Nógrád Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 253-277. szám)
2004-11-08 / 258. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap IDŐKÖZI 2004. NOVEMBER 8., HÉTFŐ VÁLASZTÁS Változtassunk együtt! A két nagy párt szinte cserbenhagyja a vidéki embereket Budapest kedvéért A képviselőség nem ugródeszka! Élve a lehetőségekkel, a realitások talaján A nevem Miklós Szabolcs, 1972- ben születettem, nős vagyok, két gyermek édesapja. Karancsalján lakom születésem óta és itt szeretnék továbbra is élni. A középiskolai tanulmányaim befejezése után a kereskedelemben kezdtem el dolgozni, két cégnél is vezető beosztásban dolgoztam, ami nagy segítség volt számomra az emberek megismerésében. Erre alapozva indítottam el 1994-ben vállalkozásomat, ami szintén kereskedelemmel foglalkozik. Sikereit napjainkban már egy nagykereskedelmi kft. is tükrözi. Kereskedelmi tevékenységemet tíz éve Nógrád megyében végzem, ismerem a nógrádiakat, velük együtt a problémáikat, ami elvégre az én problémám is, hiszen itt lakom. Sosem értettem, hogy emberek hogyan tudnak képviselni embereket, amikor nincsenek napi kapcsolatban, és nem is egy helyen élnek velük? Márpedig Miklós Szabolcs nekünk, akik ebben a választó- kerületben élünk, több év kijutott az effajta „képviseletből”. Úgy vélem: aki nem itt él, nem is fűződik különösebb érdeke ahhoz, hogy jobb útjaink legyenek, hogy a szociális ellátás színvonala növekedjen, hogy a gazdák megfelelő támogatásban részesüljenek, valamint hogy új munkahelyek létesüljenek. Engem személy szerint nem vigasztal az, hogy Budapesten építik a négyes metrót, amikor itt egyik faluból a másikba eljutni olyan, mintha egy szlalomversenyen indulnék. Sajnos a vidéket a maga teljes valóságában elsorvasztják, ha mi, vidéki emberek nem fogunk össze és nem teszünk valamit ellene! A két nagy párt szinte cserbenhagyja a vidétó embereket Budapest kedvéért. Változtassunk együtt ezen a folyamaton! Szavazzanak rám - és ezzel saját magukra! www.mvpp.hu Köszöntőm az olvasókat, és köszönöm a megyei lap adta bemutatkozási lehetőséget. A nevem Frisch Oszkár, a Magyar Demokrata Fórum jelöltjeként indulok a szécsényi időközi választáson. Szé- csényben élek, közel 30 éve foglalkozom mezőgazdasággal. Dolgoztam termelőszövetkezetben, növényvédő állomáson, vezettem az FM-hivatalt, voltam a megyei közgyűlés al- elnöke, s jelenleg mint szakértő tevékenykedem az Országgyűlés Hivatalában - és gazdálkodók is. A mai pálfordulásra hajlamos világban én végig megmaradtam az MDF-ben. Hiszem, tudom, hogy itt egy nemzeti érzelmű, jószándékú csapat tagja lehetek. A helyiekért, a gazdákért, s általában a közösségért való tenni akarás sem ma köszöntött be az életembe. Néhányan talán még emlékeznek, amikor aláírásgyűjtésünk eredményeként a szécsényi pártház egészségházzá lett. Szerkesztésemben 13 évig működött a Szécsényi Újság, és idén volt 14 éves a magyar kultúra napi nemzetközi hírű rendezvényünk. Részt vettem a megyei falugazdász-hálózat kialakításában, az első szociális földprogramok megszervezésében. Kisebb jelentőségű ügy, de büszke vagyok arra is, hogy ’94-ben megszerveztem a Karancsaljától a szécsényi Elektronikához közlekedő munkásjáratot, mely 8 évig működött. Nem világrengető dolgok ezek, csak olyan dolgok, amelyeket ma is fontosnak tartok: az együttműködésből adódó lehetőségek. Képviselői eszközök és hatalom birtokában valószínűleg sokkal többet is lehetett volna tenni. Most az időközi választás sajátos helyzetet ad: eredménye egyáltalán nem befolyásolja a parlamenti erőviszonyokat. KiFrisch Oszkár vételes alkalom, hogy ne a nagypolitikával, hanem a helyi emberekkel foglalkozzunk. Van feladat bőven: Nógrád az életminőség és a gazdaság főbb mutatóiban általában az utolsó helyeken áll, a megyén belül pedig a szécsényi körzet a sereghajtó. Fájdalmas és egyre reménytelenebb küzdelmet vívnak iskoláikért az önkormányzatok, s ha az állam is „rásegít”, az elkövetkező iskolabezárások megtörik a községek életerejét. A mezőgazdaság, a föld, a falu egyre kevesebbeknek egyre kevesebb esélyt ad. Válsághelyzetben egyetlen kitörési lehetőségünk van: az együttműködés. Szövetkezés a gazdaságban, a gazdák között, szövetkezés az önkormányzatok között, szövetkezés az uniós vidékfejlesztési pénzek elérésére. Csak így lehet megalapozottan, helyi