Nógrád Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám

2005-02-03 / 28. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap P F 9 6 2005. FEBRUÁR 3., CSÜTÖRTÖK A Hírlap postájából APf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Kilencvenöt évesen Krecsák Pálné 1910. augusz­tus 10-én Homokterenyén született. Árvaként élt, mivel szülei elhaltak. Az iskola mellett libapásztorként és summásként tevékenykedett. Később férjhez ment egy bá­nyászhoz, Mizseren dolgozott, két gyermeket szült, akik szin­tén meghaltak, hasonlóan a férje is. Nehéz éveket élt meg, mivel 1944-ben Homokterenyén a sa­ját lakásában a háborúból ott maradt lőszer felrobbant, így semmi nélkül maradt. Elhatá­rozta, hogy elhelyezkedik a mizserfai idősotthonban, ahol már lassan 15 éve él. Mikor be­került, az otthon kertjében dol­gozott, mikor milyen munka volt. A régi időben 70 fős volt az otthon, ez évben már 147 ember él itt sokkal jobb körülmények között. Az otthonban igen finom, íz­letes ételeket készítenek, bősé­ges adagot kapnak a lakók - mondja. - Jó minden, csak az emberek tudata más, mint ré­gen volt. Hárman vagyunk egy szobában. Szoktam olvasgatni, mivel az otthonba különböző híranyagok is járnak. A szeme­met operálták, de jól látok, hála istennek, más bajom nincs. Az én nevemben meg szeretném köszönni az otthon igazgatójá­nak, Serfőző Tamásnak, a veze­tőknek, nővéreknek, valameny- nyi dolgozónak, lakótársaim­nak jóságukat, amelyben része­sítettek. T. L A mentősökről A napokban sajnos, én is a kórházban voltam. A mizser­fai otthon lakója vagyok. He­ten voltunk a mentőkocsiban különböző községekből, Ceredről, Mátranovákról és MizserfáróL Azt a szeretetet, amit kaptunk a mentőstől, leírni nem tudom. Csu­pa szív, lélek. Minden segítséget megadnak, legyen az az autóba való beszáll4s, vagy a kiszállás, or­vosi kezeléshez készségesen segí­tettek, csak a jóság áradt belőlük. Ugyanakkor útközben azt tapasz­taltam, hogy az utakon az autók nem részesítik előnybe a mentő­kocsikat, pedig ezek azért van­nak, hogy a betegek minél előbb orvosoldioz jussanak kezelésre. Társaimmal együtt kérjük az autótulajdonosokat, adják meg az elsőbbséget a mentősöknek, ez adott esetben életet menthet. Gondoljanak arra, hogy ők is le­hetnek betegek, akit éppen visz­nek a kórházba. A mizserfai otthon lakói jó egészséget, boldogságot kíván­nak valamennyi mentősnek, akik aktívan tevékenykednek az emberek egészsége, gyógyítása érdekében. takács lajosné Természetvédelem a határ mentén Ipolytarnóc kiemelt helyet kap a magyar-szlovák együttműködésben A Heves megyei Felsőtárkányban tartottak tegnap sajtótájé­koztatót a magyar-szlovák határ mentének természetvédelmi fejlesztéseiről a Nógrád megye területének nagy részén is ha­tósági jogkört ellátó, illetve országos jelentőségű védett terüle­teket kezelő Bükki Nemzeti Park, a szaktárca és a kivitelezés­be bevont cég képviselői. A nemzeti park igazgatója, Duska József, Dudás György igazgatóhelyettes, valamint Haraszthy László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium helyet­tes államtitkára és Galovicz Mihály programengedélyező igazgató a VÁTI Kht. képviseletében vett részt a fórummal egybekötött rendezvényen. Amint a sajtóanyagból kiderül, 2004-ben a Bükki Nemzeti Park igazgatóságának két fejlesztési projektje nyert támogatást az Eu­rópai Unió által meghirdetett „He­lyi kezdeményezéseken alapuló környezet- és természetvédelem a szlovák-magyar határ mentén” című Phare CBC-programban. A fejlesztések célja a szlovák-ma­gyar határ két oldalán történő ter­mészetvédelmi fejlesztések ösz- szehangolása és a megvalósító szervezetek közötti együttműkö­dés erősítése. A két projekt össz­költsége 190 millió forint, mely­ből a Phare-pályázatokon elnyert támogatás összesen 171 milliót tesz ki. A fennmaradó 19 millió forintot a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium bocsátja a nemzeti park rendelkezésére. A projekt