Nógrád Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám
2005-02-12 / 36. szám
Mire jó a színészmesterség? Amolyan „sötét lónak” számíSzmházi esték tott a 2004/2005-ös saigotarjáni színházi programban Ken Ludwig „Mi van a szoknya alatt? (Avagy a káprázatos kisasszonyok)” című darabja. Előzetesen sem a szerzőről, sem a műről nem lehetett túl sokat tudni. Támpontot „mindössze” a műfaji megjelölés jelenthetett, hiszen bohózati keret aligha takart valamilyen katartikus, mély erkölcsi tanulságokat hordozó drámát. De találkoztunk már nem egy sablonos, sőt unalmas vígjátékkal, számos kevés ízléssel megáldott előadással is. Ezért volt többesélyes a Turay Ida Színtársulat a minap - mindkét bérletsorozatban - bemutatott produkciója... Ken Ludwig darabja - mint kiderült - kielégíti a bohózat úgymond klasszikus szabályait: helyzetkomikumra, vaskos humorra épül. Ettől persze még lehetne tucatszerű, de nem az, annak ellenére sem hogy a női ruhákba bújtatott férfiak szerepeltetése egyáltalán nem előzmény nélküli . a színházi irodalomban, mint ahogyan nad- rágos hölgyek is sok galibát okoztak már a világ színpadain. Ezút tál az előbbi változat tanúi lehetünk, de nem szokványos körülmények közön. Jack Gable es Leo Clarke ket utazgató, tengődő, szó szerint éhenkórász angol színész egy újsághirdetésből neszét veszi, hogy a koros, beteges Florence néni keresi két rokonát, a testvérpár Maxet és Alexet, hogy rájuk hagyja örökségét. Több sem kell a két állástalan, ennélfogva pénztelen, de fantáziadús fiatalembernek, hogy bejelentkezzen a várható hozományra. Csakhogy a Max és Alex név rövidítés, valójában lányokat takar. Sebaj - gondolja a vakmerőbb és elszántabb Leo - nem azért színészek ők, hogy ne tudnának fehérnéppé alakulni. Az átváltozást nehezíti, hogy az egyik leány - akit Jack személyesít meg - süketnéma. Egy darabig sikerül is neki a mutogatás, de egyszer csak bekövetkezik a „csoda”: váratlanul megszólal, s innentől kezdve már legalább beszélhet. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Florence néni - aki egyébként az első pillanattól kezdve tisztában van a helyzettel, mert csak ő tudja, hogy a leánytestvérek egypetéjű ikrek voltak - házában Duncen tisztele- tes - aki benősülni szeretne a családba - és az orvos - aki viszont fiát, B u t c h 0 t .árulja” - is ácsingózik az örökségre. Az igazi bo- nyoda- 1 0 m azonban akkor kezdődik, amikor a női ruhában feszengő ifjak szerelmesek lesznek: Leónak Duncen jegyese, Kate, Jacknek pedig az orvosfiú kedvese, Audrey tetszik meg. Újabb csavart eredményez, hogy Kate bejelentett esküvőjének megünneplésére a kompánia Shakespeare „Vízkereszt, vagy amit akartok”-jával készül az igazi Leo rendezésében. Egy rosszul „kézbesített” levél tovább kuszál- ja az érzelmi szálakat, még a Dokit is behálózva. A tiszteletes fogyatkozó reményeit pedig a „jogos” örökösök felbukkanása erősíti De csak ideig-órá- ig, mert nem Leo és Jack kezén csattan a bilincs - ahogyan ő szeretné - hanem a rendőrség által körözött igazi szélhámosokén, így Duncen és Butch hoppon ma rád ugyan, de Jack és Leo társra talál Audrey-ban és Kate-ben, az orvosi igyekezet dacára egyelőre jó egészségnek örvendő Florence néni legnagyobb örömére is. S ha a fenti sztori alapján valaki úgy véli, hogy a női ruhában il- legő-billegő, parókás férfiak látványa eleve garantálja a sikeres előadást, az téved. Ugyanis nagy önfegyelem és komoly mesterségbeli felkészültség, tudás szükséges a túlzásokra, már-már ripacs- kodásra csábító szituációk mozgás- és hangbeli megjelenítéséhez. Cseke Péternek rendezőként, valamint Leóként és az egyik lánytestvér megformálójaként jobbára sikerült a zsákutcákat elkerülni, s a darabot - a kikerülhetetlen pikantéria ellenére - kellemesen szórakoztató mederben tartani. Jó az előadás ritmusa, ügyes fogásnak tetszik a némafilmek stílusában, megfontolva haladó futkosás, amely afféle zül az egyre érettebb Haumann Petra cserfes, lendületes Audrey- ja kívánkozik az élre. Pásztor Erzsi hangsúlyaival, gesztusaival jól jellemzi a tolókocsiba kárhozta- t 0 t t idézőjelnek is felfogható a különleges helyzet (ön) kifigurázásában. Nemcsák Károly - aki Jacket és a másik „káprázatos kisasszonyát személyesíti meg - szerepét angyalszárnyú, nehézkes öltözete és átmeneti süketnémasága bonyolítja, de remekül megoldja nehéz feladatát. Boros Zoltán viszont túljátssza a kikosarazott Butch alakját, kivált a shakespeare-i jelenetben lett volna több a kevesebb. A Dokit alakító Mikó Istvánt is sokszor láttuk már jobb formában, eredetibb stílusban játszani, eredendő humorérzéke, kiváló színpadismerete azonban átsegíti a zökkenőkön. A három női szereplő köFlorence néni keveset szereplő, de a történtek egészét tekintve igencsak fajsúlyos alakját. Vásári Mónika vonzó küllemű ifjú hölgyként formálja meg az álmodozó, a színjátszással is kacérkodó Kate figuráját. A darab nagy része Florence néni jellegtelen lakásában játszódik, ötletes viszont a bevezető, nyílt