szándékok és lehetőségek szerint munkahelyet létesíteni, vagy akár a szociális gondoskodás feltételeit megteremteni. A szövetkezések beindítása, az indulás nehézségeinek leküzdése egy parlamenti képviselő számára fontos feladat. Kell a tapasztalat, a hely- és emberismeret - és természetesen a bizalom. A mai dühödt politikai acsar- kodás szereplői hogyan is hirdethetnék hitelesen az összefogás gondolatát? A régi választások szórólapjait olvasva megállapítható, hogy a győztesek eddig mindig a személyükhöz köthető „egyéni” stratégiát kínáltak: gyümölcsöző kapcsolataikat, kívülről jött tőkeinjekciókat. Most sincs ez másképpen, de a kínálat megítéléséhez most különösen szerencsés helyzetben vagyunk: ha másból nem is, de honatyákból jól el voltunk látva. Az utóbbi két ciklusban egyszerre volt ellenzéki és kormánypárti képviselőnk, tehettek (tehettek volna) bármit ellenzékben, kormányon egyaránt. Ehhez képest ma mégis az országos adatokat tekintve mindenben hátul kullogunk! Ideje stratégiát váltani! Világszerte azok sikeresek, akik a több munkával járó, lassú, de biztosabb - és ami a fő - saját belső erőforrásokra, helyi emberekre támaszkodó együttműködésre alapoznak. Új társadalmi szerződés kell, amelyben kimondjuk: a vidéki állampolgár egyenrangú állampolgár. En ebben ajánlom a segítségemet. FRISCH OSZKÁR Még rosszabb a helyzet, mint a rendszerváltás előtt! .elbocsátott a falvak népe, rám is bízva gondját, hogy tisztességgel adjak róla számot. ” Tisztelt Honfitársam! Kedves Választópolgár! Bemutatkozik Franka Tibor Kürti István vagyok, 48 éves, nős, építési vállalkozó, két gyermek édesapja. A leányom egyetemista, a fiam középiskolás. Még egy pártnak sem voltam tagja a MIÉP-en kívül, melybe 1994-ben léptem be. Születésem óta Nógrád megyében élek és az itt élő emberekért dolgozom az igazság, szabadság és az emberek iránti elkötelezettség szellemében. Baranyi Ferenc a palóc földhöz ezer szállal kötődő költő, erről az elkötelezettségről így vall Hozzájuk menni című versében, amelyről úgy érzem, sokan megfeledkeztek azok közül, akikre gondunkat bíztuk akár helyi, akár országos vezetőként: ....elbocsátott a falvak népe, r ám is bízva gondját, hogy tisztességgel adjak róla számot. ” Valóban szüksége van ennek az elmaradott térségnek olyanokra, akik átérzik ennek a megbízatásnak a felelősségét. Érzik maguk mögött az őket küldőket, nem feledkeznek meg gondjaikról, gondolataik, szavaik tetteik mögött ott van a felelősség azért a népért és azért a földért, ahonnan útnak indultak. Sajnos a rendszerváltás óta eltelt utóbbi másfél évtizedben megválasztott képviselőink talán nem eléggé érezték át ezt a felelősséget, nem érezték magukénak ezt a vidéket és a tisztességgel való számadás is elmaradt. A rendszerváltozás várakozása, öröme után e vidék népének rá kellett ébredni arra, hogy még rosszabbul megy a sora, mint az előtt. Gondjaik, problémáik senkit sem érdekelnek. Az éhező nyugdíjasok, a tönkrement gazdálkodók és vállalkozók az anyagi gondok súlya alatt megroppanó édesanyák, a keserű valóság elől az italhoz vagy önKürti István gyilkosságba menekülő édesapák, a kábítószer bódulatában gyógyírt kereső gyerekek gondjai valóban érdekli-e őket? Mennyire élhetik át a létbizonytalanságban élők gondjait azok, akiknek a bankszámláján tisztázatlan eredetű milliárdok lapulnak? Kiszolgáltatottságban, reménytelenségben, munkanélküliségtől rettegve, testileg-lelki- leg megtörve, megnyomorodva élünk. Mi vár ránk? iskolák, óvodák, gyárak zárnak be, egyre nő a segélyből élők száma. Semmire nem jut pénz, ami fontos: az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás, a posta, a vasút és az önkormányzatok teljesítő- képességük határához értek. „Lendületben az ország!” A Magyar Igazság és Élet Pártja Csurka István elnök úr vezetésével éppen ezt a szakadék felé sodró lendületet próbálja megtörni. Erejét megfeszítve a kiszolgáltatottak, kisemmizettek gondjait magára véve igyekszik megálljt parancsolni ennek az erőnek. Magam is ezen fáradozom ezért tartom fontosnak mindazon célok megvalósítását, melyet választási programomban megfogalmaztam. Céljaim többek között: • Ne engedjük, hogy a termőföldek külföldiek kezébe kerüljenek! • Akadályozzuk meg az iskola és óvoda bezárásokat, összevonásokat! • Ne engedjük, hogy megszüntessék