Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)

2004-12-04 / 281. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2004. DECEMBER 4., SZOMB VT | Afféle kibővített szerkesztőségi üléssel - jelenlegi és volt szer­kesztők, munkatársak, barátok részvételével - emlékezett a mi­nap alapításának ötvenedik év­fordulójára Nógrád megye irodal­mi, művészeti és közéleti folyó­irata. Az első lapszám 1954. de­cemberi dátummal látott napvi­lágot, s bár ezt nem követte rend­szeres megjelenés, kimaradt né­hány év, a Palócföld 1960-tól an­tológia, majd az 1967/2-es szám­tól folyóirat jelleggel folyamato­san jelen van a megye és az or­szág szellemi, kulturális életé­ben. S ez már önmagában is nagy érték, nem is beszélve arról a küldetésről, amit e kifejező, sze­rencsésen megválasztott címmel felvállalt és teljesített a fél évszá­zad során. „Évre év jött” - Fél évszázados a Palócföld Salgótarjánban, a Balassi Bálint Me­gyei Könyvtárban - amely évek óta ki­adója is a megyei közgyűlés folyóiratá­nak - tartott jubileumi estről felmentését kérte Végh Miklós, Baranyi Ferenc és Horváth István, három korábbi főszer­kesztő, Nyéki Lajos irodalomtörténész Párizsból, aki az első számban Madách Imréről értekezett, Réti Zoltán balassa­gyarmati festőművész a Palócföld állan­dó szerzője és levélben ajánlotta fel férje irodalmi, költői hagyatékát Molnár Jenőné. Az első lapszám szerzőit szemé­lyesen Bobál Gyula képviselte, aki mint alapító szerkesztő az ünnepi tortát is fel­vágta. A korábbi főszerkesztők sorából jelen volt Pál József és Praznovszky Mi­hály, aki másodjára a 2001/1-es számtól áll a lap élén. Az első számú vezetők kö­zül sajnos már nem lehetett az ünneplők között Csizmadia Géza, Csukly László és Kojnok Nándor. Ugyancsak nagyon hi­ányzott - mások mellett - a szintén el­hunyt Czinke Ferenc, Csikász István, Farkas András, Gerelyes Endre, lványi Ödön, Kelemen Gábor, Kiss Aurél, Lakos György, Paróczai Gergely, iá. Szabó Ist­ván, Szepesi József, Szujó Zoltán. Ők mint szerkesztők és szerzők igen sokat tettek annak idején, egy-egy időszakban a lap érdekében írásaikkal, rajzaikkal, il­lusztrációikkal, szervezőmunkáj ukkal. Ugyanis - bár az alapvető célkitűzés, a megye alkotó értelmiségének mozgósí­tása új értékek létrehozására és a jelen­tős kulturális, művészed örökség megőr­zésére, gazdagítására, megismertetésé­re, nem változott - minden korszaknak megvolt a maga jellegzetessége. Hiszen mások voltak a köve­telmények például az alakulás évében, ami­kor a „Nagyobb ter­mésátlagok elérése megyénk viszonyai között” című írás is megjelenhetett, vagy a hetvenes évek elején, amikor a társadalom- politika és ennek meg­felelően a szociográfia kapott nagy hangsúlyt, vagy éppen a rend­szerváltást követően, amikor megszűnt min­denféle politikai elvá­rás, direkt vagy indi­rekt beavatkozás és az irodalom, a művészet újra meghatározója lett a lap karakterének. Paíócföici A TARTALOMBÓL ■KM ét tv xnjjtriJi MtíáM'uHuízM Cs*s igriMy ftifo ««íeíjsf-so Bájjá j;V-í!, &>!*»> IWIfnt, FnMer ErasCM, !