Nógrád Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 253-277. szám)

2004-11-11 / 261. szám

2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap INTERJÚ 2004. NOVEMBER 11., CSÜTÖRTÖK „Azt javaslom a Tisztelt Olvasóknak, hogy a saját szemüknek higgyenek!” A további privatizáció veszélyeiről, kormányzati értetlenség­ről, stopliscipős „pályafutásáról”, valamint a harmóniára tö­rekvésről nyilatkozott lapunknak Orbán Viktor, a Fidesz- MPSZ elnöke. Hazánk volt miniszterelnöke pár napja Szécsényben járt. A jobboldal vezéralakja bízik abban, hogy európai módon, magas részvételi arányban járulnak az ur­nákhoz a polgárok a szécsényi időközi választáson.- Milyen részvételre szánul az időközi választásokon1- Bizakodom... Az időközi vá­lasztásokat általában csekély ér­deklődés kíséri, de 2002 óta ko­moly változás történt a magyar közéletben, hiszen az akkori or­szággyűlési választáson nagyon magas volt a részvétel. Szeret­ném, ha ez a lendület nem tömé meg, s Magyarország immár be­lépne a saját országukkal szíve­sen törődő polgárok közösségé­be. Európában ugyanis számos helyen az időközi választásokon is magas a részvétel, ezért bízom benne, hogy ez itt is így lesz. Va­lójában a két nagy erő között dől itt el a küzdelem, de a választás végeredménye a részvétel ará­nyától függ. így mindenki min­dent megtesz annak érdekében, hogy a vele szimpatizálók elmen­jenek választani, ezért bizako­dom a magas részvételbea- Mi a véleménye a jelenlegi belpolitikai helyzet hangvételé­ről, a parlamenti pártcsatározás­ról, a honatyák sokszor minősít­hetetlen viselkedé­séről?- Valóban a kelleténél talán fe­szültebb a közéle­ti párbeszéd vilá­ga, zavarodottsá­got, zavart lelki ál­lapotot, időnként izgágaságot látok, amelyre semmi szükség nincsen. Az olyan kijelen­tésekre, miszerint nagy jólét van és nagy lendületben van az ország - amelytől minden jóérzésű, a rea­litás talaján álló ember hidegle­lést kap - az ellenzék is talán a kelleténél ingerültebben reagál. Annak dacára, hogy az ország láthatóan rossz irányba halad, igyekszem mindenkit meggyőz­ni, hogy őrizzék meg higgadtsá­gukat. De ez nem olyan egysze­rű, amikor minden nap az ta­pasztalható, hogy a legjobb ja­vaslatainkat is lesöprik az asztal­ról. Legutóbb pedig nem csak a saját javaslataink jártak így, ha­nem a nemzeti petícióval egymil­lió-háromszázezer ember köve­telését, kérését söpörte le az asz­talról a kormánypárti többség. Szerintem nem tesz jót az a fajta értetlenség, amellyel a kormány­pártok viseltetnek minden nap az ellenzék felől jövő jobbító szándékú indítványokra. Ott kel­lene nagyobb befogadókészséget tapasztalni, s akkor változhatna a helyzet.- Bízhatunk-e abban, hogy a Fidesz nem csak azért akarja megakadályozni a további priva- tizádót, hogy a 2006-os választá­si győzelem reményében majd önök privatizáljanak?- Azt javaslom a Tisztelt Olva­sóknak, hogy a saját szemüknek higgyenek, bár megtisztelő, ha nekem is hisznek. Ha felidézik az emlékeiket, akkor láthatják: 1998 és 2002 között a korábbinak az ötödére csökkentettük a privati­zációt, 2001-2002-ben pedig már szinte megállítottuk. Akkor hiva­talos miniszterelnöki közle­ményben bejelentettem: a priva­tizáció véget ért. Úgy gondolom, a korábbi döntéseink, a múltunk sikerei megmutatják, amit ten­nünk kell, s mi azt fogjuk folytat­ni - ha tehetjük - csak szándéka­ink szerint jobban. Nem látom értelmét a privatizáció újraindítá­sának, annál is inkább, hiszen már nincs is mit privatizálni, a magyar gazdaság túlprivatizált. Nincs ugyanis