Nógrád Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 253-277. szám)

2004-11-06 / 257. szám

i.i Hifi L A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE Száll a rege várról várra” romlott társadalmi helyzet pedig már-már eszelős prófétává kény­szerít. ” Jó szerkesztői elvnek bi­zonyult, hogy több olyan írás is beválogattatott az emlékszámba, Szombathy Viktor, az 1987-ben elhunyt felvidéki író adta e címet egyik, 1979-ben megjelent kötetének, amely a szlovákiai vármondákat dolgozta fel. Ebben írt a kékkői várról is, amelyet a Balassa család őse 1250 körül építte­tett „jelentős erősséggé”. A költő Balassi Bálintnak is „kékkői” volt az egyik előneve. Ez magyarázza, hogy a dolgozat bekerült a Palócföld közelmúltban napvilágot lá­tott idei legfrissebb számába is, amely teljes anyaga alap­ján joggal minősül Balassi-emlékszámnak. A vár történetének szakszerű leírását követően Szombathy Vik­tor két anekdotát ismertet. Az egyik a Balassák címerében sze­replő „kardos” meseállatról, a néphit szerinti valóságos sárkány­ról szól. Eszerint az élő szörnye­teg talált egy kék színben pompá­zó követ, amelyet a király kérésé­re - sok-sok hiábavaló áldozatot követően - vitéz Detrefi Balázs szerzett meg. Erről nevezték el a hegyek országának várát. A másik történet Balassa János és felesége Sulyok Anna egy­más iránti hűségét adja hí­rül országnak-világnak. Szintén Kékkő várának his­tóriáját meséli el Mocsáry Antal monográfus írása az 1826-os a „Nemes Nógrád Vármegye esmértetése” cí­mű művéből. Ugyancsak klasszikus irodalomnak te­kinthető a lapszámot beve­zető „Balassi Bálint” című Madách Imre-vers, amelyet sokan minden bizonnyal éppen e közlés révén is­mernek meg s amelyben Madách méltó szavakkal illeti a magyar nyelvű költészet első, iga­zán jelentős képviselőjét: „És szí­véből lesz dabs madárka, / Mely hazáját látogatni eljár, / Ott elzen­gi bánatát, keservét / S szent sej­telmét, mit minden szív táplál ” A 450 évvel ezelőtt, 1554. ok­tóber 20-án Zólyomban született és 410 éve, 1594. május 30-án Esztergomnál elhunyt Balassi Bálint irodalmi, szellemi öröksé­gének rangját, értékét jelzi, hogy a Magyar Köztársaság kormánya a Nemzeti Emlékezet Programjá­ban a 2004-es esztendőt Balassi- emlékévnek nyilvánította. Ennek jegyében ez évben megannyi rendezvény keretében idézik meg a 16. századi lírikus alakját. Mi sem természetesebb, hogy Nógrád megye - amelyhez szoro­san kötődik a Balassi família tör­ténete - több szálon is kapcsoló­dott az országos eseménysoro­zathoz. Salgótarjánban emlékna­pot tartottak, a Balassi Bálint Me­gyei Könyvtár előtt emlékfát ül­tettek, az épületben szobrot avat­tak, ugyanezt tették Balassagyar­maton is, ahol a költő nevét vise­lő gimnázium kiemelt ünnepség színhelye volt Balassi születés­napján. E folyamatból vállalt te­kintélyes részt a Palócföld is em­lékszámának megjelentetésével. A már említett közleményeken kívül - noha szinte minden írás érdemes lenne a kiemelésre - fel­A Balassák ősi fészke. Kékkő vára „Egyszer volt...” után a „Hol nem volt... Bizonyára sokan emlékeznek még arra a sorozatra, amelyet a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete Nógrád Megyei Könyvtára (a „szakszervezeti” könyvtár) tóstrandi székhelyén „Sikerírók-sikerkönyvek” címmel rendezett mások mellett Len­gyel Lászlóval, Moldova Györggyel, Vámos Miklóssal. A könyv­tár 2003-ban a város pereméről az öblösüveggyár melletü, a Munkásotthon téri irodaépületbe költözött. A minap - mintegy felújítva a korábbi gyakorlatot - Schaffer Erzsébet, a Nők Lapja népszerű főmunkatársa, több kötet (így a „Pipacsvirágom” és a „Bodobács”) szerzője volt az intézmény vendége. Schaffer