<#M: fcíúr, K«vs?twiy itexML Maddch :rr MikttsMb fctlmin Fábián C*yöngyvém?i. í fcwválh litvánnál. Nagy Pállal met. ft nem«* G*cn Iái«*, Kaláw. Máilwv L. Simon Usri6, Pi*. Pál vn-wi A lap legfrissebb, 2004/5-ös számának címlapja Ács Irén fotóművész „Agyő, A Palócföld törzsgár- huszadik” című képének részletével dája - amely nagy számban képviseltette magát az ünnepi összejövetelen - mindenkor azt bizonyí­totta, hogy vidéken sem feltétlenül pro­vinciális a szellemi élet és igenis Nógrád­ban volt és van mód alkotásra, elmélyült kutatómunkára. Ez akkor is igaz, ha a fő­városban, valamint az ország más része­in élő, sőt külföldi rangos szerzők műve­inek publikálása végig gyakorlat volt a lapnál, alkalmasint ezzel is emelve a színvonalát. A baráti est gerincét egy remekül ösz- szeállított és megvalósított, jó hangulatú zenés irodalmi műsor alkotta, amelyet T. Pataki László újságíró, író szerkesztett és rendezett „Évre év jött” címmel. A mint­egy órányi programban a balassagyarma­ti Varietas, a salgótarjáni Pódium és a Vertich Színpad tizenegy tagja - Bocskai István, Csábi István, Deák István, Jakab Gabriella, Horváth Esz­ter, Kovács Gábor, La­katos Csilla, Máté Éva Gyöngy, Patakiné Kemer Edit, Sándor Zoltán és Sándor Zsombor - lépett fel, az előadó-művészet válto­zatos eszközeivel érzé­keltetvén a Palócföld öt évtizedes történetének sajátos vonásait, a kü­lönböző időszakok at­moszféráját. A „nagy palóc” Mik­száth Kálmán gondo­latai keretezték a mű­sort, amelyben sokan megszólaltak egy-egy vers, prózai mű, egy- egy interjú- vagy be­szédrészlet, egy-egy színfolt, néhány találó mondat erejéig a klasz- szikusok - Babits Mihály, Balassi Bá­lint, Madách Imre, Szabó Lőrinc - közül éppúgy, mint a ma itt és máshol élők - Baranyi Ferenc, Bódi Tóth Elemér, Kis­Sándor Zoltán előadóművész és a jubileumi irodalmi est szereplőinek, résztvevőinek egy cso­portja FOTÓ: GYURIÁI TIBOR cseri Mihály, Kupcsulik Ágnes, Marschalkó Zsolt, Nagy Pál, Szabó Károly, Végh Miklós, Varga Imre és a többiek - képviseletében. A rendező, aki a napokban volt hetvenéves (Isten éltessel: Cs. B.) arra is módot talált, hogy megemlékezzen a lap tiszteletbeli főmunkatársának, a Párizsi Magyar Mű­hely szerkesztőjének, az idén szintén hetvenesztendős, salgótarjáni szárma­zású Nagy Pálnak a születésnapjáról. Az „Évre év jön” cím egyébiránt a Pa­lócföld közelmúltban megjelent idei ötös számának zárszavát is idézi. Ebben foglalta össze Praznovszky Mihály e lapszám - merthogy idén, az évforduló­val összefüggésben mindegyiknek volt - különlegességét, nevezetesen azt, hogy a szerzők, illetve a témák, akiket és amiket megidéztek, mind-mind úgy­mond kerek évfordulókhoz kötődnek. Csak a példa kedvéért: 450 éve született Balassi Bálint, 200 éve született Bajza József, centenáriuma van Keresztury De­zső író, irodalomtörténész, egykori' val­lás- és közoktatási miniszter születésé­nek, egy évszázaddal ezelőtt hunyt el Jókai Mór, száz éve, hogy Mikszáih ha­zatért Nógrádba, megvásárolván; hor- pácsi fundust, nyolcvan éve szí letett Szécsényben Ács Irén fotóművész, het­venöt éve Solymár József író, hatvan éve Kerényi Ferenc irodalom- és szính, íztör­ténész, akinek nagy szerepe volt i leg­újabb kori, immáron negyvenesztendős nógrádi Madách-kultusz kibontakozta­tásában is. A kiemelések is bizonyítják, hogy miként van jelen együtt, egyidejű­leg a Palócföldben az egyetemes nemze­ti kultúra a megyéhez, a tájhazához kö­tődő, az ide gyökerező értékekkel. Nem véletlenül fejeződik be a következő mó­don, jogos optimizmussal Praznovszky Mihály e cikke: „...hadd emlékeztessek mindenkit: a Palócföld történetének csak az első ötven esztendeje telik most le. Előttünk áll az újabb ötven esztendő, örökifíú és halhatatlan szerzők és olva­sók reményében. ” CSONGRADY