Nógrád Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 278-303. szám)
2004-12-29 / 301. szám
2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap NÓGRÁD MEGYEI KÖZGYŰLÉS 2004. DECEMBER 29., SZERDA A sérült embernek is joga van az emberhez méltó létformához Wisinger János igazgatóval beszélgettünk a diósjenői dr. Göllesz Viktor intézetről Azt minden Diósjenőre érkező ember már az első pillanatban megtapasztalhatja, hogy a Börzsöny lábához simuló település környezete gyönyörű. S ha ez a megállapítás igaz a falu egészére, még igazabb a már-már az erdőben megbúvó Göllesz Viktor intézetre. A főépület - az 1906-ban épült egykori földesúri kastély - ma is sok tekintetben őrzi egykori szépségét. Építtetője, egykori tulajdonosa - Sváb Sándorné báró Herzog Irén - 1944- ben elmenekült. Az épület előbb a Földművelési Minisztérium erdészeti főosztályának adott otthont, majd itt alakult meg a később Nagyorosziba diszlokált honvédségi alakulat. Közel fél évszázada, 1957-ben nyert benne elhelyezést egy szociális otthon, s ma is ezt a célt szolgálja. Az intézmény életéről Wisinger Jánossal beszélgettünk, aki néhány év híján három évtizede tölti be az igazgatói posztot. Diósjenő- Szóljunk előbb erről a három évtizedről!- A Diósjenőre kerülésem egy na- 'gyon kalandos és többlépcsős dolog volt. Amikor 1971-ben először jártam az intézetben, Molnár Károly volt az igazgató, aki a mai napig is illusztris lakója a falunak. Akkor arról volt szó, hogy idekerülök pedagógusnak, s bár néhány héttel azelőtt betöltötték az állást, nagyon beleszerettem a faluba. Az élet elsodort az ország másik végébe, Szigetvár mellett voltam.egy intézet igazgatója. Onnan - részben családi körülmények miatt - el akartam kerülni. Meghalt a feleségem, messze voltam Budapesttől, a rokonoktól. Épült egy vadonatúj szociális intézet Dunakeszin, amelyet országos szakmai módszertani központnak is szántak. Érdekességként említem, hogy az építkezésben része volt a diósjenői lakóknak, hiszen ők adták a segédmunkát a kőművesek mellett. Az értelmi fogyatékosok foglalkoztatására tehát már akkor is lehetőség volt egy integrált formában, bár a kifejezést akkor még nem használtuk. Molnár Károly került oda gazdasági igazgatónak, s én ekkor pályáztam meg a diósjenői állást. Az elmúlt huszonnyolc évnek talán azért is van visszatekintve jelentősége, mert az intézet fennállásának első húsz évében nyolc igazgatója is volt. Végzettségüket tekintve jogászok, orvosok, s mások. Én vagyok a második, aki gyógypedagógusként irányítom az intézetet. Tíz évig benn laktam az intézet területén egy szolgálati lakásban, itt születtek a gyerekeim, másodszorra ide nősültem, elmondhatom tehát, hogy a magánéleti gyökereim is ide kötnek immár.- A legfontosabb jelentőségű események kiemelésével mutassuk be az intézményt!- A foglalkoztatás az intézet alapvető tevékenységi formái közé tartozik. Kezdetben elegendő feladatot jelentett a saját gazdaság ellátása, később már gondoskodni kellett a téli elfoglaltságról is. Ezerkilencszáznyolcvanban épült egy új foglalkoztató, amely által megnövekedett az ipari jellegű munkavégzés lehetősége. Nagy változást jelentett a koedukáció, már 1978-tól vannak női gondozottaink is. 1981-ban került az intézet a Nógrád Megyei Tanács felügyelete alá. Ezzel egy időben jelölték ki a diósjenői intézetet országosan a hallás- sérült értelmi fogyatékosok elhelyezésére. Jelenleg 182 gondozott ellátását tudjuk biztosítani. Az ápoló-gondozó részleg három gondozási egységre tagolódik, a rehabilitációs részleg zömében a lakóotthoni, illetve az emelt szintű elhelyezettekből tevődik össze, lakóink nagyobb része a két fő épületben került elhelyezésre, a kastélyban 14, a pavilonban 16 lakótér áll a rendelkezésünkre. A szobák ágyszáma rendkívül változó, kettő és tíz között mozog. Az új irodaházunk megépítésével a felszabaduló helyiségeket két-három ágyas szobákká alakítottuk, így lehetővé vált, hogy önálló lakrészt biztosítsunk a pár- kapcsolatban élő lakók egy részének. 