Erzsébet az iróotvasó találkozón is nagyszerű hétköznapi élményeit mesélte FOTÓ: GOCS ÉVA Az Amerikában nagy karriert befutott újságíró, szerkesztő, ki­adótulajdonos, Pulitzer József ne­vét viselő magas szakmai rangú magyarországi kitüntetésre Schaffer Erzsébet azzal lett méltó, hogy jó írás- és kapcsolatteremtő készségét következetesen alkal­mazza: egyéni hangon - szívhez, lélekhez szólóan - és sajátos, iro­dalmi igényű hírlapi műfajt teremt­ve szól önmaga élményeiről, az úgymond hétköznapi emberek ugyancsak földön járó gondolatait, érzelmeit, a valóság igaz történése­it veü papírra. A mindennapok krónikása ő, a titka abban rejlik, hogy - mint Lázár Ervin találóan írta róla - „olyan erővel árad belőle a bizalom, hogy szabaddá teszi az embert.” Eme, írásaiból ismert jellemzői érvényesültek az író-olvasó talál­kozón is. Mellőzve minden forma­litást, pláne protokolláris gesztust, nem igényelt úgynevezett házigaz­dát, műsorvezetőt. Nem volt szük­sége kérdésekre, hogy megnyíljon az ismeretlen hallgatóság előtt. Hosszú perceken át, szakadatlanul - egyik történetet a másikba öltve - beszélt, de inkább mesélt azokról az emberekről, akikkel bel- és kül­földi utazásai, autóstopos ország­járásai során összehozta jó sorsa. Bár igyekezett saját, a minden ízé­ben vidéki, természetközeli létből, a Duna menti Ercsiből indult, s a lázadó éveken, a kábelműveken, az utcaszínházon, az üzemi lapon, újságíró-iskolán át vezetett életút­ját, pályára állásának kacskaringó­it és útjelzőit, négy gyermekkel, unokákkal koronázott családját is bemutatni, az „önéletrajzba” rend­re befurakodott mások - általa ér­dekesebbnek, fontosabbnak tartott- személye, esete. Esszéigényű jegyzetei előtt szerepel egy Simone Weü-gondolat: „Meg kell tanul­nunk vágyakozni az után, ami a miénk. ” Ennek jegyében idézte fel a számára nevezetes találkozáso­kat, különös sorsokat, egyedi arc­éleket. Mondandójából egyértel­műen az derült ki, hogy a tehetség, a jóra való készség, a sok-sok érték bennünk lakozik, köztünk van, csak a mai, anyagias szemléletű, gyakorta kíméletlen, zord világ el­eltakarja, kalodába zárja e tulaj­donságokat. A többség azonban szerencsére tudja és teszi a dolgát, s ez biztató, ezért működik, ezért szerethető - dacára minden vi­szontagságnak, rémisztő, kegyet­len jelnek - a világ. Ars poeticájából, kíváncsi alap- természetéből következően Schaffer Erzsébet számára nagyon fontosak az olvasókkal való sze­mélyes találkozások, „szembené­ző” alkalmak. Ezek - mint mondta- kapaszkodót jelentenek, megerő­sítik az emberekbe vetett hitében. Különösen szereti a könyvtároso­kat, akik alázattal, háttérbe vonul­va szolgálják e kapcsolatok életben tartását, észrevétlenül népszerűsí­tik az arra érdemes olvasmányo­kat. Bár még frissnek tekinthető legutóbbi kötete, az „Egyszer volt...” is, várhatóan.karácsonyra megjelenik a következő, a „Hol nem volt...” is. Míg az előbbiben erőteljes hangsúlyt kaptak a talál­kozások, az utóbbiban a „mesés” történeteknek is nagy szerepük lesz. Arra viszont nem adott konk­rét választ - meglepetésnek szánja- hogy kit jelöl a TEM1 Nógrád Me­gyei Könyvtára által rendezvény- sorozatnak tervezett „Nők Lapja staféta” legközelebbi vendégének. Az ő nevével fémjelzett start min­denesetre nagyon jól sikerült, szép reményekre jogosít a sorozat to­vábbi sikerét illetően is. tétlenül szólni kell Szvircsek Ferenc tanul­mányáról, amely „A Balassa család bánya- nyitási kísérlete a liptói ércbányászatban” cí­met viseli, de a zárójel­be tett alcím - „avagy Balassi Bálint a bánya­városokat és a bánya­polgárokat érintő sajá­tos jogértelmezése” - indokolja meg igazán a közlés