a falusi postahivatalokat! • Ne engedjük az autóbusz- és vasúti járatok ritkítását, megszüntetését! • Vallásos emberként az egyházak megbecsülését fon- | tosnak tartom. • A helyi beruházásokat helyi vállalkozók, itt élő emberek végezzék! • Helyezzünk nagyobb hangsúlyt falvainkban a körzeti megbízottak és a helyi polgárőrség munkájára. Kérem, hogy ezen célok megvalósításához adjanak számomra felhatalmazást a számadás kötelezettségével, bízzák rám e vidék népének gondját, szavazzanak rám november 14-én. Köszönöm figyelmüket! Isten engem úgy segéljen! Úgy lettem újságíró, majd rádiós és televíziós riporter, végül pedig politikus, hogy párton kívüliként nem állt mögöttem senki, csak előttem. Egy vagyok azok közül a nógrádi emberek közül, akiknek a sorsát derékba törte az 1990-es rendszerváltoztatás. Negyvenévesen ugyanis szinte lehetetlen mindannak az ellenkezőjét vállalni, ami annak előtte tiltott, sőt büntetendő volt. Belekényszerültünk a demok- i ráciába, amelyről mára kiderült, nem is demokrácia; sokkal inkább kevesek uralma a csendes és türelmes többség fölött. Ez nincsen jól! Édesanyám alsótoldi, édesapám szandai születésű. Éltünk Cserhátszentivánon, Bercelen, Ordason, Becskén, végül Budapest közelébe sodort bennünket a megélhetés kényszere. Számos rokonom és barátom él ma is Szécsényben, Szandán, Hollókőn, Garábon, Kutasón és szerte a megyében. Vallásos ember vagyok, mert áldott szüleim hittanra járattak, haza- és családszeretetre tanítottak, bátran szembenézni a nép, a kisember bajával, a nemzet fejlődésének akadályaival. Engem sért, ha a földművest, a munkást, vagy a tisztességes vállalkozót, röviden a keresztény magyar embert levegőnek nézik. Ha csak adózásra, meg szavazásra használják. Ma ez a helyzet. Tenni akarok ellene! Méghozzá nem hamis színekben, Budapestről Szécsénybe „ejtőernyőzve”. Két esztendeje Alsó- toldon lakom, ott építkezem. Naponta találkozom és beszélgetek a nógrádi emberekkel, sőt ugyanazt az egyre kisebb és keserűbb kenyeret eszem, mint Önök. Közösek a gondjaink. Ha Önökön nem sejtek, azzal magamnak is ártok. Tavaly harangot vettem az alsótoldi Franka Tibor templom részére, keresztet állítottam Cserhátszentivánon, elkészíttettem hat falu tábláit és virágtartóit, rendbe tetettem kirándulóhelyeit. Én nem Nógrádból akarok élni - én Nógrádban élek. Fogjunk össze! Adjanak bizalmat, hogy küzdhes- sek közös céljainkért! Nógrád megyében megállt az idő. Azok állították meg, akik az itt élők bizalmát élvezték és élvezik mind a mai napig. Az MSZP már kétszer, de a Fidesz is „bebizonyította” már, hogy nem akar, vagy nem tud változtatni. Kormányzati idejük alatt tovább nőtt a bürokrácia és a korrupció. A munkanélküliség szintén emelkedett, a munkahelyek száma pedig csökkent. Csak a kilátástalanság és a szegénység állandó. Független, élhető, büszke Magyarországot! Ma már nem beszélhetünk jobb- és baloldalról, csak nemzeti keresztényről és nemzetietlen liberálisról. A parlamenti pártok meghatározó vezetői tizenöt éve ülnek a parlamentben; elfásultak, megalkudtak. Frissítésre, függetlenségre és határozottságra van szükség! Ha Önök is így éreznek: én itt vagyok. Parlamentbe kerülésem esetén nem vagyok hajlandó felvenni a több százezer forintos képviselői fizetésemet, mert az átlagos reálbérek az elmúlt esztendőben csupán egyetlen százalékkal emelkedtek. Miközben a politikusok vagyoni gyarapodása határtalan, a szécsényi választókerülethez tartozó honfitársaim közül egyre többen a mindennapi megélhetésért küzdenek! Manapság 200 nógrádi ember kére? annyit - ha egyáltalán akad munka - mint Magyarország miniszterelnöke. Ez arcátlanság! Parlamentbe kerülésem esetén követelni fogom a politikusok fizetésének csökkentését. Amíg ezt nem sikerül elérnem, addig a hazai átlagkereset feletti járandóságomat a szécsényi választó- kerület óvodáinak és iskoláinak ajánlom fel. Vállalom, hogy egy esztendő után, ha 3800 elégedetlen választó - azaz a választásra jogosultak tíz százaléka - írásban kéri, akkor parlamenti mandátumomról azonnal lemondok. Támogatásában bízva tisztelettel _____________________________FRANKA TIBOR a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőjelöltje 3069 Alsótold, Nagymező út 42. 30/332-74-57 franka.tibor@jobbik.hu www.jobbik.hu Támogató szervezet: Magyar Nemzeti Szövetség