még egy ország az Európai Unióban, ahol olyan ma­gas lenne a magántulajdon és olyan alacsony a köz tulajdona, mint nálunk: Magyarországon ez 90 százalék fölötti, Nagy-Britan- niában valamivel alacsonyabb, Németországban pedig legalább 20 százalékkal alacsonyabb. A nagy sietségben pápábbak let­tünk a pápánál, s Franciaorszá­got és Németországot magunk mögött hagytuk, amit szerintem nem tettünk bölcsen. Most azon­ban már nem szabad a múlton rágódni, a jövőre kell figyelni, s meg kell állítanunk ezt a folya- matoL Ezért mondjuk ki, hogy a további priva­tizáció ve­szélyes, a min­denna­pi élet bizton- ságát veszé­- Molnár Csaba, a feksúti klub tulajdonosa tízperces játékosként aposztrofálta önt nemrégiben. Edzője azért vonná hátra, mert „centerként nem kellene össze- rugdaltatni”. Mit kell tennie a jobboldal vezéralakjaként, hogy a 2006-os választások után ne tízperces jelzővel illessék?- Valóban, az az igazság, hogy a játéknak az a tempója, amit ezek a huszonéves fiatalok dik­tálnak, nekem már sok. Az is igaz, hogy az edzőnek hálás va­gyok, mert ugyan csatár vagyok, de nem küld föl az első vonalba, hanem kicsit visszavontabban játszom. A mai játékban - amely inkább harcra emlékeztet - aki elöl játszik, azt beletapossák a földbe. Tehát hálás vagyok az edzőnek, hogy nem küld bele a darálóba. De edzeni kell, ha töb­bet tudnék edzeni tíz percnél is többre lennék képes, s ez a mi szakmánkra is igaz: többet kell dolgozni, többet kell a felkészü­lésre szentelni, s akkor 2006-ban is többet bírunk tíz percnél - leg­alábbis ebben reménykedem. Ha az ember az idősödéssel az erejé­ből veszít is, tapasztalatban és bölcsességben növekedhet- Ön öt gyermek édesapja, ak­tívan sportol és politizál mind­emellett férj is. Hogyan egyeztethető össze mindez?- Mindannyian úgy vagyunk ezzel- bármi- lfe 1 y e n % szak­lyezteti. Ha eladjuk a Volán-válla­latokat, növekednek a jegyárak, ha eladjuk a kórházakat, fizetni kell az ellátásért és a szegények nem kaphatnak megfelelő ellá­tást Ha eladjuk a tankönyvki­adót, akkor meg kell fizetnünk a tankönyv árában a profitot is. Ha eladjuk a villamosműveket, ak­kor magasabb árat kell fizetni az elektromos áramért. Vélemé­nyem szerint üyen körülmények között nem szabad a közvagyont kiárusítani.- Politika után térjünk át a sportra. A Felesül SE-ben a labda­rúgó NB U-ben játszik, s a tavalyi idényben - tudomásom szerint - nem szerzett gólt. Idén megtörik-e ajég?- Bajnoki meccsen nem lőt­tem gólt, s kicsit szégyenkezve, de bevallom, hogy igaz. Kupa- mérkőzésen azonban figyelem­reméltó találatokat is elértem, de nem akarom fényesíteni emlék­művemet. Ami a dolog lényegét illeti, én már vén csatalónak szá­mítok ebben a sportágán a 42 évemmel. Ezt a szakmát - ha le­het így fogalmaznom -12 évesen kezdtem, ami azt jelenti, hogy 30 éve a pályán vagyok. Csapattár­saim szinte mindegyike még meg sem született, amikor én már stoplis cipőben ezt a sportot űztem. Tény, nehéz 20 évvel fia- talabbakkal felvenni a versenyt. Nem is sikerül gyorsaságban és erőnlétben, de talán rutinban, szellemességben és tapasztalat­ban versenybe tudok szállni az izgága, vakmerő fiatalokkal.- Jól tudom, hogy van egy ba­lassagyarmati csapattársa is?- Igen, Szilágyi László, aki egy pár éve játszott a Videoton első osztályú csapatában is. De ját­szottam én a Gyarmat ellen is...- Igen? Mikor volt ez?