Nógrád Megyei Hírlap, 2005. február (16. évfolyam, 26-49. szám
2005-02-11 / 35. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap REGIONÁLIS NAPLÓ 2005. FEBRUÁR 11., PÉNTEK A] egl játrat •b város ] kitüntetett jei A Civitas Fortissima ünnepén az egykori vármegyeháza dísztermében adták át Balassagyarmat kitüntető címeit január 29-én. Balassagyarmat díszpolgára lett dr. Vass Miklós, Pro Urbe-emlékérmet kapott Specziár Sándor, Ferencsik Pál, Komoróczy Csaba, valamint Scholczné Mohácsy Gitta - aki betegsége miatt nem tudta az ünnepségen átvenni a díjat. Az elismeréseket Balassagyarmat polgármestere, Lombos István adta át. Felelősséggel a városért ? ipari egysegek- í kel, a városi és W' járási tanáccsal, a W fegyveres testületekkel való tartalmas és eredményes együttműködés kialakítására. Ennek el- ï ismeréséül a hetvenes DR. VASS MIKLÓS Balassagyarmat díszpolgára lett a 76 éves dr. Vass Miklós, egykori tanácselnök, akinek életútját a fokozatosság jellemzi. Életfilozófiája: minden lépcsőfok fölött van egy következő, amelyről távolabb láthat az ember. Vass Miklós ugyanakkor tudja, oda feljutni csak energiabefektetéssel lehetséges. Céltudatos, erős akaratú fiatalként folyamatosan bővítette tudását, munka mellett gépésztechnikusi képesítést szerzett. A közigazgatással az 1950- es évek végén ismerkedett meg: a járási tanácson községfejlesztési előadói feladatokat bíztak rá. 1960-ban felvételt nyert a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karára. Szinte ezzel egyidejűleg a megyei villany- és épületszerelő vállalatnál helyezkedett el műszaki vezetőként. A hatvanas évek Balassagyarmatát jellemző, lendületes iparfejlesztés tevékeny részesévé válva egyre felelősségteljesebb feladatokat bíztak rá. Az ő munkáját is dicséri, hogy az említett épületszerelő kisvállalatból az idők során kialakult a százakat foglalkoztató, a helyigény miatt a nyugati ipartelepre költöző fémipari vállalat. 1968-ban lett a cég főmérnöke, majd két évvel később annak első számú vezetője, igazgatója. Vállalatvezetőként nagy gondot fordított a városban mű- ködő intézmé- . nyekkel, más íévek végén Kiváló Határőr kitüntetésben részesült, majd később a Honvédelmi Érdemérem ezüst és arany fokozatát is megkapta. Alkotó gondolatait, a város és a megye közösségéért érzett felelősségét, a megyei tanács, majd a megyei végrehajtó bizottság tagjaként, négy cikluson át tartó felelős véleményalkotással juttatta kifejezésre. Vass Miklós közgazdaság-tudományi egyetemet végzett, majd később doktori fokozatot szerzett. 1978-ban a városi tanács elnökévé választották, s hét város vezetőjének és döntéshozóinak összefogásával megalapozta és elindította a tanácsi munka korszerűsítésének folyamatát. Egészsége érdekében nyugállományba vonult, de továbbra is aktív maradt, kiállítás- és vásárigazgatóként hét éven át szervezte a magyarnándori ipari vásárt. Napjainkban részt vesz a kistérség területfejlesztési és bűnmegelőzési programjának megszervezésében, továbbá bekapcsolódott - a Budapesti Gazdasági Főiskola salgótarjáni intézete megbízása alapján - uniós pályázatok készítésébe is. Tartalmas életútja során több alkalommal nyerte el méltó jutalmát, így az elismerések mellett számos kitüntetés birtokosa is. Két ízben, 1974-ben és 1983-ban Pro Urbe-díjjal ismerték el határtalan munkabírását, szülővárosához való töretlen hűségét. „A jó fa szép gyümölcsöt terem” SCHOLTZ TIVADARNE MOHÁCSY GITTA Balassagyarmat kulturális mecénása, önzetlen erkölcsi és anyagi támogatásáért érdemelte ki a kitüntető Pro Urbe-emlékérmet. „Édesapám született Balassagyarmaton, Nógrád megye fővárosában, a megye székhelyén. Amíg erre emlékezhetek és emlékezhetnek a gyermekeim, unokáim, megmarad a gyökerünk. Jóskának is ez a gyökér kellett, remélem, hogy legalább az emléktábla ezt fogja igazolni. Köszönet, hogy ez a könyvtár és a város kultúrát szerető polgárai