az észak-magyaror­szági statisztikai régió össze­hangolt és integrált természetvé­delmi, ökológiai és ökotur­isztikai fejlesztési stratégiája, programja, fejlesztési akcióter­ve. Az alapdokumentumok első részlete a leendő fejlesztések koncepcionális hátterét ismerte­ti, míg a második fele a konkrét projektelemekkel foglalkozik. A természeti erőforrások vé­delme és hasznosítása során kü­lönösen fontos a területi folyto­nosság figyelembevétele, ezért - az illetékes szlovákiai természet- védelmi társintézmény bevoná­sával - a szlovákiai oldalon talál­ható védett természeti területe­ket is figyelembe kell venni a fej­lesztési alapdokumentumok ki­dolgozásánál. A projektpartner tükörprojektet valósít meg Szlo­vákia területén; a két projekt tar­talma kiegészíti egymást. A projektben foglalt alapdo­kumentumok elkészítését kuta­tás előzi meg. Ilyen a terepi adat­felvételezés, valamint az űrfelvé­telek kiértékelése. A projekt zá­rásaként marketinganyagok ké­szülnek, így információs kiad­vány, térkép megjelentetése vár­ható és az adatok felkerülnek az Internetre is. A projekt során összesen hat alkalommal kerül megrendezésre konferencia és a workshop a magyar és a szlovák oldalon egyaránt. A projekt megvalósításában magyar oldalon partnerként vesz részt a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola. A program másik része a ter­mészetvédelmi monitoring rendszer kialakítása, élőhely, tanösvény és bemutatóközpont fejlesztése a magyar-szlovák határrégióban. Ezen projekt há­rom intézkedést tartalmaz, egyik fő célja a meglévő termé­szetvédelmi területek állapotá­nak fenntartása, fejlesztése. A védett természeti értékek meg­őrzése, nyilvántartása és ellen­őrzése érdekében egy olyan ter­mészetvédelmi monitoring rendszer kialakítására is szük­ség van, ami kapcsolatot teremt a központi természetvédelmi hivatal és a vidéki központok, illetve a határon túli szlovákiai partner között. A beruházás további célja az egyes természetvédelmi terüle­tek kezelése, állapotmegőrzése, fejlesztése, amely a környezeti állapotok javításával a biológiai sokszínűség megőrzése mellett turisztikailag is vonzóvá teszi a tájegységeket. A területek keze­lését segítő gépek, eszközök és berendezések kerülnek beszer­zésre. A projekt harmadik célja az ipolytarnóci bemutatóközpont fejlesztése, a helyi természet- védelmi értékeket bemutató információs kiadványok elké­szítése, terjesztése és konfe­renciák, workshopok szerve­zésével is. A projekt várható befejezése 2005. augusztus 31. A projekt ál­tal megvalósulandó fejlesztések megalapozz a Bükki Nemzeti Park további fejlesztési elképze­léseit, valamint segítik a régió la­kosságával, intézményivel és ci- vü szervezeteivel való szorosabb együttműködést. Egy tehetséges fiatalról Tisztelt Szerkesztőség! Vajon tudják-e, hogyan lesz az újságíró-palántából „versmondóbajnok”, majd kamasz író, akinek az egyik regényéből egy rövid részlet épp karácsony előtt jelent meg egy bi­zonyos antológiában? Néhány éve egy csapat gyerekkel látogattuk meg a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségét, hogy megismerkedhessünk az újságírás kulissza- titkaival, s tudásunkat kamatoztathassuk a saját is­kolai újságunk, a diákok kedvence, a Diákpanorá­ma szerkesztése, írása során. Akkor nagyon ked­vesen fogadták kis társaságunkat, készségesen vá­laszoltak a gyerekek kérdéseire és mutatták meg a szerkesztőséget. Már akkor a csapat, a „szerkesz­tőségünk” oszlopos tagja volt a fiú, aki pár évvel később megnyerte az Arany János nevével fémjel­zett versmondóverseny megyei döntőjét. Azóta persze sok minden történt, s ma ez a fiú, Orosz Gergely 10. osztályos Pásztón, a gimnázium­ban. Két regénye - saját meghatározása alapján: fantasztikus ifjúsági krimi - van készen, s a harma­dikat is hamarosan befejezi. A második könyvből (A Balatoni Banda) - amint már említettem - kará­csony előtt jelent meg egy rövid történet. Magyar szakos