1999-ben és 2000-ben pályázati támogatások segítségével megépültek a félintegrált'lakóotthonaink, ahol 16 fő elhelyezésére nyílt lehetőségünk. Lakóink összetétele mind az életkor, mind a fogyatékosság jellege és súlyossági foka szerint rendkívül szórt képet mutat. Az átlagéletkor 43 év, az életkori megoszlás 19-től 70 évig terjed. Az értelmi képességeket tekintve 71 százalék középsúlyos, 29 százalék pedig enyhe értelmi fogyatékos. Gondozottaink közül 53 nő és 129 férfi. Mindenki számára biztosítanunk kell a lehetőséget személyiségének fejlődésére, képességeinek kibontakoztatására. Egy olyan ellátási formára törekszünk, amelyben az igényeknek megfelelő intézményen belül lakóterek, a félintegrált és az integrált lakóotthonok egyaránt megtalálhatók, s amelyek között a mindenkori szükségletekhez igazodva biztosítható az átjárhatóság is.- Ha valaki kicsit is betekintést nyer az intézet életébe, megtapasztalhatja, hogy nem csupán a szakmai vonalon, hanem az intézeti lét terén is törekszik a kialakult hagyományok őrzésére.- Talán túl hízelgő lenne azt mondani, hogy kizárólag tudatos törekvés mentén alakult ki mindez, hiszen ez egy rendkívül bonyolult társadalmi kérdésnek a helyi leképeződését is tükrözi. Amikor egy országban a fogyatékosságügy kerül terítékre, akkor a szakembereknek van egy ideájuk, amely fő vonulatait tekintve időtálló. Nem lehet és nem kell kitalálni nagy újdonságokat, hanem egyszerűen annyit kell mondani, hogy a sérült, fogyatékos embernek is jogai vannak, s méltóságához tartozik, hogy emberi életformában élhessen. A másik része pedig a valóság, a társadalom felől közelíti meg a dolgot. Eszerint van egy intézményrendszer, van egy államigazgatási szabályrendszer, amely valamilyen módon biztosítja az ellátás bizonyos minőségét. Vannak továbbá az intézményben dolgozók, akik - miután az idea és a valóság egymástól nagyon messze van - megpróbálják jóakarattal, szakmai hozzáértéssel és leleményességgel egymáshoz közelíteni. Az itt dolgozók is mindig ezt próbálták megvalósítani. Amikor ide kerültem, ez egy országos intézmény- hálózathoz tartozó, központi irányítású intézmény volt. 1982-ben kerültünk át a megyei tanácshoz, s akkor váltottunk profilt is, s halmozottan sérült értelmi fogyatékosokat is befogadtuk. E téren most is országos feladatot látunk el. A megyei tanácshoz való kerülésünk teljes egészében megváltoztatta azt az államigazgatási helyzetet, amiben az intézet akkori szakmai koncepcióit szerette volna megvalósítani. Ennek a folyamatnak a generálója és szakmai irányítója volt az^ intézet névadója dr. Göllesz Viktor. Ő volt az átvétel irányítója, s a profil meghatározója, amikor ■1957-ben a honvédségtől átvette az Egészségügyi Minisztérium a volt földesúri kastélyt. Szakmai téren polihisztornak számító, nemzetközi szinten is elismert szakember volt. Nagyon sokat változott az elmúlt évtizedek alatt az ellátottak összetétele, de az alapkoncepció máig érvényes. Amíg élt, addig folyamatos kapcsolata volt a diósjenői intézettel. Évente többször rendszeresen megfordult nálunk. Egyik alapítója volt annak a kezdeményezésnek, amit ma speciális olimpiai mozgalomnak nevezünk.- Ezért kötődik a speciális olimpiai mozgatom ma is Diósjenőhöz?- Talán az immár majdnem húszéves tevékenységre visszagondolva nem tűnik szerénytelenségnek, hogy a munkásságom csúcsa ehhez fűződik. A mozgalom magyarországi megteremtése, fenntartása és működtetése volt a feladatom tizenhárom éven keresztül. Munkásságom elismeréseként - miután aktívan visszavonultam az elnöki beosztásból - megtiszteltek az örökös tiszteletbeli elnöki címmel. Örömmel látom, hogy a mozgalom tovább fejlődik, bővül és erősödik. Amit megalapoztunk 1989-ben, az minden nehézség ellenére ma is életképes. Valószínűleg az idők végezetéig, vagy legalábbis a mozgalom működéséig Diósjenőhöz kötődik az a szép esemény, hogy a speciális olimpia lángja mindig innen indul. Büszkeséggel tölt el, hogy ennek köszönhetően vált a falu is ismertté messzi országokban és a tengerentúl is.- A falu életében mindig is jelentős tényező volt az intézmény.