révén lehetségessé vált.” Scholtz Tivadarné Mohácsy Gitta vetette papírra ezeket a sorokat 1999. február 14-ét követően, amikor is a család dr. Mohácsy József közgazdász, író születésének 85. és halálának tizedik évfordulójára emléktáblát helyezett el a nagyszülők egykori, Ady Endre út 12. szám alatti házán. Mohácsy Gitta budapesti születésű. A francia, a német, az olasz, az angol és a spanyol nyelvek ismeretét birtokolva, egész életében magabiztosan igazodott el Európa, s a világ számos országában, ahová gyakran tolmácsként kísérte el építészmérnök édesapját. Ugyancsak hasznára vált soknyelvűsége, amikor a világ más-más pontjaira szóródott családtagoknál tett látogatást. Dr. Mohácsy József, a most 86 esztendős Mohácsy Gitta bátyja, 1956-ban feleségével elhagyta az országot és New Yorkban telepedtek le. Amikor az 1970-es évek elejétől lehetővé vált, hogy hazalátogassanak, s ezt egyre gyakrabban tették, útjuk mindig elvezetett Balassagyarmatra. Visszatérésük alkalmával kitüntető érdeklődést tanúsítottak a város élete, annak kulturális pezsgése, lehetőségei és nehézségei iránt. Dr. Mohácsy József közérdekű kötelezettségvállalással 3000 dolláros alapítványt hozott létre, melynek kamatait helytörténeti, irodalmi kutatásokra, kiadványok megjelentetésére fordíthatta a város. Bátyja halála után, még erősebb kötődést tanúsít Balassagyarmat iránt, az alapítvány összegét egymillió forinttal gyarapította. A Mohácsy nemzedék ma élő tagjai - közülük is elsősorban ő - nagy szeretettel ápolják kapcsolatukat városunkkal. Az elmúlt évek során számtalan kulturális program közreműködőit delegálta a városba. Önvallomása szerint: „a jó fa szép és jó gyümölcsöt terem”. Valóban, Mohácsy Gitta olyan családban gyarapodott testben és szellemben, amely a világban minden körülmények között megtartotta hitét, lelki tartását, szilárd meggyőződéssé nemesedő értékrendjét, melynek eredményeképpen ma is oly gyakran hallhatjuk tőle: „hálás vagyok a nyugodt, szép öregkorért.” Szívén viselte az utánpótlást FERENCSIK PÁL Pro Urbe-emlékérmet kapott Ferencsik Pál dandártábornok, aki 42 éves katonai pályája, 45 éves balassagyarmati kötődése alatt kiváló lokálpatriótaként mindig hű maradt a Civitas Fortíssimához. Már diákkorában feltűnt a városi sportéletben, a helyi Határőr Dózsa futballcsapatának tehetséges játékosaként. A sport révén a határőrség vezetősége előtt ismertté és elismertté vált fiatalember 1964-ben annak polgári állományába került, majd bevonult a parancsnokság sorállományú tagjai körébe. 1967-tól hivatásos tiszthelyettesként folytatta munkáját a határőr-parancsnokságon, majd pénzügyi osztályvezető-helyettesnek nevezték ki. 1975-ben tiszti beosztásba került, ezt követően 1982- ben soron kívül, főhadnaggyá léptették elő. A rendőrtiszti főiskola elvégzése után századossá majd a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia elvégzését követően őrnaggyá léptették elő. A Határőrség Országos Parancsnoksága és a Belügyminisztérium által számára több alkalommal felajánlott kiemelt vezetői beosztásokat a Civitas Fortíssimához való hűsége, első és egyetlen munkahelyéhez fűződő töretlen ragaszkodása okán utasította vissza. 1996-ban a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság igazgatójává történő kinevezésével egyidejűleg, a belügyminiszter ezredessé nevezte ki. Ő volt 1999-es kinevezésekor az első dandártábornok Nógrád megye fegyveres állományában. Munkássága során - egyebek mellett - szoros együttműködést alakított ki a szomszédos Szlovákia határőrizeti szerveivel. Sport iránti elkötelezettségét jellemzi, hogy 18 éven keresztül, futballozott, s később is figyelemmel kísérte a klubok tevékenységét, elősegítve azok élvonalban maradását. Aktív társadalmi szerepvállalások sokaságával erősítette a városhoz való kötődését. Legutóbb, 2000-ben részt vállalt a helyi polgárok személy-, vagyon- és köz- biztonságát elősegítő balassagyarmati polgárőr-egyesület életre hívásában, amelybe számtalan egykori kollégájának bekapcsolódását segítette. Kezdeményezésére jöttek létre a helyi Mikszáth Kálmán középiskolában és a nagy- bátonyi Fáy András szakközépiskolában a rendészeti, határőrizeti ismereteket is nyújtó fakultációs osztályok, amelyek a szakemberutánpótlást hivatottak segíteni. KOMORÓCZY CSABA Komoróczy Csaba elhivatott lokálpatriótaként évtizedek óta kiváló közösségi egyénisége Balassagyarmatnak, annak kulturális és sportéletében kifejtett tevékenységéért. Negyvenhat évvel ezelőtt, a haza védelmében való jártasságok birtokában került Balassagyarmatra, a kétbodonyi születésű Komoróczy Csaba. Mindig is örömmel vállalt részt a helyi sport- és társadalmi életben: a Medosz Erdész Sport Klub atlétikai szakosztályában versenyzett. Tartósan magas szintű sportmunkája sokrétű szerepvállalással párosult, így tagja volt a MÁV labdarúgó- és kosárlabdacsapatának, valamint a Medo: znál asztaliteniszezett. A város sporttörténetét ismerők körében köztudott, hogy nevéhez kapcsolódik a helyi kézilabdasport megalapozása, hiszen a falusi sportszpartakiádra összeállt erdészcsapatot éveken át sikerült egyben tartania, s erre alapozva lépett felfelé ívelő pályára a gyarmati kézilabdacsapat. Saját játéktapasztalaton alapuló atlétika- és kézilabdaedzői feladatait lelkesedéssel, kitartással és eredményesen végezte. Kezdeményezésére indult el a hatvanas’ években a városi kispályás labdarúgó-bajnokság, amely azóta is több korosztályban vonzza a sportolni vágyókat a küzdőtérre. Közéleti szerepvállalása sokrétű; foglalkozik sporttörténeti kutatásokkal, elnöke a legeredményesebb helyi sportegyesületnek a Vitalitásnak, az országban elsőként naprakész kimutatással rendelkezett a város élőfaállományáról, -azok korösszetételéről, részt vett az Ipoly Unió megalapításában, valamint a városi televízió sportrovatát 1991- től társadalmi munkában szerkeszti. Összegző írást készített a város sportéletéről 1967-től, melynek tartalmát az 1995-ös Magyar Olimpiai Akadémia jubileumi ülésén tárta a hallgatóság elé. A városban és a megyében végzett sporttevékenységéért megkapta a megye legrangosabb kitüntetését, a Bérczy Ká- roly-díjat. Komoróczy Csaba 69 évesen, ma is rendszeresen sportol, aktívan asztaliteniszezik. Balassagyarmaton nem múlik el jelenléte nélkül egyetlen sportesemény sem, ahol ne szorítana a küzdelemben résztvevőknek. Azonban nemcsak a sportban jeleskedik, hanem a zenéhez is közel áll: a balassagyarmati dalegyletben negyedszázada fennálló aktív tagságával gazdagítja a város kulturális életét. Tette nem hiábavaló SPECZIÁR SÁNDOR Mindamellett, hogy 94 évével a balassagyarmati férfilakosság legidősebb tagja, órás-ékszerész a mestersége. „Az ember cselekvéseit az idő változásában más és más motiválja, de soha, egyetlen tettünk sem hiábavaló” - bizonyára így érzett Specziár Sándor is, aki szeretett mestersége gyakorlása mellett, 1935-ben édesapja újság- és könyvkereskedésében azért lett alkalmazott, hogy lehetősége nyíljon zsidó családok megmentésére. Tíz-tizenkét zsidó foglalkoztatott számára jelentett menedéket az üzlet. 1951-ben, amikor a Magyar Posta átvette a hírlap-árusítási szolgáltatást, újra eredeti szakmájában kereste a család boldogulását. Az órásmesterség legmélyebb szakmai ismereteinek birtokában, önálló iparossá válva, órajavító műhelyt nyitott a belvárosban, ahol Balassagyarmat lakói mellett a térség polgárai is gyakran vették igénybe szolgáltatásait. Specziár Sándor ekkor másodmagával művelte e szakmát a városban. Nagy gondossággal tanította a mesterfogásokra leányát és fiúunokáját, akik követték őt a pályán, s ma is sokrétű, megbecsült személyiségei a városnak, a kereskedő és órajavító szakmát mesterfokon művelik. 82 éves korában állt fel végleg a munkapad mellől. A sportélet megtestesítője