aktualitását. Ér­dekes és tanulságos összevetést végez Pajták Ágnes „Két sors és életmű a reneszánsz Európából - Balassi Bá­lint és Sir Philip Sidney” című opusában. A szer­ző arra alapozza mon­dandóját, hogy a ma­gyar és az angol költő életútja „már első pil­lantásra kísérteties ha­sonlóságot mutat: egy évben egy hónap eltéréssel szület­tek, főúri származásúak voltak, mindketten katonáskodtak, a po­litika sodrába kerültek, és mind­emellett poétáskodtak is. Haláluk körülménye is megegyezik: csatá­ban estek el. ” Alapos verselemzés fűződik Fodor Miklós nevéhez, aki „Vitéz és próféta” címmel tár­gyalja Nagy László Balassi-képét „Balassi Bálint lázbeszéde” című verse alapján. „Mit lát Nagy Lász­ló Balassiban?” - kérdezi a szer­ző, majd a választ is megadja: „az ébt szerelmesét, akit a keserű tör­ténelmi helyzet sebzett vitézzé, a Lv ÉVFOLYAM • 30M * S2AM A TAKTALOMBÓL Kékkő vára M<w.«Ary Antal irisa 182f*4v*l <-» SQXwrtwtby VSaor elbeszélése Í979-b8l. Versek BaLmi Bálint emlékeztére Madách Imre. Barcs )ánw,, Mam-halkú Z»olt Paróaaai Csaba, Csíkász István. Vine» Dezscl, Kanezek Jősrsef Tanulmányok Balassi Bálintról ßixay JätwssM, Gyöngyi«! UvváiwM, Szepai Csombor Mártonról NagvUszfo: Baisttsi fteürrt fetoxédc ' Fodor Miklós wrsetemzé'sie Swfesf Eífjitt; Utítesd Üáíittt (Készlett A Palócföld új Balassiemtekszamának címlapja amely nem közvetlenül Balassi­val foglalkozik, de valamilyen módon kapcsolatban áll vele, ko­rával, illetve szellemiségével. Ezek közül való Kovács József Lászb „Diplomáciai levél Rimay János útjáról a Fényes Portára 1608-ból”, Laczházi Gyula „Udva­ri viselkedés és szerelem Gyön­gyösi István epikus költészeté­ben” című tanulmánya, valamint Horváth István „Hol keressük Eu­rópát?” című esszéje. Ebben a szerző Szepsi Csombor Márton (1595-1618) és Bethlen Mihály (1673-1706) külföldi utazásainak néhány általánosítható tapaszta­latát foglalja össze abból a célból (is), hogy megfogalmazhassa a napjainknak szóló tanulságot: „...Európát elsősorban önma­gunkban, közösségeinkben kell keresnünk, és megtalálnunk. Ez a munka valóságos és nagy fel­adatot jebnt. A munka időtarta­mán, minőségén múlik, hogy ki­kerüljünk a ma még meglévő bi­zonytalanság spiráljából. ” Ugyancsak a szerkesztést di­cséri, hogy az idén ötveneszten- dős Palócföld - amelyről 2004- ben minden szám megemléke­zik valamilyen módon - tíz évvel ezelőtti Balassi-emlékszámából újólag megjelenteti az 1994/5-ös szám címlapját Kő Pál szobrász- művész Zólyom várában elhe­lyezett emléktáblájának részleté­vel és néhány verset is: így Barcs János „Zólyom és Fülek alatt”, Csikasz István „Kesergő ének Bá­lint úrhoz”, Marschalkó Zsolt „Balassi-de profundis”, Paróczai Csaba „Bűnei bocsánatáért” és Vincze Dezső „Ének Balassi Bá­lintról” című munkáit. Ez utób­bit viszont egy vadonatúj kotta követi: Bcdogh Ferenc veszprémi kórusvezető az idei évfordulóra, pünkösd ünnepére zenésítette meg Balassi „Psalmus...’’-át. A Palócföld 2004-es Balassi-emlék- száma ugyancsak ez évhez kötő­dő versfüzérrel zárul: Konczek József alkotásai ez év július 9-én, Magyarnándorban, az Ekszpan- zió XVI. művészeti vándortábor­ban hangzottak el. Az új Palócföld tipográfiai szerkesztése visszafogottan ele­gáns. Címlapjára és hátoldalára Szász Endre Balassi illusztrációja került Szászné Hajdú Katalin jó­váhagyásával. CSONGRADY BÉLA JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Jaj már megint ezek a kábítószer-élvezők”. Szerencsés nyer­tesünk: Takács Mátyásáé Nagylóc, Rákóczi út 126. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb november 11-ig juttassák el szerkesztőségünkbe!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents