Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)

2004-12-29 / 301. szám

12. oldal - Nógrád Megyei Hírlap SPORT TÜKÖR 2004. DECEMBER 29., SZERDA LÁZÁR ÖTÖDIK Lázár Zoltán ötödik lett a fedeles- fogat-hajtó Világkupa-sorozat mecheleni állomásán. A viadalt a kecskeméti világbajnokságon egyéniben győztes, ám dopping­gyanúba keveredett német Michael Freund nyerte, akit fede­les versenyen eddig csak egyszer, idén november elején tudtak le­győzni. A vb-n csapatban arany-, egyéniben ezüstérmes magyar klasszis az első nap után még má­sodik volt, ám hétfőn az egyik akadállyal meggyűlt a baja, így a jelentős időveszteség miatt végül ötödik lett. HENRY „KÁRPÓTLÁSA” A várakozásoknak megfelelően Thierry Henryt, az Arsenal táma­dóját választották az év legjobb francia labdarúgójának, annak el­lenére, hogy mint tegnap mi is megírtuk, a tekintélyes francia sportláp, a L'Epquipe szerint be sem fér az általuk összeállított „Év focicsapatába”. A 27 éves csatár- fenoménnak idén ez az első ilyen jellegű győzelme, hiszen az Aranylabda-szavazáson a 4. míg a Nemzetközi Labdarúgó Szövet­ség (FIFA) voksolásán a 2. helyet szerezte meg. Pedig a világ- és Eu- rópa-bajnok futballista ebben az esztendőben is kiemelkedően ját­szott: vezérletével az Arsenal ve­retlenül nyerte meg a bajnoksá­got, a mostani idényben pedig a második helyen áll úgy, hogy 16 találatával Henry magasan vezeü a Premier League góllövőlistáját. A csatár 2000 és 2003 után har­madszor érdemelte ki hazájában ezt az elismerést, amelyet az Aranylabda sorsáról is dönteni hi­vatott France Football magazin ítél oda. A második helyen Ludovic Giuly, az AS Monaco, majd az FC Barcelona középpá­lyása, a harmadikon pedig Fabien Barthez, az Olympique Marseille hálóőre végzett. • • Ünnepi ajándékként éremeső Atlétika, 37. karácsonyi futás, Losonc Jelentős hagyo­mányokkal rendel­kező versenyt ren­deztek meg ismét a szlovákiai Loson­con, ahol karácsony másnapján immá­ron a 37. karácsonyi futáson dolgozhat­ták le a bejglit a vál­lalkozó kedvű futók. A rutin a szervezés­ben is megmutatko­zott, a körülbelül hatvan résztvevő ün­neplését csak az eső, és a hatalmas szél ronthatta el egy ki­csit. Az öregedni még mindig nem akaró Kadlót Zoltán (Salgótarjáni Atlétikai Club) már többször indult ezen a verse­nyen, többször nyert is, idén azonban az abszolút második hely jutott neki. A 22,4 kilométe­res táv első hat kilométere után szakadt le a későbbi győztestől, innentől kezdve teljesen egyedül futott.- Úgy érzem, a saját várakozá­saimon felül teljesítettem, az utol­só napok edzéseiből kiindulva nem számí­tottam ilyen ered­ményre. A táv is túl hosszúnak tűnt, hi­szen mostanában nem edzettem ilyen hosz- szúakat, ezért egy ki­csit féltem hogy elfogy az erőm, de azt az ira­mot, amit az elején ki­jelöltem, végig meg tudtam tartani, a többi futóra nem figyeltem. Összességében elége­dett vagyok az ered­ményemmel - értékel­te futását „Ragya”, aki az új évet is Szlovákiá­ban ünnepli, hisz cím­védőként idén is részt vesz a bárt- fai szilveszteri futáson. A harmadik helyen az a Mol­nár Dániel (SAC-Salgó-Sík) ért célba, aki a 2004-es évet a saját szempontjából a valaha volt leg­sikeresebben zárhatta. Egyesüle­tének 94 pontot szerzett, és a Balaton-maratonon, illetve az utánpótlás-bajnokságon elért harmadik helye is azt mutatja, hogy talán hamarosan megelőz­Molnár Dani előzni készül heti a „nagy öregként” tisztelt Ragyát. A losonci dobogó is azt jelképezi, hogy már ott „lohol” a nyomában, kellemes nógrádi vo­natkozású látványt nyújtott a nők győzelmi emelvénye is, hisz a salgótarjáni, de a fővárosban, a -TF-en tanuló Bene Judit mellé Molnár Nikoletta (SAC) is fellép­hetett. Jobb nógrádi eredmények: Fér­fiak (abszolút): 2. Rádiót Zoltán 1:12,43, 3. Molnár Dániel 1:15,37, (mindketten SAC), 6. Langer Oli­vér (SAC-Wink) 1:17,00, 13. ko­vács Tamás (Balassagyarmat, Vita­litás SE) 1:31,02, 35. Jusztin Fe­renc (Szécsény) 1:44,47, 40. Tepkor Tamás (Szécsény) 2:01,58. Nők: 1. Bene Judit (TFSE) 1:33,06,2. Molnár Nikoletta (SAC) 1:42,34. ____________________________(BAKOS LÁmÓ) Az atlétikai szerelmesei még karácsonykor sem pihennek, megyénk futói ezúttal Szlovákiában álltak helyt. A férfiak­nál a dobogóra két tarjáni is felállhatott, de Balassagyar­matról és Szécsényből is érkeztek atléták. „Kagya" még mindig őrzi a me­gyei „futótrónt” Jótékonysági sportdélután Balassagyarmat diáksportjának támogatására szánják annak a sportdélutánnak a bevételét és a szponzori felajánlásokat, melyet december 30-án csütörtökön 14 órától rendeznek a városi sport­csarnokban. Rövid programelőzetes: Mindenki másképp csinálja (csapatverseny labdarúgókkal, kézisekkel és kosarasokkal) Balassagyarmat szuperbajnoka (játékos vetél­kedő 12 meghívott sportolóval) Hétméteres rúgó-dobó, kosárra dobó verseny (a közönségnek.) Fellép a Vitalitás SE látványtánc-szakosztálya és Szatmári Orsi. Belépőjegy - mely egyben tombola is - 200 Ft. Feri bácsi itthagyott minket Id. Kmety Ferenc, 1912-2004 Nehezen tudja az ember megemészteni a szomorú hírt, még akkor is ha tisztában van vele, az emberi lét véges. Is­mét elment közülünk egy le­gendás pedagógus, sportem­ber, sportvezető. Szentestén ért minket a lesújtó hír: Rmety Feri bácsi 92. életévében az örök álmok birodalmába távo­zott. Pedig még pár hete is bent járt la­punknál, hogy a megszokott, számítógép elle­ni sakkpartijai után a szokásos szellemi muní­ciót, az annyira kedvelt kereszt­rejtvényújságo­kat is beszerez­ze, és egy kicsit elbeszélgessen velünk a sport­rovatnál. Mert pedagógusként és iskolaigazga­tóként hiába töltötte be élete nagy részét a ta­nítás, a közok­tatás irányításá­ban való részvé­tel, a szíve csücske mind­ezek mellett a sport volt. Feri bácsi Losoncon szüle­tett 1912-ben, gyermekkorá­ban a foci mellett röplabdázott és atletizált is. Tanulmányai először Pozsonyba, majd a hí­res prágai Rároly Egyetemre szólították, és ott végzett ma­tematikusként. Ezek után ke­rült Salgótarjánba tanítani, de az atlétika sorsát továbbra is a szívén viselte. Olyannyira, hogy 1947-ben a megyei sport­bizottságon belül ő lett a szak­ág képviselője és 1951-ben a megalakuló megyei atlétikai szövetség alapító elnöke. Ezt a tisztségét kisebb megszakítás­sal - mert közben az OTSB ke­retein belül a megye és a vidék utánpótlás-nevelésének érde­keit képviselte - 1991-ig látta el, de utána is - egészen mina­pi haláláig - a megyei atléták örökös tiszteletbeli elnöke volt. Riemelkedő munkássá­gát számos kitüntetéssel is­merték el, de nem csak a sport területén, hanem a magyar­szlovák kapcsolatok ápolásá­ban játszott szerepéért is. Feri bácsi halála nagy űrt hagy szívünkben, lelkűnkben, de felejthetetlen alakját meg­őrizzük emlékezetünkben. Nyugodjon békében! Buzánszky: ma nincsenek példaképek „Csapnivalóan rossz a mai magyar labdarúgás! >9 A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat alapította becsületren­det vehette át Mádl Ferenc köztársasági elnöktől minap az Aranycsapat legendás tagja, Buzánszky Jenő. Az alábbiakban ő emlékezik a régi szép időkre és von párhuzamot a mával. CSATÁRBÓL VÉDŐ Az erősen kopaszodó egyko­ri középcsatár, majd balhátvéd Dombóvárott ismerkedett meg a labdarúgással, majd a negyve­nes évek végén egyéves pécsi kitérő után a Dorogi Bányász együtteséhez igazolt, mint be­fejező csatár. Miután egy bajno­ki meccsen megsérült a jobb­hátvéd, így a következő mérkő­zésre az edzője a védelem jobb oldalára jelölte. A keményköté­sű védő végigjárta azt a bizo­nyos létrát. Volt utánpótlás-, B- és bányászválogatott és 49 al­kalommal ölthette magára a nemzetiszínű mezt. (A helsinki olimpián egy foghúzás „ütötte” el a félszázszoros válogatott­ságtól.) Az úgynevezett Arany­csapat egyetlen vidéki tagja, az aktív labdarúgó-pályafutását befejezve edzősködött a klub első osztályú gárdájánál, míg­nem egy MLSZ-rendelkezés szerint az első osztályban csak főállású edző dolgozhat, s ő a biztos munkahelyét nem volt hajlandó föláldozni a bizonyta­lanságért. 1963-ban Buzánszky edzőségével a dorogiak a ne­gyedik helyen végeztek az NB I- ben. NEM VOLT LAZÍTÁS- Mi volt a titka, hogy hat éven keresztül, mint egyedüli vi­déki játékosként az akkori Aranycsapatnak stabil tagja tu­dott maradni?- Elsősorban a klubcsapa­tomban kellett tartósan ki­emelkedő teljesítményt nyújta­ni. Amikor a szövetségi kapi­tány, Sebes Gusztáv meghívott a válogatott csapat edzéseire, edzőmérkőzéseire, ott sem volt szabad hibázni. A labdát akár negyven méterre is ponto­san kellett passzolni a szaba­don lévő játékostársnak, de tudni kellett szerelni is a rám bízott ellenfet. Aki ezt nem tudta, az hamar kikerült abból a garnitúrából, klubomban és a válogatottban is az edzésidők lejárta után önszorgalomból kint maradtam a pályán gyako­rolni a különböző rúgáseleme­ket. Szigorú törvények ural­kodtak akkor. A mérkőzésen nem volt lazítás. Az albánok ellen már 12-0-ra vezettünk, de az utolsó percig teljes erő­bedobással kellett hajtani - emlékezik vissza a daliás idők­re. CSAK A PÉNZ MOTIVÁL Buzánszky Jenő dorogi la­kásának előszobája tele van emléktárgyakkal, mintha egy sportmúzeumban járnánk.- Szerencsés időszakban és jól összekovácsolt csapatban sikerült játszanom Dorogon és a válogatottban is. A nemzeti gárdában 49 mérkőzésemből háromszor játszottam vesztes csapatban. A legfájóbb az öt­ven évvel ezelőtti németek el­leni vesztes mérkőzés volt. El­árulhatom, minden mérkőzé­sen pályára léptem, amiért 10 ezer forintos takarékbetét­TARJÁNI EMLÉKEK- Salgótarjánnal kapcsolat­ban milyen emlékeket őriz?- Az ötvenes és a hatvanas évek első felében, az NB I-ben sok nagy és emlékezetes csatá­kat vívtunk a tarjániakkal. Tiszta eszközökkel, sok ezer néző előtt és mint bányászcsa­patok soha nem bundáztunk. Nem egy szezonban a két csa­pat közül került ki a vidék leg­jobbja. Aktív labdarúgó-pálya­futásom során Taliga Ferivel rengeteg bajom volt a pályán, de amikor edzősködtem is a Dorognál, akkor is két embert kellett ráállítanom, hogy ki­kapcsolják őt a játékból. Szojka Ferivel 18 alkalom­mal szerepeltem a nagyváloga­tottban, többnyire győztes mérkőzéseken. Mondhatom úgy is, hogy az úgynevezett Aranycsapatban a vidéket ket­ten képviseltük. Feri, talán a szerénységével nincs annyira a fókuszban. A tarjániak egykori kapuvédőjével, a bohém ter­mészetű Oláh Gézával is ját­szottam a nemzeti csapatban. A labdarúgáson keresztül ren­geteg jó barátot szereztem Tarjánban, néhányukkal máig is tartom a kapcsolatot. A ké­sőbbiekben az öregfiúkkal is sokat játszottunk együtt Feri­vel, és öreg korára is csodál­tam nagyszerű technikáját, gömbérzékét. Sajnálom, hogy hozzá hasonló képességű játé­kos most nem kergeti a labdát Salgótarjánban - fejezte be a beszélgetést a nyolcvanadik életévét taposó Buzánszky Je­nő. KUKELY MIHÁLY ezren látogattak ki a pályá­ra. De mondhatnék példát Salgótarjánból is. Az akkor harmincezres Tarjánban Szojkáék idejében 6-8-10, de jobb meccsekre 12 ezren váltottak belépőt. NINCSENEK PÉLDAKÉPEK- Borúsnak látja a mai helyzetet...- Ma Magyarországon nincsenek példaképek, de ez vonatkozik a két fent em­lített városra is. Nincsenek akik a focit megszerettetnék a gyerekekkel. A srácok in­kább a diszkót választják. Az anyagiasabbja lemegy ugyan a pályára, de mielőtt bizonyítana, tartja a markát és az a bosszantó, hogy kap is. Aki egyenest tud rúgni a labdába az profi labdarúgó­nak vallja magát. Miként Salgótarjánban, úgy Doro­gon is annak idején 50-60 gyerek jelentkezett labda­szedőnek, mostanság - gon­dolom Tarjánban is - lasz- szóval kell fogni őket. És ma már nincsenek Sebes, Buzánszky (jobbról) szerint aki manapság itthon egyeneset tud a labdába rúgni, az már profinak Sós, Rléber, Szűcs György, vallja magát. Balra az Aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula könyvet kaptam, amiért akkor egy 125 köbcentis Csepel mo­torkerékpárt lehetett vásárolni.- A mostani fociról mi a véle­ménye?- Csapnivalóan rossz az egész magyar labdarúgás. Nemzetközi porondra képtele­nek kilépni. Szilárd meggyőző­désem, hogy amíg a botlábú, a focit imitáló és bundázó legé­nyeket százezrekben, mi több milliókban mérhető prémiu­mokkal traktálják, addig nem lesz becsületes foci Magyaror­szágon. Ezek a focistáknak ne­vezett egyének nem a focit, nem a közönséget szeretik, ha­nem a pénzt, de azt nagyon. Nézzen utána, hogy egy NB-s meccsen mennyi néző jelenik meg. Az én időmben volt olyan, hogy a tízezer lakosú Dorogon egy jobb meccsre tíz­Tátrai, vagy Lakat-féle men­talitású edzők. Annak ide­jén a bányászcsapatok megha­tározói voltak a magyar labda­rúgás egészének. Lásd SBTC, Dorog, Romló, Tatabánya. De a második vonalban is: Nagybátony, Oroszlány stb. Sajnos úgy látom, miként a Dorognak, úgy Salgótarjánnak is csupán álomként marad meg, hogy valaha első osztály­ban szereplő labdarúgócsapa­tuk legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents