Nógrád Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám
2005-02-07 / 31. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYE 2005. FEBRUÁR Z, HÉTFŐ Amikor a vak koldus sír... Tíz nap az apokaliptikus rombolás után (Folytatás az 1. oldalról) volt, ahol végre repülőgépre szánhattunk, s Szaúd-Arábián át jutottunk el Colombóba, Sri Lanka fővárosába - mondta Manga Mihály. (Költségeiket magyar oldalról a zánkai gyerekcentrum, illetve a szlovák Mol-Slovnavt fizette.) Leszámítva a polgárháborús nyomokat, a géppuskafészkeket, a kétszáz kilométeres sebességgel betörő szökőár rombolásáról a repülőtér és környéke semmit nem árult el. A csoportot, az egészségügyi hatóság képviselői várták Colombóban. Megbeszélték velük a teendőket, s estére egy nemzetközi menekülttáborban kaptak szállást. Másnap megkezdték a munkát.- Kórházakat, árvaháznak újonnan kialakított épületeket, haditengerészeti bázist fertőtlenítettünk egyrészt gépekkel, de helyenként - például csecsemőosztályon, ahol a kiköltöztetést nem lehetett megoldani - kézi eszközökkel. Napi tizenkét órát dolgoztunk negyvenfokos, párás melegben, szkafanderben... Gyakran száz kilométereket meg- téve az iszonyúan bűzös, part menti sávon. Az áradat földig tarolta az épületeket, magával vitte, elmosta a törmeléket, vonatszerelvényt ezerötszáz emberrel, elragadva a sok száz megcsonkított emberi testet, állati tetemeket és mindenféle szennyet. Temetőket bontott meg, szennycsatornákat zúzott össze. A szökőár kétszer pusztít: a betörésekor, s akkor is, mikor a víz visszafolyik. Itt ráadásul a mélyebben fekvő területeken maradt a vízből, s ez fokozta a fertőzésveszélyt - idézi a szigetországi képeket, emlékeket a különleges mentős. Ő és szívós csapattársai - ahogyan a földi földrengések során már annyiszor - nem kevesebb, mint ezerhatszáz kilométeres parthosszon, maradéktalanul elvégezték a rájuk bízott feladatokat. Ez alkalommal is alapos, önellátó, önvédelmező csapatmunkában, ami arról is szól, hogy mindig van köztük valaki, aki vidám tud maradni, s ezáltal erősíti a többieket. A különleges mentősök testi-lelki épségüket megőrizve tértek vissza a megtépázott szigetről, ahol pedig - Manga Mihály szavával - maga az apokalipszis tombolt. ***- Van-e annál szörnyűségesebb, mint olyan ember szemébe nézni, akinek romokban a háza és oda a családja. Vagy találkozni azzal aki megtalálta a felesége letépett fejét? Látni fiatal nő kettéhasadt testét, a belőle kiszakadt magzatot, elsodort vonatszerelvényben ezerötszáz holttestet? A szörnyűségek hosszú-hosszú képsora a különlegesen „harcedzett,” sokat látott Manga Mihályra, a tapasztalt hegymászó-búvár-bar- langászra, a katasztrófák emberére is mély hatással vöt. S ez újabb fokjelzője annak, milyen erővel vágtattak a szárazföldre az Indiai- óceán hullámai.- Nagyon sok földrengést, utórezgést megéltem már, de ez most más volt. Több alkalommal jártam már tengerparton is, aminek hangulata, varázsa van, de most először nem tudtam szeretettel nézni a hatalmas víztömegre. Annak ellenére, hogy sokat fürödtünk (a tisztálkodást szinte csak így tudtuk megoldani) állandóan a fenyegető óriást láttam benne. Olyan érzés fogott el a hullámok közelében, mintha akasztás után magával a hóhérral találkoztam volna - így Manga Mihály, akire a Sri Lanka-i tíz nap után bizonyára szinte üdítően hatott a következő bevetés, a hazai hóhelyzet Somogybán. MIHAUK JÚLIA