BÉLA „A szellem ereje ad erőt”- Újabb állomásához érkezett a megyeházi Mikszáth-galéria - kezdte köszöntőbeszédét a volt vármegyeháza dísztermében Szalai Antal, a Mikszáth Kál­mán KÉVIG Középiskola igazga­tója. Az általa vezetett intéz­mény ugyanis állandó repro­dukciós kiállítást hozott létre „Híres gyarmatiak” címmel. Lombos István polgármester megnyitó szavaiban arról emlé­kezett meg, hogy a város múltjá­nak harminchárom jeles embe­re, kiknek alakját fotók, szobrok idézik meg, méltán teszik híres­sé Balassagyarmatot a világ messzi tájain is. A névsor még bővíthető, folytatható. Az érték­őrzésben példaértékű a Mik­száth középiskola tevékenysége - mondta a városvezető. Kovalcsik András, a honisme­reti kör elnöke a képeket ele­mezve kiemelte az épület, a hely szellemét, melyre jól ráérzett a falai közé költözött iskola. A fo­lyosón nógrádi várak metszetei, képeslapok másolatai láthatók, amelyek érzékeltetik a város, a megye múltjával való azonosu­lást. Csak néhány érdekesség a tanár úr által elmondottakból: Szontagh Pál nem csak Madách barátjaként ismert, hanem töb­bek között neki köszönhető az is, hogy a megyeszékhely Lo­soncról, Balassagyarmatra ke­rült. Erdélyi József, a nagyhírű karnagy osztályába járt Ligeti Lajos és Esze Tamás is, akik mindvégig szellemi vetélytársai maradtak egymásnak. Ligeti La­jos aztán egy gyarmati csizma­dia fiaként lett a világ egyik leg­nagyobb nyelvésze. Szabó Vla­dimír festőművész valamennyi életrajzában kiemelte Ipoly-par­ti szülővárosát, Sántha Kálmán professzornak Balassagyarmat valóságos menedéket nyújtott a hányattatás éveiben. Balogh Károly irodalomtörténész „haza­jött a gyarmati kórházba meg­halni”, Trikál József adományai­ból épült fel a szaléziak templo­ma, Bogdán Aladár és Kenessey Albert valóságos orvosi iskolát hoztak létre a városban, Lombos Márton néhai városvezető le­gendás kapcsolatteremtő képes­ségével pedig új korszakot nyi­tott Balassagyarmat fejlődésé­ben és a várostörténetet kutató szellemi életben is. S akkor még nem is beszéltünk a település­hez kötődő egyetemes szellem­óriásokról: Balassiról, Madách- ról, Mikszáthról, Szabó Lőrinc- ről, Nagy Ivánról, Jobbágy Ká­rolyról. A sor valóban folytatható. A kutató munka nagyban azon áll vagy bukik: mennyire sikerül a városhoz való kötődést beleolta­ni az elkövetkezendő nemzedé­kekbe. SZABÓ ANDREA Több mint egy tucatnyi nagyság köszön ránk a patinás épület belső falairól FOTO: RIGÓ TIBOR JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Még szerencse, hogy az egér nincs rajta a doppinglistán!" Szerencsés nyertesünk: Sirkó Béláné Salgótarján, Rákóczi út 30. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejté­sét legkésőbb december 9-ig juttassák el szerkesztőségünkbe! c l-F ERŐDÍT­MÉNY |áll< 0 V ro KOKTÉLT KÉSZÍTŐ HATÁRO­ZÓI IGENÉV KÉPZŐJE, A -VA PÁRJA t: SZEMTE­LENÜL HETYKE ÉSZAK DEL VERNE REGENYE KÖZÖN­SÉGET A NÉZŐTÉR­RE ERESZT 0 í/ fi­L Jb. £ V .5 <? B Pr T L K. 1~ £ £ T < * TÁPLÁL­KOZÓ T £ U 0 T r u r MÁRVÁNY MINTÁVAL ELLÁTÓ X E E Ö Sj £ t ? fb it e? o £ 0 £ £ € £> SZÜKSÉG­PÉNZ kJ I £ ö » í o T~ < £ NAGY KÖLTŐNK V. (ENDRE) *7? r K. n­KICSINYÍTŐ KÉPZŐ, A -KE PÁRJA Lr f r 6 tr ö Jr y k y £ AJ n O BUDAPEST SPORT- CSARNOK. R. a K Rr £ K b A TURAN- DOT NŐALAKJA-n­■tr PÁRATLAN LÁNC tb TÖRÖK AUTÓJEL 7 e ŐSI PEN- GETÖS HANGSZER X L h r L o ÉSZAK, RÖV. u N A MEGA RÖVI­DÍTÉSE AJ £ £ b /£ u o

Next

/
Thumbnails
Contents