Nógrád Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-22 / 18. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap N Ó G R Á D MEGYE 2005. JANUÁR 22., SZOMBAT Dr. Csongrády Béla (balra), lapunk korábbi felelős szerkesztője, publicistája, színikritikusa G. Mészáros Erzsébet Emma gobelin- és festőművész a „Visszatekintő" című kiállítás Salgótarján díszpolgára lett * a brosúráit dedikálja B ünnepséget. Az íróra Horváthné Szabó Agnes, a Madách Imre Gimnázium tanára, a Madách- hagyomány Ápoló Egyesület tagja emlékezett. Képünkön Méhes András alpolgármester és Sándor Zoltán helyez el koszorút a drámaíró szobránál TOTÓ. 0YumÁN tibor Ha nincs 1 1 (Folytatás az 1. oldalról) és húség ehhez a városhoz: no­ha Horváth István csak 1963 óta él itt, a másik szerző tősgyöke­res salgótarjáni, de már régóta nem él a városban. A könyvbemutató végén Kovácsáé Czene Csilla, Salgótar­ján alpolgármestere kért szót. Mint mondta, ez a nap alkalmas arra, hogy minél több olyan em­ber kapjon figyelmet, aki a város kulturális életéért időt és fárad­ságot nem kímélve dolgozik. A közelmúltban ünnepelték a nóg­rádi fotóklub negyvenéves fenn­állását, s most egy olyan ember munkáját szeretnék elismerni, aki sokat tett a kultúra vizuális megjelenítéséért: több évtizedes munkájáért „Salgótarján” em­lékérmet vehetett át a fotókhib tagja, P. Tóth László színházi fo­tográfus, lapunk munkatársa. A József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában G. Mészáros Erzsébet Emma gobe­lin- és festőművész „Visszate­kintő” című kiállítását T. Pataki László író, rendező nyitotta meg. Mint mondta, a magyar kultúra napi ünnepség küszö­bén igazi öröm a város támoga­tásával kiállító művésszel, alko­tásaival és a közönség figyelmé­vel találkozni. Kuriózum a töké­letességre törő akarat, amely en­gedelmességre kényszeríti az anyagot, s kibontakozik a for­ma, a szín, a motívum és tarta­lom egységében. A Salgótarján várossá nyilvá­nításának és a magyar kultúra napjának ünnepsége rendhagyó módon kezdődött: a közelmúlt­ban tragikusan elhunyt színmű­vészre, Bubik Istvánra emlékez­tek azzal a verssel, amelyet ép­pen egy évvel ezelőtt a színmű­vész adott elő a József Attila Mű­velődési Központ színpadán. Wass Albert A láthatatlan lobo­gó című versét egy fiatal, tehet­séges diák, Sándor János Zsom­bor szólaltatta meg, aki a közel­múltban megrendezett József Attila versmondóverseny regio­nális döntőjéből jutott az orszá­gos fináléba.- Városunkban már hagyo­mánnyá nemesedett, hogy évről évre januárban együtt ünnepel­jük a magyar kultúra napját és a várossá nyilvánítás soros évfor­dulóját - kezdte ünnepi köszön­tőjét Puszta Béla polgármester, országgyűlési képviselő. - En­nek a kettős ünnepnek egyre in­kább mélyül a jelentése: a városi lét és a kultúra egymást feltétele­ző, egymás nélkül nem létező fogalmak. Ha végigtekintjük Sal­gótarján 83 éves fejlődését, lát­hatjuk, hogy a városfejlődés, a városfejlesztés nagy időszakai mindig egybeestek a kulturális szempontból is kiemelkedő idő­szakokkal, ebből következik, hogy gazdasági és kulturális hullámvölgyek is időbeni egybe­esést mutatnak. A polgármester emlékezett az első városfejlesztőre, dr. Förster Kálmán polgármesterre, akinek munkásságában különös fon­tosságot kapott a kultúra. Azt vallotta: az épített környezet ön­magában nem elég, a városi lé­tet, a városi élet kötőszövetét, minőségét annak kultúrája je­lenti. Hathatós közreműködésé­vel alakult meg a Balassi Bálint Asztaltársaság, amelynek prog­ramját akár a város első kulturá­lis koncepciójának is lehet ne­vezni. Szervesen összefonódott tehát a város tárgyi és szellemi környezetének építése. Puszta Béla meggyőződését fejezte ki, hogy ez a legjelentősebb, legha­tékonyabb hajtóereje volt az ak­kori fejlődésnek. A polgármes­ter szólt a városfejlesztés máso­dik legjelentősebb időszakáról: a hatvanas években megindult városrekonstrukcióval együtt színvonalas, pezsgő kulturális élet bontakozott ki a városban. Ekkor kezdődött az a folyamat, amelynek eredményeként új művelődési központja, mozija, múzeuma, zeneiskolája, könyv­tára épült a városnak, és új he­lyet kapott a levéltár is. A kultu­rális tevékenységek tartalmát vizsgálva sokszínű, nyitott és igényes kínálattal találkozhat­tak, amely többször is országos figyelmet és elismerést kapott.