- A tények valóban azt mutatják, hogy a legnagyobb gazdálkodó-, foglalkoztatóegység ma Diósjenőn az intézetünk. Mintegy száztíz dolgozónk révén megközelítőleg ugyanennyi családnak adunk kenyeret, életminőséget. Vannak ennek nagyon pozitív, de vannak keserű tapasztalatai is, amelyek elemzése mások feladata.- Egy évtizedek óta magas színvonalon működő intézménynek is vannak bizonyára célkitűzései.- A célkitűzésekkel nagyon óvatosan kell bánni többféle okból is. Meg lehetne fogalmazni emberi és szakmai ideákat. Nagyon sok ilyen van, megoldásukra mindenképp törekszünk. A másik szempont annak mentén lehet, hogy mi az, amit az államigazgatási és a gazdasági szabályok lehetővé tesznek. A harmadik - talán ez lenne a legfontosabb - azt megcélozni, hogy mi az az elképzelhető legkomolyabb és legvalóságosabb integráció, ami a falu lakossága és az értelmi fogyatékos emberek együttélése, közös integrált életvitele lehetővé tesz. Nagyon sok tennivaló van e téren. A fő probléma az, hogy az egész országban - de Európában is - átalakulóban van a szociális gondoskodás rendszere, formái. Ebből az átalakulásból ma még nemigen lehet látni a végkifejletet. El lehet képzelni egy ideát, hogy annyi pénzünk van, mely elegendő egy jó életminőséghez, el lehet képzelni egy olyan rugalmas államigazgatást, hol nincsenek körzethatárok, hanem csak állapotok, szükségletek, s ezek kielégítésének a lehetősége, s el lehet képzelni egy olyan társadalmi tudatváltozást, amelyben nem veszélyeztetett állapotú egy értelmi fogyatékos, miközben a faluban, egy házban él, dolgozik, s kap segítséget ha szükséges. Mindezek együttesen adhatnának egy igazi célt. Sokkal rövidebb távon azt szeretnénk, ha lenne például ennek az intézménynek egy érvényes működési engedélye.- Hogyan lehetséges ez majd' fél évszázadnyi büszkén vállalható múlttal?- A jogszabályok által megszabott feltételeknek - mint például lakótér, közösségi helyiségek rendelkezésre álló négyzetmétere, a belső közlekedés teljes akadálymentesítése - gazdasági okokból nem tudunk megfelelni. Hozzá kell tenni, hogy a két évvel ezelőttihez képest a jelenlegi állapotok már nagyon közelítenek az elvártakhoz. Fölépült két lakóotthon, a belső szolgálati férőhelyek átalakításával újabb lakóegységeket alakítottunk ki, de ez még mindig kevés. Még mindig szükség volna legalább négy lakóotthonra, amiből kettő talán megvalósul jövőre. A másik dolog, hogy átalakulóban van a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának kormányzati szerkezete, szabályozása. Kérdés, hogy megmarad-e a munka a gyerekek számára. Átalakulóban van az eddigi - országban egyetlen - komplex gazdaságot illető foglalkoztatási szerkezet is. Ennek oka egyszerű, hiszen ha országos szinten nem tud prosperálni a mezőgazdaság, hogyan tudna megélni egy szociális intézeti mezőgazdasági tevékenység, miként lehetne fenntartható? Ennek megoldása folyamatban van. Mindezek megoldása nem azért nem látható, mert a szakma nem tud ideális kereteket elképzelni, hanem azért mert nem kiszámítható, hogy a politika milyen lehetőségeket fog ehhez biztosítani. A sok átalakulás közepette a legégetőbb gondunk az, hogy a mindennapi megéléshez rendkívül szegények vagyunk. Ma gondot okoz egy gázpalackot kicserélni, irodaszert beszerezni, számítógépet felújítani. Hozzá kell tenni, hogy ugyanakkor az elmúlt öt évben majdnem hat- százmillió forint fejlesztés történt az intézetben. Ilyen értelemben óriási fejlődés történt, de épp ebben a kettőségben élve nehéz megélni a hétköznapokat. Sorban vannak a tűzoltásszerűen megoldandó feladatok és a távlati célok, s mindig azt valósítjuk meg, amire módunk nyílik. Ebből egy nagyon dinamikus, mozgalmas élet alakult ki intézményen belül, amely folyamatos mutatványként állandó egyensúlyozást kíván. V. J. Az oldal a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének támogatásával készült Wisinger János néhány év híján három évtizede tölti be az intézmény igazgatói Dosztiát ___ —mi— —WM A gondoskodó dr. Göllesz Viktor emlékét egy szobor őrzi Diósjenőn A főépület 1906-ban épült, egykor földesúri kastély volt