tanárként talán van némi szak­mai rálátásom, s mondhatom, tanulságos és élve­zetes műről van szó. Most azon dolgozunk, hogy minél többen meg­ismerjék a nevét a szülőföldjén, s még azon is túl ennek a fiatal tehetségnek. Mecénásokat is keresünk, akik pártolnák, tá­mogatnák, segítenék, hogy - a fiatalok nagy örö­mére - minél előbb önálló kötettel is megörven­deztethessen bennünket. Ebben kérem az önök segítségét! Amennyiben úgy gondolják, kérem, közöljék le a mellékelt kis írásomat az újságban. Ezzel nagy hálára kötelez­nek, s egyben hozzájárulnak talán egyéletpálya el­indulásához. Úgy legyen! Köszönettel: BRUNDA MÁRIA Tisztelt Szerkesztőség! Mostanában elég sok rosszat és problémát lehet hallani az em­berektől és a médiából a kórhá­zakkal kapcsolatosan. Én eze­ket szeretném megcáfolni saját tapasztalatom alapján. 2004. november 23-tól no­vember 30-ig feküdtem a salgó­tarjáni Szent Lázár Megyei Kór­ház bel 2. osztályán. Nagyon sú­lyos állapotban szállított a men­tő az SZTK belgyógyászati osz­tályára, ahonnan nagyon alapos vizsgálat után dr. Sasváry Erzsé­bet főorvosnő azonnal átutalt a sürgősségi osztályra. Mire a be­tegágyra kerültem, nagyon sok kézen és vizsgálaton estem át. Köszönettel és tisztelettel adó­zom a doktornőktől, az ápolók­tól, a betegszállítóktól fogva az összes dolgozónak, amilyen kor­rekten és kedves figyelmességgel bántak velem. Mikor meg felke­rültem az osztályra, ahol eltöltöt- tem nyolc napot, azt meg szavak­ba sem lehet önteni, amilyen ke­zelést és ellátást én ott kaptam. A nővéreket külön kiemelve el kell mondanom, hogy éjjel­nappal áldozatkészen és kedves, mosolygós arccal állnak a bete­gek segítésére. Külön köszönet dr. Laczkó Katalin orvosnőnek és dr. Végh György főorvos úr­nak, akik minden tudásukat be­vetve, kedvesen és odafigyelés­sel gyógyítják a betegeket. Jól tudom, hogy ez a hivatásuk, ők erre esküt tettek, de azért kell, hogy ezt igenis olvassák sokan, mert egy forint nem sok, annyi hálapénzt nem fogadtak el tő­lem. Igenis nálam is ott volt a há­lapénz, de ahogyan már a szoba­társaim is jelezték, hogy nem fo­gadják el, ez így is történt. Még egyszer és végezetül kö­szönet a salgótarjáni kórház bel 2-es osztálya minden egyes dol­gozójának. __________________________TALPAS TIBORMÉ Z abar Honfoglalókról A közelmúltban tartottak a mizserfai idősek otthonában a honfoglaló magyarokról egy tájékoztatót abból a tör­ténelemkönyvből, melyet Dienes István 1972-ben írt Sok-sok történész tanulmá­nyozza a honfoglaló magyarok életét, mind máskép mutatja be, hogy hol éltek eredetileg a ma­gyarok, honnan jöttek, mely csa­ládból származtak. Dienes Ist­ván írja könyvében, hogy finn­ugor családból származtunk. Baskíriát jelöli meg egykori la­kóhelyként, ami a Volga-parti te­rületen feküdt. A mizserfai idős­otthonban Dobóczi Beáta műv. osztálymegbízott kérte fel Ta­kács Lajosnét, aki harminc évig volt idegenvezető és jelenleg az otthon lakója az előadás megtar­tására. Ő Dienes István törté­nész könyvéből tartotta meg a tájékozatót, amit szeretettel fo- gadtak az otthon lakói. ______■ S zakmai összefoglaló A niábafüredi erdészeti és vadgazdálkodási szakképző iskolában február 1-jén tartott tájékoztatóról Dr. Wallendums Árpád, az FVM miniszteri biztosa a sajtótájé­koztató bevezetőjében arról szólt, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetése - mint fenntartó - Gyöngyösön és Mátrafüreden működő két iskolát - az Almásy Pál Mezőgazdasági Szakképző Iskolát, valamint a Vadas Jenő Erdészeti és Vadgazdálkodási Szakképző Iskola és Kollégiumot integrálva július 1-jétől egy közös igazgatás alatt működteti. Az iskola-összevonások álta­lában rossz érzéseket keltenek a környezetben, hiszen gyakran létszámcsökkentésekről, szakok megszüntetéséről szólnak, visz- szafejlesztést hordoznak ma­gukban. Ebben az esetben azon­ban a fejlődés lehetőségeinek megteremtése a cél: a nagyobb gyakorlóterület kialakítása, új szakok indítása, az akkreditált felsőfokú szakképzés bevezeté­se, a technikusképzés bővítése, a felnőttképzés összefogása, ki- terjesztése a régió egészére, a szakmai képzések területeinek szélesítése, a szaktanácsadás he­lyi feladatainak ellátása, az erdei iskolák szakmai munkájának se­gítése. Alapvetően marad a hagyomá­nyos erdőgazdasági, mezőgazda- sági és vadgazdálkodási oktatás, ezeken belül kiemelt területként az agrár közgazdasági feladatok­ra történő felkészítés. A szakképzést kiegészítjük a környezetvédelem, a természeti erőforrások hasznosításának té­maköreivel, a kertészeten belül a tájkörzetre jellemző és itt szükséges dísznövénytermesz­tés, szőlőtermesztés, gyümölcs- termesztés, borászati ismeretek oktatásával. A Gyöngyös környéki borkul­túra, a Mátra természeti értékei­nek hasznosítása ugyancsak to­vábbi feladatokat jelent. így pl. rövid idő alatt indítani szeret­nénk először a felnőttképzésben a vincellérképzést, a falusi ven­déglátásra történő felkészítést, to­vábbá megszervezni a helyi la­kosság kiegészítő jövedelemszer­zését lehetővé tévő termékek, az erdők hasznosításának bővítését szolgáló tanfolyamokat. Mindent megteszünk azért, hogy az integrált intézményben végzetteket hozzásegítsük ah­hoz, hogy magabiztosan mozog­janak és egyéni, családi, nemzeti értelemben is jól érvényesülje­nek az európai uniós terepeken. Az ifjúsági oktatás, a felnőtt- képzés, a szakmai tanácsadás komplex rendszere csak akkor valósítható meg, ha az intéz­mény valóban felkészül a multi­funkcionális vidéki szemlélet- mód kialakítására, feladatainak ellátására. Mindezekhez további fejlesz­tésre, nagyobb gyakorlótérre, bő­vülő hazai és nemzetközi kap­csolatokra, szakmailag megala­pozott tudományos munkára van szükség. A Károly Róbert Főiskolával - a kölcsönös előnyök alapján - az együttműködést minden lehetsé­ges módon tovább bővíteni és fej­leszteni szeretnénk. Varga Kálmán, az Almásy Pál Mezőgazdasági Szakképző Isko­la igazgatója egyebek mellett szólt arról is, hogy az elmúlt 80 év ünneplésére készülnek 2005. szeptemberétől induló program- sorozattal. A nyolc évtized kiala­kította a középfokú mezőgazda- sági szakképzés országosan jel­legzetes intézményét, „a gyön­gyösi műhelyt”. Kiemelte, hogy képzési szer­kezetük az érettségit követő tech­nikus szakok: agrár-közgazdasá­gi és áruforgalmi technikus, álta­lános mezőgazdasági technikus. A gyöngyösi főiskolával közösen folytatott felsőfokú szakképzés: mezőgazdasági menedzser-asz- szisztens, agrárkereskedelmi me­nedzser-asszisztens. Sikeres növényvédelmi és szá­mítástechnikai tanfolyamokat is szerveznek. A két intézmény szakmai-pe­dagógiai sikerei biztosítékot ad­nak arra, hogy az integrált tanin­tézet észak-magyarországi régió jelentős szakképző bázisává vál­jon. Kristó László, a Vadas Jenő Er­dészeti és Vadgazdálkodási Szak­képző Iskola megbízott igazgató­ja rövid történeti áttekintést adott az intézményről. Kiemelte, hogy a magas szín­vonalú közismereti, szakmai el­méleti és gyakorlati képzés feltét­elei alapvetően rendelkezésre áll­nak, de folyamatban dísznövény­kertészetünk helyzetének stabili­zálása, a csemetekert bővítése, tanulmányi erdő- és tanvadászte­rület megszerzése, ill. kialakítá­sa. Mindezekben együttműkö­dünk bázisgazdaságunkkal, az Egererdő Rt.-vel és Gyöngyös vá­ros önkormányzatával. Az oktatott szakmák sok év­százados hagyományrendszerrel bírnak, melyeket összekapcso­lunk iskolánk részben önálló éle­tében kialakult, részben az előd- iskoláktól örökölt hagyományai­val. Az egyesítésről hozott fenntar­tói (FVM) döntésben a nagyobb tanulói létszámú, erősebb, a ha­gyományos szakokat megtartó, egyúttal újabb természet-közeli gazdálkodási szakokkal bővülő iskolakomplexum fennmaradá­sának, megerősödésének megva­lósítási lehetőségét látja. ________________________PR. VASAS JOACHIM igazgatóhelyettes Somoskő vára az országhatárral kettészelt Medves-fennsíkról nézve

Next

/
Thumbnails
Contents