépett a sors: la­tintanára figyelmeztette édes­anyját: a fiúnak tudása, érdeklő­dése folytán az orvosi egyete­men lenne a helye. így került a debreceni egye­tem pótfelvételisei közé dr. Krekó József, aki diplomája átvé­telekor a dékáni hivatal hirdető- tábláján látta meg: sebészt keres dr. Kenessey Albert, a balassa­gyarmati Mária Valéria Közkór­ház igazgató-főorvosa. Nyolcfil­léres levelezőlapon rögtön vála­szolt is a pályázatra, a legendás kórházigazgató pedig expressz távirattal jelentkezett másnap: azonnal várják a gyarmati intéz­ménybe. így került hát dr. Krekó József a véletlenek folytán a palóc fővá­rosba, harminchat pályázó kö­zül kiválasztva. Nehéz évek következtek. A sebészet ambulanciájának veze­tőjeként zsidó deportáltak, orosz katonák életét mentette meg. A nyílt dicséreteiről nem­igen híres dr. Kenessey Albert kiemelte a fiatalember önként, fáradhatatlan szeretettel, meg­bízható pontossággal végzett munkáját és kivételes sebészi rá­termettségét. Sopronba hívták be katoná­nak az ifjú orvost, aki Kárpátal­jáig is eljutott, s ezen időszak alatt szerezte meg fül-orr-gé- gész szakorvosi, majd 1946-ban sebész szakorvosi diplomáját. 20000 műtétet hajtott végre olyan nagy hírű orvosok irányí­tása, igazgatása idején, mint például dr. Kenessey Albert, dr. Bartha Elemér. Hasi és gyomor­műtétek sora fűtődik nevéhez. 1952-ben lett adjunktus a sebé­szeten, majd 1955-től 1980-ig vezette a fül-orr-gégészeti osz­tályt. S nem is az 1972-es a Munka érdemrend bronz fokozata, vagy az 1997-es Pro Urbe-díj inspirál­ja, hanem talán az, hogy a város­ban előre, tisztelettel köszönnek neki az emberek, s az, hogy el­mondása szerint boldogabbnak érezte magát egy sikeres műtét elvégzésekor, mint maga a beteg. Az idős emberek bölcsességé­vel mondja: a belátás kulcsfoga­lom lehetne mai világunkban. Belátni, hogy valamit elrontot­tunk, hogy valamihez nem ér­tünk, akkor talán nem ragasz­kodnánk görcsösen hibáinkhoz, hatalomhoz, pénzhez. A kilencvenéves főorvosnak igen jólesett az, hogy születés­napján - mintegy a folytonosság jelképeként - külön köszöntötte őt dr. Szabó Géza kórházigazga­tó és dr. Bartal Gábor, belgyó­gyász főorvos a jelenlegi kollek­tíva nevében. SZABÓ ANDREA A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja az eselyegyenlosegi forum rendezvényen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents