Nógrád Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-15 / 12. szám
12. oldal - Nógrád Megyei Hírlap 2005. JANUÁR 15., SZOMBAT SPORTTÜKÖR Üröm a metaxában Athén 2004 - Egy kicsit másképp az olimpiai játékokról Szép magyar szurkolók légitársaság honlapján megrendeltem a jegyeket. Aznap éjjel álmomban az olimpiai lángot vittem boldogan és adtam tovább, hogy eljusson a játékok színhelyére. Az „Add tovább a lángot és egyesítsd a világot” jelszó 27 ország 34 városában hangzott el, miközben a láng sok-sok ezer fáklyavivő kezén vándorolt, hogy véhogy hány adag musaka fogyott el percenként a Monastirakin? A legutolsó kis tavernában is felállították a nagyképernyős plazmatelevíziót. A stadionokon tóvülrekedtek itt rendezkedtek be. Az egyik adón Richard Gere nyilatkozott a gyönyörű fővárosról, a másikon Brad Pitt, s megannyi híresség keltette jó hírét a görögnek. Reklám rektest, egy lélek. Mint a kentaurok. Az úszás is ki van találva. Az uszoda kék, az úszók dresszeinek tarka, s a köröttük felkorbácsolt habok fehér színeivel olyan, mint egy karibi koktélpult. A rajtok statikus voltában az energia feszül. A végtagok sztereotip koreográfiája precízen kimunkált, az önmagukba visszatérő fázisok előremutató spirálként fúródnak a cél felé. Az utolsó méterekben forr a víz s a pára, lám hátán. A görögök örömtáncokat lejtettek és olyan büszkék voltak magukra, mint ahogy ilyenkor illik. Van mire büszkének lenni. Ez a város multikulturális eklekticizmusával Európa eszenciáját adja. Nem holmiféle globalizációs eredőként, hanem a kultúrtör-ténelem egymásra boruló hagymaleveleihez hasonlóan a kerek egészet alkotják. Athén ezzel az olimpiával emelő- dik át a mindenki tudatalattijába szilánkokból és történelmi foltokból összegyúrva. EGY KIS BULVÁR Az egyik napon a pireuszi kikötő környékén strandoltunk. A szinte járhatatlant forró, kavicsos parton egy leterített gyékényen mintha Kamyikovát, az inkább szépségéről híres orosz „teniszfeno- mént” láttam volna monokinizni. Izgatott a dolog, s rögtön izzadni kezdett a tenyerem. Beúsztam a tengerbe. Elevickéltem a piros bólyákig. Majd vissza. Partraszállásomat precízen kiszámítottam. A koordinátáim a görög partokat metsző szélességi és Kurnyikova gyékényének tengerre merőleges vonalainak metszéspontja. Fél lábon állva ráztam ki fülemből a sós vizet. Először bal szememet nyitottam ki óvatosan, majd jobb szememmel tágítottam tóa látóteret. Igen! Ő az! Felettem biztonsági Zeppelin zömök, fehér teste lebegett a szikrázó kék égbolton, mint egy hatalmas bálna. A grillezett mandula illata összekeveredett a párhuzamos, kövér fotonokkal. Bal oldalamon egy nagyra A gyeplabdastadion a Hellén Centrumban nőtt pálma állt rezzenéstelen levelekkel, elfedve félig a koktélos pult sziporkázó kínálatát. Jobbomon a „baywatch” az úszómester barnára pácolt figyelő tornya, melynek tetején vasalt görög zászló. Mögöttem a tenger kékje, ringatózó vitorlásokkal... könny formájában a dobogó legfelső fokára lépő győztes szemhéján csapódik le. Luc Besson kékje, de még Gershwin rapszódiája sem közelíti meg. VARÁZSLATOS SPORT A versenyeket végigszemezgettük. Kislányommal otthon néhányszor kijártunk lovagolni. Ügy állítottuk össze a programot, hogy ott legyünk a lovasversenyeken is. Egy egészen külön világ. Büszke mének, elegáns urak, jólöltözött dámák. A lelátón a nagyobb zaj nem megengedett. Néha még a pisszegés miatt is rossz szemmel néznek az emberre. A paripák érzékenyek és szinte rajtuk múlik minden. No meg a lovason. Egy MINT AZ ÚTIKÖNYVEKBEN A tereken minden este, több színpadon folklór-, jazzműsorok, mindemellett apró zugokban tűznyelők, akrobaták és egyéb csepű- rágók voltak láthatóak. Thissioban Stauros Lantsias és David Lynch, gitár-fuvola-dob formációja olyan sikeres koncertet adott Hephaisz- tosz temploma előtt, hogy az öreg kovács a taps zajára álmából felkelt egy kicsit. Néhányszor, mint a felhők szélén ülő angyalok a Likavitos tetejéről bámultam a városra. A Likavitos egy szikla, mely Athén fölé tornyosul A megmászása csak igen nagy erőfeszítések árán lehetséges. Szerpentin-szerű gyalogutak és lépcsők vezetnek feL Egy fogaskerekű kabinra be lehetett volna nevezni, de hát az ember szeretné magát kipróbálni. Aztán a késő délutáni hőségben, félúton rájöttem, hogy edzettségem nem megfelelő. A tető közelében már patakzott rólam az izzadtság és a szívem is úgy vert, mint a vaskohók közelében. Fenn a csúcson a pazar látnivaló kárpótolt mindenért. A kis kápolna körötti korlátok mellől rálátni a város minden nevezetes pontjára. Sárgás köd lebeg a város felett. Az útikönyvek naplementekor lilásat írnak de Tóth Árpád nyakkendője sehol sem volt látható. Athén egy igen rossz levegőjű város. A kis kétütemű motorok és az autók tömkelegé pöfögi ki magából füstöt, ami ilyenkor úgy borul rá a városra, mint egy nylonharisnya. ŐSI JOGON Egy versenyre utazva, egy buszon ülve, az első üléseken kizáróBár eddig nem panaszkodhatunk a kemény télre, mégis jólesik visszatekinteni a nyárra, a sportra, a görög istenek egyik legnagyobb ajándékára, olimpiai játékokra, a sikerekre. Mint olvasóink tapasztalhatták, a rideg számok, adathalmazok - lehettek azok bármely örömteliek is számunkra - mellett színes, egyéni hangvételű és hangulatú „helyzetjenentéseket” is találhattak az irodalmi vénával megáldott, jól ismert salgótarjáni orvos, dr. Ferkó Attila tollából lapunk hasábjain. Most ismét visszatekintünk az ő szemüvegén keresztül a nagy játékokra és talán mondani sem kell, hogy most is egy kicsit másképp... A központi stadion bejárata ISTENI SUGALLAT Az egyik rendelésemen pirospozsgás kisfiú kísérte el édesanyját. Egy sárgás sortot és egy zöldes, fakó pólót viselt az ötkarikás emblémával. A fiút megkérdeztem, hogy megy-e az ötkarikás játékokra? 0 nem felelt, hanem kis szőke fejét lehajtva egyre csak kopott csukáját nézte! Este aztán, talán a fiúcska bájos arca miatt, felidéztem ezt a jelentéktelennek tűnő jelenetet. Polcomról leemeltem az eddigi olimpiák története című könyvemet és lapozgatni kezdtem. Éjfél körül, mikor már vagy négy zenés CD-t cseréltem a lejátszómban, a kisfiú helyett én adtam meg kérdésemre a választ. - Elmegyek Athénba! Leültem a számítógép mellé és még akkor - pedig jóval éjfél után járt az idő - a neten egy „fapados” gül elérkezzen augusztus 13-án az olimpiai stadionba. ÜZLET ÉS ESZENCIA A televízióban hófehér fogú, barnára sült riporterek kérdeztek politikusokat, sportvezetőket, sportolókat, híres embereket. Mindenki vidáman bólogatott, mutató- és középső ujjúkkal a Viktória jelét mutogatták bőszen. Hol volt már akkor a közlekedési miniszter elhamarkodott mondata, amelyben figyelmeztetett, hogy veszélyben az olimpia. A gazdasági szakemberek szerint a játékok rendezése már a kezdetektől nyereséges volt. A lógók, jelvények, bélyegek árusítása, a reklámjog és közvetítési díjak óriási summákat jelentettek és mind a mai napig jelentenek is. Azt a kérdést már föl se tegyük, Kislányommal az ősi olimpiai stadionban A hölgy az egyszemélyes namíbiai olimpiai csapat lag USA feliratú, kék mezes, nagyokat kacagó színes bőrű férfi poénkodott, mint Horovitz a fekete-fehér billentyűkön. Később kiderült, ha pár percre is, de az amerikai férfi röplabda válogatott csendes tagja voltam. Az elején megijedtem, mi lesz, ha játszanom is kell? Máskor a belvárosban bolyongtam, sohasem céltalanul. A cél délutánonként az Ak- ropolisz alatti téren lévő Dimitra Taverna, amely asztalkáinál ülve egy recinát merészeltem inni több alkalommal is, a harminchat fokos délutáni hőségben. Ilyenkor szivarkára pöffentettem és a felszálló füstkarikákon át fo- tózgattam a Monestírakin közlekedő lézengők tarkaságát. A reci- na szétáradt bennem, s mint a menetrend szerinti járat, pontosan megérkezett a saláta megannyi hasáb alakú fetasajttal, mint egy kubista költemény. Az olimpia rendezési jogát már rég megérdemelték volna, de hát pénz beszél a kutya ugat. Sydneyben olyan játékokat rendeztek, hogy egyesek még most is beszélnek róla, s vannak akik örökre ott tartanák a négyévenkénti nyári játékokat. Nagy botorság lenne, bár senki nem vitatja, hogy a város nagy terei és szi- porkázóan modern létesítményei alkalmasak Biztonság minden sarkon bármiféle esemény megrendezésére de hát a görögök zsúfolt Athénja már csak ősi jogon is rendezzen! És rendezett. Egy bizonyos szempontból nem is akármilyet! mikor meghallottam, hogy a magyar olimpiai bajnok nem tudott megfelelő mennyiségű vizeletet produkálni. S ettől kezdve a napfény furcsa émelyítő érzést okozó sugarakat kezdett el kibocsátani, s a tenger is hónaljszagúvá vált. Odaadom, visszaveszem, van himnusz, nincs érem. WADA-akciók égen-földön, éppen csak az autós üldözések hiányzottak. Közben a bajuszos hosszútávfutónők jókat kuntog- tak a tenyerükbe. Egymásnak ellentmondó nyilatkozatok innen- onnan. A magyar csapat vezetője, s orvosa is magyarázkodott, de a csapat egészét senki nem védte meg, s nem védte meg akkor senki az olimpiát sem. Később is szankcionálhattak volna, majd a záróünnepély után, mint ahogy még tart is ez mind a mai UROM A METAXABAN Üröm került azonban a metaxába. A Kenterisz-ügy szinte megágyazott annak a botrányfolyamnak, melyben mi is sárosak maradtunk. A magyar doppingügy kirobbanásakor az epi- davrosi öbölben tartózkodtam. Csodaszép jachtok és színes bárkák ringtak a vízen. Egy jól megtermett gyrost gyűrtem le éppen, ami majdnem a torkomon akadt, napig. Akkor elrontották a játékomat, s a metaxám is keserű maradt. Egy este a szállásom felé tartva egy kisfiú odalépett hozzám és felém nyújtotta az előkészített tollat és a lapocskát. Kicsit meglepődve, de villámgyorsan írtam alá. Ő hálásan végigmért és vígan elrohant. Nem szóltam utána. Vajon kivel téveszthetett ösz- sze? Nem csodálkoznék, ha egy kis betegem lett volna, mert az arcát alig láttam. Azóta is figyelem az arcokat, mikor aláírok egy-egy receptet. Az biztos, hogy akkor nem hasonlíthattam senki másra csak arra az emberre, aki a csodát jött látni.