- Hát... Nem tudom, de mara­dandó emlékeket nem hagyhat- tam... mát is űzünk - hogy teljes életre törekszünk. Egyiket sem szabad feladni, s ez nem könnyű fel­adat, sőt, gyakran nem is sikerül. Mégis törekedni kell a harmóniá­ra. Közfeladatra az vállalkozzon, aki nem őrül bele a munkájába, de nem is hanyagolja azt el más szintén fontos dolgok miatt, mint a család, hanem megtalálja a kellő egyensúlyt. A mi szak­mánkban - mint az élet számos más területén - a döntő dolgot mértéknek hívják. Mindennek meg kell találni a megfelelő mér­tékét és akkor össze lehet han­golni a ránkháruló feladatokat. De hát mások is vannak ezzel így, hiszen hány olyan fiatal csa­ládapa van ma Magyarországon, akik három állásból próbálják meg eltartani a családjukat?! Őket sem látják a gyermekeik sokkal gyakrabban, mint engem. Ilyen szempontból nem külön­bözöm a velem egykorú, a csa­ládjukért sokat dolgozó édes­apáktól.- Láthatjuk-e, máskor is me­gyénkben, hogy érezhessék, nem csak üyenkor, választások idején vagyunk fontosak?- Gyakrabban vagyok itt, mint gondolják, csak ittlétem nem mindig kötődik eseményhez. Önök közel vannak Budapest­hez, nagyon szép helyen élnek, úgyhogy családi programokat, de még munkamegbeszéléseket is szoktunk itt tartani egy-egy el- dugottabb kis házban, vagy kúri­ában. Vannak jó ismerőseim, ba­rátaim a környékről, a hol- lókőieket például már nagyon régóta ismerem, de kétségtelen, ha választás van, akkor gyakrab­ban járok Nógrádban. Egyébként pedig ide mindig különösen szí­vesen jövök, ha hívnak. Magyar- ország 3200 települése közül már nem sok az olyan hely, ahol még nem jártam. KÓ A miniszterelnök Szécsényben megyénk és a város vezetőivel közösen válaszolt a helyi lakosok kérdéseire FOTÓ: WGÓ TIBOR * Nem lehet egyszerre adócsökkentést és támogatást is végrehajtani” A balassagyarmati elkeriilőút avatására, majd a szécsényi or­szággyűlési képviselő-választás szocialista kampányzáró rendezvényére érkező Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt helyi és országos problémákról faggattuk.- Mit kíván tenni a kormány a Salgótarján, Bátonyterenye és Szécsény térségében állandósult húsz százalék feletti munkanél­küliség drasztikus csökkentésé­re?- Garanciát adunk a munka­helybővítő beruházásokhoz adó- és tb-kedvezménnyel. Eh­hez persze az kell, hogy a régió­ban is legyenek javaslatok, el­képzelések, vállalatalapítási szándékok. Ennek érdekében talán jó lenne helyben is változ­tatni a politika folyásán, hiszen Szécsény környékének régóta jobboldali képviselője van. Meg­látjuk, mit tehet a baloldali kor­mány.- Információink szerint nincs meg a beígért 6,6 milliárd forint a salgótarjáni 21-es és 210-es el- keriüőút építésére, amelyet a megyeszékhely már régóta igé­nyel- Nem tudom megerősíteni az újság információját. Közép­távú közútfejlesztési progra­munkat mindenképpen szeret­nénk megvalósítani és ennek részét képezik az említett utak is. E koncepciót az országgyűlés elfogadta. Persze az üyen nagy­szabású terveket sok vita, egyeztetés előzi meg. Még sportminisz­terként tett ígéretet a salgótarjáni sportcsarnok bővítésére és a balassa­gyarmati fe­dett uszoda megépítésére. Hol tart most ez a két terv?- Salgótar­ján ügyében van megállapo­dás, egyezség. Ez a nagyságú projekt ebben a megyében a salgótarjáni sportcsarnok kivi­telezése lehet. Tanuszodák ügyében lehetetlennek tartom, hogy a megye második legna­gyobb városának ne legyen fe­dett uszodája. A pályázatot tá­mogatni fogjuk.- December ötödikén népsza­vazás lesz többek között a kettős állampolgárság ügyében. Mivel lapunk a történelmi Nógrád me­gye határon túli részén is kapha­tó, kérdezzük: mi a miniszterel­nök úr álláspontja e kérdésben?- A felvidéki magyarság hál’ istennek velünk együtt uniós polgár. Ez a dilemma legfőképp az ukrajnai és a szerbia-mon­tenegrói magyarsággal kapcso­latban vetődik fel. Ukrajnában - hozzáteszem - az ottani alkot­mány tiltja a kettős állampolgár­ságot. Az erdélyi magyarság 2007-től szintén uniós tag lesz. Itt megoldásokat kell találni, nem pedig politikát folytatni. Épp a mai napon döntött úgy a kormány, hogy egy nagy „szülő­földcsomagot" vezet be, amely háromelemű: a külhoni magyar útlevél előkészítése, a mozgás- szabadság megteremtése, a fej­lesztésforrások létrehozása és a határon túli munkahelyterem­tés. Ez átfogó gazdaságfejlesz­tést jelent. A kormány cselek­szik, a beszéd lehetőségét meg­hagyja az ellenzéknek.- Az Altos Rt. 1994-ben priva­tizálta a balas­sagyarmati „fémipart”. Hogyan lát­ja tíz év táv­latából az akkori ese­ményeket, amelyek a mai napig érzelmi hullá­mokat kavar­nak a város­ban?- Vannak jó, jövedelmező, szakmailag sikeres befektetések és sikertelenek. A balassagyar­mati cégnél bérmunka folyt. Sok-sok erőfeszítés ellenére nem sikerült a bérmunkára épü­lő termelést jövedelmezően megtartani. Egyre fogyott a munkahely is, s öt-hat év után annyiért adtuk el a vállalatot, mint amennyiért korábban vet­tük. Veszítettünk rajta mi is és az alkalmazottak is.- Az előzetesen bejdenletek- kel ellentétben 2005 januárja he­lyett csak 2005 novemberétől csökkentik a cégek által fizeten­dő egészségügyi hozzájárulás mértékét. Miért választották a későbbi időpontot?- A bejelentésről jó lenne az előző, Medgyessy előtti kor­mánytól érdeklődni. Ez egyéb­ként sem bejelentés, hanem megállapodás volt, amely arról szólt, hogy 2005-ben csökkent­jük a hozzájárulást. Ha sokkal korábban csökkentenénk, ez annyit jelentene a költségvetés­ben, hogy például Nógrádnak annyit se tudnánk adni, mint amennyit szeretnénk. Két dol­got nem lehet egyszerre: azt mondani, hogy a kormánynak ne legyenek bevételei, és köz­ben azt igényeim, hogy adjon még több támogatást. Az a dol­gunk, hogy egyensúlyban tart­suk a gazdaságot.- Két személyi jövedelemadó­kulcsot (évi 1,5 millió forintig 18, efölött 38 százalék) szava­zott meg az Országgyűlés. Meg­marad-e a minimálbér szja- mentessége, s melyik az a kere­sői réteg, amelyik nyer a tó adó­sávval?- Mi magunk vezettük be a minimálbér adómentességét, persze, hogy ez megmarad. A kétkulcsos adórendszerrel azok járnak jól, akik az átlag körül keresnek. Egy havi 130-140 ezer forintot kereső ember ha­vonta 5000 forintot takarít meg ezzel a rendszerrel. Aki ennél többet keres, az kevesebbet - de ez így van rendjén. Azoknak kell többet adnunk, akik job­ban rászorulnak. Azt gondo­lom, ez igazságosabb adórend­szer.- A fiatalok lakáshoz jutását támogató program pályakez­dő, fiatal párok számá­ra vidéken nem je lent megoldást, hi­szen a tízszázalékos önrész befizetése esetén is erejüket meghaladó tör­lesztőrészleteket kell(ene) vállalni- uk. Mi lehet a meg­__I oldás a fővárosi jö­I vedelem nemritkán I felét-harmadát kére- só vidéki fiatalok számom?- Éppen azért hoztuk létre a „fészekrakó-programot” január elsejétől, hogy egy 10-12 millió forintos lakást a fiatalok úgy vásárolhassanak meg, hogy ah­hoz lényegében ne kelljen kez­dőrészletként készpénzt fizet­niük. Mi az előző kormány in­gatlanbefektetési támogatása helyett otthonteremtési támo­gatást adunk. S annak adjuk, aki erre rászorul, nem pedig annak, aki több tízmillió forint hitel felvételét tudja megterem­teni - hangsúlyozta a minisz­terelnök. SZABÓ ANDREA *

Next

/
Thumbnails
Contents