- Ekkor, már Salgótarján egy­értelműen a térség kulturális központja - emelte ki. - Ezután hullámvölgy következett: a nyolcvanas évek közepétől a ki­lencvenes évek első feléig Salgó­tarján talán történetének legne­hezebb korszakát élte. A hagyo­mányos nagyipar válsága az élet minden területén, így a kultúrá­ban is komoly gondokat oko­zott. A legfontosabb feladat az értékmentés volt, amely több-kevesebb sikerrel járt. Amikor a város az itt élők kitartó munkája révén a válság kezelése után kezdett magához térni, takaréklángon ugyan, de még működtek a kulturá­lis intézmények, és jó néhány alko­tóközösség is túlélte ezt a nehéz idő­szakot. Hol tartunk most? Az elmúlt év hozott sikereket, de számos új nehézséggel is szembe kell néz­nünk: az egyik legnagyobb ered­mény, hogy megőriztük a város mű­ködőképességét, a szolgáltatások, a közfeladat-ellátások színvonalát. Fejlesztések, felújítások vonatkozá­sában is jelentős volt az elmúlt idő­szak, de számos gond is akadt: to­vábbra is magas a munkanélküliség, a város tisztasága, közútjainak álla­pota is bőven hagy kívánnivalót ma­ga után, s az egyébként sikeres óvo- dai-iskolai területen fájdalmas intéz­ményszűkítésekre is rákényszerül­tünk a gyermeklétszám csökkenése miatt. S a kulturális szférában - re­mélem, csak átmenetileg - veszte­séglistára került a soros szabadtéri szoborkiállítás és az ifjúsági nyári egyetem. A polgármester bizakodását fejez­te ki, hogy 2005 eredményes és sike­res év lesz, ha nem is oldanak meg mindent, Salgótarján előbbre jut gazdasági és kulturális téren egy­aránt. Kiemelte: a város fejlődé­sének harmadik jelentős szaka­szát éli: mindig is voltak és van­nak itt olyan polgárok, akik pártállástól függetlenül érdemi teljesítményekkel járulnak hozzá a település fejlődéséhez, akik közül jó néhányuk munkáját ismerik el a mai napon kitün­tető címekkel. Mint mondta, reméli, hogy az ő példájuk válik követendővé.- Hiszem, hogy a vá­rosunkba vetett hit, a közös munka révén elérhető eredmé­nyek összeköthetik Salgótarján lakóit, és erősíthetik azt a kohéziót, nem utol­sósorban a kultúra révén, ami nél­külözhetetlen lesz a 2005-ös év si­keréhez A város és a kultúra egyet jelent: úgy is fogalmazhatunk, ha nincs kultúra, nincsen város sem - zárta gondolatait Puszta Béla. Az ünnepi köszöntő után Puszta Béla polgármester, Kovácsné Czene Csilla és Méhes András alpolgármesterek átad­ták a városi kitüntető címeket és díjakat. A városi rendez­vényt Edvin Marton kétszeres hegedűszólista-világbajnok koncertje zárta. HEGEDŰS ERZSÉBET Salgótarján kitüntetettjei Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése a várossá nyilvánítás 83. évfordulója és a magyar kultúra napja alkalmából az alábbi kitün­tető címet, emlékérmeket és díjakat adományozta: „Salgótarján Díszpolgára” kitüntető címben részesült dr. Csongrády Béla több évtizeden át végzett kiemelkedő színvonalú közírói, szerkesztői, művészeti írói és közéleti tevékenységéért. „Pro Űrbe” kitüntető emlékéremben részesült a Palócföld című folyóirat szerkesztősége a város kulturális, művészeti, szellemi élete fejlődésében betöltött szerepéért. „Pro Arte” művészeti díjban részesült Braun Miklós több évtizeden át végzett magas színvonalú néptánc-pedagógiai, művészetpeda­gógiai és folklorisztikai tevékenységéért. „Salgótarjánért Emlékérem” kitüntetésben részesült: Vincze István hosszú időn át végzett, a város hírnevét növelő magas színvona­lú síoktatói, vezető edzői tevékenységéért; Szilasi András huzamosabb időn át végzett magas színvonalú közművelődési és közéleti te­vékenységéért. „Kultúráért” díjban részesült Kovács Bodor Sándor több évtizeden át folytatott magas színvonalú dokumentumfilmes munkássága, a vizuális és mozgóképkultúra oktatása terén nyújtott tevékenységéért. „Egészségügyért” díjban részesült dr. Kovács Katalin a város egészségügye terén végzett magas színvonalú gyermekgyógyászati te­vékenységéért. „Salgótarján Közszolgáltatásáért” díjban részesült Monori Mária huzamosabb időn át végzett magas színvonalú köztisztviselői mun­kájáért. „Salgótarján Sportjáért” díjban részesült Botos Tibor sikeres sportolói pályafutásáért és a város ökölvívósportjában kifejtett magas színvonalú nevelői munkájáért. „Salgótarján Gyermekeiért és Ifjúságáért” díjban részesül a Virág Mozgatom szervező közössége a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásában, beilleszkedésük segítésében végzett eredményes munkájáért. „Szociálpolitikáért” díjban részesül Serfózó Tamás a város és kistérsége szociális ellátásában folytatott magas színvonalú vezetői te­vékenységéért. „Salgótarján Közoktatásáért” díjban részesül: Karakasevné Persik Magdolna az egészségügyi szakember-utánpótlás területén vég­zett több évtizedes magas színvonalú oktató-nevelő tevékenységéért; Keléné Szabó Agnes rajztanári, művészetpedagógiai, a város kulturális élete fejlődését elősegítő közösségi és társadalmi tevékenységéért. „Salgótarján Közbiztonságáért” díjban részesül Dénes Sándor Salgótarján közbiztonsága érdekében kifejtett több évtizedes tevé­kenységéért. „Nemzetiségért és Kisebbségért” díjban részesül Pribisán Terézia a salgótarjáni kistérség szlovák nemzetiségű polgárai anyanyeM kultúrája és kisebbségi jogai érvényesítése érdekében kifejtett munkájáért.

Next

/
Thumbnails
Contents