színi jelenetsor vonatkupét ábrázoló díszlete, Krsztovics Sándor munkája. Ken Ludwigról most már - a „Mi van a szoknya alatt?” ismeretében - elmondhatjuk, hogy legalább egy szellemes bohózat szerzőjének tudhatja magát. Ennél azonban bizonyára gazdagabb repertoárral, életművel rendelkezik... CSONGRÁDY BÉL* „Térségfejlesztés és kulturális turizmus” A Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézet kiadásában az eímúlt év végén megjelent kiadvány tartalma pontosan fedi a címét: a kultúra, a turizmus és térségfejlesztés összefüggéseit elemzi hat tanulmány keretében. A dolgozatok szinkronban vannak egyrészt azzal a stratégiai iránynyal, fejlesztőtevékenységgel, amelyik évek óta az intézet profilját jelenti, másrészt azzal a szervezeti kerettel, amelyben munkájukat végzik. Ez nem véletlen, hiszen a hat szerzőből öten a megyei intézet munkatársai. Az első tanulmányt Tóth Csaba, a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézet igazgatója jegyzi mintegy alapozó, „hangadó” szándékkal a közművelődés, a turizmus és a kulturális turizmus témakörében. A szerző mielőtt e fogalmak egymást feltételező szoros kapcsolatát bemutatná, Nógrád megye közművelődési és turisztikai úgynevezett Swot analízisét teszi közzé. Ebben jól áttekinthető és könnyen értelmezhető táblázatos formában jeleníti meg e két terület erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit és veszélyeit, megjelölvén az erősségek és lehetőségek kihasználási, a gyengeségek feloldási, a veszélyek elkerülési módjait is. A helyzetkép felvázolása után Tóth Csaba mindkét ágazatra vonatkoztatva fogalmazza meg a stratégiai irányokat, a fejlesztési prioritásokat és az aktuális feladatokat. A dolgozat második része bemutatja a Nógrád Megyei Köz- művelődési és Turisztikai Intézet szervezeti struktúráját, a turisztikai fejlesztés meghatározó trendjét, a kulturális turizmus jellemzőit, teendőit. Az utóbbiakat természetes a megye adottságaira, értékeire (népművészet, történelmi várak, irodalmi emlékhelyek, műemlékek, kiemelt rendezvények, fesztiválok) , valamint a kulturális turizmus hazai és nemzetközi forrásaira alapozza. Záró gondolatként, mintegy végső következtetésként az alábbiakat fogalmazza meg: „A k Nógrád M&gy&t Közmüvelödmi és Turisztikai Füzetek A kiadvány címlapja kultúra és a turizmus intégrât fejlesztése révén Nógrád megyének történelmi esélye van arm, hogy felzárkózzon az észak-magyarországi és hazai turisztikai trendekhez és egyedi értékkel rendelkező deszt- inációként legyen jelen Magyarország turisztikai térképén. ” A B. Szolnoki Ildikó-Papné Kovács Éva szerzőpáros „Kistérség és közművelődés Nógrád megyében” címmel írt tanulmányt, amelyben kiemelt hangsúlyt kaptak a települések, mint a mindennapi élet központi terei továbbá a településekre irányuló segítő munka tapasztalatai. A szerzők bemutatnak néhány máshol (Borsod-Abaúj-Zemplén és Tolna megyében) sikeres kistérségi modellt és egy lehetséges, helyi igényeket és a lehetőségeket figyelembe vevő Nógrád megyei modellt. Magyar Zoltán két írással is jelen van a tanulmánykötetben: az egyikben a 2005 szeptemberéig kidolgozandó megyei turisztikai operatív programról mint a turizmusfejlesztés alapkövéről beszél, a másikban „Palócföldi vigasságok” címmel Heves és Nógrád megye együttesen beadott regisztrációs pályázatot mutatja be. Ez utóbbi arra a „Palóc út” című hagyomány- és értékőrző programra alapoz, amelyről részletesen Mészáros Renáta ír. Összegzésként azt állapítja meg, hogy a „Palóc út” nem más, mint egy együttműködési forma, egy marketingeszköz, amely a turisták számúm jobban láthatóvá, érthetővé és „fogyaszthatóvá" teszi a térség palóc értékeit - nem utolsósorban úgy, hogy a vonzerőkhöz hozzárendeli, hozzákapcsolja az igénybevételt segítő turisztikai alapszolgáltatások széles körét (szálláshelyek, vendéglátás, programok stb.). Horváth Attila - aki mint a Magyar Művelődési Intézet kulturális és turisztikai tanácsadója egyetlen „külsős” a tanulmány- írók sorában - azt fejtegeti, hogy a művelődési házaknak turisztikai információs központokként, a Tourinform-irodákkal kiegészülve milyen szerepük lehet a közművelődés stratégiai fejlesztésében. A „Térségfejlesztés és kulturális turizmus” című tanulmánykötet - amely a Nógrád megyei közművelődési és turisztikai füzetek sorában látott napvilágot Papné Kovács Éva és Tóth Csaba szerkesztésében - nemcsak a tájékozódásban nyújt(hat) segítséget e manapság sokat emlegetett, hangsúlyozott témában érintetteknek és az érdeklődőknek, hanem az előrelépésben, az ötletek, kezdeményezések megvalósításában is. CS.B. ________ JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES___________________________ M últ heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Sokat spóroltam azzal, hogy magam fejeztem be az építkezést. ” Szerencsés nyertesünk: Markó Éva Pásztó, Nagymező út. 8. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb február 17-ig juttassák el szerkesztőségünkbe!
